Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-02 / 128. szám

4. oldal 1967. Június 2, péntek K étszáxhatvannégy brigád verseng a szocialista címért (Tudósítónktól.) Kiskunfélegy­házán az ipari üzemek és termelő- szövetkezetek gazdasági vezetői a pártszervezet és a KISZ segít­ségévei igen körültekintően szer­vezték a munkaversenyt. En­nek egyik eredménye, hogy a versenyben résztvevők száma az előző évhez képest növekedett. Így az iparban a tavalyi 180-nal szemben ez évben 213 brigád NAPKÖZBEN Sír egy kisfiú Kinyílik a tárgyalóterem aj­taja és egy nyolc év körüli sző­ke kisfiú szalad ki sírva a fo­lyosóra- A padokon ülő, vá­rakozó emberek megdöbbenve nézik a jelenetet, s amikor a gyerek zokogva megáll az ab­lakmélyedésben körülveszik, kérdezgetik és vigasztalják. — Én inkább felakasztom magam — mondja a kisfiú és az erős zokogástól megrázkódnak gyönge vállai, szeméből patak­zik a könny szeplős arcára. Fe­jét tenyerébe hajtja és sír, sír. A tárgyalóteremből kijön utá­na a bíró, az ülnök és hamaro­san a gyerek köré gyűlik össze mindenki, aki az épületben van. Telefonálgatnak, szaladgálnak, keresik az apját, áld már elin­dult hazafelé. A kisfiú tovább zokog. Mi történt mégis, hogy ez az alig cseperedő emberke az élet legkeserűbb kijelentését hangoztatja? A szülei korábban elváltak, ö az édesapjánál'maradt akkor, s ott igen jól érezte magát. Az apa nemcsak szülő, de barát, segítőtárs is volt. Nevelőanyját jobban szerette a fiú, mint az igazit s a két ember jóvoltá­ból eddigi élete csupa derű, szó­rakozás, játék volt. Mindent megkapott, amire egy ilyen ér­zékeny lelkű, szeretetne vágyó kisfiúnak szüksége van. Jött azonban ez a per, amit az anya indított azért, hogy a gyereket „elvegye” az apától. Talán nem is azért, mert szerette, hanem ezzel is volt férje lelkén akart sebet ütni. A gyermekelhelyezési ügyben incuiou pert elsou.OK.an az asz- szuny eivesztene, a bíróság to- vaoora is az apanal hagyta a gyereKet- De az anya lenen né­zett es a megyei bíróság meg- vaiioziaua az eisoloku aontest: a gyerek menjen az anyjánoz. Ez okozta a tragédiát. Ezért mondta a szeplős arcú kisfiú, hogy öngyilkos lesz, vagy Kútba ugriK, ae ö nem megy az anyjá­hoz. Ha az édesapjától elsza­kítják, akKar inkább a halált választja. Az apa, mikor kihir­dettek a jogerős döntést, keserű szívvel tudomásul vette — mit tehetett mást —, és elindult az állomásra, hogy visszautazik fa­lujába. Nem is sejtette, hogy közben kitört a kisfiúból a fáj­dalom. A gyereket körülvevők egyike utána szaladt az embernek, rö­viden elmondta, miről van szó és az apa, szinte szaladva ment a bírósághoz, magához ölelte a fiát, aki még mindig zokogott, de most már boldogan. Így az­tán — tárgyaláson kívül — el­intéződött az ügy, az élet maga rendezte el a lélek törvényei szerint. Apa és fia boldogan ül­tek fél a vonatra. Miért írtuk le mindezt? Csu­pán azért, hogy ismételten be­bizonyítsuk: a törvényeket nem szabad mechanikusan, az élettől elszakadva alkalmazni, mert akik az aktában szerepelnek, ér­ző emberek, és a sorsuk felől dönteni súlyos felelősséget je­lent. Gál Sándor csaknem 2200 tagja vetélkedik a szocialista címért. Még jelen­tősebb