Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-11 / 109. szám

1967. május 11, csütörtök S. oldal a ii^njrötää^täiäi Tízezer nap Ház épül a tóparton — Tízezer nap sötétség, hogy a tízezer-egyedik felragyogjon. Nagyjából ennyi Kosa Ferenc első játékfilmjének foglalata. Nem csupán képekbe szedett krónika, nemcsak harminc év drámai csomópontjaira emelt emlékoszlop, amíg eljutott pa­rasztságunk a védtelen szolga­sorsból az osztálynélküli társa­dalom építésén munkáló, ön­álló, egyenrangú közösség szint­jéig. A cím nem utolsó sorban a jelennek szól: Tízezer nap vi­lágosságát kívánják, követelik az alkotók, hogy ne maradhas­son homályban az igazság, ne ismétlődhessen meg a múlt tíz­ezer keserű napjának egyetlen perce sem. Néhány méter után kiderül, hogy a szerzők eszköztára átfo­gó igényű. Ezt a jellegzetesen magyar és jellegzetesen parasz­ti témát a huszadik század egyik legnemzetközibb és leg­modernebb költőjének. Eluard- mak szagai indítják. És hogy a látszólag távoli hivatkozás nem a tekintély megidézése kezd- véért történik, a bevezető kép­sor rögtön illusztrálja: Lomha, fekete bivalyok vonszolják be a tsz udvarába a vízmű csillo­gó fémtomyát. Ez döbbenetes kép. mesterien sűríti a megtett út ragyogó eredményének és a harci fegyverek silányságá­nak kontrasztját. Micsoda ener­gia, mennyi tűrés kellett, hogy ilyen eszközökkel idáig jussiunk! És visszapereg a tízezer nap. A cselédpiac aropirító ember­vására. a lopott szalma lángján melegedő család nyomora, a pá­rás istállóhoz hasonló kubikos sztrájktanya, ahol társait kell elárulni Balogh Istvánnak, hogy egy falat kenyérhez jusson, és társai ökölcsapásaiból megtanul­ni, hogy egy falat kenyér nem ér fel a becsülettel. Aztán a há­ború. amikor csak a pusztulás lángjai világolnak. És 1945, a földosztás, a szabadság, amely mohó harácsolás képében kö­szönt be, mert „mi lesz, ha mégis visszajön a gróf?” Az el­ső szabad május elseje rabe- lais-i hedonizmussal megeleve­nített örömünnepe után rögtön i,Az éberség nem bizalmatlan­ság!” ielszavának harsogása. A padláslesöprések, a testvérgyil­kosságba torkolló fontoskodás. És a gyászos október önpusztító tombolása. Végül a közösség kapuja, ahol új ellentmondás fogadja az elcsigázott érkező­ket: Le kell mondaniuk meg­szerzett tulajdonukról, hogy véglegesen, magasabbrendűen övék lehessen. Balogh István, a hős, végig­járja mindezt sokezredmagával. És szenvedései árán, halála árán — hiszen, amikor elsőnek Az országos döntőbe jutottak Kiskunhalason rendezték meg az Országos Úttörő Elnökség által he­tedik és nyolcadik osztályos tanu­lók részére meghirdetett matemati­ka szaktárgyú tanulmányi verseny megyei döntőjét. Az alsóvárosi isko­lában megtartott döntőn osztályon­ként 33 tanuló vett részt. A hetedik osztályosok versenyében Kovács Mária, a bajai II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat, Csetényi Artúr, a kiskunhalasi Szűcs József iskola, Magyar János, a dunavecsei Petőfi Sándor úttörőcsapat, és Dömösközi Enikő, a kecskeméti Zrínyi Hona úttörőcsapat pajtása érte el a leg­jobb eredményt. A nyolcadik osztá­lyosok közül Jeszenszky József, a kecskeméti Hunyadi Mátyás úttörő- csapat, Laczkó Gábor, a kalocsai n. