Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-12 / 110. szám

Í987. május IS, péntek 5. oldal Megholt Molnár Zoltán festőművész A Petőfi Népe kulturális eseményeket beharangozó köz­leményei Molnár Zoltán festő­művész képeinek a Művész Klubban rendezett kiállításáról adnak hírt napok óta. Még so»-, kon emlékeznek a művész éle­tének kecskeméti szakaszára. A harmincas években költözött Kecskemétre. Mögötte már szép művészi múlt állott: ró­mai tanulmányút, a Római Méltatlan környezetben Valami dolgom akadt a Ha­zafias Népfront kiskunfélegy­házi járási, városi irodáján. Emlékeztem rá, hogy a helyi szállodával egy épületben, az emeleten, a művelődési ott­honnak használt alkalmi he­lyiségek szomszédságában van elhelyezve. De amióta nem lát­tam, még szomorúbb állapot­ban van ez a mindössze egy szobácskából álló irodaféleség. Amint benyit az ember az ajtón, megcsapja orrát a falak­ból áradó kellemetlen szag. S mindjárt szembetűnik, hogy a falak szinte teljesen átnedve­sedtek, s a mennyezet is be­ázva. És ez a méltatlan állapot már hosszabb ideje tart. A vízlevezető cső szivárgott, ez okozta a bajt. A környezet egyébként is méltatlan a vá­ros társadalmi szervezeteinek elhelyezésére. Az emelet túlsó felében van ugyanis elhelyez­ve a Vöröskereszt és a nőta­nács irodája is, de a látvány itt sem kellemesebb. Az elő­térben, ahová még a KIŐSZ irodája is nyílik, valóságos tü­zelőraktár, található télen. Ha­talmas ládákban kell itt tárol­niuk a fát, a szenet, mivel pince nem áll rendelkezésükre. De mondjuk meg őszintén, a művelődési otthonba is csak némi gyanakvással mer felka­paszkodni az ember, amikor belép az utcáról a nagv kapu­bejárón át, a gidres-gödrös ár­kádok alá. Valamikor a ven­déglő kertbelyiségébe vitt ez a bejárat, de hol van az már? Elvadult udvar található csak. Az emeletre vezető lépcső is rossz, a falak koszosak. Szíve­sebben visszafordulna a láto­gató. Mondják, az a baj, hogy nincs gazdája- az épületnek. Lent, az utcára néző étterem még csak-csak... Ezt rendben tartják az érdekeltek, de ,,kö­zös lónak”... A vendéglátó vállalat osztozik a művelődési otthonnal az emeletben, s az említett szervekkel is. De er­ről jobb nem beszélni. A szín­házterem i<s bezárva, a villany zárlatos, nem úgy néz ez ki, mint a kultúra mai otthona. Lehet, hogy a községgazdál­kodási vállalatnak nincs pénze e hibák helyrehozatalára, s az is nyilvánvaló, hogy közös ösz- szefogással kellene előterem­teni a szükséges anyagiakat, de vajon meddig vár még en­nek kezdeményezésére az iga­zi gazda, a városi tanács? Méltatlan mindez ahhoz a városhoz, melvben Petőfi és Móra Ferenc élt, s mely raj­tuk kivül is annyi tehetséges és nagy embert adott az or­szágnak. T. P. A jugoszláv f¥ műsora 1 s FENTEK 8.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. i— 17.00: Bábjáték. — 17.55: Műsor­ismertetés. