Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-10 / 108. szám
1967. május 10. szerda S. oldal A szülőváros emlékezete Kodály-hangverseny és ifjúsági kórustalálkozó után Alig több mint lsét hónappal ezelőtt egy hétfői napon a Magyar Rádió valamennyi híradásában közölte, hogy szülővárosában, Kecskeméten a mai napra elmaradnak a zenei rendezvények. Emlékszünk a komor, megilletődött csendre, amellyel a színházban megjelent bérletes közönség a bejelentést fogadta és a néma felállásra, mellyel korunk egyik legnagyobb zeneszerző egyéniségének emléke előtt tisztelgett. Most, e hét hétfőjén Kodály élő szellemi öröksége szólalt meg ugyanott, s az érdeklődök mányozásával, s ennek az időnek tekintélyes részét itt. Kecskeméten. Éneklő ifjúság A magyarországi tapasztalatok éppen azért keltettek világszerte figyelmet, mert sehol nem sikerült olyan széles alapokra fektetni, s már kisiskolás korban megkezdeni az ének-zenei nevelést. A kodályi gondolat megvalósulását nem csupán az ének-zenei általános iskolában és gimnáziumban elért eredmények bizonyítják. Fejlődik az hogy itt a legmagasabb színvonalú az oktatás. Azután elmondta Csányi László, hogy a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjai tíz évyel ezelőtt még több budapesti iskolában tanultak. Akkor vonták össze őket együvé, s azóta óriási a haladás. A tanítási módszereket innen kapták. A kecskeméti igazgató, Nemes- szeghy Lajosné könyve szerint kezdett tanítani ő is, s azóta figyelemmel kíséri az itteni munkát. A jövőbeni tervekről a következőket mondta: BliSI Kecskeméti iskolások a színpadon. szárna mutatta, hogy a szülőváros magáénak érzi nagy fiát, érti és értékeli azt a művészetet. amelyet elsősorban nekünk, magyaroknak, de általunk az egész világ valamennyi zenére fogékony emberének hátrahagyott. Vendégek a világ minden tájáról A zeneszerző és a pedagógus Kodály egyaránt mind szélesebb körben hat hazánkban és világszerte. A kecskeméti iskola, ahol elsőnek valósították meg Kodály Zoltán elgondolásait a zenei műveltség általános elterjesztéséről. mind sűrűbben fogad vendégeket. Hazaiakat és külföldieket, pedagógusokat és művészeket, magánérdeklődőket és az oktatásügy legfelsőbb irányításában dolgozó szakembereket. Mintaiskola a Kecskeméti Ének-Zenei • Általános Iskola és Gimnázium. Mutatóba lássuk csak egyetlen hét programját. A napokban itt járt a norvég művelődésügyi minisztérium egyik fő- tisztviselője, aki a zenei oktatást irányítja hazájában. Neki és a vele érkezett pedagógusoknak annyira megtetszett az itteni munka, hogy elhatározták: ha lehet, két-három hónapos tanulmányútra Kecskemétre küldik a norvég zenetanárokat. Utánuk érkezett a New York Times bécsi tudósítója, aki terjedelmes cikkben fog beszámolni lapjában a Kecskeméten látottakról. Hétfőn, amikor a Ko- dály-emlékünnepségeket tartották a szülővárosban, amerikai énektanár-delegáeió érkezett, akik három napon át tanulmányozták az. itteni oktatást. Holnap, csütörtökön vietnami látogatót köszönthetünk, aki szintén azért jön Kecskemétre, hogy lássa, mint válnak valósággá Kodály Zoltán elgondolásai. énekkultúra a többi iskolában is. Ezt mutatja, hogy felelevenedett ismét egy régi szép hagyomány. Hosszú szünet után tavaly rendezték meg először a városban az Éneklő Ifjúság Napját. s az idén még nagyobb sikerrel zajlott le ez a nagyszabású esemény. A város általános és középiskoláiból összese- reglett énekkarok kétórás műsort adtak. Nagyrészt Kodály Zoltán műveiből. A piros nyakkendős úttörők zsúfolásig megtöltötték a színházat, számos érdeklődő hallgatta végig a kitűnő hangversenyt. A rendezők nem rangsorolták a kórusokat, nem helyezésekért versengtek az éneklő gyerekek. Ezzel is mintegy de- monsrálták, hogy a cél nem a győzelem, hanem az, hogy minél többen örömüket leljék a dalban, muzsikában. Külön kell itt szólni egy friss keletű barátságról, amely a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola növendékeit a Magyar Rádió és Televízió világot járt gyermekkarához fűzi. A világhírű együttes nemrégiben először látogatott Kecskemétre, s most ismét