Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-05 / 104. szám

?. oldal 1967. május 5, péntek Harc a magaslatért Amerikai gyalogság, tüzérség, bombázógépek a partizánok ellen Iskolatelevízió A vietnami háború legheve­sebb ütközete folyik immár két hete a demüitarizált övezettől délre fekvő 881-es magaslat ellenőrzéséért. A 860 méter ma­gas hegy a szabadságharcosok által ellenőrzött területen fek­szik: az amerikaiak azért in­dítottak támadást elfoglalásá­ra, mert erről a pontról nagy területet lehet megfigyelni. Az amerikaiak minden ren­delkezésükre álló eszközt be­vetnek a magaslat elfoglalásá­ra. Csaknem kétezer tengerész^ gyalogos rohamozza napról- napra a partizánok jól kiépí­tett állásait, az amerikai pa­rancsnokság ezenkívül tüzérsé­get, alacsonyan szálló géppus­kázó harci repülőgépeket, bom­bázógépeket is összpontosított ebbe a térségbe. A B—52-es légierődök csoportjai naponta több hullámban támadták a szabadságharcosok állásait. Az amerikai veszteségek már többszáz főre rúgnak halottak­ban és sebesültekben, szerdán a hajnali órákban a szabadság- harcosok újabb ellentámadást indítottak. Ezt a támadást csak a géppuskázó repülőgépek be­vetésével tudták visszaverni az amerikaiak. A tengerészgyalo­gosok a csata után húsz halot­tat és 45 sebesültet számoltak össze. Nem messze a 881-es magas­lattól, a partizánok erőteljes támadást indítottak a különle­ges erők egyik tábora ellen. Előzőleg 200 aknát zúdítotak a táborra, majd gyalogsági tá­madás következett. Az ameri­kai szóvivő közölte, hogy a tá­borral megszakadt az összeköt­tetés. Dr. Josef Klaus osztrák kan­cellár feleségével és a kíséreté­ben levő személyiségekkai csü­törtökön a Bábolnai Állami Gazdaságba látogatott. Társasá­gukban volt Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Fock Jenőné, és a Külügymi­nisztérium több vezetője. A gazdaságban dr. Diményi Imre mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter, Burgert Ró­bert, a gazdaság igazgatója és a gazdaság más vezetői fogad­ták a kedves vendégeket. Az igazgató rövid tájékoztatást adott a sok ezer holdas, 178 Az amerikai tábornoki kar és a Pentagon a vietnami há­ború további fokozását követeli — ez tűnik ki az amerikai kép­viselőház szerdán nyilvános­ságra hozott bizottsági anyagai­ból. Március 7-én a képviselőház megajánlási bizottsága előtt tartott beszámolójában McNa­mara hadügyminiszter kije­lentette, hogy szükség lesz az amerikai csapatok létszámának további növelésére. Abban az időben Dél-Vietnamban 415 ezer amerikai katona tartózko­dott, jelenlegi létszámuk 440 ezer fő. Az amerikai hírügy­nökségek értesülése szerint Westmoreland tábornok még 160 ezer katonára tart igényt. Csütörtökön kétszer rendel­tek el Hanoiban légiriadót. A városba behallatszott a bombák robbanása. Az amerikai repülő­gépek a fővárostól észak-nyu­gatra levő térségeket bombáz­A Borba és a Politika jugo­szláv lapok athéni különtudó- sítóinak csütörtöki athéni jelen­téséből kitűnik, hogy Manolisz Glezosz eltűnt abból az Athén melletti szállodából, ahol a puccsista katonai kormányzat éves gazdaság múltjáról, jele­néről. Josef Klaus szorgalmasan je- gyezgetett. és számos kérdést tett fel. Hamarosan közvetlen baráti beszélgetés alakult ki. A gazdaság vezetői később ebédet adtak az osztrák es a magyar vendégek tiszteletére. Burgert Róbert és Josef Klaus pohárköszöntőt mondott, majd Burgert Róbert ajándékokat adott át. A délutáni órákban az oszt­rák államfő és kísérete Eszter­gomba látogatott. Országos sztrájkra készülnek a francia szakszervezetek A négy nagy francia szak- szervezeti központ, a CGT, a CFDT. a Force Ouvriere és a pedagógusok független szakszer­vezete, egyidejűleg kiadott és hasonló szövegű felhívásában május 17-re 24 órás országos tiltakozó sztrájkra szólította fel a francia dolgozókat a kormány felhatalmazási törvényjavaslata ellen. A