a növekedés a mezőgaz­daságban, ahol a múlt évi 39 brigáddal szemben most 51 vesz részt a versenyben. A brigád- felajánlásokban megtalálható mindaz, ami a tervteljesítést, a termelékenység növelését elő­segíti. A közös gazdaságok szo­cialista címért küzdő brigádjai például a terméshozamok növe­lése mellett a gazdaságosabb ta­karmányozásra, s a költségek csökkentésére is vállalást tettek. \ Bolt, ahonnan egy falu népe ruházkodik A földművesszövetkezet 14 évvel ezelőtt nyitotta meg a 4600 lakosú Lakiteleken ruhá­zati boltját, amelyben a leg­utóbbi hét év alatt a követ­kező összegekben vásároltak különböző ruházati cikkeket: 1960. 5 101 000 Ft 1961. 4 709 000 Ti 1962. 4 873 000 n 1963. 5 454 000 r> 1964. 5 736 000 n 1965. 4 869 000 ft 1966. 4 801 000 99 Amit as áruforgalom tükrös A fenti adatok a többi közt tükrözik, hogy a lakitelekiek (beleértve a gyermekeket is) íme yan elég sör — az érlelő kádakban A boltokban nem mindig kap­ható, pedig a gyártó vállalatok­nál olyan nagy mennyiséget ál­lítanak elő naponta, hogy akár egy kisebb fürdömedecét is meg lehetne tölteni vele. Igen, a so­kunk által kedvelt sörről van sió. Képünkön a Nagykanizsai Sörgyár érleld medencéi látha­tók, mintegy ígéretül arra, hogy ha most nincs is, de azért lesz a nyáron „utánpótlás” Őszintén bevalljuk, azért is közöljük a fotót, hogy hátha megcsömör­lik néhány sörbarát a habzó medencék láttán és másoknak így több korsóra való marad. Na és ha az ellenkező hatást érjük el, azaz még azok is meg­kívánják a sört, akik eddig es­küdt ellenségei voltak? Ez sem baj. Sőt: hatásos támadás az alkoholizmus ell n. Amennyiben ugyanis növekszik a sörfogyasz­tók száma, csökken az egy fő­re jutó mennyiség. B. D. évente átlag több mint ezer fo­rintot költenek'a ruházkodásra. A ruházati cikkekre fordított összegek évenkénti változása a földművelő lakosság jövedelmé­nek csökkenésére, vagy növe­kedésére is utal. Érdekes azt is megfigyelni, hogy 1961-ben csaknem 400 ezer forinttal ke­vesebb árut adott el a bolt, mint az előző évben, aminek viszont a tsz átszervezésével kapcsolatos „várakozó állás­pont” lehetett az oka. A követ­kező négy évben fokról fokra növekvő áruforgalom 1965-ben tapasztalt megcsappanása a szá­razság, jégverés és árvíz okoz­ta terméskieséssel függ össze. Ám csak részben. Ebben az év­ben ugyanis nagy arányú árle­szállítás volt, kevesebb össze­gért tehát nagyobb mennyiségű ruházati cikket vásároltak. Ugyanez történt az 1966 feb­ruári árleszállításkor is. A lakitelekiek életszínvona­lára csupán a ruházkodásukra költött összegekből természete­sen korántsem lehet pontosan következtetni. Az áruforgalom csökkenésének időszakában ugyanis (nem beszélve az ár- leszállításról) jó néhányat ház­építésre, vagy a lakóházuk át­alakítására és egyebekre fordí­tották a pénzüket. Gonddal jár a beszerzés A mindössze 75 négyzetméter eladótérrel, s nem egészen fele akkora alapterületű raktárral rendelkező, már évekkel ezelőtt korszerűtlenné vált üzlethelyi­ségben négy nő dolgozik. A vegyes ruházati cikkek (rövid-, kötött-, divat-, méter-, konfek- ciós áru, cipő) beszerzését több­féleképpen eszközlik. Például: időnként a