Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-26 / 122. szám
Hfl?, májas 26. péntek S. oldal Befejeződtek a KISZ járási-városi küldöttértekezletek Felnőtt fiatalok A kiskunfélegyházi járás ifjúkommunistáinak tanácskozásával véget értek a megyében a KISZ járási-városi vezetőség- és küldöttválasztó értekezletek. Kiskunfélegyházán 11 község 35 KISZ alapszervezetének kilencven küldötte — ezerkétszáz KISZ-fiatal nevében —, vitatta meg a járásban végzett KISZ- munkáról szóló referátumot. A tanácskozás résztvevői — akik között ott volt Ispánovits Márton, a járási pártbizottság első titkára, Preisinger Gyula, a KISZ KB munkatársa, dr. Cseh László, a járási tanács vb-elnö- ke, Beszedics Miklós, a megyei KISZ-bizottság osztályvezetője —, tiltakozó táviratot küldtek a budapesti görög nagykövetségre, a görög katonai klikk terrorja miatt. Novák Lajos járási KISZ-tit- kár beszámolójában elmondotta: Az 1966—67. évi KISZ politikai oktatásba 23 KlSZ-alap- szervezetből mintegy hétszáz Vasárnap: megyei bábfesztivál Hetek óta versengtek megyénkben a bábcsoportok, járási vetélkedőkön mérték össze erejüket azért, hogy ki kerül be a Kecskeméten rendezendő III. megyei bábfesztivál résztvevői közé. Huszonnégy csapat bizonyult méltónak arra, hogy a Piarista Gimnázium dísztermében vasárnap délelőtt 9 órakor bemutassa tudását. A kiosztásra kerülő értékes díjak mellett jelentős jutalom lesz az is, hogy a fesztivál győztes csoportjai részt, vehetnek a Magyar Televízió ősszel megrendezésre kerülő országos fesztÍVáljá»?T(r «t«n -so........... fiatal kapcsolódott be. Tavaly körülbelül ötezer KISZ-ista és úttörő iratkozott be a könyvtárakba. A termelési versenyekbe több mint hatszázan neveztek be a múlt évben, s az üzemi ifibrigádokban csaknem százan versenyeztek a nagyobb gazdasági eredményekért. A munkás, paraszt, középiskolás fiatalok, az úttörők az idén újabb mun- kafelaj állásokkal készülnek a KISZ VII. kongresszusára, az októberi forradalom 50. évfordulójának megünneplésére. A beszámoló vitája után a küldöttértekezlet megválasztotta a járási KISZ-bizottság harminchét, a végrehajtó bizottság kilenc, a revíziós bizottság hét tagját, valamint a járás tizenkét tagú küldöttségét a június 2-án sorra kerülő megyei KlSZ-érte- kezletre. A járási KlSZ-bizott- ság titkára ismét Novák Lajos lett. B. Gy. Nagy István emlékkiállítás Baján Nagy István, a neves festőművész halálának 30. évfordulójára gyűjteményes emlékkiállítást rendeznek Baján a Tanítóképző Intézet dísztermében. Megnyitó beszédet mond Hegedűs András, az intézet igazgatója május 28-án, vasárnap délután 5 órakor. Június 4-én délelőtt 11 órakor ugyanitt dr. Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese tart előadást Nagy István életpályájáról és művészetéről. A kiállítást, amely június 10-ig* lesz nyitva, Tóth Gyula és Aszalós Endre, a Tanítóképző Intézet tanárai rendezték. Hasznos könyv — szülőknek Az élet mind többet követel a ma és a holnap emberétől. Ennek megfelelően kell tehát az életre felkészíteni a fiatalságot is. A mai fiatalság testileg és szellemileg egyaránt érettebb, mint az előző generációk. Átalakult — és állandó átalakulásban van — az iskola, meg kell tehát változni a családi nevelésnek is, ha a gyermeket teljes vértezetben akarja kibocsátani az életbe. A családi és az iskolai nevelés egymás segítése nélkül nem végezhet egész munkát. A szülők feladata a nevelés terén — nem könnyű. Ehhez a nehéz munkához szeretne segítséget nyújtani az a