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Novellák. A gyűrű. — 18.45: Dokumentumfilm. — 19.05: Panorá­ma. — 19.51: Jő éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: Hívja fel a 337—243. számot! — 20.37: Film a képernyőn. — 21.37: Képzelje el. Zenés műsor. — 22.07: Tv-hlradő. — 22.20: Balkán kosárlabda-bajnoksága. Magyar Intézetben Farkas Fe­renc Kossuth-díjas zeneszer­zőnkkel kötött barátság, pesti tárlatokon magas díjakkal ki­tüntetett alkotásokkal szerep­lés, majd tanársegédi működés a Képzőművészeti Főiskolán, Rudnay Gyula mellett. Ezek után telepedett meg a Kecs­keméti Művésztelep egyik műtermes villájában. A német fasiszták rendelkezése űzte ki 1944. őszén megszokott alkotó műhelyéből. A városba költö­zött, ott dolgozott tovább, míg a város kiürítése miatt innen is távozni nem kényszerült, de mihelyt arra alkalom nyílott, visszatért Kecskemétre, ahol tanítványainak és tisztelőinek széles köre várta. Első felesége kecskeméti ta­nítónő volt. Az ő halála után költözött az 50-es évek elején Budapestre. Ott a Mezőgazda- sági Múzeumnál kapott állást, mint művészi dekoratőr. Ebben a minőségben részt vett a Kecskeméti Katona József Mú­zeum „A homok világa és hasznosítása” című kiállításá­nak rendezésében is. Második felesége, a kecske­méti zeneiskola volt igazgató­nője, Maár Erzsébet most ér­tesítette kecskeméti ismerő­seit, hogy művész férje május 5-én hosszas szenvedés után Budapesten elhunyt. Szerdán, 10-én búcsúztatták hamvait a Farkasréti temetőben. Joós Ferenc ^fxitimnénej cl JCisk anil al a sl St'Uel 3C&rus „Szálljon a magyar dal...” jeligével ünnepelte 60 éves év­fordulóját a Kiskunhalasi Szö­vetkezeti bizottság Erkel Kó­rusa. Az ünnepi alkalomra zsúfo­lásig megtelt a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kultúrterme. A bronzkoszorúval kitüntetett Erkel Ferenc Vegyeskar dr. Szőke László karnagy vezetésé­vel, valamint a Zenebarátok Zenekarának közreműködésével Erkel, Kodály, Bárdos, Soszta- kovics. Hassler és Dland mű­veiből válogatott műsort adott elő nagy sikerrel. A további műsorban Zana Dezső szavalt, majd a csongrá­di Szövetkezeti Eizottság bronz- koszorúval kitüntetett és a Kis­kunhalasi Szűcs József Általá­nos Iskola ének- és zenekara szerepelt. A jubileumi hangversenyre meghívást kapott az ezüstko­szorúval kitüntetett kecskeméti Kodály Zoltán férfikórus is. Többek között kecskeméti nép­dalokat és Kodály-műveket ad­tak elő Ádám József és Zsiga László karnagy vezetésével. A kiskunhalasi sikeres sze­replés után egyébként bízha­tunk abban, hogy a Kodály Kó­rus sikerrel szerepel legköze­lebb júniusban Hajdúszoboszlón, ahol az országos dalostalálko­zón vesz részt. Sebők Mihály Megelőzve a magyar kiadást, izgalmas kémregény közlését kezdjük vasárnap Több tízezres példányszám­ban adták ki tavaly és hetek alatt elfogyott O. Smelev és V. Vosztokov szovjet szerzőpár „Az ügynök utolsó tévedése” című kémregénye. Folytatása az idén januártól márciusig az Ogonyok című szovjet folyóirat­ban jelent meg Nyílt kártyák­kal címen. Az izgalmas, fordulatos cse- lekményű regény az első kötet szereplőinek sorsát követi to­vább, egészen addig, míg a szovjet állambiztonsági szervek­nek sikerül az ellenséges kém­hálózat teljes felgöngyölítése. A regényt a Kossuth Kiadó hamarosan magyarul is megje­lenteti. Mi azonban a kiadást megelőzve, a hazai sajtóban el­sőnek közöljük folytatásokban, vasárnapi számunktól kezdő­dően. A fordítás Sávolt Béla munkája. K/WM JÓZSEF EST mmm aéméi koms i Tiborc Dióspaiomfhan Februárban le- , vél jött a szlo­vákiai Duna- l"" .....u *...... * :im s zerdahelyről Kovács István­hoz, a