Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-30 / 125. szám
1M7. május 3». kedd 3. oldal Ahol a „ponodero“ terem „Addig hajlik a fa...“ Négy hónapja már, hogy a megyeszékhelyről két mezőgazdasági tudományos szakember indult útnak azzal a céllal, hogy az olasz paradicsomtermesztést, s az átvétel és a feldolgozás módjait a helyszínen tanulmányozza. Az „expedíció” néhány hete visszatért egyik tagjával, Bontovics Lajossal, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet konzervtechnológiai laboratóriumának vezetőjével most tapasztalatairól beszélgetünk. — Miért éppen Itáliára esett a választás? — A kontinensen jelenleg Olaszországnak van a legnagyobb paradicsomtermesztő múltja, s a hagyományokon túl a hozamokat tekintve is az élen jár. Emellett feldolgozóipara is a legjelentősebb, nem kevésbé a készítmények export-volumene. Magasfokú mezőgazdasági kultúrájúk mellett az olaszok látják ed szinte az egész világot élelmiszeripari gépekkel. Így konzervgyáraink többsége mára felszabadulás előtti években is olasz gépekkel dolgozott. A nemzetközi egyezmény keretében a tanulmányúton részt vett szakemberek a termötáb- íáktól kezdve a kész konzervig végigjárták a dallamos _ olasz nyelven „pomodorol’-nak nevezett zöldségnövény termesztésének és feldolgozásának csaknem valamennyi állomását. — Milyen általános képet kaptak az olasz mezőgazdaságról? — A túlnyomórészt kötött talajon a 20—40 hektáros gazdaságok mindegyikében fejlett állattenyésztéssel találkoztunk, s mintaszerű trágyakezelést tapasztaltunk. Nem ritka például a hektáronkénti 800—1200 mázsás trágyaterítés. Az éghajlat és az öntözéses gazdálkodás mellett ennek is köszönhetők az idegen szemével nézve horribilis termésátlagok. Ha már az öntözést említettük, folytassuk is azzal, hogy e nélkül Itáliában mezőgazdasági kultúra jóformán el sem képzelhető. Általában előnyös adottságokkal rendelkeznek az öntözéshez, de ahol ez hiányzik — mint például Szicíliában —, ott is megteremtik. Egymástól szinte kőbajításnyira kutak találhatók. Az ottani szövetkezeti gazdaságok ugyanis nagyjából a mi szakszövetkezeteinknek felelnek meg, a táblák egyéni művelésben vannak. Szövetkezeti központjaik jelentős termékfeldolgozó üzemekkel — nyugodtan mondhatjuk, gyárakkal — rendelkeznek (tejüzem, borkombinát, konzervfeldolgozó, műtrágya-, táptakar- mány-készítő, stb.). Ezek az üzemek a nagy monopóliumokkal szemben képviselik a parasztság érdekeit, igyekeznek helyzetükön könnyíteni. Egy-egy szövetkezet kedvezményes áron jut hozzá a gazdálkodáshoz szükséges nyersanyagokhoz, ugyanakkor előnyösebben is értékesítheti árucikkeit. — Milyen, esetleg nálunk Is hasznosítható sajátságokat észleltek útjuk során? — Rendkívül fejlett a mező- gazdasági szaktanácsadó hálózat. Egy-egy „kis” szövetkezeti gyár például mintegy 70 féle tápot készít. A szaktanácsadó pontosan közli, hogy milyen jellegű, összetételű tápot kell adagolni. Mindezt szerződésben is rögzítik, s az ettől való esetleges eltérés — kizáró ok. Hasonló a helyzet a műtrágyákat illetően: tájegységenként, növényfélénként meghatározott összetételben, adagokban kerülnek kiszórásra. _ Saját munkakörével kapcsolatban mit tapasztalt odakint? — A termeltetés szerződéses alapon történik, de csak kifo■ ■■ gástalan nyersanyagot vesznek át és dolgoznak fel. S a szedést követő 48 órán belül — már dobozban van a készítmény. A paradicsomtermesztés egyébként a legjövedelmezőbb termelési ágak egyike. Mint említettük, kétségkívül jók az adottságaik is. de mindez szinte tökéletes szakszerűséggel párosulva eredményezi, hogy nemcsak a termelő és a gyár találja meg a maga hasznát, hanem a világpiacokon is aránylag olcsón tudják a jó minőségű „pomo- doro”-t „tálalni”..: — Itthoni szakembereink számára milyen következtetéseket summázhatnánk a tanulmányút után? — Mindenekelőtt annyit: az intenzív terméseredmények elérésének fő kellékei, előzményei a jó talajmunka, a kifogástalan talajerő és az öntözés. Nélkülözhetetlen tényező a hivatása magaslatán álló szaktanácsadás. A termelésben közvetlenül résztvevőket feltétlenül meg kell ismertetni a korszerű technológiával, a legújabb szakmai tapasztalatokkal. Termőföld és gyár között az eddiginél nagyobb összhangra van szükség. Végezetül: az iparnak is gyorsítania kell feldolgozó tevékenységét. — Egyetlen mondatban összegezve utunk tanulságait: rengeteg szakmai tapasztalattal meggazdagodya tértünk vissza e csaknem három hónap múltán, ösztönző, gondolatébresztő élményeknek, kiváló termelési eredményeknek voltunk a tanúi. S ha ezeknek csupán kis töredékét is sikerül hazai ‘talajba „átültetnünk”, utunk már nem volt hiábavaló! Bulgária második legnagyobb városa, Plovdiv környékén megkezdődött egy új gyár építése, ahol francia Renault gépkocsikat szerelnek össze. Ez a francia Renault cég nyolcadik külföldi gyára volt, így többek között Belgiumban, Portugáliában, Algériában, Venezuelában. Az első szakaszban felépül az első alkatrész-öszeszere- lő üzem, a festőüzem több segédépülettel. A gyár évente több mint 10 ezer gépkocsit gyárt majd, Bulgarrenault—8. és Bulgarrenault —10. típusúakat. A műszaki felszereléseket a francia Renault cég szállítja. A terveket a ka- zanliki Műszaki Tudományos Intézet készíti. A Kecskeméti Bútorgyárban 40 évesnél idősebb munkást elvétve lehet csak látni. De viszonylag kevés a KlSZ-korosz- tályú fiatal is. A többség 30 év körüli. Az ötvenes létszámú KISZ-szervezetnek mégis felbecsülhetetlen fontosságú szerepe van, hiszen a jövő szakemberei nagyrészt saját nevelésű ipari tanulóik közül kerülnek ki. Az asztalos- és kárpitostanulók első-másodéves korukban még az iskola alapszervezetéhez tartoznak. A harmadévesek — minthogy már csaknem egészen önállóan, termelő brigádokba osztva dolgoznak — mozgalmi tevékenységüket is az üzemben gyakorolják. ök a KISZ-szervezet állandó utánpótlásai, most a tanév végén is tizenhét szakmunkásjelöltet igazolnak át. 1. Az alapszervezet 40 százalékát alkotó harmadéves tanulókra mindig lehet számítani. Nemrégiben rövid határidőre háromezer széket készítettek el selejt- mentesen a makói e^kzségügyi szakiskolának. Az udvar társadalmi munkában végzett parkosításával 4000 forintot takarítottak meg és az üzem jóhírét vitték szét a nagy dunai árvíz idején építőtábori munkájukkal is. — A végzett szakmunkás 17— 18 éves — mondja Bende Imre, a kárpitosrészleg vezetője, az oktatási felelős. — Ha munkáját nézzük felnőtt, de bizony tulajdonképpen még gyerek. Ez a legveszélyesebb időszak. Fizetésük, mesterségbeli tudásuk alapján sokan azt hiszik, övék a világ. Ilyenkor kell résen lennünk. Értő szóval alkotó szerénységgé változtatni nagyképűségüket, munkát adni, vonzó feladatot nyugtalan