sztrájkot arra a napra hirdették meg, mikor a tör­vényjavaslat nemzetgyűlési vi­tája kezdődik, Hosszú idő óta most történik meg először, hogy a négy nagy francia szakszervezeti központ egyszerre ad ki felhívást orszá­gos tiltakozó sztrájkra. A CGT felhívásban figyelmeztette a dolgozókat a helyzet súlyossá­gára. A kormány önkényes mó­don nemcsak a társadalombiz­tosítási juttatásokat kívánja csökkenteni, hanem veszélyez­teti a szakszervezetek beleszólá­si jogát a foglalkoztatottság, az erőforrások biztosítása és a bé­rek kérdésébe, hangoztatja fel­hívásában a legnagyobb francia szakszervezeti központ. fogva tartotta. Jelenleg semmit sem tudni Glezosz sorsáról és hollétéről. A két jugoszláv újságíró en­gedélyt kért a hatóságoktól, hogy meglátogathassa Glezoszt. Patakosz tábornok, belügymi­niszter a kérést azzal utasította el, hogy maga s-em tudja, pil­lanatnyilag hol van Manolisz Glezosz. A belügyminiszter ar­ra hivatkozott, hogy még nem kapta meg az athéni rendőrfő­nök jelentését Glezosz hollété­ről. Mint az AP jelenti, a görög katonai diktatúra csütörtökön megindította a „törvényes” el­járást Andreasz Papandreu el­len az Aszpida-perrel kapcso­latban. A 47 éves Papandreut, a Centrum Unió vezetőjének fiát egy vizsgáló bíró hallgatta ki azon a címen, hogy részt vett a királyellenes összeeskü­vésben. Az AFP amszterdami jelenté­se szerint a nemzetközi Pen Klub vezetősége táviratot inté­zett Konstantin görög király­hoz, arra kérve őt, hogy ke­gyelmezzen meg a politikai le­tartóztatottakkal együtt fogság­ban tartott görög íróknak. Az amerikai nép majd minden rétege megmozdult már, hal­latta tiltakozó szavát a viet­nami háború ellen. Kezdetben az értelmiség vezetőrétege, egyetemi tanárok, művészek, írók gyűjtöttek nyilatkozato­kat, amelyek a háború befeje­zésére szólították fel a John- son-kormányzatot. Majd sor került a teach-inekre, az egye­temeken megtartott nyilvános tiltakozó kerekasztal-vitákra. M ajd szenátorok, kormányfér- fialk érezték kötelességüknek figyelmeztetni a Pentagont és a Fehér Házat az eszkaláció súlyos anyagi és erkölcsi kö­vetkezményeire. Terjedt a vé­tó-szellem, gyarapodtak a tün­tetések, rokonszenv-sztrájkok a vietnami nép mellett, John­son ellen. Hívők és hitetlenek, jómódúak és a legszegényeb­bek, a nyomornegyedek néger lakói csatlakoztak a békeme­netekhez. Arról valóban nem hallot­tunk még, hogy iskolások, elemisták, vagy gimnazisták külön adtak volna hangot a békevágynak, az emberiesség követelményének. Nyilván ez indította Rusk külügyminisztert arra, hogy most éppen az isko­latelevízióban adjon program­beszédet a vietnami háború folytatása mellett. Gondol a jövőre, a háború, mint terve­zik, hosszú lesz, a gyerekekből felnőttek lesznek, akik ha meg­felelő kormányférfiak megma­gyarázzák nekik a dolgokat, majd nem az „ellenség”, a vi­etnamiak igazáért szállnak sík-' Hetvennégy munkáspárti kép­viselő csütörtökön terjedelmes nyilatkozatot tett közzé, amely­ben az aláírók részletesen ki­fejtik, miért ellenzik Nagy-Bri- tannia csatlakozását a Közös Piachoz. W ilson parlamenti többségét a nagyszámú párton- kívüli ellenzék sem veszélyez­teti, miután Edward Heath a kon­zervatív ellenzék vezére szerdán szigorú pártfegyelmi terhe alatt utasította képviselőit, hogy tá­mogassák a munkáspárti kor­mány közös piaci döntését. A tory-vezér azzal érvelt, hogy következetlenség lenne megta­gadni a támogatást a munkás­párti kormánytól, miután az „szőröstül-bőröstül” magáévá tette a konzervatív párt közös­piaci politikáját. ra, hanem az USA agressziós terveiért. Csak korán kell kezdeni az agitációs nevelést, hogy hasznát lehessen venni. Rusk külügyminiszter tehát a legifjabbak tájékoztatására el­mondotta, hogy az . Egyesült Államok hajthatatlan, tovább küzd Vietnamban, hacsak a kommunista fél jelét nem ad­ja meghátrálásának. Akkor nyakára teszi a lábát, és be­szünteti a bombázásokat. Hogy a tapasztalatlan és minden bizonnyal a „hazának” lelkes kis hívei hogyan fogad­ták a magas vendég szavait, arról még sem az AP, sem az UPI nem adott jelentést. Nyil­ván még nem mérhető a hatás. Mert egy középiskolás, hiába lelkesül fel Rusk külügymi­niszter szavaitól, egyelőre még nem fogadják el önkéntesnek a vietnami harcmezőkre. De fennáll az a veszély, hogy bátyjuk, vagy ismerősük már fogát adta a Fehér Ház elkép­zeléseiért, és az ilyesminek elég nagy hatása szokott lenni, elég széles körben. Az érzé­keny gyermek-lelkek előtt va­lószínűleg könnyen lepleződik le az amerikai külügyminisz­ter. Mert az igazságra ebben a korban igen érzékenyek a gye­rekek. Rusknak a propagandá­hoz kevesebb amerikai halott­ra lenne szüksége, vagy leg­alábbis több győzelmi trófeára. De az amerikai iskolatévét nem lehet elmarasztalni. Kül­ügyminiszternél hívhatott-e jobb kormány-szószólót? A 74 munkáspárti képvisel® nyilatkozata megállapítja; A Közös Piac a NATO gazda­sági tükörképeként jött létre. A római szerződést egyetlen szo­cialista ország kormánya sem fogja aláírni, s így a Közös Piacra alapozott politika meg­hiúsítja a kelet-európai orszá­gokkal kialakítandó átfogóbb gazdasági együttműködés kilátá­sait. A római szierződés értelmében a tagállamoknak közös nevezőre kell hozniuk külpolitikájukat, s e követelmény egy nyugat-euró­pai „nukleáris elrettentő erő” létrehozása irányába mutat. Minthogy ebben szükségképpen, Nyugat-Németország is részt venne, ez véget vetne a közép­európai atommentes övezet lét­rehozásához fűzött remények­nek. A brit csatlakozás szétzúzná a szigetország és a Brit Nemzet­közösség gazdasági kapcsolatait és évi 800—900 millió font ster­ling többletkiadással terhelné az angol fizetési mérleget. A nyilatkozat szerzői alterna­tív politikaként azt javasolják, hogy az ENSZ égisze alatt hoz­zanak létre európai gazdasági bizottságot, amely összeköttetést teremtene valamennyi kereske­delmi csoportosulás között. Otto Winzer és Mahmud Riad hivatalos tárgyalásai KAIRÓ. (MTT1 Csütörtökön Kairóban meg­kezdődtek Otto Winzer és Mah­mud Riad hivatalos tárgyalásai. Otto Winzer megérkezésekor kijelentette, reméli, hogy láto­gatása elmélyíti az NDK és az EAK baráti kapcsolatait. A béke 22. évében Ebben a sorozatban megjelenő íráséi* LeiUngrádbóI, Londonból, Ceylonból, Japánból és a Világ különböző részeiből érkeztek eszperantó nyelven. Soraik az át­lagemberek életéről, örömeiről, gondjairól, s a béke utáni vágyukról szólnak. Niilo Kavenius, finn újságíró: 4 világbéke útitársunk lesz Amikor most leülök az írógéphez, hogy az egyik magyarországi megyei lap számára gondolataimat a békéről elmondjam, azt hi­szem nem haszontalan, sőt kötelező udvariassági for­ma is, hogy bemutatkoz­zam: finn újságíró vagyok, b 1920-tól baloldali és kom­munista lapok szerkesztősé- ségeiben dolgoztam. Életem sok és jelentős eseményei közül is kiemelkedik 1921, amikor ifjú újságíróként részt vehettem a Kommin- tern kongresszusán, s ott találkozhattam Lenninnel. Az újságíró önmagáról ez­zel szinte mindent elmon­dott. Még talán annyit, hogy sok éve beszélem a nemzetközi nyelvet, s fel­mérhetetlen segítséget je­lentett és jelent ma is szá­momra. Pedig már nyugdíj­ban is vagyok. Azt hiszem, nem kell magyar barátaimat arra kü» lön figyelmeztetni, hogy né­peink történelme közös. No­ha évezredek múltak el a régi históriák óta, mi min­dig megtaláljuk egymást ma is, hiszen most megint van közös ügyünk: a béke. De vannak közeli emlé­keink is, amelyekre ha nem is szívesen, de vissza kell emlékeznünk: a második világháború pusztításai. — Mindkét nép szenvedett egy életre, egy történelemre elegendőt. S ez megint csak közel Tiozza népeinket egy­máshoz. Jártam Magyarországon a háború után. Igaz, 1952-ben már nem szállt korom és nem véreztek a külső sebek annyira. De fel