eljöttek, hogy Kodály Zoltán szülővárosában adózzanak a nagy zeneszerző emlékének. Csányi Lászlótól, az együttes egyik vezetőjétől érdeklődtünk, hogyan alakult ki ez a kapcsolat a kecskemétiekkel. — Régi tervünk volt —mond, ta —, mert nálunk a Budapesti Somogyi Béla úti Általános Iskolában a kórus a középpontban áll, esetenként az énekkar szerepléséhez kell igazodnia a tanítás rendjének. Kecskeméten viszont az oktatásra esik a hangsúly. Ilyen tekintetben tehát sokat szeretnénk tanulni itt. Ez az országban az első ilyen jellegű iskola. Nemcsak úgy, hogy először alakult, hanem úgy is, — Június elején ismét lejövünk kisebb csoporttal és felvételeket készítünk a Rádió számára. Az ősszel pedig a kecskeméti iskola növendékei látogatják meg a Rádió Gyermek- kórusát Budapesten. A gyerekek között máris igen szoros barátság alakult Id. sokan név szerint ismerik egymást. Délután, ahogy megérkeztek, a kecskeméti gyerekek tüsKomor Vilmos vezényelte a Debreceni MÁV Szimfonikusokat. tént megkeresték kis pesti barátaikat, barátnőiket. — Most, amikor Kodály tanár úr már nem vezeth et bennünket, a zenei oktatásban elért eredményekbe mindannyiunknak vigyáznunk kell — mondta befejezésül Csányi László. M. L. Méltó megemlékezés Jönnek a jó előre bejelentett és jönnek a váratlan látogatók. Az esztergomi nyári zenei szabadegyetem vendégei például már hónapokkal előbb megállapodtak abban, hogy egy napot Kecskemétnek szentelnek. A múltkor itt járt egy kanadai professzor, aki egy teljes esztendőt kíván eltölteni Magyar- országon a zeneoktatás tanulKecskemét éneklő ifjúságának délutáni műsora után este a felnőtt közönség találkozott a színházban a kodályi életmű néhány reprezentatív alkotásával. A koncert elején Fodor András költő egy másfél évtizeddel ezelőtt írt versével rótta le tiszteletét Kodály művészete és példamutató emberi nagysága előtt, majd a műsor első részében a Magyar Rádió és Televízió gyermekkara Botka Valéria vezényletével tíz gyermekkari művét szólaltatta meg. Maga ez a tény kettős jelképet hordozott magában: azt, hogy Kodálynak egész élete folyamán volt mondanivalója a gyermekek számára; köztudomású, hogy az utóbbi évtizedekben elsőrendű feladatának az ifjúság Demokratizmus — Őszinteség — Tettrekészség Megválasztották a KlSZ-alapszervezetek vezetőségeit 1967 a választások éve hazánkban. A képviselőik, a tanácstagok, a párt- és szakszervezeti vezetőségek után Kommunista Ifjúsági Szövetségünk alapszervezetei is megtartották vezetőségválasztó és kongresz- szusi küldött jelölő gyűléseiket. Megyénk 977 alapszervezete a megjelölt határidőre, május 5- re késedelem nélkül befejezte a választásokat. Talán az általános' választási hangulatból következett, hogy a gyűléseket nemcsak kivétel nélkül alapos, tervszerű előkészítő munka után hívták ösz- sze, légkörüket élénk érdeklődés, egészséges demokratizmus jellemezte. Sehol nem okozott gondot a határozat-képesség megállapítása: a tagság 80—90 százaléka megjelent a taggyűléseken. A jelölőbizottságok körültekintő közvéleménykutatást végeztek, s így valóban a fiatalok jelöltjei, a legérdemesebbek kerültek a listára. ISMERETES, hogy alapszervezeti szinten most tartottak először titkos szavazást. A demokratizmus ilyen formájú növelése beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ifjúságiink jelentős része bátran élt jogával. Bár kettős titkárjelölés csak néhány esetben történt, a többi vezetőségi tag esetében igén gyakran módosult a jelölőlista, és zajlott le választás ellenszavazat nélkül. Az ellen- szavazatok azonban nem a pillanatnyi ellenszenv jegyében születtek — amint a tikos szavazás bevezetésének ellenzői gondolták —, többségükben a közösség iránti gond, a rátermettebb, képzettebb vezetők iránti igény kifejezői voltak. A leköszönő vezetőségek beszámolói — néhány kisléfcszámú alapszervezettől eltekintve — nemcsak szervezeti kérdésekkel foglalkoztak. Eszmei, elméleti problémák is napirendre kerültek, országos és külpolitikai vetületben is. Ahol hiányos volt a beszámoló, a vita többnyire kiegészítette. Az ifjúság életkori sajátosságaiból következően