Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-14 / 138. szám

1967. Június fi, szerda 5. oldal A csendes munka jutalma — Világéletemben semmi ki­emelkedőt nem alkottam. Csu­pán 25 esztendős nevelői munka van mögöttem — mondotta Ben- cze Sándor, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója, amikor felkerestük, hogy gratuláljunk neki az Ok­tatásügy Kiváló Dolgozója ki­tüntetéshez. Ez a kitüntetés éppen ennek a csendes, kitartó munkának a jutalma. Mit takar az elmúlt 25 év Bencze Sándor életében? — A kecskeméti Nevelőott­honban nőttem fel, és amikor az oklevelet megszereztem, neki kellett látnom a kilincselésnek állás után. Mert akkor igazán nem volt könnyű. Mint ideigle­nes helyettes tanító, Paks—Cse­resnyéspusztán kezdtem és egy­szerre 25 pályázatot dobtam be a postaládába. Katonai szolgálat előtt voltam, ezért alig álltak velem szóba. Végül is Ditró- Orotván kaptam helyet, Erdély­ben. Aztán jött a háború sok-sok szenvedéssel, majd a felszaba­dulás után egyenesbe lendült a fiatal pedagógus pályája. Kis- kunmajsáról mint iskolaigazga­tó került be Kiskunfélegyházá­ra tanulmányi felügyelőnek, majd 19^3-ban mostani iskolá­jának igazgatója lett. A kitüntetés indokolásában ez áll: „Kimagasló igazgatói tevé­kenységéért és a felnőttoktatás terén kifejtett munkásságáért”. — Az iskola, amelyet vezetek, régebben 240 tanuló számára épült polgári iskola volt. Most 623 tanulónk van 17 osztályban, tehát csaknem háromszoros lét­számmal dolgozunk. Nagy a zsú­foltság és ez nagymértékben kerékkötője munkánknak. Az eredményeket áthárítja a vezetése alatt álló 27 tagú ne­velői kollektívára. Mint elmon­dotta, 4iárom évvel ezelőtt ösz- szeült a tantestület és alapos mérlegelés után több esztendőre szóló iskolai feladatokat tűzött ki. Célkitűzésükben nagy szere­pet kapott az úttörőmozgalom. És számításaikban nem csalód­tak, azóta szakadatlanul emel­kedik az iskolai munka színvo­nala. — A tantestület összetétele nagyon jó, a kartársak érdek­lődése a nevelési kérdések iránt átlagon felüli. Hogy neveket is említsek: Terescsényi Endre fes­tő- és fotóművész, rajztanár két kiváló szakkört is vezet az is­kolában. Orosz Józsefné, az al sótagozatos szakmai munkakö­zösség vezetője egyik legjobb pedagógusunk. Na és a napközi gondja: ez égető volt régebben. A tantestület legképzettebb pe­dagógusát, Dobos Györgynét ál­lították a napközi élére és az eredmény: két év óta nem for­dult elő bukás a napköziben ... Ilyen apró mozaikokból, a mindennapi munkának sok kis eredményéből tevődik össze az iskola jó hírneve. Pedig van még megoldatlan kérdés, nem is egy. Az egyik a napközi elhelyezé­se. Már megszületett az ígéret arra, hogy az iskola melletti tel­ket megkapják és azon a törzs­épülettől független, önálló nap­közi épül a gyerekek számára. Ha a napközi-időt nem a meg­szokott tanteremben, vagy az is­kolaépületben töltik, még jobb ] eredményekkel számolhatnak, j nem vitás. I Másik megoldandó kérdés: a fúvós zenekar ügye. A Vegyipari Gépgyár visszavette az iskola által használt zenekari felszere­lést. Nem mintha szüksége vol­na rá; csupán „leltári fegyelem­ből”. így a nagyobb gyerekek most a munkásőrség fúvós ze­nekarába mentek. Miért nem le­het az iskolának saját zenekara, miért nem lehet ezen a leltári fegyelmen változtatni a gépgyár­ban? A felszerelés ugyanis most a raktárban porosodik — „fe­gyelemből” ... És a felnőttoktatás? — Már