Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-11 / 109. szám
wmm it és metszését Állami GazdaVHág proletárja AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS egyesülje-e' XXII. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM Ara 60 fillér 1967. MÁJUS 11, CSÜTÖRTÖK A szülők felelőssége — Itthon maradsz! Kitanulod a szakmát és majd ha meghalok, átveszed a cipészműhelyt. Még hogy tanulni!... Valamikor ez járta, ez volt a jellemző. Sok mindennel együtt megváltozott azóta nálunk ez is, a szülők gondolkodásmódja gyerekeik pályaválasztásáról. Csak egyben nem változtak igen sokan ma sem. Abban, hogy erőnek erejével ők akarják megszabni gyermekeik jövőjét, ők választanak pályát helyettük. Nemrégiben a Megyei Pálya- választási Tanács tárgyalta az idei tapasztalatokat. Tagadhatatlanul javult az összkép az utóbbi időben. De még ma is trok visszásság és értetlenség tapasztalható. Első pillanatra mindenképpen jó eredmény, hogy a több mint nyolcezer most végző általános iskolás közül a terveknek megfelelően mintegy 1200-an jelentkeztek gimnáziumba. Tavaly, tavalyelőtt még sokkal több volt a jelentkező, mint ameny- nyit a gimnáziumok befogadhattak. Ez tehát azt mutatná, hogy a társadalom szükségletei és a társadalom érdeklődése, szándékai azonosak. IV em így áll azonban a dolog a technikumokkal és a szak- középiskolákkal. Ide előreláthatólag a jelentkezők felét se lehet majd felvenni. Ismét csak pozitív jelenség viszont a szakmák iránti érdeklődés megnövekedése. Ma már a gyengébb tanulók szülei többnyire természetesnek találják, hogy fiuk, lányuk szakmát tanul. Hiszen az érettségi önmagában kevés ahhoz, hogy valaki arra alapozza a jövőjét. Szakmunkásban viszont hiány van nálunk hosszú idő óta. Az érdeklődés megnövekedéséhez járul bizonyára az is, hogy a szakmunkástanuló-iskolában végzettek a jövőben rövidített úton megszerezhetik az érettségit is. Nálunk senki sincs elzárva a továbbtanulástól. Eljuthat akár a legmagasabb fokig, ha megvan hozzá tehetsége és a szorgalma. Ezt ma már mindenki tudja, és a szülők lassan-lassan belátják, hogy nemcsak rajtuk múlik gyerekeik jövője, valamit azokra is bízni kell, és lehet. A szakmaválasztáson belöl azonban még számos aránytalanság mutatkozik. Az egyik az, hogy még mindig nagyon kevesen választják a mezőgazdasági pályákat. Ám az ipari pályákon belül is súlyos aránytalanságok vannak. A lányok továbbra is kitartanak a fodrász, kozmetikus, női szabó szakma mellett. A fiúk pedig ha érétt- ségizettek, mindenáron rádió- és televíziószerelővé akarnak lenni; ha nem. akkor motorszerelő a kizárólag kedvelt szakma. Még falun is. Ha nem ilyen sorsdöntő kérdésről lenne szó, azt mondhatnánk: érdekes, hogy mennyire tájékozatlanok a gyerekek és szüleik a szakmák világában. Egyszerűen nem is tudnak a lehetőségek széles skálájáról. Több tucat szakma, amely munkafeltételekben. keresetben, a képzettség színvonalát illetően azonos rangú ezekkel a legkedveltebbekkel — jelentkezőre vár és senki sem pályázik. Kecskeméten például egyetlen érettségizett fiatalember sem jelentkezett a ktsz-ekben gépjármű-villamossági szerelőnek. De az állami ipar számára is csak éppenhogy összegyűlt a tervezett létszám. Szinte vég nélkül sorolhatnánk a példákat, de csak mutatóba akartunk néhányat elmondani. Bizonyságául annak, hogy olyan sorsdöntő kérdésben, mint a pályaválasztás, sokkal körültekintőbbnek kellene lenni. S ebben elsősorban a szülőké a felelősség. Annál inkább, mert ma már jól megszervezett pályaválasztási hálózat van az iskolákban és a tanácsoknál. T ermészetes, hogy a szülő a legjobbat akarja gyermekének. De nem elég csak a szándék. Felelős azért is, hogy alaposabban körülnézzen, tájékozódjon és aszerint határozzon. Itt még külön is szólni kellene arról, hogy mennyire helytelen, ha a gyermek hajlamai és érdeklődése ellenére erőszakolja a szülő a pályaválasztást. Ügy, amint a bevezető példában láttuk. Erről csak azért nem szólunk részletesebben, mert egészen bizonyos, hogy ha jobban körültekintenek a szülők a szakmák világában, kevesebb lesz az ilyen hiba. Hiszen jobban megismerik a lehetőségeket és könnyebben engednek a gyerek kívánságának is. Mindezekre, úgy éreztük, kötelességünk felhívni a szülők figyelmét. Hiszen a pályaválasztás még csak az első lépcsőnél tart. A technikumokból, szakközépiskolákból