nyílt szókimondás, szenvedélyesség, helyenként már-már türelmetlen igazságkeresés jellemezte a vitákat. Gyűlésenként átlagban öt-hat hozzászólás hangzott el. Egyértelműen az csendült ki a vitákból, hogy KlSZ-fiatal- ságunk egyetért a párt- és a kormány politikájává1, és ha családi környezetükből hozott vagy tájékozatlanságukból fakadó eszmei bizonytalanságtól gyengítve is, a szocializmus építését tartják a jövő egyetlen lehetséges útjának. IGEN ÉRTÉKES pozitívuma volt a lezajlott választásoknak, hogy a pártfunkcionáriusok, a gazdasági és szakszervezeti vezetők eddiginél tevékenyebben járultak hozzá tanácsaikkal és személyes jelenlétükkel a jelölőgyűlések sikeréhez. A fiatalok felhasználták az alkalmat, hogy a párt és az. üzemek iránti igényeiknek is hangot adjanak, és kérjék a KISZ-től érdekvédelmi szerepének még teljesebb betöltését. Még egyet kell megjegyeznünk, ami talán külsőségnek tűnik, de beszédesen szemlélteti az ifjúsági mozgalomban ígérkező örvendetes változásokat. A jelölőgyűléseket majdnem mindenütt ünnepélyes keretek között tartották. A tanulók egyenruhában, a dolgozó fiatalok ünneplőben jelentek meg. Virágokkal, zászlóval, jelmondattal díszítették a termet. A szavazatszedés szüneteiben nem egyszer modern komolyvagy könnyűzenei számok enyhítették a várakozás unalmát. Sok helyen tartottak műsort is, a gyűlés után baráti vacsora vagy tánc következett. Nem ártott az egyik a másiknak: az elmélyült közösségi tevékenység a felszabadult szórakozásnak. AZ ALAPSZERVEZETI vezetőségválasztások hangulatából ítélve bizalommal várjuk a KISZ VII. kongresszusát és az ifjúsági mozgalom töretlen fejlődését. Szabó János Elhunyt Száléi Balázs elvtárs Hosszas szenvedés után, 65 éves korában Kiskunhalason tegnap elhunyt Szalai Balázs elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa. Szalai elvtárs 1918' óta vett részt a munkásmozgalomban, 1943 óta tagja a pártnak, s április 27-én vette kézhez a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetést. Az egykori harcos villanyszerelőt, aki pár évvel ezelőtt munkás-igazgatóiként vonult nyugdíjba, az MSZMP Kiskunhalasi Városi Bizottsága saját halottjának tekinti. Szalai elvtárs temetésére május 13-án 11 órakor a kiskunhalasi új református temetőben kerül sor. zenei nevelését tekintette. A műveken kívül elvi és gyakorlati útmutatásaira, s arra a gondos figyelemre kell, utalnunk, mellyel ezt az ügyet élete végéig kísérte. Másrészt ő ismerte fel hazánkban először és vitte életművén következetesen végig annak felismerését, hogy a zeneművészet nagy, értékes alkotásaihoz a mindenki számára hozzáférhető „hangszerből”: az emberi énekhangból kiindulva visz az út. A kórus műsora az egyszerű népdalfeldolgozástól a technikailag és zeneileg egyaránt nagy igényű, gazdag szépségű Pünkös- dölőig Kodály gyermekkari oeuvre-jének széles skáláját fogta át. Kiemelkedett a Hajnövesztő ízes megszólaltatása és az Esti dal finom, szép színű hangzása. A hangverseny második felében a Debreceni MÁV Filharmonikusok zenekara az ünnepi alkalomhoz méltó felkészültséggel és hozzáállással, Komor Vilmos értő, invenciózus vezénylete alatt két zenekari művet szólaltatott meg. Mindkettő Kodály művészetének alapélményét, a magyar népzene inspirativ szerepét tükrözi másmás módon, a Marosszéki táncok egy folklór-hagyományokban gazdag vidék dallamkincsét dolgozza fel bő invencióval megformált, színesen hangszerelt csokorban. A Felszállott a páva c. zenekari variációsorozatban — a Mesternek talán legtökéletesebb hangszeres darabjában — egyenlő mértékben nyilatkozik meg a népdalkutató zenetudós és a teremtő fantáziájú művész, ahogyan egy ősi dallamtípusban rejlő sokoldalú kifejezési lehetőségeket a modern zene nyelvén a ma közönségének megfogalmazza. Ebben a műben Kodály hagyomány és modernség, magasrendű művészi igényesség és közérthetőség dialektikus feszültségét olyan szinten oldja meg, mely joggal válhatott számos ifjabb komponista példaképévé s nem utolsósorban éppen ennek jegyében vált életműve még életében klasszikussá, halála után is halhatatlanná. Körber Tivadar