két év óta más foglal­kozik vele. Azelőtt? Az Orszá­gos Felnőttoktatási Tantervi Bi­zottság tagja voltam és itt Fél­egyházán valóban jó eredmé­nyeket értünk el. Volt olyan év, hogy ötszázan vizsgáztak. Ma már csökken az érdeklődés, per­sze, sokan el is végezték az ál­talános iskolát. Balogh József «« Ont is várja Szeged Háromszázezer vendég! Csak­nem százezer külföldi! Ezek a számok élénken érzé­keltetik, hogy mennyire ország­ra, sőt világra szóló esemény ma már a Szegedi Szabadtéri Játé­kok. Júliusban, augusztusban is­mét a turista- és idegenforgalom központja lesz a Tisza-parti vá­ros. A kereken egyhónapos program gerince természetesen most is a Szabadtéri Játékok. De mind nagyobb az érdeklődés a július 15-től 23-ig megrendezendő ipari kiállítás és vásár iránt is, s emel­lett a rendező bizottság még szá­mos olyan eseményről gondosko­dik, ami miatt még annak is ér­demes ellátogatnia Szegedre, aki a Dóm-téri bemutatókra már nem kapott jegyet. Gács Györgytől, az Idegenfor­galmi Vállalat szegedi kirendelt­ségének igazgatójától érdeklőd­tünk a várható nagy vendégjárás előkészületeiről. Műkedvelő csoportjaink a Vajdaságban Hetek óta folynak a próbák, de ezúttal senki sem türelmet­lenkedett, mert tudták, hogy a lehető legtöbbet kell nyújta­niuk. Jugoszláviai vendégsze­replésre készültek a tiszakécs- kei és a keceli fmsz műkedvelő csoportok. Érdemes volt időt, fáradságot áldozni a felkészülésre. Májusi üdvözlet Magyarországról című műsoruk valóban nagy sikert aratott mindenütt a Vajdaság­ban. Bácstopolyán léptek fel, Temerinben és Stara Moravi- cán. A három nagyközségben összesen négy előadást tartot­tak. Több mint másfél ezer néző tapsolt önfeledten a keceli tánc­csoport pompás táncainak, a tiszakécskei kórus népdalcsok­rának, Fenyvesi Jánosné nép- dalénekesnek, Bodnár Erzsébet versmondónak. Különösen tet­szett a nézőknek Mezei András oratóriumának színvonalas tol­mácsolása a tiszakécskei iro­dalmi színpad előadásában. Ki­tett magáért a kiskőrösi népi zenekar is. Megérdemlik a műsor rende­zői, betanítói, hogy külön is megemlítsük a nevüket. A ke- celieket Vincze Miklós és V. Kiss Ibolya tanította, a tisza- tásra. Mindenütt nehezen en- kécskei irodalmi színpadot Ko- gedték el őket. örült az ottani vács Gézáné. A jól sikerült ősz- magyarok közül, aki szállást ■e«WÍB#$8pó: A bácstopolyai Pionír áruház. A homlokzatán kétnyelvű fel­irat. Odabenn a szappantól és élelmiszertől a traktorig, min­den kapható. szekötő szöveget Heltai. Nándor adhatott csoportjaink tagjainak, írta és mondta el. A jugoszláviai magyar sajtó Az ifjú táncosok és énekesek több alkalommal is elismeréssel sokáig emlékeznek majd a fe- számolt be a Bács-Kiskuh me- ledhetetlen, szívélyes vendéglá- gyeiek műsoráról. tán az eltelt évek elfojtottak, és kioltottak benne minden esz­ményt; az emberekbe, a pártba és a népbe vetett hitet, akkor nagyon téved. Melyik motívum volt a fő és melyik a mellékes? Nem fon­tos. A fontos az. hogy Koka elment Júdás ösvényének a legvégére és az érte járó ezüs­töket rendszeresen meg is kap­ta. Az Antikvárius szolgálatában eleinte meglehetősen prózai fel­adatokat kellett elvégeznie. Íme, mire kérte egyszer az Antikvárius Kokát: Néhányszor utazzon ki Moszk­va egyik külvárosába, ahol egy nagy „számozott” gyár van és hallgassa meg, hogy miről be­szélnek a munkások. A gyár területére természetesen nem fogják beengedni, de