Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-26 / 122. szám

Hfl?, májas 26. péntek S. oldal Befejeződtek a KISZ járási-városi küldöttértekezletek Felnőtt fiatalok A kiskunfélegyházi járás ifjú­kommunistáinak tanácskozásá­val véget értek a megyében a KISZ járási-városi vezetőség- és küldöttválasztó értekezletek. Kiskunfélegyházán 11 község 35 KISZ alapszervezetének kilenc­ven küldötte — ezerkétszáz KISZ-fiatal nevében —, vitatta meg a járásban végzett KISZ- munkáról szóló referátumot. A tanácskozás résztvevői — akik között ott volt Ispánovits Már­ton, a járási pártbizottság első titkára, Preisinger Gyula, a KISZ KB munkatársa, dr. Cseh László, a járási tanács vb-elnö- ke, Beszedics Miklós, a megyei KISZ-bizottság osztályvezetője —, tiltakozó táviratot küldtek a budapesti görög nagykövet­ségre, a görög katonai klikk terrorja miatt. Novák Lajos járási KISZ-tit- kár beszámolójában elmondot­ta: Az 1966—67. évi KISZ poli­tikai oktatásba 23 KlSZ-alap- szervezetből mintegy hétszáz Vasárnap: megyei bábfesztivál Hetek óta versengtek me­gyénkben a bábcsoportok, járási vetélkedőkön mérték össze ere­jüket azért, hogy ki kerül be a Kecskeméten rendezendő III. megyei bábfesztivál résztvevői közé. Huszonnégy csapat bizo­nyult méltónak arra, hogy a Piarista Gimnázium dísztermé­ben vasárnap délelőtt 9 órakor bemutassa tudását. A kiosztásra kerülő értékes díjak mellett jelentős jutalom lesz az is, hogy a fesztivál győz­tes csoportjai részt, vehetnek a Magyar Televízió ősszel meg­rendezésre kerülő országos fesz­tÍVáljá»?T(r «t«n -so........... fiatal kapcsolódott be. Tavaly körülbelül ötezer KISZ-ista és úttörő iratkozott be a könyvtá­rakba. A termelési versenyekbe több mint hatszázan neveztek be a múlt évben, s az üzemi ifi­brigádokban csaknem százan versenyeztek a nagyobb gazda­sági eredményekért. A munkás, paraszt, középiskolás fiatalok, az úttörők az idén újabb mun- kafelaj állásokkal készülnek a KISZ VII. kongresszusára, az októberi forradalom 50. év­fordulójának megünneplésére. A beszámoló vitája után a küldöttértekezlet megválasztot­ta a járási KISZ-bizottság har­minchét, a végrehajtó bizottság kilenc, a revíziós bizottság hét tagját, valamint a járás tizenkét tagú küldöttségét a június 2-án sorra kerülő megyei KlSZ-érte- kezletre. A járási KlSZ-bizott- ság titkára ismét Novák Lajos lett. B. Gy. Nagy István emlékkiállítás Baján Nagy István, a neves festő­művész halálának 30. évforduló­jára gyűjteményes emlékkiállí­tást rendeznek Baján a Tanító­képző Intézet dísztermében. Megnyitó beszédet mond Hege­dűs András, az intézet igazgató­ja május 28-án, vasárnap dél­után 5 órakor. Június 4-én dél­előtt 11 órakor ugyanitt dr. Solymár István, a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgató-helyet­tese tart előadást Nagy István életpályájáról és művészetéről. A kiállítást, amely június 10-ig* lesz nyitva, Tóth Gyula és Aszalós Endre, a Tanítóképző Intézet tanárai rendezték. Hasznos könyv — szülőknek Az élet mind többet követel a ma és a holnap emberétől. Ennek megfelelően kell tehát az életre felkészíteni a fiatal­ságot is. A mai fiatalság testileg és szellemileg egyaránt érettebb, mint az előző generációk. Át­alakult — és állandó átala­kulásban van — az iskola, meg kell tehát változni a családi ne­velésnek is, ha a gyermeket teljes vértezetben akarja kibo­csátani az életbe. A családi és az iskolai nevelés egymás se­gítése nélkül nem végezhet egész munkát. A szülők feladata a nevelés terén — nem könnyű. Ehhez a nehéz munkához szeretne se­gítséget