tudtam ak­kor is mérni a korábbi pusztulást. S voltam önök­nél 1963 nyarán is! fis Is­mét fel tudtam mérni, hogy mit tettek a magyarok a háborúnak még az emlékét í§ elpusztítandó szándékkal, üagyogó tettek ezek. S no­ha azóta már ritkábban mozgok külföldön, újságok­ból, folyóiratokból tovább­ra is figyelemmel kísérem életüket, Mert közös a sor­sunk, közös a célunk: bé­kében, nyugalomban, gond­jainkat megoldva élni. Békéről beszélni ültem le, s lám a háború mindunta­lan visszatérő momentum. De vannak keserű emlé­keim. Családommal Helsin­kiben é.rt a második világ­háború, a bombázások. Há­romszor pusztult el ottho­nunk, s ugyanennyiszer kel­lett mindent újra kezdeni. De hányszor rettegett az ember, mint a védtelen ál­lat ezekben az időkben? Er­re kell figyelmeztetni em­bertársainkat. Hogy ne fe­ledjék azt a szörnyű emlé­ket soha, hogy huszonkét évvel ezelőtt háború volt. . . Emlékezni és emlékeztetni kell. Nálunk is voltak az elmúlt években forrófejűek, akik valamiféle új hitleriz- musban hittek. Akik né­pünknek azt sugalmazták, hogy háborút kell kezdeni a világ első szocialista álla­ma, a Szovjetunió ellen. De népünk, különösen a mun­kásosztály soha nem enged­né meg, hogy fasisztákkal parolázzanak politikai, ál­lami vezetőink. Mert, mi megkaptuk a leckét a fasiz­mustól ' S ez feledhetetlen lecke volt! Nagy szomszédunkkal, a Szovjetunióval jó baráti vi­szonyban élünk. Kereske­delmi kapcsolataink is egy­re bővülnek. Az én váro­som, Turku, évek óta rend­szeresen készít és szállít hajókat a Szovjetuniónak. S megnyugtató, hogy az idegenforgalom bővülése úgy is jelentkezik, hogy egyre több, kifejezetten pol­gári gondolkozású finn is érdeklődéssel utazik a szo­cialista országokba. S álta­lános ma már hazánkban a vélemény, hogy Finnor­szág és a Szovjetunió kö­zös érdeke, hogy békében, jó szomszédságban éljenek egymás mellett. Emlékeztetnék arra, hogy államelnökünk, Urhu Kek- konen egészen nyíltan meg­mondta: országunk, népünk a világ békéjéért harcol. A vietnami háborúról is ő mondta egy évvel ezelőtt: mi finnek, saját tapasztala­tainkból tudjuk, hogy egyet­len kicsi ország és nép sem semmisíthető meg bombá­zással. A levegőben történ­jék is bármi, a holnapokat lent a földön határozzák meg. A békéért nem lehet ma­gányosan harcolni. A ma­gányos ember jellegzetessé­ge, hogy mindig csak vé­dekezik, s ütni már csak akkor mer, ha beszorították a í»ring’£ sarkába. Erről az elvi alapról kiindulva csat­lakoztam én a békemozga­lomhoz, s állok őrhelyemen, mint a területi békeválaszt­mány elnöke, amely* a tur- kui és az egész délnyugat­finnországi békemozgalmat irányítja. Rendeztünk kiállításokat a vietnami háborúról, s ren­dezünk, szervezünk erős, nagy tömegeket mozgató béketüntetéseket. Az USA kalandorpolitikája ellen, minden agresszió ellen. A legutóbbi két évben három alkalommal jártak itt nem­zetközi nagyságai a béke­harcnak. Legutóbb vietnami barátaink vettek részt egy nagyméretű demonstráción­kon. Beszéltek a nagygyű­lés résztvevőinek arról a heroikus küzdelemről, ame­lyet a dél-vietnami nép, a szabadságharcosok vívnak a jenkik, az agresszorok el­len, akiknek láthatóan egyetlen célja van: elpusz­títani az egész országot. A békét meg kell védeni — valljuk mi finnek, béke­harcos milliók, és . mi finn eszperantisták, akik a világ valamennyi eszperantistáiá- val együtt kezdettől fogva a békét közös, minden nép közös ügyének tartjuk. És hiszem és hisszük, hogy a béke fennmarad, a világbé­ke útitársunk lesz. S ezért harcolunk munkával és sza­vakkal: Magyarországon és, Finnországban! Fordította; Kátay Antal Az osztrák kancellár és kísérete Bábolnára és Esztergomba látogatott tak. Manolisz Glezoszt ismeretlen helyen tartják fogva Papandreut kihallgatták BELGRAD. (MTI) B. E. Brit munkáspárti képviselők tiltakozó nyilatkozata a közöspiaci tagság ellen

Next

/
Thumbnails
Contents