Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-18 / 115. szám

t967. május 18, csütörtök S. oldal JSapon-füvön könnyebb a felkészülés Már lezajlott az írásbeli, pár hét és máris itt a szóbeli érettségi. Oda kell állni a vizsgabizott­ság elé és számot adni a tudomány­ról. Sok-sok izga­lom, sok-sok tanu­lás előzi meg ezt a nagy napot. Mert ugyan melyik diák tanult annyit négy esztendő alatt, hogy izgalom nélkül oda­álljon a bizottság elé! Jó a csend ilyen­kor, minél mesz- szebb a világtól, az emberektől. Meg­teszi egy strand is, amelyet még csak éppen most me­szeltek ki, majd egy hét múlva nyitják, ha jó lesz az idő. Itt az erdő szélén, hűvös pá­zsiton megy jól a tanulás. Ezért ha­tározta el a képen látható két kiskun- halasi gimnazista kislány, hogy a strandot választják búvóhelynek. Ket­tős haszonnal: így jobban fog rajtuk a tudomány — és a napfény is, amely most már bőven ömlik rájuk. (Pásztor Zoltán felvétele) Hol zárul be a kör... Megyénkben jelenleg 1807 kiskorú van állami gon­dozásban. Részben Kunfehér- tón, Hajóson, Bácsalmáson és Kalocsán tanulnak, a kisebbek a csecsemőotthonokban vannak, legnagyobb részük pedig neve­lőszülőknél nyert elhelyezést...” — így kezdődik a hivatalos je­lentés. Händel: Saul Oratórium-előadás Kecskeméten Hangversenyéletünknek évről évre ünnepi eseménye, amikor egy-egy oratórium szólal meg városunkban. Ennek a monu­mentális zenél'műfajnak a mai napig legkiválóbb mestere: Hän­del zenéje több mint két évszá­zad távolából töretlen fénnyel, frissességgel, olykor megrázó drámaisággal szól hozzánk. Pe­dig műveinek időbeli terjedelme korántsem felel meg a maá élet zaklatottabb ritmusának, ezért van az, hogy — mint ez alka­lommal is — oratóriumai csak k i se bb-nagy ob b kihagyásokkal, „húzásokkal” adhatók elő, s még így is az átlagnál hosszabb ideig veszik igénybe a hallga­tók figyelmét és az előadók teljesítőképességét Viszont szug- gesztív erővel hat a ma közön­ségére is az a zene, mely már keletkezésekor is széles töme­gekhez szólt, világosan kifejez­ve azok érzésvilágát, világ- és emberszemléletét. S mindez Händel csodálatos fény- és szín- érzéke, dallamalkotó leleménye, nagyvonalú építkezése, emelke­dett humanizmusa által válik esztétikai élménnyé a hallgató szamára. Az oratórium főszereplője a néptömegeket megszemélyesítő kórus. Ezúttal legkiválóbb hazai oratórium-együttesünket, a Buda­pesti Kórust hallhattuk a Saul előadásán. Kitűnő szólamtudás­ról. nagy rutinról és stüusisme- retről, magasfokú kulturáltság­ról tett ismét tanúságot azének- ,kar. Csupán a hangszínek szép­ségét, fényét hiányoltuk kissé ezen az estén, bár az előadás folyamán ez is egyre jobban fel­szabadult, így a zárótételt már teljes szépségében szólaltatta meg az együttes. Talán a szokatlanul fülledt, párás levegő okozta, hogy általá­ban az énekhangok nem voltak egészen rendben ezen az estén. A szólisták, az oratórium egyé­ni szereplői közül Barlay Zsuzsa és Réti József formálta meg legmagasabb színvonalon szere­pét. Különösen a III. felvonás semmilyen aktív tevékenységet nem folytatnak, csak szorultság esetére kellenek. Egymás kö­zött horgonynak nevezzük őket. Nekem is van egy ilyen embe­rem, negyvenhat óta. Egy bár­ban dolgozik. Nem egyszer it­tam nála koktélt az évek során. Ezek egyszerűen ülnek a helyü­kön és dolgoznak, mint mások. Ha a jelszóval jelentkezik va­laki náluk, teljesítik, amit kér. Aztán kész, a következő esetig. Természetesen, ha valami egé­szen rendkívüli adódik, kezde­ményezhetnek is. De elvben ezt nem követelik tőlük. Markov: Az európai főváro­sokban vannak ilyen ismerő­sei? Remény: Voltak. De nem va­gyok biztos benne, hogy meg­vannak-e még. Bár általában, megfigyeléseim szerint ez a kontinens a legstabilabb. Markov: Beszéljen róluk rész­letesebben. i Remény közli az ügynökök nevét, különleges ismertető je­lüket, rövid jellemzést ad ró­luk. Következnek a városok, hotelek, éttermek, különféle in­tézménynevek. Markov: Jó, ezzel végeztünk. Mondja, van magának család­ja, gyermekei? Remény: Nem, ez teljesen le­hetetlen volna a munkám miatt. Itt találtam egy asz- szonyt, akit megszerettem. Gyermeke is született. De hi­szen, ön mindent tud ... (Hosz- szú hallgatás következik.) Kér­dezhetek valamit? Markov: Tessék! Remény: Fia, vagy lánya szü­letett Máriának? Markov: Kisfia. Remény: Milyen névre ke­resztel tette? Markov: Alekszander... — Miért, maga hívő? Remény: Nem. Az apám volt hívő élete utolsó éveiben. A 7. sz. szalagról: Markov: Mondja meg őszin­tén: csakugyan szereti Máriát? Remény: Igen. Markov: Mária tudott róla, hogy maga hírszerző? Remény: Nem. Markov: A moszkvai utazá­son kívül milyen feladatokat hajtott végre? Remény: Mást semmit. (Folytatása következik) sírató-jelenetében énekelt Bar­lay nagy drámai erővel. A cím­szerepet megjelenítő Jámbor László a súlyosabb hangvételű tételekben (pl. a II. felvonás eskü-áriájában) zeneileg és hangban is jól helytállt, má­sutt viszont technikai bizony­talanságokkal küzdött. Werner Mária beugrása a megbetege­dett másik szopránszólista he­lyett megmentette az oratórium egyik igen kifejező áriáját. Sza­bó Miklós ezen a koncerten fordítóként jobban remekelt, mint énekesként: szöveghű, vi­lágos és jól énekelhető fordítása az előadás egyik erőssége volt, hármas szerepének stílusában viszont — főként hangvétel te­kintetében — meglehetősen ide­genül mozgott. Svéd Nóra és Antalffy Albert kisebb szere­peikben jól illeszkedtek az elő­adás egészébe. Forrai Miklós nem annyira karmesteri produkciót nyújtott a Saul dirigálásában, hanem inkább az együttesével szinte eggyé vált, nagy mesterségbeli gyakorlattal és jó ízléssel ren­delkező karigazgatóként mutat­kozott be. Az előadás színvona­lát inkább a betanítás bizton­sága, mint a megszólalás reve- lációja biztosította. A Budapesti MÁV Szimfonikusok Zenekara igen szépen, egységesen muzsi­kált a keze alatt. Külön emlí­tést érdemel az I. felvonás hár­faszólja, melyet a közönség szó szerint „lélegzetvisszafojtva” hallgatott. Händel Saul-oratóriuma és a szépszámú előadógárda megér­demelt sikert aratott Kecskemé­ten. Körber Tivadar A jugoszláv TU műsora 11 CSÜTÖRTÖK 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.05: Hírek. — 17.10: Legkisebb­jeinknek. — 17.25: A világ képek­ben. — 17.55: Műsorismertetés. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Ri­portműsor. — 18.35: Egyedül a ze­nével. — 19.00: Szórakoztató műsor. — 19.40: Tv-híradó. — 20.30: Aktuá­lis beszélgetések. — 21.00: Opera- és hangverseny. — 22.10: Tv-híradó. — 22.25: Nemzetközi atlétikai verseny. Szülői munkaértekezleteken, különböző megbeszéléseken gyakran felteszik a kérdést: miért vesz a gyámhatóság egy- egy gyermeket állami gondo­zásba, hová kerülnek, mi lesz a sorsuk, hogyan lehetne csök­kenteni ezt az igen magas szá­mot? Beszélgetések során — szülők, tanárok, de maguk a fiatalok is — nem egyszer ne­kem szegezik a kérdést: Miért...? • Nézegetem a legfrissebb iratkötegeket, találomra kieme­lem K. Erzsi és Cz. Pisti ügy­iratát. Különösen az utóbbi vas­kos. De vegyük sorjában. Miért és hogyan lett a példás maga­tartásé K. Erzsébet, nyolcadik osztályos tanuló most március­ban állami gondozott? „Kedves Gyámhatóság! Azzal a kéréssel fordulok önökhöz — így kezdődik a kockás papíron az őszinte, kétségbeesett, kusza írású levél —, hogy családi kö­rülményeimen segítsenek. Ha lehet, mielőbb állami gondozó intézetbe helyezzenek el... Tiszta ideges vagyok már. Pe­dig csak 14 éves vagyok ... Ré­szeges család az egész, ha egy kis pénzük van, mennek a kocs­mába. Ha hazajönnek, veszek­szenek anyuval és énvelem ... Többször van csak kenyér, mint rendes étel... Van, amikor ke­nyérre sincs a háznál. Hiába akarok tanulni, részegek között nem tudok... a barátnőmmel együtt ebédelünk a konyhán. Az ő édesanyja fizeti be az én részemet is ... Tessék elképzel­ni, milyen az életem ...” Így számol be a kislány ke­serves napjairól, aminek az oka az apa és idősebb bátyjai ita­lozó, felelőtlen — talán szívte­len — életmódja. Az édesanya beteges, idősebb. Már régen semmibe veszi a férje, semmibe veszik könyörgését fiai. Az anya maga is kérte a legkisebb gyermek, Erzsiké állami gondo­zását. De amikor erről határo­zott az első fokú gyámhatóság — erősebb érzelemmé vált az egyetlen nem durva gyermeké­vel való együttlét kívánsága —, megfellebbezte a döntést. Mi­kor a gyermekvédő intézet igazgatója személyesen ment el a kislányért, az édesanya — könnyei ellenére — mégis meg­értette: a kis Erzsi számára ez az egyetlen járható út, hogy emberi körülmények közé ke­rülhessen. Ax iskola alapos, részletes környezettanulmánya, a meg­hallgatott Erzsi és barátnője, Éva vallomása alátámasztotta: ilyen körülmények ismeretében nem tehetünk mást a gyermek megmentéséért, mint hogy in­tézkedünk állami gondozásba vételéről. A meleg szívű kis Éva gon­doskodott — már régóta — a tízórairól, télikabátról és ki tudja mennyi apróságról, ami­vel bizonyította Erzsinek őszin­te, megértő szeretetét. A kis­lány és szülei áldozatot hoztak Erzsikéért, de mindez már nem ellensúlyozhatta az apa és a fiú testvérek erkölcsöt, jó érzést, idegrendszert romboló durvasá­gait. Ezt a súlyos terhet a kis­lány mér nem bírta elviselni. így lett állami gondozott Er­zsi. Az általános iskolai tanul­mányait befejezi, szakmát ta­nul. Mindig szeretettel emléke- kezik nevelőire és bizonyára nem felejti el S. Évát, az őszin­te barátnőt, s annak szüleit. Az apa ellen a gyámhatóság meg­tette az intézkedést. No és Pisti? A fiú álta­lános iskolás. Már huzamosabb ideje állami gondozott. Zárt intézeti növendék, mert csavar­gásai, kisebb-nagyobb lopásai miatt maguk a szülők is kérték az intézeti elhelyezését. István szülei ? Mindketten dolgoznak. Az apa felelősség­teljes beosztásban, gyakran tá­vol kell lennie a családjától. A szülők nem bírtak a kisfiúval, úgy mondták, írták: képtelenek nevelni a gyermeket. A gyám­hatóság igazat adott a szülők­nek. Röviden ennyi a történet. Ott folytatódik, hogy a szü­lők az újabb rendelkezések ér­telmében megállapított gondo­zási díj összege ellen fellebbez­tek. Hányszor végigolvastam már ezt a fellebbezést! Bántóan éles, támadó hang az apa ré­széről. Hibáztat mindenkit: ta­nárokat, gyámhatóságot stb., amiért gyermeke nevelése ku­darcba fulladt. Arról egészen megfeledkezik, hogy a gyer­mekért elsősorban a szülő fele­lős és nem a pedagógus! És nem csupán az apa, hanem kö­zösen mindketten az édesanyá­val! A Családjogi Törvényből betű szerint idéztem a másod­fokú határozat indoklására mindazt, amit a szülőnek tud­nia kell: Köteles gondoskodni — minden tekintetben — gyer­mekéről, köteles elősegíteni fej­lődését ... A gyermek is köte­les szüleinek engedelmeskedni, tisztelettudóan viselkedni... Tehát: Pisti is felelős cselek­ményeiért. Ez a felelősség egye­nesen arányos életkorával, szel­lemi fejlettségével, környezete nevelő erejével. A szülő felelős­sége szintén életkorhoz, értelmi képességhez, műveltséghez és nem utolsó sorban szülői szív­hez viszonyítva mérhető. A gyermeket tehát nem menthetjük fel, de: Pisti 12 éves fejjel képes csak gondol­kozni, mérlegelni, ítéletet al­kotni, különbséget tenni a jó és rossz között. Törvényeink szerint 18. életévének betölté­séig szülői felügyelet alatt áll minden gyermek. Ezt a felelős­séget nem háríthatja át a szülő a pedagógusra, sem a gyámha­tóságra, sem a társadalomra, mint ahogyan Pisti apja pró­bálja. A fiú az utóbbi időben meg­komolyodott, tanulmányi ered­ményei is jobbak. Szakmát ta­nul majd ő is. Elindult a jár­ható úton, amely a becsületes, kiegyensúlyozott, elégedett élet­hez vezet. Érlelődik már ben­ne: rossz lépés volt, amely az iskola helyett a csavargások felé indította, csúnya dolog volt, hogy meglopta a szomszéd nénit, aki pedig jó volt hozzá... így kanyarodnak a gondolatok, előre és vissza-visszapillantva. És otthon? Otthon várják Pistit, a szülők szeretnék ismét maguk nevelni. De nem álltak meg, hogy beletekintsenek abba a „visszapillantó-tükörbe”: Mit mulasztottak el, mit tettek helytelenül?! Vagy talán nem is ők vétettek közvetlenül, „csu­pán” a szomszéd fiú, az iskolai padszomszéd szülei mulasztot­tak súlyosan és a barátság „gyümölcse” lett István állami gondozása, zárt intézete? Ki tudja, hol zárható le a kör, a kimondott szó hova jut, ki tudja: egy elmulasztott fi­gyelmeztetés nyomolvasói nem találnak-e rá az első bűncse­lekményre? Ha magunkénak tudjuk és érezzük a más gyermekét is, ha számot tudunk adni, hogy minden tőlünk telhetőt megtet­tünk, amikor tetteket követel tőlünk a lelkiismeret, akkor rá­tértünk az igaz útra és majd jelzi a statisztika: A társadal­mi erők minden eddiginél szer­vezettebb összefogása meghozta gyümölcsét, sok-sok gyermek családi környezete már alkal­mas lett tovább nevelni az ad­dig állami gondozott kiskorút... örömmel jelenthetjük — közli majd a gyámhatóság —, me­gyénkben csökkent a gyermek- korúak bűnözése, az állami gondozottak száma ... Dr, Bánó Magda

Next

/
Thumbnails
Contents