hasznos könyv, amely nemrégiben jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában: a Szülők Kislexikona. Mit tartalmaz ez a könyvi Nagyjából mindazt, amit a szülőknek a nevelésről tudniok kell. Ismerteti a gyermek, a serdülő, a fiatal pszichikum fejlődését. A gyermek fejlődése során olyan szokásokat vesz fel, olyan vágyakat táplál magában, sokszor olyan tervekkel- kívánságokkal áll elő, amelyeket pszichikai ismeretek nélkül nehéz megérteni. E tekintetben is hasznos segítséget kaphatnak a szülők ettől a gyakorlati tanácsokat tartalmazó könyvtől. Ismerteti a Kislexikon a közoktatásban bekövetkezett változásokat, az iskolákban kibontakozó nevelési-oktatási gyakorlatokat, ezáltal megkönnyíti szülők és pedagógusok együttműködését. Szakemberek tollából rendkívül érdekes felvilágosítást olvashatunk benne a gyermekegészségügyről. Egy csokorban, olvasmányos stílusban ismerteti a fiatalok mozgalmi munkáját, a gyermek- és ifjúságvédelem kérdéseit. Nagy gyakorlati haszna a könyvnek, hogy minden kérdést elsősorban a család oldaláról tárgyal, arról beszél, ami a szülőket érdekli. Természetes ez, hiszen a családi nevelést megkönnyíteni — ez a rendeltetése. Bő tálalásban, élvezetes stílusban foglalkozik a családi nevelés sajátos problémáival, a különböző korosztálybeli fiatalok otthon felmerülő gondjaival. A 440 oldalas kötet a legfontosabb tudnivalókat tömöríti. Minden lényegesről szól, a legjobb szakemberek tolmácsolásában. Sokan vallják, hogy nem' könnyű a tizenvalahány évesekkel, vagy ahogy ma divatos szóval emlegetik őket, a tinédzserekkel szót érteni. A rossz nyelvek szerint ennek egyik oka az, hogy a mai modern, s általuk „oltárian” kedvelt gitárzene olyan fülsiketítőén hangos, hogy már csak azért sem hallják, ha hozzájuk beszélnek. A fenti állításból egyetlen részletet kell elfogadnunk, mégpedig azt, hogy valóban nem könnyű a fiatalokkal szót érteni. A kevésbé fiatalokkal sem könnyű, ha történetesen eszperantóul szólnak hozzájuk, s ők ezt a nyelvet nem ismerik. Tehát a fontos az,- hogy aki a fiatalokhoz kíván szólni, velük egy nyelven beszéljen. A Rádiónak például rendkívül hatásos közös nyelvet sikerült találnia, hiszen a Csak fiataloknak című műsor szerkesztője annyi levelet kap naponta, hogy már alig győzi elolvasni. Igaz, hogy a levélírók többsége azt kéri a szerkesztőtől, hogy játsz- sza el nekik, mondjuk az Isten veled édes Piroskám című, „istentelenül” népszerű slágert, de ha így is van, az a sok tízezer levél már eleve cáfolja az ifjúság érdeklődésének hiányát szá- monkérő megjegyzéseket. Ha tegyük fel, azt mondanánk, ugyanazoknak a fiataloknak. akik a leveleket írják, hogy „gyere, segíts, építsd velünk a szocializmust”, minden bizonnyal bólogatnának, aztán ülnének tovább a helyükön, s hallgatnának megint fülükhöz szorított, s amúgy is üvöltő zsebrádiójukat. Ha viszont azt mondják nekik, „gyere, segíts csatornát ásni, vagy utat építeni!” akkor ők — mint ahogy ezt már sok példa bizonyította — csákányt, szerszámot ragadnak. Csak akkor számíthatunk tehát az ifjúság aktivitására, ha konkrét, jól érthető feladatokat adunk nekik, olyanokat, melyeknek célját is megmagyarázzuk. „Szót kér a KISZ-tag”, vagyis az ifjúság; ezzel a jelszóval indította meg tavaly mozgalmát a KISZ Központi Bizottsága. Milyen ügyekben kértek szót az elmúlt évben a fiatalok? Sokan mondták ki véleményüket a televízió táncdalfesztiváljáról, heves nézeteltérések tanúja lehettünk abban, hogy ki a jobb énekes, Koncz