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat, Czégli Gábor, a bajai Jelky András úttö­rőcsapat és Fogarasi Lajos, a fajszl Petőfi Sándor úttörőcsapat pajtása jutott az országos döntőbe, amit augusztusban Csillebércen rendez- j nek me&. írja alá a belépési nyilatkoza­tot, a felelősség súlya alatt ön- gyilkosságot kísérel meg — a tízezereddk napon világosodik fel előtte az igazság: Csak ak­kor cselekszik az élet nevében és a maga javára is egyúttal, ha nem lesz sztrájktörő, ha nem nézi tétlen a gyilkolást, de cse­lekszik, még a körülmények el­lenére is. Ahogy a film feled­hetetlen szimbolikus jelenete megfogalmazza: Ha tagadja, hogy a parázs forró, és kézbe­veszi. Mert megszámlálhatatlan bu­kás tanulságán acélosodéit, ezért érezzük igaznak Balogh István és a parasztság győzelmét. De hogy ne csak a logika, hanem az érzelem is elhiggye, ehhez Gyöngyössy Imre komponálatla- nul is drámai története kellett, Csoóri Sándor dísztelenül is költői párbeszédei. Különöskép­pen fjedig Sára Sándor minden eddiginél artisztikusabb, a va­kító fehértől a koromfeketéig, a vattapuhától a szikladurváig, a nagytotáltól, a részletek pre­mier plánjáig könnyedén ská­lázó képszerkesztése. No és aki összefogja mindezt, spontanei­tást szugerál a nagyszerű fő­szereplőkbe és a hatalmas sta­tisztériába: Kosa Ferenc, az utóbbi évek legmarkánsabb fia­tal rendezőtehetsége. Egyetlen kételyt mégsem hall­gathatunk el. Minden igaz, amit a vásznon látunk, az is, amit hozzáképzelhetünk. De a szer­zői közösség annyira belefeled­kezett a témába, hogy a pa­rasztság sorsa, bár a történelem minden jegyét magán viseli, mégis elszigetelten jelenik meg. Még győzelmükben is magá­nyosak. Mintha távoli üzenet­ként érkezne hozzájuk a biva­lyok vonszolta víztorony. Na­gyon halványan, de eszünkbe juttatja ez a módszer — mert csak módszerbeli botlás lehet — azt a történelemszemléletet, amely a parasztságot egyetlen nemzeti osztályunknak tartotta. De bízzunk Kosa Ferenc tehet­ségében, látókörében! Aki kez­dőként így meg tudta formálni ezt a hihetetlenül bonyolult, analitikus témát, el fog jutni a szintézishez is. A Petőfi-tó vizét erősen fod­rozza a szél. A túlparton már sarjad a nád, a vízimadarak megélénkültek, bár kicsit zor- das az idő. Apró nyaralók kel­letik magukat. De sok még az üres telek is. Nem sokáig. Az egyiken — vagy száz méterre a víztől — nagy a sürgés-forgás, pedig vasárnap van. Építkez­nek. — Minden vasárnap és ün­nepen kijönnek a pedagógusok, — mondja dr. Búzás János, a kecskeméti Pedagógus Szakszer­vezet titkára —, és reggeltől es­tig hordják a téglát, lapátolják a homokot. Épül tehát a kecskeméti pe­dagógusok üdülője a soltvadker- ti tó mellett. A megyeszékhelyen mintegy 1100 tagja van a Pedagógus Szakszervezetnek. Sok közülük a nyugdíjas, de üdülésre egy­formán joga van mindenkinek. Évente visszatérő panasz vi­szont, hogy kevés a beutaló, kü­lönösen azok számára, akik csa­ládjukkal együtt szeretnének pihenni. A pedagógus üdülésre csak a nyári szünetben gondol­hat. Így a panaszok legnagyobb része jogos, de segíteni — a beutalók korlátozott száma miatt — nagyon nehéz. A kecskemétiek megpróbálják mégis. Módszerük követendő, ezért hadd mutassuk be az épít­kezés eddigi történetét. Megszületett a gondolat, és megvolt hozzá 50 ezer forint készpénz. Elmondták a tervet a Pedagógusok Szakszervezete Országos Központjában, ahol 75 ezer forinttal megtoldottak az „induló tőkét”. Ebből már meg lehetett vásárolni a soltvadker- ti Petőfi-tó mellett a 360 négy­szögöles telket. Kezdődhetett a fészekrakás. Hogyan lehet öt szoba-kony- hás-mosdófülkés