Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-17 / 141. szám

r 19tn, június ti, szombat S. oldal Az összefogás példája A PETTYES LABDA 1 SOK SZŐ esik mostanában a különféle szervek összefogásá­ról a népművelés támogatása érdekében. Ez az együttműkö­dés valóban fontos, mert meg­szünteti a korábbi elszigeteltsé­get, a népművelés hivatásos és társadalmi munkásainak ma­gára hagyatottságát, azt a gya­korlatot, amit nemrégiben még annyiszor tapasztalhattak a népművelők, ha az üzemek, ter­melőszövetkezetek gazdasági vezetőihez fordultak támogatá­sért. A népművelési irányelvek tervezete is leszögezi, hogy a különféle intézmények egyik alapvető feladatuknak tekintsék a szakoktatás támogatását, a korszerű szakműveltség terjesz­tését, s ehhez járuljanak hozzá a saját eszközeikkel. A támogatás nem jelent fel­tétlenül anyagi hozzájárulást. »Természetesen erre is szükség van, de ilyen támogatást első­sorban az üzem, gazdaság saját kulturális életének fellendíté­séhez kérünk. A nagyobb fel­adatok megoldásához viszont rtemcsak anyagiakra, de meg­értésre és együttműködésre is szükség van. JŐ PÉLDA EURE a TIT ka­locsai járási-városi szervezete keretében működő értelmiségi klub mezőgazdasági szakcso­portjának munkája az 1966— 67-es évadban. A téli hónapok­ban hat előadást rendezett a szakcsoport, ezenkívül egy be­mutató látogatást a Kalocsai Állami Gazdaságba. Minden al­kalommal 120—130 mezőgazda- sági szakember vett részt a ren­dezvényeken. A program az évad végével nem zárult le. Júniusban két­napos látogatást rendez a szak­csoport a Szarvasi öntözéses és Rizstermelő Kísérleti Intézetbe, júliusban tapasztalatcserét a já- rá s'" legjobb termelőszövetkeze­teibe, augusztusban pedig négy­napos jugoszláviai tanulmány­út szerénei a programban. A NAPOKBAN tárgyalta meg a szakcsoport a következő évi szabadegyetemi előadássorozat tervét. Az értelmiségi klub el­nöksége úgy határozott, hogy Foktőn tartják a megbeszélést. Mindenképpen figyelemre mél­tó, hogy a meghívottak szinte kivétel nélkül megjelentek az értekezleten. Harminc mező- gazdasági szakember — terme­lőszövetkezeti elnök és főagro- nómus — volt ott, valamint a járási tanács vb mezőgazdasági osztályának vezetője és munka­társai. A klub céljainak megér­tésére vall az is, hogy a foktői Béke Tsz elnöke, Bak Sándor, íeazán figyelmes házigazdának bizonyult. Az elfogadott program tekin­tetbe vette az előzőleg felmért igénveket, s a járás mezőgaz­dasági kultúrájának sajátos fel­adatait. Jövőre nyolc szakelő­adás hangzik el a szabadegye­temen. Két alkalommal klub­napot rendeznek és egy tanul­mányutat a Tudományos Aka­démia martonvásári kutató in­tézetébe. AZ ELŐADÁSOKAT jövőre is a Kalocsai Nagy Lajos Könyvtárban rendezik meg. A könyvtár felajánlotta, hogy a programhoz irodalomjegyzéket állít össze, amely tartalmazza a legfontosabb szakkönyveket, a szakfolyóiratok témához vágó cikkeit, az időszaki publikáció­kat és az Országos Mezőgázda- sági Könyvtár és Dokumentá­ciós Központ által kiadott anya­gokat. ÍGY TEHAT az összefogás valóban széles körű ebben az esetben. Mindegyik fcerv a munkaterületének, feladatainak megfelelő részt vállalja az együttműködésből. A mező- gazdasági osztály a szervezés­ben segít, a TIT az előadókról gondoskodik — a legjobb szak­embereket, egyetemi tanárokat, kutatókat hívja meg —, a könyvtár pedig a szakirodalom kiválogatásával és propagálásá­val járul a mezőgazadsági szakemberek magas szintű to­vábbképzéséhez. N. G. Nem gondoltam, hogy La- dánybenén találkozom vele „személyesen”. Eddig csak a te­levízió képernyőjén láttam. Öt. „akiben” milliók öröme — vagy bánata — a 90 perc alatt a leg­tökéletesebb, legharmonikusabb formában, gömbben össz­pontosul. A