a közel­ben van egy nagy falatozó. Be­mehet a gyár személyzeti osz­tályára és a portára is, ahol a belépőcédulákat állítják ki. Ide senkinek sincs megtiltva a belépés. Hogy mit csináljon ott Koka? Jóformán semmit. Csak hallgatózzon és vésse az emlé­kezetébe a hallottakat. Aztán amikor hazatért, készítsen, igen részletes feljegyzést. Kora reggel Koka elindult a gyárba. A tudakozón kezdte. Az iroda meglehetősen tágas helyiségében sokan voltak. Az ablak előtt sorbanállók, az üve­gezett telefonfülke előtt szin­tén. Mindenütt várakozó fér­fiak és nők, valószínűleg vi­dékről jöttek kiküldetésbe. Koka unatkozó arccal meg­állt a telefonfülke mellett. — Halló, halló! A főtechno­lógust kérem... Kislány!... Kérem a főnökét... De kérem én messziről jöttem, már má­sodik napja ácsorgók itt min­den eredmény nélkül... Blok­kokért. .. Igen, az ötös objek­tumról... Hanem mikor lesz? Mindegy, állíttasson ki legalább belépőt.... A felborzolt fiatalember ki­jött a fülkéből, a helyét egy tekintélyes bácsi foglalta el. — Kérem a három-tizenhe- test... Jermolin elvtárs? Me­gint én vagyok, Prohorov. Hogy lehet ez Jermolin elvtárs? Mi bé-ká-er 8-as fejeket kértünk önöktől, önök pedig pé-ká-er nyolcasokat küldtek. Mit? Nem, önök keverték össze... De ez csak egyperces ügy... Igen? Akkor jól van, köszönöm... Hogyan? Jó, majd igyekezni fogunk. Ezután egy katonatiszt tele­fonált: Négy-tíz... Halló. Leonyid Petrovics visszajött már? Kap­csolja kérem... Leonyid Petro­vics? Szuhinyin őrnagy... Igen. igen az indítások sikeresek voltak... Én más ügy miatt... Igen, legyen szíves mondja meg. Szergej Konsztantinovicsnak hívják... Köszönöm. A következő magas, bajuszos fiatalember volt: — A főmérnököt.. .• Halló! Galina Alekszejevna? Üdvöz­löm, én vagyok, Goncsarov... A főnök bent van? Igen, kap­csolja. .. Dmitrij Mihajlovics? Üdvözlöm, Goncsarov vagyok a Volgáról, a húsz-kilencvenhár- mas ládából. Az ezeregyes szá­mú gyártmánnyal kapcsolat­ban van egy javaslatunk... Igen, megküldték nekem elbí­rálásra. Jó! Értettem. Tovább álldogálni a fülké­nél talán feltűnő lett volna. Ráadásul felkeltette Koka fi­gyelmét két barát viharos ta­lálkozása. A legények az ajtó­ban akadtak össze, örömükben egymás vállát veregették, el- állva az utat, de aztán meg­kérték őket, hogy menjenek arrébb. Koka közelebb húzódott hozzájuk. — Hát ez nagyszerű! — Nagyszerű! — Honnan? — A tízes térről.. És te? — Én a hatosról. x — Melegecske? — Kiveri a só a hátunkat. — Cseréljünk! — Miért, te fázol? — Szeptemberben már fagy­pont alatt van a hőmérő. Te is fáznál... — Indítások voltak? — Minden rendben. Pontos­ság: egyes! — Szerencsétek van, nálunk elhalasztották. — Miért? — Alapjában véve semmisé­gért. Szökött az oxigén... Egy idősebb férfi haladt el mellettük, közben megjegyezte: Hé, legények, úgy csörögtök itt mint a szarkák... Ránéztek, majd egymásra bá­multak és megszólalt az egyik: — Jól van Surka. Megkaptad már a belépőt? A hármas mű­helybe? Én is odamegyek. Meg­vársz? — Persze! A fiatalemberek elváltak. Koka a személyzeti osztály felé vette az útját. Hamar megtud­ta, hogy milyen szakembereket keres a gyár és elsétált a fala­tozóba. Fizetésnap volt és műszak vé­ge. A helyiség hamarosan meg­telt fiatalemberekkel, akik hár­masával, négyesével összeve­rődtek, harapnivalót vásároltak, utána pedig az asztal alatt bon­tották fel a magukkal hozott vodkásüvegeket. (A falon