Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA xxn. evf., io6. sz. Ara SO fillér i%7. május 7, vasárnap Rendezési terv, közművesítés Üdülőtelep a lakiteleki Tőserdőnél Nemcsak a megyéből, de az ország más területéről is sokan keresik fel a lakiteleki Tőserdő- tnél lévő holt Tisza-ágat. A környék szépsége — a víz, erdők homokos partok stb. — hétvégén több száz, sőt jobb idő esetén néhány ezer kirándulót is csalogatott, akik alkalmi sátrakban kempingfelszereléssel ellátva töltötték a szombat délutánt. az egész vasárnapot. Sajnos azonban tapasztalniuk kellett, hogy a kulturált pihenéshez, szórakozáshoz még sok minden hiányzik. Ezen a gondon kívánt segíteni a megyei tanács, amikor úgy határozott, ,hogy az eddigi hét végi kirándulóhelyet üdülőteleppé fejleszti, közművesíti, vizet, villanyt vezet oda, egészségügyi létesítményeket építtet. A gondolat nem új keletű, hiszen a lakiteleki holt Tisza-ág rendezési tervei még 1962-ben elkészültek. Különféle okok miatt azonban csak most kerülhetett napirendre a megvalósítás. A tulajdonképpeni munka 1965. őszén kezdődött elsősorban a terület rendezésével. Erre 350 ezer forintot fordított a megyei tanács, de az összegben szerepelnek a további létesítmények tervezési költségei is, mint például az öltözőkabinok, zuhanyozók terve stb. A kabinok csak ideiglenes jellegűek lesznek, arra az átmeneti időre készülnek, amíg a kialakított' telkeken fel nem épülnek a vi- kendházak. Most van folyamatban 122 telek kisajátítása, s rövidesen átadják az OTP-nek értékesítés céljából. Ezzel azonban nincs befejezve a program, hiszen a területen, az említett Tisza-ág mellett újabb telkek kialakítására van lehetőség. Gondoltak a tervezők a sport- kedvelő kirándulókra, illetve üdülőkre, ezért erre alkalmas pályákat is készítenek. Elképzelések szerint — és a munka jelenlegi stádiumából következtetve — lehetőség van rá, hogy még az idei üdülési, illetve strandit!ényben az érdeklődők kulturált körülmények között pihenjenek a Tőser- dőben, a víz partján. A nyárra ugyanis elkészülnek a területrendezés még hátralévő munkálataival, villanyt, vizet vezetnek oda, kijavítják az utakat. A soron levő legfontosabb feladatokról a közelmúlt napokban tanácskoztak Lakiteleken a megyei tanács vb képviselői, a '1 MÉSZÖV, a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság, a Helvéciái és a Szikrai Állami Gazdaságok, valamint a környező, érdekelt községek tanácsainak megbízottai. A Helvéciái Állami Gazdaság és a Lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet például felajánlotta, hogy átmeneti konyhát, lángosés kolbászsütő bódét állít fel az üdülőhelyen. Az üdülőhely kialakítása tehát lendületet kapott. Az idén másfél millió forintot fordítanak erre a célra, ezenkívül társadalmi munkások is segítik a program megvalósítását. A megyei tanács tervezőirodájának KISZ-szervezete például vállalta, hogy elkészíti a közművesítési létesítmények terveit. A vízvezetékek, zuhanyozók megtervezését pedig a Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat KISZ-szervezetének fiataljai végzik, ugyancsak társadalmi munkában. G.S. Befejezte munkáját a szakszervezetek kongresszusa Kádár János elvtárs felszólalása Szombaton folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa amelyen felszólalt Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is, akinek beszédéből az alábbi részleteket közöljük. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Elvtársnők! A magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa a magyar munkásosztály, a Magyar Nép- köztársaság nagy eseménye, egyben nemzetközi jelentősége is van. Először szólni kívánok arról, milyen a viszony pártunk: a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar szakszervezetek között. Mindkettő az egész dolgozó nép érdekeit képviseli és fejezi ki; eredetét, lényegét tekintve, mind a párt, mind a szakszervezet, a munkásosztály legfontosabb osztályszervezete. Ezért mi, természetesnek és magától értetődőnek tartjuk, hogy szocialista viszonyaink között a párt is, és a szakszervezet is csak úgy töltheti be hivatását egészségesen, és jól csak úgy láthatja el a maga sajátos feladatait, ha a legszorosabban és a lehető legjobb módon együtt dolgozik. Az elvtársak tanúsíthatják és tudják, hogy a párt Központi Bizottsága az elmúlt években jó irányban változtatott azon a teljesen egészségesnek nem tekinthető helyzeten, ami a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején kialakult. A Központi Bizottság az utolsó tíz esztendőben arra törekedett, hogy a párt mindennapi politikai munkájában erőteljesen támaszkodjon a szakszervezetekre, mert az a meggyőződésünk, hogy a párt a saját hivatását enélkül nem képes jól betölteni.