fehér-fekete pety- tyes fuball-labdáról van szó, melyet csak a legmagasabb színvonalon futballozó játéko­soknak engednek át rugdosásra. Ladánybenén is a vb-elnöki szobában jöttünk össze a lab­dával. Csábi Dezső elvtárs ép­pen egy járási kiküldöttel tár­gyalt. Alighogy munkájukat be­fejezték, bejött egy kék mackó- nadrágos, pulóveres asszonyka. Rögtön az elnök és a kiküldött elé tartotta, amit magával ho­zott. Ebből is látszott, megbe­szélték már. Ez a valami egy góliát kezé­be illő, világosszürke bőr-do- hányzacskóhoz hasonlított. Sza­bályos öt- és hatszögekből varr­ták össze, s mivel a bőrdarab­kák kezdetben ellenzik, hogy szabályos gömböt alkossanak, ha már így egybeszerkesztet­ték őket, ez az „acskó” bizony elég formátlan volt. Aztán ahogy ki-kifordítgatták a még nagy nyílás széleinél, megvil­lantak a fénylő fehér, fekete bőridomok. Ez volt az extra futball-labda, még készülőben, de már a közeli kifordítás előtt. Az asszonyka pedig Csábi Dezsőné, a vb-elnök felesége. Akiről hamarosan kitudódott, hogy Jurászik Istvánnéval itt Ladánybenén mint bedolgozó varrja ezeket a minőségi lab­dákat egy fővárosi üzemnek. Tudomása szerint 12 országba exportálják ezeket a pettyes futball okát. — Hogy választották pont ezt a munkát — és Pestre? A feleletet Csábi Dezső, a férj adja meg röviden. — Mikor már jól együtt volt a nőtanács huszonöt résztvevős varrótanfolyama, és * beletanul­tak, Pesten jártamban egyik üzemnél is, másiknál is munka iránt érdeklődtem számukra. Egy ismerős hívta fel a fi­gyelmemet, hogy van ilyen kü­lönleges varrómunka is, mint a futballabda-készítés. A két asz- szony ebbe vágott bele. Egy­másfél hónapig Örkényre jár­tak, tanulni. — Négy kilót leadtam, any- nyit bicikliztem oda-vissza — emlékezik mosolyogva Csábiné. — Most már éljutottam oda, hogy hamarosan szállítom az első két önálló labdát. A termelőeszközöket, a még új színű szíjgyártó csikót, a kétélű árt már az elnökék la­kásán tekintjük meg. Két tű­vel, két oldalról kell varrni a bőröket. Hányat is összesen? Az asszonyka, a szakértő foly­tatja most már. — Harminckettőt. Húszat a fehér hatszögekből, tizenkettőt a fekete ötszögekből. Egy-egy él — kilenc öltés. Kifordítva kell összevarrni, és színéről be­fejezni. Kényes igényűek a megrende­lők. A lakkozott bőrön semmi­nek se szabad látszania. Nem­csak ilyen típusút csináltatnak. Vannak hosszúkás és kifli ala­kokból varrott labdák, tiszta fe­hér, sárga vagy narancssárga színűek. Valamennyit csak kéz­zel várrva kérik. — Mennyit fizetnek egynek az elkészítéséért, és mennyit le­het belőle megvarrni, mondjuk. — A főzés, takarítás, egyéb ház körüli munka mellett, ha már belejön az ember, napon­ta egyet meglehet. Ha I. osztá­lyú, 45 Ft-ot fizetnek érte.:. Mutat egy színére fordított labdát. Ragyognak a fehér, fe­kete öt-hatszögek. Olyan finom a munka, hogy ha még nem ebben a löttyedt állapotban, ha­nem belsővel, felfújva látnánk, azt hihetnénk, egy összefüggő pettyes bőrből gömbölyítette mestere. Micsoda erőiket fog ez vala­hol felszabadítani, mikor elő­ször pattog a hálóban, és fel­zúg az orkán: Góóólü! Tóth István A viszontlátásra Kalocsán j IWff ® É KV..