energiájuknak. * Mert az iskola sok mindent elEz év köziepe táján az új üzem első gépkocsijai már megjelennek a piacon, de a gyár építése, melyet három szakaszban valósítanak meg, folytatódik. A termelés 1970-ben eléri az évi 50 ezer gépkocsit. Ha azonban az ország szükségletei ezt megkívánják, akkor lehetőség van további bővítésre is, s akkor a termelés már elérheti az évi 100 ezer gépkocsit. A Bulet bolgár külkereskedelmi vállalat és a francia Renault cég között létreijött szerződés értelmében a jövőben a Bulgáriában összeszerelt Bulgarrenault —8. és a Bulgarrenault—10. típusú gépkocsikat ellátják a francia gyár legújabb újításaival. BTI — CENTROPLESS mulaszt. Aztán más is az üzem. Amíg tanulnak, lényegében egyéni eredményeket várnak tőlük. Jó bizonyítványt, hibátlan vizsgamunkát. A műhelyben közös teljesítményre van szükség, alkalmazkodni kell a gyakorlottabb szakmunkások szokásaihoz, üzemi méretekben kell gondolkodni. Ha az asztalos hibáz, a kárpitos is megakad munkájával. 2. Az üzem vezetősége, párt- és KISZ-szervezete jó munkát végzett a fiatalok nevelésében. Ha más nem, az is mutatja ezt, hogy az 1959 óta szakmunkásbizonyítványt szerzett munkások 90 százaléka az üzemben maradt. A leghatásosabb propaganda mindig a jó példa. A műhely- és részlegvezetők megszervezték! az Alkotás brigádot, amely elsőként vívta ki a szocialista címet. A brigádnak tagja Gubényi István is, a szakma kiváló dolgozója, a KlSZ-alap- szervezet titkára. — Annak örültünk elsősorban, hogy nem maradt folytatás nélkül- kezdeményezésünk. Az idén már egy ifjúsági brigád, a kárpitosüzem Ifjú Gárda brigádja is megkapta a zászlót. Sajnos, a termelés érdekei megkívánják, hogy az új gyártmányoknak megfelelően, gyakran átcsoportosítsuk a munkásokat. Az Ifjú Gárda brigádban is csupa új arcot láthatunk, néhányan maradtak csak a tavalyi társaságból. Virág Bertalan, a tavalyi brigádvezető, egy cseppet sem búsul a változáson: — Az újak is éppúgy megfogják a szerszámot, Berberies Jóska is csak arra fog törekedni brigádvezetőként amire én: minél többet, minél szebben dolgozni, továbbfejlődni a szakmában, és természetesen jól keresni. Az anyagi meggondolásokon kívül nyilván az is szerepet játszott a fiataloknak az üzemhez való hűségében, hogy a vállalat vezetősége állandó segítséget nyújt a szakmai továbbképzéshez a betanított és a szakmunkásoknak egyaránt. Az előbbiek részére indított átképzős tanfolyam sikerrel fejeződött be, mind a tizenöten szakmunkásoklevelet szereztek. Az ismeret- terjesztő tanfolyam szervezéséből is nagy részt vállaltak a KISZ-esek. Negyven-ötvenen látogatták rendszeresen. A TIT szerint ez volt az idény egyik I legszínvonalasabb munkásakadémiája a megyében. Annál meglepőbb azonban, hogy a faipari technikum esti tagozatát az ígéretes kezdés után csőd fenyegeti. A bútorgyárból húszán jelentkeztek, öt maradt belőlük. Térjék Imre igazgató komolyan aggódik, mert előfordulhat, hogy nem tudnak új évfolyamot indítani. A megyéből bárhonnan elfogadnának jelentkezőt, állást biztosítanának nekik. Megkérdeztem néhány „lemorzsolódott” fiatalembert. — Nagyjából közös választ adtak. Jó lenne tanulni, csak hát mikor szórakozzanak, ha nem most. Túl nagy önfegyelmet követel a tanulás, a fiatalság pedig gyorsan elszáll, tanulnak majd később, ha lehiggadtak. Vajon érdemes-e, szabad-e várni? Nem