üdülőt felépí­teni úgy. hogy minél keveseb­be kerüljön? Nos: összefogás­sal. Ha mindenki érzi az ügy fontosságát, közérdekű voltát és beleadja az erejét, lelkesedését, szívét-lelkét. Persze, az érde­keltek. Sőt még sokan a kívül­állók közül is, ahogy itt tör­tént. Nézzük csak. A városi tanács bontási anyaggal sietett peda­gógusai segítségére. Igenám, de az 1. és 3. számú iskolából ki­kerülő téglát, faanyagot a hely­színre kellett szállítani. A Pe­tőfi Tsz felajánlotta a Zetorját pótkocsival, vezetővel, a Par­kettagyár pedig 10 esetben ko­csit adptt.. A Szerszám- és Gép­elemgyár fizikai dolgozói vál­lalkoztak az üdülő vaskerítésé­nek elkészítésére, a víz beveze­tésére, a Moziüzemi Vállalat Balázs Béla szocialista brigádja pedig a villanyvilágítás szak­munkálatait ígérte meg. És a berendezés? A *politeoh- nikás nevelők asztalokat és szé­keket készítenek, a faipari technikum hallgatói pedig az ajtókat és ablakokat csinálják meg társadalmi munkában. Az asszonyok a függönyöket, térí­tőkét varázsolják majd az ab­lakokra és asztalokra. Szinte nehéz is valamennyi vállalko­zót, önkéntes jelentkezőt felso­rolni. Jönnek a tűzoltók (gimnáziu­mi osztályuk működik a dol­gozók iskolájában), az Országos A tudat, mint az objektív anyagi világ tükrözője régóta izgatja a gondolkodókat. A fi­lozófusok sok-sok egymásnak ellentmondó állítása hangzott el, íródott le erről az elmúlt év­ezredek alatt, mióta az ember a magasabb rendű, elvont gon­dolkozásra képes. Szecsődi László „A szocialista tudatról” című nemrég megje­lent könyvében megpróbálja sű­rítve, röpke száz oldalon elmon­dani mindazt, amit erről az iz­galmas témáról tudni illik. A tudat anyagi eredetét hang­súlyozva megállapítja, hogy az nem kizárólag biológiai ter­mék, hanem egyben társadalmi jelenség, a társadalom fejlődé­sének eredménye is. A tudat fejlődésének útja végig kísér­hető. Így követik egymást a hosszú fejlődés során a tudatformák: tudat, öntudat, társadalmi tu­dat, osztálytudat, szocialista tu­dat. A szocialista tudat fejlő­désének három szakasza a kapi­talizmusban élők tudatának szo­cialista irányú fejlődésétől az átmeneti időszakon át a szocia­lista társadalomban élő embe­rek alapjában megváltozott tu­datáig tart. A forradalom, mint a szocialista tudat nagy isko­lája, kedvező hatással van a tudat fejlődésére. Az új jog, új erkölcs kialakulása, a vallásos, misztikus életérzés háttérbe szo­rulása, a művészeteknek és a tudományoknak a tömegekbe való behatolásán át a gondolko­zás megváltozása, a világ jelen­ségeinek újfajta értékelése jel­zik az új, magasabb rendű tu­dat megszületését. Érdekes megállapítása Sze- cscdinek, hogy bár a nagyobb kultúrájú, műveltebb rétegek a Nevelő Intézet tanárai és diák­jai, a Berkes Ferenc Techni­kum, az ének-zenei, a Jókai általános iskola nevelői és ta­nulói. Még a soltvadkerti gim­názium is részt vállal, ők vég­zik majd a tereprendezést. A Pedagógus Szakszervezet KISZ­szervezete a kerítést festi és az ablakokat üvegezi be. Nincs vasárnap, ünnep, hogy ne sürögnének itt negyvenen- ötvenen. Közben a kivitelező, a soltvadkerti József Attila Tsz építőbrigádja végzi a szakipari munkákat. Gyorsan, pontosan. — Mikor lesz a megnyitó? — Június elsején szeretnénk, összesen ötven család pihen­het itt két hétig egy-egy sze­zonban. i világ eseményeit, a dolgok ala­kulását értelemszerűen jobban figyelemmel tudják kísérni, ez nem