- Arra is törekedtünk, hogy ne csak a párt támaszkodjék a szakszervezetekre, hanem szocialista rendszerünkön belül törvényesen megállapított, biztosított és meghatározott szerepe, feladata és hatásköre legyen a magyar szak- szervezeteknek, mert' a szocialista társadalom építése nem képzelhető el másként. Társadalmunk eszmei-politikai irányítását a pártnak kell végeznie. , A párt és a szakszervezetek azonos politikát képviselnek; a szocializmus politikáját. Ezen belül azonban szükség van arra, hogy mind a párt, mind a szakszervezet megoldja saját feladatát,, mert sem a párt nem végezheti el a szakszervezet munkáját, sem a szakszervezet a pártét. A negyvenes évek végének és az ötvenes évek elejének már említett elhajlásaiból elsősorban azt a tanulságot 'kell levonnunk, hogy. nem lehet kielégítő, ha a szakszervezet egyszerűen csak a párt jelszavait ismételgeti. Munkánkban, fellépésünkben azonos állásponton kell lennünk a leglényegesebb dolgokat és célokat illetően, de kell lenniök különbözőségeknek is, mert különben mi szükség lenne két külön szervezetre. Épp ezért, a párt Központi Bizottsága, egyetértésben a szakszervezetben dolgozó elvtársakkal, a közelmúlt években az egyik feladatot abban látta, hogy a lehető legnagyobb mértékig megőrizve és erősítve az eszmei és politikai közösséget e két nagy osztályszervezet munkájában, valósítsuk meg a szakszervezetek saját felelősségük égisze alatt végzett önálló tevékenységet. Az önállóságot mi nagyon komolyan vessíük.tAnnyira komolyan, hogy az elvtársak, akik közelebbről ismerik a párt vezető szerveinek munkáját és határozatait, nagyon jól tudják, hogy az utolsó tíz esztendőben egyetlen egy olyan párthatározat sem volt, amely a szakszervezet valamely önálló választott szervét kötelezte volna valamire. Természetesen, a vezetés megköveteli, hogy időnként a párt állást foglaljon és döntsön a szakszervezeteket, a szakszervezeti munkát érintő kérdésekben is. Ezek az állásfoglalások és döntések azonban csak a szakszervezetben dolgozó párttagokra kötelezőek, és nem a szak- szervezet önálló választott szerveire. S ennek még van egy olyan — látszatra talán nem jelentős, de rendkívül fontos — kiegészítő eleme is, hogy a pártnak azok a tagjai, akiknek funkciójuk van a szakszervezetben, kötelesek érvényt szerezni a párt állásfoglalásának, méghozzá nem egyszerűen a párthatározatra való hivatkozással, harlem meggyőzve az embereket, a választott testületek tagjait annak helyességéről, szükségességéről, így érve el, hogy ami szakszervezeti határozat, az tényleg a szakszervezetek saját, tudatos állásfoglalása és döntése legyen. Persze, nemcsak a párt képviselői vannak ott a szakszervezetekben, a szakszervezetek vezető testületéinek a képviselői is ott vannak a párt megfelelő szerveiben, sőt, a Minisztertanács ülésén is rendszeresen részt vesznek, s ott Vannak az Elnöki Tanácsban és másutt' is. (Folytatás a 3. oldalon) Anyák napja 'T'ömött cekkerrel siet ha- za, szorongva azon töpreng: ha hazatér, a vacsorát tegye föl előbb, vagy a mosáshoz lásson. S hogy majd fizetéskor a kicsinek vegyen-e új cipőt, vagy a nagynak tegye-e félre a pénzt az áhított kerékpárra. Így lehetne gyorsfényképet készíteni a mai anyáról. Régi anyáknapi illusztrációk kicsinyeitől körülvett, virágok borította kotlóstyúk-mamája éppúgy kiment a divatból, mint melodrámák és műdalok köny- nyes szemű, kettétört szívű1, nagybetűs édesanyája. Nincs fogalom, amelyről any- nyi „lila’’, szirupos jelzőt írtak volna, mint az anyaságról. Pedig amilyen csodálatos dolog új életet adni és új embert nevelni — éppoly természetes is. Az anyák tiltakoznának• a legjobban a mártírszerep kétes dicsfénye ellen. A ki látta már a pólyás- gyermekével társalgó anya arcát, vagy elleste a jóétvágyú kamaszgyereke vacsorázására sandító, büszke tekintetet, — az tud valamit arról, mi az örömök öröme. A tömérdek, megmérhetetlen áldozat csaknem ugyanannyi boldogsággal egyenlítődik ki. Ahányszor ránéz, szép, nyíló értelmű, egészséges gyerekére, annyiszor örül — s a gyerekért hozott áldozat, lemondás, töredelem és robot is csak még kedvesebbé teszi számára azt, akiért mindezekre képes. Ez az öröm azonban spontán, sa társadalom joggal érzi úgy: intézményesíteni is kell. Legalább egyszer egy évben. Ezért találták ki s rendezik még év- ről-évre — orgona- és tulipán- nyíláskor — az anyák napját. T)e ne tudjuk le tartozá- sunkat a kötelező csokorral! Vegyük ki néha kezükből a súlyos szatyrot, a munka nehezét, könnyítsünk az áldozatok mérlegserpenyőjén és rakjuk meg a másikat még több örömmel. Egészen soha nem egyenlítődik ki a mérleg — de figyelemmel, szeretettel, gyöngédséggel sokat tehetünk azért, hogy az évnek akár minden napja anyák napja legyen.