fővárosi Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat uta­zója ellátogat a boltba minta­{ sövénytemplom meg az autóbusz-pályaudvar Barátom meséli, hogy mi­nap a megyei honismereti kül­döttség tagjaként, Szabolcs- Szatmár megye beregi tájain járt, s ott egy kis faluban meg­csodálta a környék építészeti ritkaságát, hazánk egyetlen sö­vénytemplomát. A vesszőből font és sárral kí- vül-belül betapasztott épület fa­lait — hiteles források szerint — valamikor az 1600-as évek elején emelték, s a hajlék azóta is bátran dacol az időjárás vi­szontagságaival. Cseppet sem ártott neki a nyári zápor, a téli Az első szórjet rízierőmű A Szov­jetunió első vízierőmű­vének épít­kezését 1918 nyarán kezdték a Volhov fo­lyón. Egy­szersmind jz volt a üres GO- ELRO-terv megvalósításának a nyitánya is. A 64 ezer kilowatt kapacitá­sú volhovi erőművet a szó szo­ros értelmében csaknem kézi­erővel építették: közönséges ásók, talicskák, fejszék voltak a legfontosabb munkaeszközök. Az erőmű először 1926 de­cemberében adott áramot. Ak­kor nem gondolták volna az építők, hogy tizenöt év múlva azt a feladatot kapják: bontsák le az erőművet. Pedig erre is sor került. A Nagy Honvédő Háború kezdetén, amikor a német fa­siszta csapatok Leningrádhoz értek, a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottsága úgy döntött, hogy a volhovi erőmű berendezéseit le kell szerelni. S valóban, a leszerelést rövid idő alatt végrehajtották és a szétszedett berendezéseket el­szállították a hátországba. • Csu­pán két segédgenerátor maradt eredeti helyén: ezek adták az áramot, a közeli lakóházakba, a kórházakba és a kaszárnyák­ba. De — nagyfeszültségű ve­zetékeken — jutott az áramból azokba a szögesdrótakadályok- ba is, amelyekkel Volhov város környékét a védők elbarriká- dozták. 1942-ben azután, ami­kor erről a vidékről kiűzték a német fasiszta csapatokat, az erőművet helyreállították, s az ismét áramot adott Leningrád- nak, amely pedig akkor még blokád alatt volt. Az ostrom­zár alá fogott városba az áram víz alatti kábeleken átjutott: a kábel a Volhov folyó medrében és a Ladoga-tó fenekén haladt. A Szovjetunióban ma olyan erőművek épülnek, amelyekben egyetlen generátor több áramot ad, mint az egész volhovi erő­mű. Ám a volhovi erőmű mégis kedves a szovjet embereknek, mert ez volt az ország iparosí­tásáénak első szülötte, a szovje* energetikusok nagy iskolája. fagy, no meg három évszázad történelmi vihara. Építői igen derék emberek lehettek, ha ilyen tartós munkát adtak ki kezükből. Javaslom, hogy ilyen ország­járó kirándulásra legközelebb ne csak a népművelőket, hanem a kecskeméti autóbuszpályaud­var tervezőit és kivitelezőit is vigyék el. Hátha abban a kis beregi faluban felébred bennük a szunnyadó lelkiismeret. Az ő alkotásuk nem háromszáz, ha­nem három évet is alig ért meg de máris beázott a teteje és om­ladozik falán a vakolat. K. A. kollekciójával, s ennek alapján történik a megrendelés. Szintén Budapestről a FÖLDSZÖV Áru­vállalat tranzitkocsija havonta szállít árut. Mindezeken kívül a boltvezető és helyettese a szükséghez mérten kötöttáruért és cipőért Kecskemétre, méter- és konfekciós áruért Szegedre, újabban pedig Szolnokra