* jg Sí' Kedves, szép szoborpár bú­csúzik a kalo­csai autóbusz­pályaudvaron, mintegy a vá­ros nevében az elutazóktól. A távozó úgy érezheti, ide visszavárják — szeretettel más­kor is. Több éves ígéretét vált­hatta be végre az idén a me­gyei tanács. A beruházási költségek egy kis töredékét *g||||||||| Jg* ugyanis mű­alkotások vá­sárlására lehet fordítani. Eb­ből a keretből ígértek szobrot a kalocsaiak­nak. Különféle okok miatt, el­sősorban a megfelelő mű hiányában — azonban az ajándék késett. . - Az idén azután y-'sk a felszabadu­lás ünnepén a kalocsaiak szobrot avathattak. Az Integető pár Szabó Iván szobrászművész alkotása. fi ; 1 nököt. Arra gondolt, hogy fo­galma sincs az életről és ami­kor erre az útra küldte, a leg­lehetetlenebb elképzelésekből indult ki. Egyáltalán számíthat arra józan eszű ember, hogy egy vonatból, nyolcvan kilomé­teres sebességgel száguldva a hóborította, végtelen erdőben, sikerül észrevenni egy semmi­vel meg nem jelölt vasúti ki- >ágazást? És kinek kellene ész- revennie? Olyan embernek, aki először utazik ezen a vonalon. És nemcsak észre kell vennie, hanem le is kell fényképeznie, miközben nem is szilárd tala­ján áll, hanem a kegyetlenül himbálódzó vagon peronjának nyitott ajtajában, velőkig hatoló szélben. De Koka mindig mázlista volt. Épp idejében nyitotta ki az ajtót, meglátta az elágazást, a távolban a mozdony, és csi­nált három felvételt. Moszkvá­ba december 22-én tért vissza a végrehajtott feladattal és ke­gyetlen náthával.. Az ácsorgást a peronon nem úszta meg szá­razon. Antikvárius elvette tőle a szemüveget. Megköszönte a fá­radságát és azt mondta, hogy hamarosan ismét találkozniok kell. Azután sokáig nem látják egymást, csak Kondráton ke­resztül tarthatják a kapcsolatot. 11. A BRÜSSZELI USZÁLY Koka és Antikvárius a befa­gyott Moszkva folyón találkoz­tak. Koka érkezett meg elsőnek. Vérbeli horgásznak akart lát­szani és külön erre az alkalom­ra beszerzett feltűnő nyúlprém- sapkája kivételével alig külön­bözött a többitől. A horgászok féltékenyen őriz­ték a helyüket. Ült ki-ki a saját lékje felett. Koka alkalmas te­repet választott magának egy meglehetősen magas partrész alatt, ahonnan öreg szomorúfűz hajolt a jégre. Keskeny levelei nyáron valószínűleg a folyó hul­lámaiba értek. Léket vágott ő is, és elhelyezkedett mellette egy kis összecsukható vászon­széken. Mindezekben a műveletekben egyáltalán nem lelte kedvét. So­hasem horgászott, a jég alatti horgászatról meg éppenséggel fogalma sem volt. Az egész her­cehurcát, amit Antikvárius ja­vasolt álcázásul, kényelmetlen és fölösleges ostobaságnak tar­totta. Antikvárius korábban jelent meg, mint ahogy várta. A kö­zelben telepedett le, léket vá­gott és bedobta a horgait a fe­kete vízbe. Ültek, nézték a léket. Néha érdeklődtek a szomszédok ered­ményei iránt. Kisujjnyi halacs­kák akadtak itt-ott horogra. Antikvárius elindult Koka fe­lé, de közben hosszasan eldis­kurált az útba eső horgászok­kal. Kérdezősködött, hogy ha­rap-e a hal. Végre odaért Ko­kéhoz. Addigra az öreg tökéle­tesen átfázott, és nem is igen igyekezett palástolni mérgét. — Üdvözlöm. És ne haragud­jon — mondta az Antikvárius, — Mit sikerült megtudnia? — Tudományos kutató inté­zetben dolgozik. A cégtábla szerint az intézet a ,,Szojuz- glavhimkomple:kt”-hez tartozik, de nem régen számozott lett, a cégtábla tehát közönséges „fal” — felelt Koka olyan hangon, mintha halálosan unná a témát. — Hogy mondta? Szojuz... hím... Mit jelent ez? — A népgazdasági tanács fő­osztálya. Vegyipari berendezé­sekkel foglalkoznak. Antikvárius arca feszült fi­gyelmet tükrözött, mintha vala­mi nehéz rejtvényen törné a fejét. ’ — Nagyon nehéz ezt meg­jegyeznem. írja majd feL Koka fáradtan elmosolyodott, és megdörzsölte elgémberedett kezeit. — Véleményem szerint a „Szojuzkomplekt” egyáltalán nem érdekes magának. Már mondtam, az intézet mással foglalkozik. , — Mivel? (Folytatása következik) Kedves pajtások! A tanév befejezésével az Űt- törőélet-rovat is nyári vakáció­ra tér. Ezúton mondunk köszö­netét azoknak a kisdobosoknak, úttörőknek, pedagógusoknak, úttörővezetőknek, akik az 1966 —67-es tanévben színvonalas, érdekes, színes tudósításaikkal segítették, hogy a Petőfi Népe nagyszámú olvasótábora is rendszeresen tájékozódjon út­törőcsapataink