Zsuzsa vagy Kovács Kati? Ugyanazok a fiatalok, akik két táborra oszlottak az előbbi vitában, teljesen egységesen vették ki részüket azoknak az akcióknak a sorozatából, amelyek félreérthetetlenül elítélték az [ amerikai imperializmus vietnami háborúját. Ugyancsak sokat vitatkoztak a fiatalok arról, hordj anak-é a lányok miniszoknyát, vgy inkább farmernadrágot viseljenek. Az ifjúsági építőtáborokban azonban a miniszoknyát viselők, s a farmer- nadrágot kedvelők tábora egyaránt kivette a részét a munkából. Számos fiatal vett részt tevékenyen, produkált szép sikereket a kongresszusi munkaversenyben is. As elkövetkezendő hónapokban méginkább igaz, hogy szót kap az ifjúság. Nemcsak joguk, kötelességük is részt venni az országgyűlési és tanácsi választásokon, befolyásolhatják a szakszervezeti tisztújítást, s nem utolsósorban leteszik vok- sukat a KISZ-választásokon is. A tinédzsereknek nevezett fiúk és lányok nagy táborából már a 18 évesek is részesei lesznek közéletünknek. Akik már elmúltak 18 évesek, jól emlékeznek arra, milyen izgalommal, meghatódva léptek először az urnák elé. Node arra is kell emlékezniük, hogy izgalmukat, s méginkább meghatottságukat micsoda erőfeszítésekkel próbálták eltitkolni. Közömbösségről tehát itt csak akkor lehetne beszélni, ha rosszul tennénk fel a kérdéseket, amelyek megválaszolására a választások alkalmával is szót kap az ifjúság. Ha általánosságban mondjuk el, hogy mire kérjük szavazataikat. akkor csak a jóindulatú bólogatásig juthatunk el. Ha viszont elmondjuk, hogy azért éljen jogával például a szakszervezeti választásokon, mert a szakszervezeti bizottság tagjai beleszólhatnak abba is, öltöző és fürdő épüljön-e előbb, Vagy új termelő üzemrész — akkor már valószínű, hogy ezekben a kérdésekben tevékenyen szót kér minden fiatal. k altosatos módszerre van szükség. Sokhelyütt a könnyedebb formát választják: alkotmányjogi, választójogi vetélkedőket rendeznek. A KISZ-emléklappal ajándékozza meg az első választókat. A napi politikai tevékenységben pedig kézzelfogható bizonyítékokat találhatnak a fiatalok arról, hogy érdemes harcolniok a társadalom fejlődéséért, a közös ügyért. A fiatalság már eleve fogékony az új, a haladás iránt. Ez is nagyobb közéleti aktivitásra ösztönzi a fiatalokat, azokat is, akik most járulnak először az urnák elé, s még fiatalabb társaikat, akik csak később válnak majd választópolgárrá. B. B. I. Ezerkétszáz szaktanár nyári Június 26-án kezdődnek és július 8-ig tartanak a pedagógusok idei nyári továbbképző tanfolyamai. A kéthetes kurzusok többsége a nyelvszakos tanárok ismereteinek fejlesztését szolgálja. Ehhez nyújtanak értékes segítséget a külföldi vendégelőadók, akik a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, az NDK-ból, Angliából és Franciaországból érkeznek hazánkba. Jugoszláviából fogadunk még az ottani nemzetiségi iskolákban magyar nyelvet tanító továbbképzőn húsz p>edagógust. Ezek szintén kéthetes tanfolyamon fejleszthetik magyar nyelvtudásukat. Idegen-nyelvi tanfolyamok Bonyhádon, Karcagon, Gyulán, Pápán Nyíregyházán, Miskolcon, Cebrecenben, Gyöngyösön, Győrött és Szombathelyen lesznek. Győrött audiovizuális tanfolyamot rendeznek. Az idegen nyelvi tanfolyamoknak előreláthatólag mintegy hétszáz, a többinek körülbelül 500 hallgatója lesz. (MTI) lt. Borkov nagyon igyekezett és úgy látszott, hogy nem is sikertelenül. Mindenesetre nem vett észre rosszallást Jozefina szemében. A tánc után, míg visszatértek az aztalukhoz, a legkézenfekvőbb kérdést tették fel7 egymásnak: Ki hova való? Jozefina spanyol volt és egy csöppet sem csodálkozott, hogy Borkov párizsi. No, de miután kifújták magukat, természetesen koccintottak. Először, másodszor, és harmadszor. Akkor csatlakozott hozzájuk mister Pickwick, akinek végre sikerült eloszlatnia a szőke borús hangulatát, de sehogyan sem tudta rábeszélni, hogy tovább igyon. A szőke csak kávét hozatott magának. A dzsessz szünet nélkül dü- börgött. A levegőben sűrű kék dohányfüst úszott. A pincérnők mintha elhervadtak volna a sürgés-forgásban. De Borkov mindebből semmjtt sem vett észre. Csak sima fehér arcot és a csillogó sötét szemeket látta. Jozefina egyre részegebb lett. Fél háromkor a szőke ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy ideje távozni. Mister Pickwick mindössze ennyit jegyzett meg Borkovra kacsintva: — Én hajlandó vagyok drágám, de véleményem szerint Jozefina csak most kezdett belejönni. — Ez az ő dolga — mondta élesen a szőke. — Mi megyünk! — Felálltak. — Fizess! Pickwick kérte a számlát, kifizette hármójuk fogyasztását, majd kellemes szórakozást kívánva Jozefinának és Borkov- nak, otthagyta őket. Jozefina szótlanul búcsút intett neki. Egy órát, vagy másfelet ültek még kettesben. — Meguntam — mondta végül Jozefina. — Haza kell menni. Elkísérhet. Ami ezután történt, Borkov számára úgy tűnt, mintha ködben játszódna. — Messze lakik? — Nem. Egészen közel. Ennek a háznak az első emeletén. Borkov már korábban megérezte, hogy Jozefinával való ismeretségének nem kell feltétlenül csak arra szorítkoznia, hogy itt ülnek ebben a népies, zajos teremben egy asztal mellett. És attól fogva, hogy ezt kitalálta, egyre ez motoszkált a fejében. Elég gyakran megesik ilyesmi erősen ittas férfiakkal. Bocsánatot kért Jozefinától és rövid időre magára hagyta. Nem éppien szilárd lábon á főpincérhez lépett, aki úgy állt a terem kijáratánál mint kapitány a parancsnoki hídon. — Szabad néhány szóra? — kérdezte Borkov. — De jó lenne nem itt. — Állok rendelkezésére, — válaszolt a főpincér. — Parancsoljon az irodámba. Elindultak a büféhez vezető széles folyosón. A főpincér belökött egy jobboldali ajtót. Borkov egy kis szobában találta magát, ahol öreg, alacsony támlájú bőrdívány és színes terítővei letakart asztal mellett két bőrfotel állt. A régimódi, kerek lámpaernyő kellemes lágy fényt vetett az asztalra. — Parancsoljon — mondta a főpincér betéve az ajtót. Borkov zavarba jött, de csak egy pillanatra. — Mondja kérem ... Ismeri ezt a hölgyet? ... — Igen is, nem is. Nem először látom itt, de nem mutatták be. Előttem Jozefinának szólították. Itt szállt meg nálunk az első emeleten. — Maga rendes fiú — mondta borízű hangon Borkov. — Hogy hívják? Engem Vlagyimirnak. — Nevem Philippie. — örvendek a szerencsének. Borkov visszament asztalához. Jozefina az ajkát festette. Félig üres üvegeket, tálakat hagytak az asztalon.. Borkov tökéletesen megfeledkezett róla, hogy távozás előtt fizetni is kell. Az emeleten megálltak egy szoba előtt. Jozefina kulcsot vett elő, kétszer megfordította a zárban és Borkovra nézett. — Engedje meg, hogy búcsúzzam — mondta Borkov lo- vagiasan. — Kívánok jó éjszakát. Jozefina elcsodálkozott: — Nem jön be? Borkov. tétovázott. De a kitárt ajtó 'csalogatta. — Jó, de csak egy piercre... Bementek a ragyogóan berendezett szobába. — Foglaljon helyet. És /ne féljen, nem tartóztatom fel sokáig — mondta Jozefina kiismerhetetlen hangon és elvetette magát a heverőn. (Folytatása következik)
