Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
196*?. május 7, vasárnap 5. old^l Az írott törvénynél is többet Az első negyedévben 1282 három napon túl gyógyuló- és három halálos kimenetelű üzemi baleset fordult elő a megyében. A sérülések miatt kiesett munkanapok száma meghaladja a 24 ezret. Riasztóan nagy számok ezek és ami különösen elgondolkoztató: az elmúlt évihez viszonyítva alig javult valamit a statisztika. Vajon miért? Ezt kérdeztük mi is nemrégiben egy munka- védelemmel foglalkozó szak- szervezeti aktivistától. Így válaszolt: „Azt már elértük, hogy a gépekről a legritkább esetben hiányzik a védőberendezés. De sok munkással máig sem sikerült megértetnünk, hogy semmiféle műszaki, technikai óvintézkedés sem nyújthat tökéletes védelmet. Az önfegyelem, a saját- és a társak testi épségéért érzett felelősség hozhat csak gyökeres javulást.” Könnyű belátni e vélemény igazságát, ha átlapozzuk a baleseti jegyzőkönyveket. Csak elvétve bukkanunk ugyanis olyan esetekre, amikor a termelőeszköz korszerűtlensége, a műhely túlzsúfoltsága a rossz munkakörülmények rovására írhatjuk a sérülést. Annál több az olyan baleset, amit saját hanyagságának köszönhet a sérült és igen sokszor kimutatható az is, hogy munkatársai közömbös szemlélői voltak a végül sérülést okozó hanyagságnak. Annak idején már beszámoltunk róla, de tipikus példaként ismét ide kívánkozik a keceli ktsz-ben bekövetkezett baleset. Az egyik kőműves ittas fővel lezuhant a szabálytalanul ácsolt falazó állványról. Hányán nézik még mindig teljesen közömbösen, sőt nemegyszer egyetértő kacsintással, hogy a mellettük dolgozó tántorog. Pedig a következmény ritkán marad el és sokszor súlyosabb, mint a lábtörés. A félegyházi Lenin Tsz fogatosa is — 33 éves, életerős ember volt — részeg fővel esett le a kocsiról és többet fel sem kelt. Az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai félig kiástak egy villanyoszlopot, aztán úgy hagyták, anélkül, hogy bárkit is figyelmeztettek volna a veszélyre. Egyik gyanútlanul arra járó társuk talán sohasem nyeri vissza testi épségét, mert a váratlanul lezúduló oszlop combcsontját, bordáját törte, beszakította a fejét is. Senki sem állhat munkába anélkül, hogy részt ne venne a kötelező baleseti oktatáson. Évről-évre sok ezren hallgatják még a megyében is a filmvetítéssel kísért munkavédelmi előadásokat, ankétokat. Balesetmegelőzéssel foglalkozó röplapok, brossúrák vannak forgalomban. Szigorú törvények születtek az utóbbi években, amelyek fokozzák a vállalatok erkölcsi és anyagi felelősségét. A legtöbb üzemben munkavédelmi őrök is tevékenykednek. Lehet-e még többet tenni? Lehet és kell is. Az egyik vállalatnál például rendszeresen „eljátsszák” utólag a balesetet az egész műhely kollektívája előtt. Ilyenkor a munkavédelmi felügyelő arra is választ keres, hogy kik tehettek volna valamit a sérülés megelőzése érdekében. Néha szinte kínosak ezek a “véresen komoly színjátékok a kollektíva számára. De az üzem vezetői szerint máris mutatkozik az eredményük. Egy módszer a számtalan lehetséges közül. Minden üzemben kutatni kell a tudatformálás leghatásosabbnak ígérkező eszközét. Az eddiginél több odaadást kíván a dolgozók egészségének, testi épségének, a termelés zavartalanságának a védelme. Annál is többet, mint amennyit a munkavédelmi törvények előírnak, hiszen sok minden nem fér bele a paragrafusokba. Például nem írhatják elő kötelezően senkinek, hogy baráti szóval figyelmeztesse elővigyázatlan társát. Mégis kötelessége ez. Békés Dezső „Már búcsúzunk és elmegyünk... “ A hosszú folyosón fel-felcsuklik a hang, hol mélyen, hol magasan, ahogy a kígyózó sor énekel. Tanteremről tanteremre mennek, mégegyszer hadd nézzék meg küzdéseik színhelyét. Hiába az ifjú hév, a hetyke erő: bizony, érződik a könny, a sírós kedv. Búcsúzni nem könnyű, még az iskolától sem. Jó itt állni a sarokban és nézni, hogy lágyul el és hogy erőlteti a lelkesedést a most búcsúzó hat negyedik osztály. A jó öreg Katona Gimnázium immár négyszázhárom éve szorongatja így meg fiainak- lányainak torkát. „Ballag már a vén diák...” Hová? íme, itt jön a IV/a, Tóth Imre tanár úr osztálya. Szolid osztály, nem mutat kiugró tehetségeket. De