életéről, mun­kájáról. Reméljük, hogy a szeptem­berben ismét megjelenő Úttörő­élet-rovat — a régiek mellett —, újabb tudósítók írásainak is helyt adhat, azt szeretnénk, ha a VIII. osztályt végzett, úttörő sorból kinőtt leányok és fiúk is csatlakoznának lapunk KISZ- ista tudósítóinak táborához. Szerkesztőségünk ezúttal pá­lyázatot hirdet, amelyre a nyári hónapokban várjuk a megye kisdobosainak, úttörőinek írá­sait. A pályázat témája és jel­igéje: „Legkedvesebb nyári él­ményem.” a beküldött, legsike­rültebb művek szerzőit értékes jutalomban részesítjük. Búcsúnk tehát nem végleges: Várjuk a nyári élménybeszá* mólókat, augusztus végétől pe­dig — a szeptemberben ismét megjelenő Úttörőélet-rovat cí­mére —, az újabb tudósításo­kat. Végezetül, sok örömet kí­vánunk az év végi bizonyít­ványhoz, sok sikert pályázat tünkhöz és jó egészséget, kelle­mes pihenést, gazdag élménye­ket a nyári vakációhoz — min-* den úttörőnek, kisdobosnak, út­törővezetőnek és pedagógusnak. « tanulók ünnepélyesen búcsúztatták Iskolánkban a nyolcadik osztályt végzett diákokat. A ballagás han­gulatos klubdélutánnal ért véget _ í rja Túrna: Judit, a tassi úttörőcsa­pat tudósítója. — A Helvécia-matkói uj iskola pedagógusai, tanulói bal- lagobállal egybekötött évzárón bú­csúztak szombaton az iskolaévtől. — A tiszakécskei úttörők - írja szép levelében Tóth Eszter pajtás — ugyancsak vidám hangulatban vet- ‘®k. Jucsut a tanévtől, amelynek utolsó vasárnapján vidám-parkot rendeztek be az úttörők és a ven- dégek szórakoztatására. Volt itt cél­lövölde műsor, tánc egyaránt. Ugyanekkor., nyílt meg az úttörők rajzaiból, kézimun­káiból rendezett kiáUitás, amiről a vendegek, szülők nagy elismeréssel *?x,ztak" Bú.főosó Borbála tudó­sításából kiderül: Horváth Erzsé­bet és Körösi Hona értékes díjat a k«ekegyházi gyerekrajz- kiállításon. Gyulánszki István a ba- jai 937. sz. Tóth Kálmán Úttörőcsa­pat tudósítója a „Száz kilométer a Vörös Hdasereg Ütján”-mozgalora keretében lebonyolított túrával és a nyárra tervezett sátortáborozás­sal foglalkozik, A Kecskeméti Szal­ui Mihály Üttörőházból érkezett híradás szintén kirándulásról szól: 23 szakköri tag vett részt a szerdai budapesti jutalomkiránduláson. Vé­gül Szuhai Zsolt, a bácsalmási 3578. sz. II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat őrsvezetője a jól sikerült harmoni- kabemutatóröl és úszőversenyről írt beszámolót. • , 7? . BALOGH ANNA és Gyuris Mihály a kígyósi Il-es számú isko- la 3907-es számú Kossuth Lajos út­törőcsapat legutóbbi kirándulásáról, a gyermeknapi ünnepségről, a kis­dobos- és úttörőavatásról küldtek színes beszámolókat. Havasi Ibolya, a soltvadkerti 928-as számú Petőfi Sándor Úttörőcsapat tudósítója, Hor­váth Ferenc, a császártöltési 1547-es számú Úttörőcsapat nyolcadikos pajtása, Bujdosó Borbála kerekegy­házi pajtás, Nagy Etelka, a kecs­keméti Nagykőrösi úti általános iskola 4918-as számú Katona József Úttörőcsapatának őrsvezetője, Hor- nyák Irma, a kiskunmajsaí Il-es számú általános iskola 608-as szá­mú Zrínyi Ilona Úttörőcsapatának krónikása, Herédi Hajnalka, a já­noshalmi Il-es számú általános is­kola úttörőcsapatának tagja szintén összefoglalót írtak csapataik utóbbi hónapokban végzett munkájáról. Herédi Hajnalka arról is hírt adott, hogy érdemes volt egész évben ta­karékoskodni, mert az így össze­gyűjtött forintokból futja a nyári táborozás költségeire is. Szabó Sa­rolta kunszentmíklósi pajtás töb­bek között a jól sikerült egészség­ügyi verseny, Tóth Márta a Kis­kunfélegyházi Kossuth Lajos Álta­lános Iskola hetedikes tanulóia pe­dig a Félegyházára látogató buda­pesti pajtások kirándulásának rész­leteiről irt színvonalas, színes tu­dósítást.

Next

/
Thumbnails
Contents