jelenti azt, hogy a szocia­lista nézetek megértésében is törvényszerűen fogékonyabbak. Könyvében a szerző ennek tár­sadalmi és történelmi okait rész­letesen elemzi. A vallás, mint a legnagyobb erejű negatív ha­gyomány, ma még jelentős sze­repet játszik a társadalom éle­tében. Fokozatos elhalásának egyik előfeltétele a szocialista tudat megerősödése. Az építő munkában való aktív részvétel, a cselekvés az egyik legjobb módszere ennek. Könyvének befejező részében a szerző azt taglalja, hogyan tükröződik a szocialista társa­dalmi lét a szocialista társa­dalmi tudat különböző formái­ban. Ilyenek a politika, a jog, tudomány és művészet, az er­kölcs. Vannak tudatformák, me­lyek gyorsan és közvetlenül rea­gálnak a társadalmi lét válto­zásaira (politika, jog), másutt ez áttételesebben, lassabban követ­kezik be (erkölcs, egyes tudo­mányok). A művészet sajátos helyzetben van: a tükrözés köz­vetettebb, mint például a jog­nál, de az élettel, a társadalmi lét változásaival ugyanolyan élő, szerves kapcsolatban kell le­gyen, A könyv hasznosságának hangsúlyozása mellett azt a szubjektív megjegyzést tennénk meg, hogy nagyon sajnálhatjuk a szerző tragikus halálát, a franciaországi repülőszerencsét­lenség alkalmával: ez a könyve is sokat jelez abból az útból, amit képességei alapján megte­hetett volna még. (Kossuth Ki­adó, 1967.) V arga Mihály Szabó János Mementó Kék égbolt, verő­fényes májusi nap­sütés. A park pad­jain megpihenő idős emberek. Amott meg a délelőtti sé­tát tevő legifjabb nemzedék, a kis óvodások. Nyüzsgő forgalom a járdán és az úttesten egy­aránt. Megszokott, békés hétköznapi kép Kecskemét köz­pontjában május 9-én délelőtt. S akkor ünnepség kezdődik a Szabad­ság téri szovjet hősi emlékműnél. Feszes vigyázzban tiszte­legnek a hősök em­lékének a díszőr­ség, a fegyveres erők tagjai. A ko­szorúzás követke­zik, a kegyelet és hála virágainak az emlékmű talapzatá­ra helyezése. Néhány percre megállnak, odafi­gyelnek a járókelők, A park szélén, a gázvezeték lefekte­téséhez árkot ásó munkások is. Egyi­kük társához for­dulva megjegyzi: — A háború befe­jezésének évfordu­lója ... Aztán viseltes ka­lapját feljebb tolva, megtörölgeti verej­tékező homlokát és folytatja a munkát. A koszorúzás vé­get ért. A díszőrség még ott áll az em­lékmű előtt. Az árokban pedig va­lami szokatlan tör­ténik. A közelben dolgozók összesereg- lenek, arcukon döb­benet tükröződik. De mi is történt? A föld színe alatt, körülbelül egy mé­terrel, lábbeliben akadt meg az ásó. Hamarosan előke­rült a másik is. Ka­tonabakancs. Utá­na sötétzöld kato- naposztós védőbe burkoltan lábszár­csontok. Később még két harcos ma­radványai. Szovjet katonák. Mementó május 9-én, a béke 22. esztendejében... A munkások egyi­ke keserűen szólt: — őket is hiába várta haza a csa­lád ... — és a halk megjegyzést szót­lanság, csend vál­totta fel. Néma tisz­telgés az ismeret­len katonának, va­lamennyi hősnek, akik a békéért és szabadságunkért ál­dozták életüket. • A három isme­retlen szovjet ka­tona földi marad­ványait szombaton délelőtt 10 órakora Budai úti temető­ben helyezik tár­saik mellé, a hősök parcellájába. Megszokott vasárnapi kép: tanárok és diákok dolgoznak társadal­mi munkában, hogy június 1-re megnyithassák az egyszerre öt családot vendégül látó pedagógusüdülőt. Balogh József / Könyv a szocialista tudatról t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents