Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-16 / 113. szám

/

Csakis az ügy szeretet«...

a $B^j^MäwäoBaj

Hogy szaladnak a fák!

A Kecskeméti Kelemen László Irodalmi Színpad meglehetősen hosszú hallgatás után lépett föl újra: Tavaly tavasz- szal egy vitát kavaró Radnóti összeállítást láttunk tőlük, az ősszel izgalmas kirándulást tettek a színjátszás területére Saroyan Halló, ki az? című egyfelvonásosának előadásával, de a produkciónak mindössze két szereplője volt.

Fél év óta gyanús csönd vette őket körül. Hol itt próbáltak, hol ott, a legszeszélyesebb időpontokban. Az érdeklődés elől udvariasan kitértek. Egyetlen egyszer jelentkeztek csupán: sietve és igen erélyesen megcáfolták a feloszlásukról szárnyra kelt kósza hírt.

Az igazi cáfolatot mégis az előadás hozta meg. A Párizs című irodalmi összeállítás nem hemzsegett a formabontásoktól, nem vadászott váratlan hatásokra, amint az oly kedves és oly helytelen szokása mostanában egyik-másik irodalmi színpadunknak. Ugyanakkor' nem estek a végletekig hajszolt esz- köztelenség hibájába sem. Néhány nagyvonalúan festett paraván (Tóth István kezemun- kája), az Eiffel-torony, a Moulin Rouge, egy Montmartre-i utcarészlet, egy reklámmontázs már a műsor kezdete előtt Párizs hangulatát idézték. Finoman segítette ezt a hatást a halkra fogott kísérőzene, Edith Piaf, Juliette Greco sanzonjai, a Marseillaise dallamfoszlányai. Ezen túl csak a vers létezett. A nyers naturalizmustól a szövevényes gondolati absztrakcióig mindenkor bátran skálázó francia irodalom és a szép magyar beszéd.

A műsor sokoldalú képet adott Párizs művészeti tükröződéséről. Zenei fölépítésű három tétele megelevenítette a merész alkotómunkájában is játékos bohémvilágot, a legszikrázóbb csillogás és a legsötétebb nyomor szélsőségei közt lüktető metropolist és a forradalmak városát. Különös erénye, hogy a legismertebb neveken, Villon, Hugo, Baudelaire, Apollinaire, Aragonon kívül bőségesen megszólaltatott olyan költőket is — Aristide Bruant, Ephraim Michael, Blaise Cend- rars —, akiket méltatlanul ismerünk kevéssé.

De a legnagyobb öröm a tizennégy szereplő csiszolt, magabiztos, tiszta versmondása volt. Az egységes képből is kiemelkedett érzékeny azonosulási készségével Széli Jolán, mély, tragikus orgánumával Kurilla

— Nem — hangzott a válasz.

Pável azt a következtetést

vonta le, hogy az összekötő, aki K-ban járt, személyesen ismerte Reményt. Megjött, semmit sem kérdezett, csak figyelt, meggyőződött, hogy Remény nincs itt és eltakarodott.

Csütörtökön este Pável ismét találkozott a villában Markov ezredessel. Az ezredes átfutotta a kapott rádiogramot és megörült, hogy feltévése beigazolódott. De az öröme mindjárt el is illant.

— Most pedig Reményhez vendégnek kell érkeznie, különben nem kellene nekik a lakáscím — mondta Markov. — Ez veszélyes. Mellesleg: valaki már meglátogatta a rádiós műhelyt és érdeklődött Kurnakov felől.

Markov Pável tegnapi látogatására célzott.

— Igen. így van ... De nem lehetne neki K-ban laknia az én felügyeletem alatt? Mondjuk két-három hétig. Sokáig úgy sem húzzák az ellenőrzést, ha már olyan sürgős nekik.

— Kockázatos. Még nem ért meg a dolog.

Markov sokáig járkált a szobában, földre szegzett tekintettel. Aztán megállt Pável előtt:

Zsuzsa, a társalgó tónusban is feszültséget keltő Papp István, a férfias egyszerűségű Pető László és a modorosság hullámvölgye után újra magára találó Tóth István. No és az est meglepetése: Nagy Ernő, aki eddig épphogy elindult a szavalóversenyeken Aragon Párizs tüzei című versének átfűtött előadásával elérte a legjobb megyei versmondók színvonalát.

A színpad vezetője Banos József. A TIT megyei szaktitkára, a megye kétségkívül legnépszerűbb és legképzettebb filmesztétikai előadója, szenvedélyes amatőrrendező. Mikor gratuláltam neki, szerényen vonogatta a vállát.

— Hát beszélni most már tudnak a gyerekek. Lassan el lehet kezdeni valamit.

— Miért éppen Párizsról állítottak össze műsort?

— Tulajdonképpen egy sorozatot tervezünk, Regélő városok címen. Az ismeretterjesztő és a művészeti munka valamiféle összekapcsolását szeretnénk, ezért a világ kulturális centrumait mutatjuk be, úgy ahogy az irodalomban élnek. Párizzsal kezdtük, a modern művészetek fővárosával, mert házzá kapcsolódik legtöbb szállal a magyar irodalom, no és hihetetlenül gazdag költészetéből köny- nyű volt válogatni.

—: A sorozaton kívül mivel foglalkoznak még?

— Rendkívül gondban vagyunk, mivel induljunk május 7-én Kiskunhalason az irodalmi színpadok megyei fesztiválján. Többször szerepeltünk ebben az évben az irodalmi szabadegyetem előadásain, szívesen látogatnánk el rendszeresen vidékre, tanyai klubokba is.

— Másfél éve vezeti a színpadot. Hogyan sikerült ennyi idő alatt ilyen jó készültségű gárdát létrehoznia?

— Ebben az én érdemem a legkevesebb. Sajnos, a művelődési háznak is mostohagyerekei vagyunk. Bármilyen rendezvény van, azt okvetlenül a mi próbánk sínyli meg. Nincs otthonunk. A Párizs-műsor előkészületeit is teljesen magunk csináltuk a díszletvászon vásárlástól a magnószalag ragasztásig. Ügy hogy, aki itt van köztünk, csakis az ügy szeretete tartja itt.

— Nincs más hátra, neked kell találkoznod és valahogy kivágni magad. A vendég egyelőre nem találkozik Reménnyel, és ez végleg megzavarja partnereinket. De majd mi rendbehozzuk a kedélyüket. Kapjanak helyes tájékoztatást. Állítsuk csak össze a rádiogramot.

Néhány perc múlva a kitépett noteszlapon ezt állt: „Közvetett úton szerzett adataim alapján, amelynek pontosságáról rövid időn belül meggyőződtem, azt kell hinnem, hogy az „Urán 5”-röl szóló értesüléseik nem fedik a valóságot. A megadott négyzetben nemhogy nagy, de semmilyen építkezésnek nincs nyoma. Címem: K. Podgornaja utca 5. Mamínkinék háza. Egyelőre nem dolgozom. Megfelelő helyet keresek. — Remény.”

Pável visszatért K-ba. hogy a következő szerdán leadhassa a rádiogramot a felderítőközpontnak. Ezután pedig nem volt mit tennie, mint türelmesen várni hogy mi lesz.

Egy reggel — a rádiógram leadása utáni tizedik napon a moszkvai „Osztankino” szálló éttermében jelentéktelen eset történt. A nyugat-európai turisták részére megterített hosszú asztal mellett üresen maradt

— Szerencsés a színpad. Sok tehetséges fiatal jár ide.

— Nem is a tehetség a döntő, elvégre nem színész előképző vagyunk. Itt van Nagy Ernő. Amikor először bejött, nem tudott egy mondatot tisztán végigmondani. De láttam rajta az érdeklődést, fogékonyságot a költészet iránt. A többi technikai kérdés.

— Van-e valamilyen titkos rendezői vágya, elképzelése?

— Sok irodalmi színpad van a városban. Mi viszonylag kevesen vagyunk. Szeretnék velük együttműködni. Kölcsönösen kiegészíthetnénk egymást. Az Orfeusz-színpadnak például remek szavalókórusa van. Üzemi, iskolai csoportokkal fel- duzzasztva, a mi szólistáinkkal az élükön egészen komoly produkciót is megvalósíthatnánk. Képzelje el Nagy László vagy Juhász Ferenc valamelyik poémáját száztagú kórus, és tíz jó versmondó előadásában! Ehhez! persze terem kellene, féltékeny- kedés nélküli közös munka és sok egyéb.

A Kelemen László Irodalmi Színpad legutóbbi előadásának zsúfolt nézőtere bebizonyította, hogy a közönség érdeklődése sem hiányzik a színvonalas irodalmi műsorok iránt. A kultúr- felelősöknek, színpadvezetőknek érdemes lenne megfontolni Banos József javaslatát. Többre mennének együtt, mint külön- külön. Hatékonyabban szolgálnák a fontos célt: a haladó eszmeiség, az irodalmi műveltség és a művészi ízlés terjesztését.

Szabó János

Május 17, szerda

Három év után ismét megkezdik vetélkedésüket a nyilvánosság előtt a televízió riporteri elöltjei. Jellemző a tévé hódítására, hogy a Riporter kerestetik vetélkedőre most 427-en jelentkeztek, háromszor annyian, mint legutóbb. A kamerák elé persze csak tízen kerülnek, és a további küzdelem egyenes kiesési rendszerrel folyik. Az ötödik fordulóra már csak ketten maradnak. Addig is sok érdekes riportot láthatunk, drukkolhatunk „jelöltjeinknek” (20.20)

Május 18, csütörtök

Karel Capek színművéből készítették a Házasságszédelgő című csehszlovák fllmvígj átékot. Hőse, Pitchta úr, eleven cáfolata annak, hogy a nők bálványa csak 180 centiméteren felüli, szélesvállú, domború mellű, karcsú férfiszépség lehet. A házasságszédelgő esetlen figurája az

egy szék. Senki sem fordított rá figyelmet egy idősebb hölgyön kívül, aki mindenáron fiatalnak szeretett volna látszani. Ez a nő az üres hely melletti széken foglalt helyet. Odahívta az idegenvezetőt és közölte, hogy Kluge úr valamiért nem jelent meg. Mellesleg már huzamosabb ideje azon szórakozott az egész csoport, hogy ez az éveihez képest túl heves hölgy milyen szerelmes pillantásokat vet Kluge turistára, aki megkért mindenkit, hogy szólítsák egyszerűen Erichnek, bár szintén nem volt már mai gyerek.

Az idegenvezető nem tulajdonított a hölgy közlésének különösebb jelentőséget. Ilyesmi gyakran előfordul. Lehet, hogy kedve kerekedett megnézni a reggeli Moszkvát.

— De — ellenkezett a hölgy — mi egésznapos kirándulásra készülünk a Moszkva—Volga csatornán és Kluge úr elkésik!

Az idegenvezető értette, hogy mi nyugtalanítja a hölgyet. De csak azzal vigasztalhatta, hogy mire visszatérnek, Kluge úr egészen biztosan már a szállóban lesz. Nagyon messzire nem mehetett.

Ebben azonban tévedett. Kluge úr már elég messzire jutott a fővárostól.

(Folytatása következik)

Zolnay Pál filmje a mai magyar társadalom egyik legfájóbb témájához nyúl. A falu elöregedésének kérdését vizsgálja. Helyesebben nem is illik ide a

vizsgálat szó. Inkább csak tudomásul veszi a súlyos tényt, és meghatóan szép siratóéneket komponál mellé.

Simon, a fiatal történész egy boros éjszaka után ötletszerűen hazalátogat falujába tizenegy évi távoliét után. Nevelőszülei közül már csak Lina él, a törhetetlen kedvű idős asszony. Gyermekkori barátai mind elemberi rövidlátás és a divathóbort torzulásait gúnyoló fintor. A film egyúttal detektívtörténet is. A zseniálisnak éppen nem mondható Holub felügyelő makacs hadjárata az Ugyefogyott szélhámos ellen. (21.20)

Május 20, szombat

Az orosz örténelem egyik legnagyobb és legellentmondásosabb alakját IV Iván cárt idézi fel a tv filmmúzeuma. IV. Iván nem véletlenül kapta a „Rettegett” melléknevet. Hihetetlen energiával, véres kegyetlenséggel söpört el mindent, ami útjában állt, de meg volt győződve lóla, hogy mindezt a haladás érdekében teszi. Nagy volt erényeiben és tévedéseiben is. A film Szergej Ejzenstein utolsó alkotása. Bár Sztálin személyes közbeavatkozása változtatott a rendező koncepcióján, és a film harmadik részét halála miatt már nem Is tudta befejezni, a mű így torzóban is monumentális történelmi dráma. Nagy része van ebben a közelmúltban elhunyt Cser- kaszov alakításának Rettegett Iván szerepében. (15.10)

Az esti műsornak, az Ének az esőben című amerikai revüfilmnek egyetlen, de igen magas színvonalú művészi értéke Gene Kelly játéka Kellyt méltán nevezik Fred Astaire utódának. Boszorkányos ügyességű parkettáncos, énekes és színész, re- vürendezőnek is a legkiválóbbak egyike. (20.50)

Május 21, vasárnap

Az ötvenes évek eleje, a maccar- thyzmus korszaka, a valóságban és az irodalomban is a feszült társadalmi drámák ideje volt Amerikában. Ekkor keletkezett többek között a Salem! boszorkányok és az Oppenheimer-ügy. Albert Maltz drámája. A Morrlson-ügy, egy kisember kálváriája a hírhedt Amerika- ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt. Megdöbbentő a jellemfejlődés rajza. A félénk, állásáért reszkető Morrisonból a tárgyalás végére bátor, az igazságért mindenre kész, küzdő ember válik. Az író, Albert Maltz, a Maccarthy-törvé- nyek idején egyébként maga is kénytelen volt emigrációba vonulni. Tüzes nyíl című regénye jól Ismert a magyar olvasók előtt. (20 20)

A jugoszláv műsora

KEDD

17.30: Heti szemle albán nyelven.

— 18.00: Hírek. — 18.10: Riportműsor. — 18.30: A nagyvilág a képernyőn. — 19.10: Turisták műsora. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-híradó.

— 20.30: Balzac: Elveszett illúziók VI. rész. — 21.20: Ural percek. — 21.35: Dokumentumfilm. — 21.45: Hírek.

kerültek gyárba, hivatalba. Ügy járja körül szülőhelyét, mint egy ismeretlen szigetet. Érzi, valami baj van a faluval. Senki ném vállalja magáénak az

öregeken kívül. Egykori játszópajtása, az óvónő is úgy próbál imponálni neki. hogy azt állítja magáról, a városból való. Ellenpéldája a keserű agronó- mus. aki Óbudáról jött ide, hogy virágzó táblákat, üvegházat, halastavat teremtsen, egyedül van terveivel, mint egy délibábos Don Quijote. Simon töpreng, nézelődik. Elkíséri a búcsúba Lina nénit, aki váratlanul meghal. Végrendeletében Simonra hagyja házát. A fiú viszvásznon másfél óra alatt. A film mégis jóval több ennél. Elsősorban bátorsága dicsérhető. Kendőzetlenül, világosan, figyelmeztetően mutat a problémára. Pe épphogy csak rámutat. Távol áll tőlünk, hogy riporele- meket, „röghözkötött” realiz- .must követeljünk csak azért, mert a faluról van szó, vagy alapos társadalmi keresztmetszetet. A film képei Simon lelkében, emlékezetében peregnek. Ez még nem volna baj, hiszen eleinte úgy gondoljuk, nem véletlen, hogy történész a fiatalember. De tekintete nem a biztosan látó, távlatokat felmérő történész-szem. Együttérző, szomorkás költőpillantásokat vet inkább a falura, és ez ma már kevés a téma súlyához. Különösen, amióta a magyar filmművészet legjobb alkotásai, a Körhinta, az Isten őszi csillaga, a Húsz óra megmutatták a jelenkori parasztkérdés megközelítésének helyes ösvényeit. Simon lírai körútja a faluban csak afféle „nép közé járás”. Pedig itt szociográfikus igényű, közmondástömörségű megfogalmazásra lenne szükség.

Mindez elsősorban Módos Péter állal ánosságokba burkolózó forgatókönyvének hibája. A rendező és az operatőr, Széchenyi Ferenc, nem találván tényanyagot, a képalkotás szépségeibe merülve bontották ki nem mindennapi tehetségüket. A gyermekkorát keresgélő Simon útját kísérő asszociatív montázsok, az álomfejtő öregasszonyok végzetszerűen baljós kórusa, a komoran _ kavargó búcsújelenet, Lina néni utolsó percei a teherautón, az elfutó fák gyászos diadalíve alatt: felejthetetlen képsorok.

Hogy szaladnak a fák! A címadás példázza az alkotói módszer erényét és gyengeségét. Nem a mondanivaló adott nevet a műnek, hanem egy rendkívül szuggesztív, de csupán képi megvalósulásában nagyszerű jelenet

tsz)

T

szautazik a fővárosba, de a nád fedeles házat nem adja el: kell hogy a faluhoz kösse valami. Mindössze ennyi történik ;

Jelenet a filmből.