négyéves munkája: az igen. Jó kollektíva, szorgalmas, kitartó munkás. Négy év óta összeszoktak, megszerették egymást. És most. .. „Már búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt.. Szemkr Sanyi, te hová mész? Erőlteted a vidámságot, hiszen lényeged a jókedv, de most — ne is tagadd! — kicsit szomorú vagy. Vár a Mezőtúri Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum, egy új világ, vár maga az élet. Ne félj, Sanyi! És te, örökkön nevető, aranyszőke Henkey Piri, csillogó könnyel a szemedben, ugye már a szegedi egyetem vegyészkarán kalandozol gondolatban? Igen. innen el kell menni. Vár az élet. Berta Maci, aki négy esztendő alatt egyetlen napot sem hiányoztál az iskolából, a te utad hová visz? Jól megnézed a régi szép napok emlékét, te sem maradsz már itt sokáig. Mikor senki se látja, megsimogatod az öreg padot — nem kell szégyelni az ellá- gyulást — aztán felszeged a fejed és úgy fújod: — Gaudeamus igitur... Benyács Erzsi, a leendő tornatanár is itt jön. Büszke rá és sportsikereire az iskola. Büszke, mert a vasakarat példája ez a kislány. És őt sem tarthatja meg az iskola. Búcsúzik, elmegy. Aztán Duráncsik Tibi, meg Gergely Péter is itt jönnek. „Ballag már a vén diák ..Virágosak a tantermek, a folyosók, ma sok-sok öröm és sok-sok szomorúság bújkál itt az öreg falak között. Vajon melyik a több? Ugye, mégis az örömé? Búcsúznak, mennek, fiúk-lányok együtt. Mennek egy új élet felé. Mert ezzel a nappal lezárult valami az életükben. Ami ezután jön, abban is lesz nagyon sok öröm, de az már az önállóság ideje, a kemény munkát és állhatatosságot kívánó felnőtt korszaké. Évről évre ismétlődő kép ez: búcsúznak, mennek, ballagnak. A folyton újrateremtődő élet ismétli itt meg önmagát. Szépek, fiatalok. lelkesek, most egy kicsit — igaz —, szomorúak. De ez a szomorúság is örömmel van bélelve. Holnap már felszárad az a kis könnycsepp. És aztán vissza-vissza- témek ide, a jó öreg iskolába.:. Mert röpül az idő... Fél évszázadot kell át ívelnie az emlékezetnek, s ez nem köny- nyű dolog. Mennyi minden történt azóta, amikor a hamvas arcú, szép kis parasztlány, Fazekas Rozika örök hűséget esküdött egy kecskeméti fiatal nyomdászsegédnek, Horváth Ambrus- . nak. Az ifjú asszonyból azóta 82 éves idős néni lett, s a férjét — aki az első világháborúból úgy tért haza súlyos betegen — a „morbus hungaricus” vitte el mellőle örökre. S ő ott maradt egyedül a két gyerekkel, még maga is fiatalon, de valami makacs hűséggel szívében. Felnevelte a kicsiket, s megőrizte a férje nevét is tisz- ten nyomdászok —, Vágó Béla tességgel. bölcsészhallgató, Vágó Endre Most, amikor a nagykőrösi jogász, Csibra József szabó, Mentovich utcai kis házban Hajnal József vasmunkás és emlékei felől faggatom, csak dr. Lőwy Ödön. Közülük is ki- egy kedves, mosolygós arcú emelkedett szenvedélyességé- nagymamát látok magam előtt, vei, a mozgalmi tanok ismeretével Horváth Ambrus, aki Lucifer álnéven már akkor egymás után írta harcos cikkeit a helyi lapokba. Főként a város- politikai visszásságokat ostorozta, s gyakran került emiatt szembe a hatalom képviselőivel. Később bővült a kör, a kis hajtások lombos ágakká növekedtek. A század elején egyre szervezettebbé vált a kecskeméti munkásság. Létrejöttek a különböző szakegyletek, megalakult az Általános Munkásképző Egyesület, s 1903-ban a szociáldemokrata párt kecskeméti szervezete, melynek titkára Horváth Ambrus lett. Ugyanabban az évben jelent meg az első helyi munkáslap, a Kecskeméti Munkás, melynek rövid másfél éves fennállása alatt legharcosabb cikkírója ugyancsak a fiatal nyomdászul ... . . . .. , , segéd volt. A lap betiltása után Horvath Ambrus meg fiatalon. ny*lc mozgalJ _ sztrájkokaki szólni sem akar áldozatos ban, a munkásság jogaiért ví- életéről. Mert minden ami tör- vott küzdelmekben bővelkedő Horváth néni a múltra gondol. akarat lakott. Kitartott a lapban is hirdetett célok mellett: „Mi azért teremtettük meg a Magyar Alföldet, hogy a mun- zásság kalapácsa legyen... Küzdünk a nép politikai, gazdasági és szellemi elnyomottsá- ga ellen és fölfeszítjük a legálmosabb szemeket is .. Rövidesen azonban mégis el kellett hallgatniuk. A háborús készülődés szele söpört végig Európán, s a honi reakció elfojtott minden őszinte és bátor megnyilvánulást. A Magyar Alföld „Pihenj” című írásában búcsúzott olvasóitól abban a reményben, hogy eljön az idő, amikor „újra mindenhová bevilágít .. A Magyar Tanácsköztársaság idején jött el ez az alkalom egy kis időre ismét, amikor Hajnal József szerkesztésében jelent meg a kecskeméti munkásújság, a Magyar Alföld. De ezt az első szerkesztő, Horváth Ambrus már nem érhette meg. Bosszúból — pedig már akkor is beteg volt — soroztatták be frontkatonának politikai ellenfelei, a helyi hatalom képviselői. Szervezete nem bírta ki a súlyos megpróbáltatásokat. Meghalt, mielőtt megérhette volna, ha csak rövid időre is,- álmai teljesülését, az első magyar munkáshatalom, a proletárdiktatúra létrejöttét. ★ Feleségéből, szeretett életpárjából, a kedves és szép arcú fiatalasszonyból tipegő nagymama lett azóta, aki nehéz szívvel emlékszik vissza azokra a régi időkre. Hűségét férje iránt megőrizte egész életén át, s büszkén viseli nevét is, melynek fényét visszaadta az új kor szinte észrevétlenül. Hogy róla, ma is élő társáról megfeledkeztünk? Soha, sehová nem ment kérni, dicsekedni... Csak mostanában hozta a hírt felőle Hajnal Józsi bátvánk. s azt is, hogy nehéz körülmények közt él. Rózsika lánya hosszabb ideje béna, ápolásra szorul, veje meghalt, s így az unoka. Dórika sorsát is szívén viseli. Szeretné, ha teljesülne vágya, s érettségi után bejutna a bajai tanítóképzőbe, ahová már kérelmét is beadta... Búcsúzóul megkérdezem: — Mikor volt utoljára Kecskeméten? — Régen, nagyon régen. — Megismerné-e még azt a Sárkány utcai házat, ahol akkor laktak? — Talán .. i S az a szobor, ott a vasút- kerti sétányon, vajon hasonlít-e az igazira? — jut eszembe kitént, így volt neki természetes. ★ Horváth Ambrusról sokkal többet tudhatunk meg Kecske— esztendő telt el, mire ismét saját újságot kiadhattak. ★ A Magyar Alföld című hetiméten, mint amit felesége, öz- lap neve, nyugodtan állíthatjuk, vegye róla megőrizhetett. Né- szinte fogalommá vált már a hány kifakult kép, versek má- vidéken megjelenő magyar solatai, újságcikkek kivonatai munkássajtó történetében. Nem — Horváth néni nem szolgál- véletlen, hogy első szerkesztőhat többel. Neki csak ez ma- jének, Horváth Ambrusnak radt. S az emlék egy sovány, nemrég szobrot is állítottak bajuszos, örökké nyugtalan, Kecskeméten. Ezen túlmenően gyűlésekre járó, felvonuló, ági- azonban még ma is sok az táló, életét a mozgalomnak és adósságunk ennek a hihetetlen elvtársainak szentelő emberről, nehéz időszaknak megismeréséaki ugyanakkor érzelmes lény ben és eseményeinek feltárásá- is volt, költő és családapa, s ezt ban. A Magyar Alföld, ez a színvonalas és rövidesen igen elterjedt, olvasói körében megbecsült munkásújság 1911 augusztusától három évig volt írta neki valamikor: Nem vagy te puccos és cifra dáma, Szívemnek szerelmes szép virága, Ugye anyus, húzzuk a rabigát: Mit az élet vasökle vert reánk! ___ , • ... szócsöve az éledő mozgalomnak. H orváth A^rfs ^ már csak Ez ala« a szerkesztő, Horváth Horváth Ambrus, szt msr csäK a mKmio 1-í •„ J14. a kecskeméti könyvtárban, le- Sw S « a 2 vél tárban őrzött újságok, fel- „iatt melyek l^enlezték a he ÍSfí Ä tiÍrHS ÄrÄ “ SSSnänSdani harcostársa ió barátja aki lást’ a felekezeti gyűlölködés Iá elindítóit, a vidéki elmaradottsag védelmezőit. Nem egyszer yr megpróbálták beléfojtani a szót A hazai munkásmozgalom bírói ítéletekkel, hamis vádak- első hajtásait ápolgatták Kecs- kai, s tekintélyének lejáratásá- keméten a múlt század utolsó val, ez azonban nem járt siéveiben Horváth Ambrus és kerrel. A szikár, beteges kűlseunokaöccse, László — mindkét- jű emberben szívós, állhatatos — és az unoka. Dórika, aki tanító akar lenni. mondatlan. Hangosan pedig a mondom, egyszer majd élj vünk Horváth néniért, hói megnézhesse a várost — ame oly sokat változott azóta —, a szobrot is, amiről tud má de tán el sem hiszi igazán, rn nem látta saját szemével. A kapuig kísér bennünk« s^ meghatottan köszönünk tőle. A látogató úgy megy ii nen el egy kis szorongás« mintha sok-sok adósságot h; gyott volna maga után, s tudj hogy sürgősen törlesztenie kel Mert röpül az idő ... F. Tóth Pál