száll-e el a fiatalsággal együtt a kedvező alkalom is? Az üzem nagyszabású rekonstrukció előtt áll. Már most is, s három év múlva még- inkább, égető szükség lesz technikusokra. Lehetőleg saját munkásaikból akarják kiképezni a gárdát, azt szeretné a vezetőség, ha az emberek fejlődése is lépést tartana a műszaki színvonallal. És hát nekik, hozzáértőknek kell magyarázni, hogy „addig hajlik a fa, amíg fiatal”! Ezen is töprengeni kellene a bútorgyári ifjúságnak, a KISZ- vezetőknek pedig fokozni az agi- tációt, hogy jól működő alapszervezetük munkájának értékét ne csökkentse ez a komoly hiányosság. Sz. J. Gyepmesferi csatatér Jc másfél hónapja meglehetősen furcsa história színhelyévé és egyúttal főszereplőjévé vált a kecskeméti gyepmesteri telep: vállalati érdekek és hivatali tekintélyek valóságos csataterévé alakult át. A kimondottan harcias színezetű történet azzal kezdődött, hogy a Bács-Kiskun megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat felkérésére a szarvasi talajjavító lánctalpas földgya- lúi rohammal és ellenállásba nem ütközve foglalták el a telepet. Hogy hódításuk teljes legyen, nyomban hozzá is fogtak az egyengetéshez, feltúrva a dögkutakat, s azt a másfél holdnyi területet is, ahová két éve, a száj- és körömfájások idején, több vagon állati tetemet földeltek el. S tették mindezt az építő vállalat új műszaki telepének előkészítése végett. — És tették mindezt —maradva a militarista hasonlatláncolatnál — „hadüzenet”, azaz szabályszerű kisajátítási és igénybevételi engedély n5í- kül. Voltaképpen ez váltotta ki a városi mezőgazdasági és egészségügyi osztály együttes — önmagában véve jogos — ellentámadását. Az ÉPSZMR Vállalat védekezni kényszerült, méghozzá a városi építési osztály által még a múlt év, végén, kiadott, területfelhasználási engedéllyel, amely azoijban — szó szerint idézve — „nem mentesít a szabályszerűen felszerelt építési engedélykérelem benyújtásának kötelezettsége alól, és nem biztosítja a terület feletti rendelkezési jogot a kisajátítási, illetve kezelésbe vételi eljárás befejezéséig.” így a vállalat nemcsak meghátrálásra, de — a Költi, utasítására — a terület fertőtlenítésére is kényszerült, mégpedig négyzetölenként egy hektó oldattal. Ennek költsége, a feleslegesen elvégeztetett dózerolással együtt több százezer forint, s ez a vállalati kiadások rovatát terheli. A költséges „fegyvertény” egy dologra mégis alkalmas volt: kérdésessé tette a gyepmesteri telep ottani fenntartását. Jórészt máris körül van építve a telep — s közelben a konzervgyár is —, másrészt az igazsághoz tartozik, hogy a telep szabályszerű működése nem egészen kifogástalan: hiányzik a kerítés és a dögtemető megjelöléséről sem gondoskodtak. Megyei beavatkozásra beállt a „fegyvemyugvás”, amit remélhetőleg olyan „békeszerződés” követ, amely a vállalatnak mégiscsak lehetővé teszi műszaki részlegének itteni létrehozását, mivel a 12 hold körüli gyepmesteri telepnek alig az egyhatodát teszi ki a voltaképpeni dögtemető. Ez utóbbit a szabályok szerint 25 évre fásítani kell. Természetesen a vállalati kisajátítással egyidejűleg szükség van az új gyepmesteri telep létrehozására is. Mindez eléggé bonyolult ügy, de nem annyira, hogy ne lehetett volna békés úton és vállalati többletkiadások nélkül elintézni. 2rni —el Jóba Tibor BULGARRENAULT Az első Bulgarrenault kocák. i