kiszorult gyerekek, s azok, akik egy-egy divatos, tehát túlzsúfolt szakmára nem kerülhettek be, még ezután kell döntsenek a jövőről. Az első kelebiai cseresznye Mi»t minden évben, az idén is a kelebiai magasfekvésű gyümölcsöskertekben érett meg elsőnek a cseresznye. Színes Mihály, a Népfront Termelőszövetkezet tagja küldte az első szállítmányt a Kelebiai Földművesszövetkezet felvásárlóte- lepére, innen került a budapesti Vásárcsarnokba. A tavasz első gyümölcse folyamatosan évik és mától kezdve már egyre nagyobb mennyiségben jelenik meg a piacon. Talajmaró Elvégezték a másfélezer hold- nyi szőlő ság tajói üzemrészében. A munkák azonban nem szünetelnek; a sorok között már megjelentek a talajmarók. A képen látható Bakró Mihály traktoros naponta 12—14 holdon vontatja végig a szerkezetet. (Pásztor Zoltán felvétele) Életünkért, egészségünkért Népszerű az egészségügyi ismeretterjesztés A kecskeméti járásban film készül a tsz-higiéniáról A nagyközönségnek aligha van tudomása arról, milyen komoly munkát kell a Közegészség- és Járványügyi Állomás munkatársainak kifejteni a népegészség megóvása érdekében. Pedig ez az intézet napról napra „beleavatkozik” mindennapi életünkbe. Munkájuk rendkívül sokrétű; rajta tartják Békenagygyilés Kecskeméten Szerdai lapszámunkban beszámoltunk róla: A Kecskeméti Városi Tanács dísztermében kedden délután megtartott békenagygyűléssel megkezdődött a május 9-től június 9-ig tartó megyei békehónap programsorozata. A dísztermet zsúfolásig megtöltő, mintegy négyszáz főnyi hallgatóság egy emberként ítélte el az amerikai imperializmus vietnami agresszióját és táviratban tiltakozott Manolisz Glezosz és más görög hazafiak halálos ítélete, bebörtönzése, a görög újfasiszta puccsisták terrorintézkedései ellen. Képünkön; Hantos János, az Országos Béketanács tagja, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese, a békenagygyűlés szónoka beszédét mondja. szemüket a járványos betegségeken és ha valahol felüti a fejét egy-egy járvány, minden eszközzel visszaszorítják. Az élelmezési egészségügy jelenti munkájuk másik igen fontos részét és az iskolai higiénia, de a település-egészségügy sem kisebb jelentőségű az előbb említetteknél. És talán a legfontosabb: a munkahelyek egészségügye, a foglalkozási ártalmak és a balesetveszély kiküszöbölése, a biztonsági berendezések előírása és használatának ellenőrzése. A KÖJÁL munkájának egyik leghatásosabb és legeredményesebb területe az egészségügyi ismeretterjesztés. Ma már szívesebben mondanak egészség- ügyi nevelést, mert ez a szó fedezi leginkább azt a valóban sokrétű munkát, amelyet az intézet megyénkben végez. Néhány számadatot fel kell említenünk munkásságuk bemutatásához. Tavaly a KÖJÁL vezető munkatársai 37 előadást tartották közérdekű egészségügyi témákról, 34 filmvetítést és 5 kiállítást rendeztek. A „külső” munkatársak tevékenységéről igen nagy számok tanúskodnak: a járási és városi egészség- ügyi osztályok 620 előadást tartottak 108 ezer hallgatónak, a körzeti orvosok pedig 2500 előadáson ismertették hasznos tanácsaikat 120 ezer ember előtt. A védőnők 300 ezer család- látogatást végeztek, egybekötve hasznos beszélgetéssel Megjegyezzük: az egészségügyi nevelésnek ez a leghatásosabb formája. Általános orvosi tanácsadást 5600 esetben, szakorvosi tanácsadást pedig 3600 esetben tartottak az intézet aktívái. Igen nagy a levetített filmek száma is: 334 ezer néző tekintette meg a 2117 filmvetítést. De még ezek a számok is keveset mondanának talán önmagukban, ha nem volna mögöttük az a gyors eredmény, amely az egészségügyi előadások hasznaként — felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt — rövid idő alatt jelentkezik. Köztudomású, hogy az üzemekben azok a TIT-előadások a leglátogatottabbak, amelyek egészségügyi témáról szólnak. Az egészségügyi ismeretterjesztésnek — amelyet a KÖJÁL tart kézben — közvetlen hatása van a termelő munkára is, mert segít megteremteni az egészséges munkakörülményeket. A KÖJÁL ismeretterjesztő munkájáról szólva meg kell említeni dr. Gál Jánosnak, a kecskeméti járás főorvosának érdekes kezdeményezését: tizenöt perces filmet készít a járás termelőszövetkezeteinek egészségügyi viszonyairól. A KÖJÁL úgy tervezi, hogy ezt a filmet más járásokban is bemutatják, hogy hasznos tanulságokat lehessen belőle levonni. B. J.