nyújtani az a hasznos könyv, amely nemrégiben je­lent meg a Kossuth Kiadó gon­dozásában: a Szülők Kislexi­kona. Mit tartalmaz ez a könyvi Nagyjából mindazt, amit a szü­lőknek a nevelésről tudniok kell. Ismerteti a gyermek, a serdülő, a fiatal pszichikum fejlődését. A gyermek fejlődése során olyan szokásokat vesz fel, olyan vágyakat táplál magá­ban, sokszor olyan tervekkel- kívánságokkal áll elő, amelye­ket pszichikai ismeretek nélkül nehéz megérteni. E tekintetben is hasznos segítséget kaphat­nak a szülők ettől a gyakorlati tanácsokat tartalmazó könyv­től. Ismerteti a Kislexikon a köz­oktatásban bekövetkezett vál­tozásokat, az iskolákban kibon­takozó nevelési-oktatási gya­korlatokat, ezáltal megkönnyíti szülők és pedagógusok együtt­működését. Szakemberek tollá­ból rendkívül érdekes felvilá­gosítást olvashatunk benne a gyermekegészségügyről. Egy csokorban, olvasmányos stílus­ban ismerteti a fiatalok moz­galmi munkáját, a gyermek- és ifjúságvédelem kérdéseit. Nagy gyakorlati haszna a könyvnek, hogy minden kér­dést elsősorban a család oldalá­ról tárgyal, arról beszél, ami a szülőket érdekli. Természetes ez, hiszen a családi nevelést megkönnyíteni — ez a rendel­tetése. Bő tálalásban, élvezetes stílusban foglalkozik a családi nevelés sajátos problémáival, a különböző korosztálybeli fia­talok otthon felmerülő gondjai­val. A 440 oldalas kötet a legfon­tosabb tudnivalókat tömöríti. Minden lényegesről szól, a leg­jobb szakemberek tolmácsolá­sában. Sokan vallják, hogy nem' könnyű a tizenvalahány éve­sekkel, vagy ahogy ma divatos szóval emlegetik őket, a tinéd­zserekkel szót érteni. A rossz nyelvek szerint ennek egyik oka az, hogy a mai modern, s álta­luk „oltárian” kedvelt gitárze­ne olyan fülsiketítőén hangos, hogy már csak azért sem hall­ják, ha hozzájuk beszélnek. A fenti állításból egyetlen részle­tet kell elfogadnunk, mégpedig azt, hogy valóban nem könnyű a fiatalokkal szót érteni. A ke­vésbé fiatalokkal sem könnyű, ha történetesen eszperantóul szólnak hozzájuk, s ők ezt a nyelvet nem ismerik. Tehát a fontos az,- hogy aki a fiatalokhoz kíván szólni, ve­lük egy nyelven beszéljen. A Rádiónak például rendkívül ha­tásos közös nyelvet sikerült ta­lálnia, hiszen a Csak fiatalok­nak című műsor szerkesztője annyi levelet kap naponta, hogy már alig győzi elolvasni. Igaz, hogy a levélírók többsége azt kéri a szerkesztőtől, hogy játsz- sza el nekik, mondjuk az Isten veled édes Piroskám című, „is­tentelenül” népszerű slágert, de ha így is van, az a sok tízezer levél már eleve cáfolja az ifjú­ság érdeklődésének hiányát szá- monkérő megjegyzéseket. Ha tegyük fel, azt mon­danánk, ugyanazoknak a fiata­loknak. akik a leveleket írják, hogy „gyere, segíts, építsd ve­lünk a szocializmust”, minden bizonnyal bólogatnának, aztán ülnének tovább a helyükön, s hallgatnának megint fülükhöz szorított, s amúgy is üvöltő zsebrádiójukat. Ha viszont azt mondják nekik, „gyere, segíts csatornát ásni, vagy utat épí­teni!” akkor ők — mint ahogy ezt már sok példa bizonyította — csákányt, szerszámot ragad­nak. Csak akkor számíthatunk tehát az ifjúság aktivitására, ha konkrét, jól érthető felada­tokat adunk nekik, olyanokat, melyeknek célját is megmagya­rázzuk. „Szót kér a KISZ-tag”, vagy­is az ifjúság; ezzel a jelszóval indította meg tavaly mozgal­mát a KISZ Központi Bizott­sága. Milyen ügyekben kértek szót az elmúlt évben a fiata­lok? Sokan mondták ki véle­ményüket a televízió táncdal­fesztiváljáról, heves nézetelté­rések tanúja lehettünk abban, hogy ki a jobb énekes, Koncz Zsuzsa