dí­szelgett egy tilalomtábla, ara­nyozott betűkkel, hogy a he­lyiségben tömény szeszesitalt fogyasztani szigorúan tilos.) It­tak és nyíltan beszélgettek egy­más közt. Koka például haza­térve leírt egy ilyen rövid be­szélgetést. (Folytatása következik) — Jól érzékelteti az óriási for­galmat az, hogy naponta sok tíz­ezer látogató étkeztetéséről kell gondoskodni. Mindent megtettünk azért, hogy a vendéglátóipar tel­jesítőképességét a maximumra fo­kozzuk. Az idén egyszerre 26 ezer ember étkezhet a vendég­lőkben, s az alkalmi étkezőhelye­ken. Ügy számolunk, hogy sze­mélyenként nagyjából egy órát vesz igénybe az ebéd, s így na­ponta háromszor 26 ezer vendég­nek tudunk ebédet adni. Indokolt ez a nagy előkészület, hiszen rtSftyon sok az egynapos vendég, akiknek szállásra nincs szükségük. — A szállásról Is a körülmé­nyekhez képest gazdagon gondos­kodunk, 5 ezer ággyal állunk a látogatók rendelkezésére. Ennek természetesen csak tizede szál­lodai hely, a többi vendég kollé­giumokban és campingtáborokban kap helyet. Érdekes adata az Idegenforgal­mi Vállalat felkészülésének az is, hogy ma már száz idegenvezetőt foglalkoztatnak ezekben a hetek­ben, akik összesen 14 nyelven be­szélnek. A szabadtéri játékok mellett milyen egyéb látványosság fogad­ja a Szegedre érkezőket? — ér­deklődtünk tovább. — Kerek számban száz egyéb program szerepel a műsorunkban — felelte Gács elvtárs. — Csak a legfontosabbakat szeretném meg­említeni: augusztus 10—12-én ren­dezzük a szakszervezetek második országos táncfesztiválját, egész augusztusban tart a szegedi nyári tárlat, ismét meghirdettük a nyá­ri egyetemet, és az idén nemzet­közi eszperantó szemináriumot rendezünk. Ezeken kívül több ki­állítás nyílik, mindennap nyitva tartanak a múzeumok, és napon­ta rendezünk orgopa-hangverse- nyeket. Gazdag lesz a sportprog­ram is: nemzetközi marathoni verseny, országos salakmotorver­seny, motorcsónak-verseny, moto- cross, go-cart verseny és nemzet­közi repülőnap. Egyéb számtalan lehetőség is van a szórakozásra: hajókirándulások, egész napos tú­rák a Fehér-t<Jra, a mártélyi mű­vésztelepre és más környékbeli nevezetes helyekre. Itt még egy igen érdekes meg­jegyzést tesz az igazgató: — Mindig újabb lehetőségeket kell keresnünk a nagy érdeklődés miatt, s így, ^kerültünk szorosabb kapcsolatba Bács megyével is. A Magyarországra látogató külföl­diek ismerik Bugac hírét, s ezért elhatároztuk, hogy — az IBUSZ Bács megyei kirendeltségével kö­zösen — kirándulásokat szerve­zünk számukra a bugaci pusztára. Ez valóban jó ötlet, hiszen gaz­dagabbá teszi a szegedi progra­mot, és fellendíti egyúttal a mi idegenforgalmunkat is. Megyénkből évente mind töb­ben látogatnak ezekben a hetek­ben. Szegedre. Hiszen mint láttuk, a program valóban gazdag, és tőlünk könnyű elérni akár vonaton, akár autóbuszon a nagy Tisza- parti várost. A MÁV kedvez­ményt is ad a Szabadtéri Játékok látogatóinak. Érdemes tehát ki­használni az alkalmat. SZERDA 17.00: Hírek. — 17.05: Bábjáték. — 17.25: Expedíció. Népszerű tudomá­nyos film. — 17 55: Műsorlsmertetős. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Ezer miért. — 19.00: Hazánkon át. — 19.30: A tv postája. — 19.54: Jó éj­szakát, gyerekek! — 20.00: Tv-hir- adó. — 2030: Hirdetések. — 20.38: Film a képernyőn, — 21.38: A zene- iroda'om gyöngyszemei. — 21.33: Tv- híradö. — 22.45: Dinamo—Eintracht labdarúgó-mérkőzés.

Next

/
Thumbnails
Contents