lajosmi- zsei gimnázium tanárához: vál­lalna el egy­két előadást szlovák faivak­ban Katona Jó­zsefről. A leve­let Mihályi Má­ria, a Csehszlo­vákiai Magyar Dolgozók Kul­turális Egyesü­letének helyi titkára írta. Hozzátette: a CSEMADOK rendszeresen hív meg ma­gyar előadókat ren dezvényeire. így került sor a lajosmizsei tanár meghívá­sára is. Termé­szetesen szíve­sen vállalko­zott az útra. — Egy hétig voltam Szlová­kiában — mondja. Az előadáson bemutatott egyik tabló Két köz- Így aztán, kellően előkészítve Bégben: Dimaszerdahelyen és sor került az előadásokra. Ezek- Dióspatonyban tartottam elő- ről így nyilatkozik Kovács Ist- adást Katona Józsefről és a ván: Bánk bán-ról. Hogy milyen eredménnyel? Azt nehéz ki­számítani, csupán annyit tu­— Dunaszerdahelyen — 12 ezer lakosú község — háromszá­dok: nagyon nagy és megható f?n. töltötték meg a Marx Kul- volt az érdeklődés az előadás turhfz előadótermet — mondja iránt. Kovács István — és alig lehe­tett véget vetni az előadásnak. Nemcsak Katona életéről adtam Előszedi és megmutatja az előadásra készült tablók fény- . .. . _ , ,, . képeit. Mert Kovács István f°- han*m értettem, elemez­rendkívüli lelkiismeretességgel készült az előadásra. Hogyan? a Katona Józsefre vonatkozó irodalmat, lefotografáltam. A legrégibb Katona-életrajzot is bemuttam. Továbbá a Bánk bán kiadásait. Az iskolai filmköl­tem a darab szereplőit és el­mondtam Tiborc monológját is. _ . .. _(Kovács István hosszú ideig a- Előszőr is összegyűjtöttem Katona Józse{ Színház művésze volt Kecskeméten.) A diós-pato- nyi előadás azonban még for­róbb volt, itt kétszer kellett el­mondani a Tiborc-monológötj .. f... ,, , . , , , Megható volt az előadás iránt csomzőtol elkértem a Bank bán megnyilvánuló lelkes érdeklá_ operai eloadasanak filmjét, az- dds tán kivittem több magnóteker­cset kiváló művészeink Bánk A CSEMADOK az előadást bán tolmácsolásáról, az Opera- niágnetofonszalagra rögzítette és ház énekkaráról. És egy plaká- sokszorosítja, hogy a magyar tót 1848-ból, a nagy dráma elő- nyelyi oktatásban felhasznáL. adásáról, amikor Szentpéteri hassák a pedagógusok. Zsiga és Laborfalvi Róza ját— Kovács István egyébként szotta a főszerepet. Hasonlókép- újabb előadásokra készül; ősz- pen a Kátona József Társaság szel Mórát és Tömörkényt is- kiadványaiból is magammal vit- merteti meg a szlovákiai ma- tem —. fényképen persze, hogy gyárakkal, kiállíthassam — néhányat. Balogh József Két országon át Az utasok izgatottan várták az indulás pillanatát. Így szokott ez lenni általában a külföldi utazások alkalmával, hiszen az idegen tájak, az ismeretlen világ minden­ki számára érdekes, vonzó. S ezúttal az IBUSZ a természeti szépségekben gazdag cseh, lengyel hegyek közé vitte hatnapos autóbusz túrára a társas kirándulás részt­vevőit. Hagyjuk most gyorsan magunk mögött Budapestet, Balassagyarmatot, sőt a Rozs­nyón elköltött ebéd sem érdemel sok szót a dobsinai jégbarlangban szerzett élmé­nyek mellett. Künn a szabadban zöldellő erdőkkel borított hegyvonulatok, selymes füvű völgyek, itt a föld alatt pedig a jegbefagyott szépség csillog. Évezredek óta soha el nem olvadó jégoszlopok, jégcsa­pok, érdekes. alakzatok válogatják egy­mást. A barlang a világ egyik legnagyobb és