vagy Kovács Kati? Ugyanazok a fiatalok, akik két táborra oszlottak az előbbi vi­tában, teljesen egységesen vet­ték ki részüket azoknak az ak­cióknak a sorozatából, amelyek félreérthetetlenül elítélték az [ amerikai imperializmus vietna­mi háborúját. Ugyancsak so­kat vitatkoztak a fiatalok arról, hordj anak-é a lányok miniszok­nyát, vgy inkább farmernadrá­got viseljenek. Az ifjúsági épí­tőtáborokban azonban a mini­szoknyát viselők, s a farmer- nadrágot kedvelők tábora egy­aránt kivette a részét a munká­ból. Számos fiatal vett részt te­vékenyen, produkált szép sike­reket a kongresszusi munka­versenyben is. As elkövetkezendő hó­napokban méginkább igaz, hogy szót kap az ifjúság. Nemcsak joguk, kötelességük is részt ven­ni az országgyűlési és tanácsi választásokon, befolyásolhatják a szakszervezeti tisztújítást, s nem utolsósorban leteszik vok- sukat a KISZ-választásokon is. A tinédzsereknek nevezett fiúk és lányok nagy táborából már a 18 évesek is részesei lesznek közéletünknek. Akik már el­múltak 18 évesek, jól emlékez­nek arra, milyen izgalommal, meghatódva léptek először az urnák elé. Node arra is kell em­lékezniük, hogy izgalmukat, s méginkább meghatottságukat micsoda erőfeszítésekkel pró­bálták eltitkolni. Közömbösség­ről tehát itt csak akkor lehet­ne beszélni, ha rosszul tennénk fel a kérdéseket, amelyek meg­válaszolására a választások al­kalmával is szót kap az ifjú­ság. Ha általánosságban mond­juk el, hogy mire kérjük sza­vazataikat. akkor csak a jóin­dulatú bólogatásig juthatunk el. Ha viszont elmondjuk, hogy azért éljen jogával például a szakszervezeti választásokon, mert a szakszervezeti bizottság tagjai beleszólhatnak abba is, öltöző és fürdő épüljön-e előbb, Vagy új termelő üzemrész — akkor már valószínű, hogy ezek­ben a kérdésekben tevékenyen szót kér minden fiatal. k altosatos módszerre van szükség. Sokhelyütt a könnye­debb formát választják: alkot­mányjogi, választójogi vetélke­dőket rendeznek. A KISZ-em­léklappal ajándékozza meg az első választókat. A napi politi­kai tevékenységben pedig kéz­zelfogható bizonyítékokat talál­hatnak a fiatalok arról, hogy érdemes harcolniok a társada­lom fejlődéséért, a közös ügyért. A fiatalság már eleve fogé­kony az új, a haladás iránt. Ez is nagyobb közéleti aktivitásra ösztönzi a fiatalokat, azokat is, akik most járulnak először az urnák elé, s még fiatalabb tár­saikat, akik csak később válnak majd választópolgárrá. B. B. I. Ezerkétszáz szaktanár nyári Június 26-án kezdődnek és július 8-ig tartanak a pedagó­gusok idei nyári továbbképző tanfolyamai. A kéthetes kur­zusok többsége a nyelvszakos tanárok ismereteinek fejleszté­sét szolgálja. Ehhez nyújtanak értékes segítséget a külföldi vendégelőadók, akik a Szov­jetunióból, Csehszlovákiából, az NDK-ból, Angliából és Fran­ciaországból érkeznek hazánk­ba. Jugoszláviából fogadunk még az ottani nemzetiségi is­kolákban magyar nyelvet tanító továbbképzőn húsz p>edagógust. Ezek szintén kéthetes tanfolyamon fejleszt­hetik magyar nyelvtudásukat. Idegen-nyelvi tanfolyamok Bonyhádon, Karcagon, Gyulán, Pápán Nyíregyházán, Miskol­con, Cebrecenben, Gyöngyösön, Győrött és Szombathelyen lesz­nek. Győrött audiovizuális tan­folyamot rendeznek. Az idegen nyelvi tanfolya­moknak előreláthatólag mint­egy hétszáz, a többinek körül­belül 500 hallgatója lesz. (MTI) lt. Borkov nagyon igyekezett és úgy látszott, hogy nem is si­kertelenül. Mindenesetre nem vett észre rosszallást Jozefina szemében. A tánc után, míg visszatértek az aztalukhoz, a legkézenfekvőbb kérdést tették