is el­utazik. Nem kevés gonddal, fárad­sággal jár az árubeszerzés, s nem mindig vezet sikerre. A di­vatcikkek iránt különösképp érdeklődő vásárlók például nem egyszer hasztalan kérnek női táskát, vagy bőrkesztyűt, a könnyűipar ugyanis nem gyárt eleget Szükség van a reformra Hogy az igények minél jobb kielégítésére a jövőben mi a teendő, erről érdemes néhány megjegyzést idéznünk Deák Lászlóné boltvezető-helyettes tanulmánynak is beillő jelen­téséből. „Az árukészlet kialakítását körültekintően kell eszközöl­nünk, mert a közlekedés na­gyon jó, közel van Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Tiszakécske, ahol a lakitelekinél sokkal kor­szerűbb és nagyobb áruválasz­tékú üzletek állnak a vásárlók rendelkezésére”. Másik megjegyzése: „Egyes ruhaféléknél elkerülhetetlen fe­lesleges árukészlet keletkezése. Ez főként a gyors divatválto­zásnak, s az igények növekedé­sének, eltolódásának a követ­kezménye ... Az új gazdasági mechanizmusban remélhetően jobb lesz az áruellátás, az ivar jobban igazodik a divat gyors változásához.” Ami a problémakör egyik- rert szét, az üzlethelyiség korszerű­sítését illeti, ez ,még az idén, remélhetően augusztus 2CMÓ1, megoldást nyer. Már megkezd­ték a bolt átépítését, s úgy ter­vezik, hogy azt az említett idő­pontig 600 négyzetméteres el­adótérrel, s 200 négyzetméter alapterületű raktárral rendel­kező kisáruházzá bővítik. Az áruellátás gondjának meg­szüntetéséhez viszont a ruháza­ti iparban — és nemcsak a la­kiteleki fmsz-bolt, illetve az itteni vásárlók érdekében — valóban a gazdasági reformok megvalósítására lesz szükség. S valamennyi hasonló falusi ruha­üzletben szükséges az is, hogy a boltvezetők egyrészt jobban ismerjék a lakosság igényeit, másrészt tartsanak szorosabb kapcsolatot az áruellátó nagy­kereskedelmi Vá11aintokVal. , Tarj'án István Gazember is. Ennivalót és sza- Amikor anyám meghalt, goszappant pedig csak az ame- apám magához vett. Attól fog- rikaiak adhattak. És adtak is va soha, sehol nem rendelkez- szívesen — ha az ember nem hettem magammal. utasította vissza. Soha sem volt otthonom, fe- Nekünk apámmal nem volt leségem, gyermekem. Csak módunkban válogatni. Igaz apámhoz tartoztam. Ritkán lát- ugyan, hogy a háború után tam, de nagyon szerettem. Most apám másként- kezdett gondol- már ő sincs, őrá még vissza- kodni a bolsevikokról, de ezt térek. még sajátmagának sem vallotta Húszéves koromra megértem be. Én azonban észrevettem, rá, hogy önállóan dolgozzak. Most utólag sajnálom már, Már csak gyakorlatot kellett hogy mindez nem lehetett sem­szereznem bizonyos dolgokban, miféle befolyással a pályafu- A háborúra jobb nem emlé- tására. Csak a kocsis változott, kezni. Ha lehetne, kitörölném de ugyanazt a szekeret húzta! a naptárból azokat az éveket. Én pedig mindenüvé követtem. Amikor Hitlert tönkreverték, (Kérlek, ne gondold, hogy men- sokan maradtak egyedül a vi- tegetőzöm. Együttérzésre nem lágban, ahogy nálunk mondják: számítok, nem is számíthatok, gazda és Istálló nélkül. De enni De nem akarom elferdíteni az csak kellett. Nagyon sok volt igazságot sem. Valóban minden az éhes száj akkor Európában. így történt.)

Next

/
Thumbnails
Contents