legérdekesebb ilyen természeti képződ­ménye. Poprádig az út merész hegyi szerpen­tineken vezet. Innen már teljes nagysá­gában kibontakozik a Magas-Tátra. Le­nyűgöző látvány. Csúcsain az örök hó és jég honol, közöttük pedig haragoszöld völgyek, közepükön kéklő tengerszemek­kel. Másnap a Csorba tótól már a lengyel határ felé tartottunk. Az autóbuszon alig hallatszik egy-egy sző. Az utasok az ed­digi élmények és a környék csodálatos szépségének hatása alatt állnak. A Ma­gas-Tátra az északi oldalról egészen új arcát mutatja. Nehéz azonban eldönteni innen nézve gyönyörűbb-e vagy Poprád- ról. Kifogyhatatlan élménysorozat közepet­te érkezünk a Jablonkai-hágón át Zako­panéba, Lengyelország világhírű üdülő­helyére. Vadregényes hegyvonulatok kö­zött ezer méter magasan fekszik a város. Romantikáját még csak növeli a múlt század közepén épült temploma. Azután felejthetelen kirádulás következik drót- kötélpályán — irdatlan mélységek felett — a Gubalowka csúcsára. Estére érkeztünk Krakkóba, Lengyelor­szág történelmi emlékekben leggazdagabb városába. A másnapi városnézés a ma­gyarokhoz oly sok szállal fűződő ország múltjába kalauzol bennünket. A festői Visztula-völgyből magasodik ki az ősi vár, a Wawel, amely egész komplexuma a védőműveknek, székesegyházaknak és palotáknak. Ez a város az észak-európai reneszánsz egyik legszebb alkotása. A negyedik nap megrendítő találkozá­sunk volt a közelmúlt történelmével. Aus- witz. A komor barakkok, — ahol milliók szenvedtek, míg elnyelték őket a gázkam­rák, —intelem a ma élők számára: soha töb­bé ne engedjétek feltámadni a fasizmust. Délután már a mai élet lüktető szivében, Lengyelország legnagyobb iparvidékének központjában, Katowiczében voltunk. Itt történelmi emlékeket nem igen tudtak mutatni kitűnő IBUSZ-vezetőink, annál több új létesítményt találhattunk. Az If­júság Palotája, a Kultúra és a Pihenés Parkja, a százezer nézőt befogadó stadi­on az új, erős Lengyelországot vetítette elénk. Természetesen a lengyel emberek­ről külön kell megemlékezni. Amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, fi­gyelmességük, Kedvességük nem ismert határt. Viselkedésükkel állandóan érez­tették, hogy népeink egy évezreden át barátságban éltek egymás mellett. Kissé fájó szívvel ébredtünk utazásunk ötödik napján. Indultunk hazafelé. Is­mét átléptük? a cseh—lengyel határt, ám a csodálatos tájak elűzték borongós gondo­latainkat. Zilina iparváros kedves terei­vel bűvölt el bennünket. Egyik tere pél­dául dombon fekszik, lépcsőkön kell fel­menni, de megéri. Árkádos lábas-házak övezik. Régi kereskedő házak. S még az utolsó nap is tartogatott meglepetést számunkra. Nehéz lenne hűen leírni, milyen csodálatosan szép a Vág völgye. A hegyek ormán várak — Tren- csén, Beckó vára, stb. — s a vidék báját még a mostanában épült ipartelepek sem tudták elrontani. Utazásunk utolsó óráiban megeredt a társaság nyelve. Sokan latolgatták, hogy — az IBUSZ Kecskemétről indít hason­ló cseh—lengyel utakat június 26-án, jú­lius 11-én és augusztus 9-én, — érdemes lenne megismételni ezt a kirándulást. Közben a fényképezőgépekből kikerültek a filmek, lesz az OFOTÉRT-nak is dolga, s albumba kerülnek majd a gyönyörű ki­rándulás emlékei. HL CL

Next

/
Thumbnails
Contents