fel7 egymásnak: Ki hova való? Jozefina spanyol volt és egy csöppet sem csodálkozott, hogy Borkov párizsi. No, de miután kifújták ma­gukat, természetesen koccin­tottak. Először, másodszor, és harmadszor. Akkor csatlakozott hozzájuk mister Pickwick, akinek végre sikerült eloszlat­nia a szőke borús hangulatát, de sehogyan sem tudta rábe­szélni, hogy tovább igyon. A szőke csak kávét hozatott ma­gának. A dzsessz szünet nélkül dü- börgött. A levegőben sűrű kék dohányfüst úszott. A pincér­nők mintha elhervadtak volna a sürgés-forgásban. De Borkov mindebből semmjtt sem vett észre. Csak sima fehér arcot és a csillogó sötét szemeket látta. Jozefina egyre részegebb lett. Fél háromkor a szőke ellent­mondást nem tűrő hangon ki­jelentette, hogy ideje távozni. Mister Pickwick mindössze ennyit jegyzett meg Borkovra kacsintva: — Én hajlandó vagyok drá­gám, de véleményem szerint Jozefina csak most kezdett be­lejönni. — Ez az ő dolga — mondta élesen a szőke. — Mi megyünk! — Felálltak. — Fizess! Pickwick kérte a számlát, ki­fizette hármójuk fogyasztását, majd kellemes szórakozást kí­vánva Jozefinának és Borkov- nak, otthagyta őket. Jozefina szótlanul búcsút intett neki. Egy órát, vagy másfelet ül­tek még kettesben. — Meguntam — mondta vé­gül Jozefina. — Haza kell men­ni. Elkísérhet. Ami ezután történt, Borkov számára úgy tűnt, mintha köd­ben játszódna. — Messze lakik? — Nem. Egészen közel. Ennek a háznak az első emeletén. Borkov már korábban meg­érezte, hogy Jozefinával való ismeretségének nem kell feltét­lenül csak arra szorítkoznia, hogy itt ülnek ebben a népies, zajos teremben egy asztal mel­lett. És attól fogva, hogy ezt kitalálta, egyre ez motoszkált a fejében. Elég gyakran meg­esik ilyesmi erősen ittas fér­fiakkal. Bocsánatot kért Jozefinától és rövid időre magára hagyta. Nem éppien szilárd lábon á főpincérhez lépett, aki úgy állt a terem kijáratánál mint ka­pitány a parancsnoki hídon. — Szabad néhány szóra? — kérdezte Borkov. — De jó lenne nem itt. — Állok rendelkezésére, — válaszolt a főpincér. — Pa­rancsoljon az irodámba. Elindultak a büféhez vezető széles folyosón. A főpincér be­lökött egy jobboldali ajtót. Borkov egy kis szobában talál­ta magát, ahol öreg, alacsony támlájú bőrdívány és színes te­rítővei letakart asztal mellett két bőrfotel állt. A régimódi, kerek lámpaer­nyő kellemes lágy fényt ve­tett az asztalra. — Parancsoljon — mondta a főpincér betéve az ajtót. Borkov zavarba jött, de csak egy pillanatra. — Mondja kérem ... Ismeri ezt a hölgyet? ... — Igen is, nem is. Nem elő­ször látom itt, de nem mutat­ták be. Előttem Jozefinának szólították. Itt szállt meg ná­lunk az első emeleten. — Maga rendes fiú — mond­ta borízű hangon Borkov. — Hogy hívják? Engem Vlagyi­mirnak. — Nevem Philippie. — örvendek a szerencsének. Borkov visszament asztalá­hoz. Jozefina az ajkát festette. Félig üres üvegeket, tálakat hagytak az asztalon.. Borkov tökéletesen megfeledkezett ró­la, hogy távozás előtt fizetni is kell. Az emeleten megálltak egy szoba előtt. Jozefina kulcsot vett elő, kétszer megfordította a zárban és Borkovra nézett. — Engedje meg, hogy bú­csúzzam — mondta Borkov lo- vagiasan. — Kívánok jó éjsza­kát. Jozefina elcsodálkozott: — Nem jön be? Borkov. tétovázott. De a ki­tárt ajtó 'csalogatta. — Jó, de csak egy piercre... Bementek a ragyogóan be­rendezett szobába. — Foglaljon helyet. És /ne féljen, nem tartóztatom fel so­káig — mondta Jozefina kiis­merhetetlen hangon és elvetette magát a heverőn. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents