Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-15 / 88. szám
4 oldal 1967. április 15. szombat Egyenrangúak boldogulása Két évvel ezelőtt Szabadszálláson a Kossuth Tsz gazdálkodása „szervi bajainak” megszüntetésére csupán egy mód kínálkozott: ha összefog egy nála erősebb szövetkezettel. Ha nem is könnyen, de ez megtörtént; a tagság a helybeli Mathiász Tsz elnökét, főmezőgazdászát és főkönyvelőjét választotta meg a szövetkezet élére. A két gazdaság így közös vezetés irányítása alá került. A gazdálkodás már az első hónapokban a megszilárdulás jeleit mutatta, év végére megszűnt a mérleghiány, — s ezzel együtt megszűnt a kétféle könyvelés, kétféle irányítás is: egyesült a két szövetkezet tagsága. Különbségek nélkül — A múlt év volt az, amely végérvényesen eggyé forrasztotta a tagságot — vallja az elnök, Farkas Ignác. — Ugyanazok a jogok és kötelességek a közösben; s nyilván nem volt eltérés a jövedelemben sem. Egy munkaegységre 40 forintot osztottunk. Nem következett be visszaesés az előző évekhez képest, s ez a vezetés és a tagság közös erőfeszítésének a gyümölcse. Mert egyúttal rendbe kellett tenniük a korábban elhanyagolt földeket is, hogy a termőképességben se mutatkozzék különbség. Sikerült elérni, s ennek köszönhető, hogy nemcsak tartották a jövedelem szintjét, de 300 ezer forintot tartalékoltak is erre az évre. A több mint négyszáz gazdának az egyötöde pillanatnyilag az új telepítésű szőlőt műveli, — végzik a nyitást és a metszést. Hogy közülük kik a volt Kossuth Tsz tagjai? Ez csak a rákérdezésből derül ki; ma már a közösben töltött évek kezdeti nehézségeire ők maguk is mosolyogva emlékeznek. Nem hátrafelé néznek, hanem előre. Csemegessölők, tenyésxüssak A gazdálkodás korszerűsítésére irányuló sokféle erőfeszítés enélkül aligha lenne elképzelhető. Az idén már terem az első években telepített ezerjó és kövidinka, meg a rózsabarackos is, de most tavasszal még 40 holdon telepítik el a Kocsis Irma nevű csemegeszőlő fajtát. Az egyéb csemegefajták 7(j holdas törzstelepét alakítják ki, s 25 holdon gyökereztető iskolát létesítenek. Ez utóbbi a korábbi években is szép jövedelemhez juttatta a közös gazdaságot. Néhány évvel ezelőtt a Mathiász Tsz-ben csak sertés- és juhtartással foglalkoztak; ám jelenleg már több mint félszáz tenyészüszőt nevelnek. Sikeresen foglalkoznak a baromfineveléssel is, húsvét előtt több ezer pecsenyecsibét vittek piacra. A község ellátása végett 8 holdon foglalkoznak zöldség- kertészettel. Piaci standjuk van a községben, borkimérésük a fővárosban és a Balaton mellett. Tervezik a saját húsfeldolgozást, ugyancsak a községi igények kielégítésére. Villany a tanyán A sokféle törekvést az elnök azzal indokolja, hogy a négyezer holdnyi terület összetétele is igen változatos, náluk a legkevésbé van mód az egysíkú gazdálkodásra. De a cél egységes: a homoki gazdálkodás korszerűsítése és a gazdák jövedelmének évenkénti növelése. Ezzel együtt nagy gondot fordítanak a tanyán élő gazdák élet- körülményeinek javítására. Nagyszerű példája ennek az Aranyegyháza nevű határrész három dűlőjének legutóbbi villamosítása. Az ott lakók ezt társadalmi munkával és tanyánként háromezer forint hozzájárulással segítették. Eddig már 43 házba kötötték be a villanyt, miután lakóik hetekkel előbb megvásárolták a tévét és a háztartási gépeket. Tervezik, hogy a majorság körül házhelyeket mérnek, s ezzel csinos tanya- központot alakítanak ki. Mindez még inkább hozzájárul a hajdan kétféle szövetkezeti tagság egyenrangú, egyformán ígéretes boldogulásához. H. D. Anyagi érdekeltség vagy a szakember...? (Tudósítónktól.) A drágszéli Üj Barázda Tsz- ben az állattenyésztés a fő termelési ág. Ahhoz, hogy a közös gazdaság nyereségesebben gazdálkodjon, ezt az üzemágat kell olcsóbbá tenni. Két évvel ezelőtt ezért döntött úgy a tsz vezetősége, hogy szakembert állít az állattenyésztés élére és Sertéshizlalás: 1966. I. negyedév; fokozatosan új jövedelemelosztási formát vezet be. Az egy éve tevékenykedő fiatal szakember irányításával —, élve az 1967. január 1-én. bevezetett új jövedelemelosztási forma lehetőségével — rövid idő alatt nagyszerű eredményeket értek el. Hadd szemléltessék ezt a következő adatok: 1967. I. negyedév: Szarvasmarha-h izlalás: 1966. I. negyedév: 1967. I. negyedév 1 kg hús előállításához szükséges abrak: 5,40 kg 4,20 kg 5,— kg 2,10 kg 1 állat napi súlygyarapodása: 0,41 kg 0,54 kg 0,95 kg 1,03 kg Figyelembe véve, hogy a 2000 holdas termelőszövetkezet évente ezer mázsa hízott sertést és 50 mázsa hízó marhát szokott értékesíteni, illetve számítva ar„Édes " üzem Két esztendős múltra tekinthet vissza a Kiskőrös és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet cukrászüzeme. Nehéz lenne pontosan megállapítani, hogy ez idő alatt hányféle nyalánkság származott el innen a körzet hat községébe, az általuk készített csaknem félszáz síi teményf ajtóból. amelyek közt a krémestől a sós teasüteményig bőséges választék akad. — Az évnek ebben a szakaszában a napi átlagkapacitásunk mintegy másfél ezer darab — tájékoztat Kardos László üzemvezető. — De elképzelhető, hogy például karácsony, húsvét, vagy egy-egy nevezetesebb névnap idején ez a mennyiség a 'sokszorosára „fut fel”. — ÍVIelyek a legkapósabb áruik? — A pálmát a krémes és a képviselőfánk viszi el, a tortafélék közül pedig a citromtorta a „listavezető”. — A körzet melyik községében a legédesebb szájú a lakosság? — Akasztón — válaszol gondolkodás nélkül. — Ez a „legerősebb” községünk. Nem egy olyan hónap van, amikor huszonötezer forint értékben szállítunk ki hozzájuk árut. Az üzem tavaly 1 millió 600 ra. hogy egész évben tartja az első negyedévi abrakfelhasználási eredményességet, úgy éves viszonylatban mintegy 1 800 000 forint plusz bevételt érhet el. Csupán ebből a megtakarításból olyan béralapot tud teremteni a szövetkezet, amely a jövő évtől kezdve biztonságossá teszi a termelést. Felvetődik a kérdés: az új jövedelemelosztási forma bevezetése, amely munkaegységről készpénzfizetésre változott, vagy a szakember beállítása hozza meg máris az eredményt? A helyi pártvezetőség megállapítása szerint a kettő együtt. A tudósító pedig azért figyelt fel erre az eredményre, mert tudja, hogy még mindig sok az ellenlábasa a termelőszövetkezetben a rugalmasabb gazdálkodás bevezetésének és a fiatal szakemberek beállításának. Az Üj Barázda példája bizonyítja, hogy a számításokon alapuló, a dolgozókat érdekeltté tevő jövedelemelosztási forma, a szakszerű vezetés és a helyes politikai munka együttes alkalmazása biztos záloga közös gazdaságaink további erősödésének; Beros Ferenc ezer forintos forgalmat bonyolított le. Ismerve készítményeik minőségét és keletjét: bizonyosak vagyunk benne, hogy az idei forgalom sem lesz kisebb. Képünkön: Csatári Imre, az üzem helyettes vezetője munkatárásával, Nolepa Lászlóné- val csokoládés desszerteket készít. Jóba — Pásztor FIATALOK TANÍTÓMESTERE Olajos József, a katymári Űj Elet Termelőszövetkezet fogato- sa a télen olykor-olykor adódó szabad estéken sem tétlenkedik. Fűzvesszőt fog a kezébe, s a szakavatott mozdulatok nyomán megannyi kosár formálódik. Pa- tarcsity Jánosnénak, a tsz párttitkárának az ötlete volt, hogy a tsz-gazdának ezt a tudományát újabb soron is hasznosítani lehetne: az általános, iskolások, úttörők politechnikai oktatását kibővítve ennek a háziipari tevékenységnek a szinte játszva történő elsajátításával. _ A „mester” nem sokat kérette magát. Mindig is szívesen és szeretettel foglalkozott a fiatalokkal; s ennek bizonyságaként az elmúlt tél folyamán már minden hét csütörtökjén összeült velük, ráigazítva a néha-néha ügyetlenkedő gyerek- ujjaíkat az előbb-utóbb mégis csak takaros kasokká alakuló hajlékony vesszőszálakra. Amikor Katymáron jártunk — s ezt felvételünk is igazolja —, bizony csak magányosan dolgozgatott Józsi bácsi. — Vakáció van, nyersanyag nincs — indokolta tömören kis tanítványainak a hiányát. Pedig mint sorolja, érdemes volt a szakma fortélyait fürkésző út- törőpajtásokkal foglalkozni. Könnyen tanultak, szépen haladtak előre a munkában. — Meg aztán annyira keresett cikk a vesszőkosár, hogy ha százat készíthetnék napjában, az is mind elkelne. No. ha százat nem is, a mérettől, nagyságtól függően hár- mat-négyet azért befejez, amikor az idejéből futja. — Sajnos, nem mindig a legjobb minőségű a vessző — panaszolja — Némelyikkel sok vesződségem akad: válogatni, faragni kell őket, de azért kosár lesz azokból is. A nagyméretű takarmányos kasért 60 forintot adnak, ami nem megvetendő, hiszen egy nap ebből is többet össze lehet fabrikálni. Vevőben pedig sosincs hiány, csak győzné az emberfia kielégíteni őket! A kedv hát megvolna a fiatalokban, de hasztalan, ha egyszer hiányzik a nyersanyag. — Fűzfátlan vidék ez. Én is abból élek, amit nagynéha a Kígyós partról hoznak. Józsi bácsi segítőkészségét és a fiatalok lelkesedését nagy kár volna parlagon hevertetni... Valahogyan módot kellene találni rá — ha másként nem, termelőszövetkezeti fűztelepítéssel —, hogy ez a kihaló szakma tovább élhessen. A vesszőkosár — tudomásunk szerint — országszerte hiánycikk. Az eladási ár viszont kecsegtető. Lehetőség és követelmény összhangba hozásával el kellene érni, hogy Olajos József a jövőben se csak egymaga bíbelődjék a fonással. J. T. A lakóknak melegük van, a népgazdaság meg „ráfázik” Mintha a nyárias napsütéssel akartak volna versenyre kelni a derék távfűtők, az elmúlt napokban is folyamatosan szolgáltatták az energiát a kecskeméti Leninvárosnak. A lakók természetesen a napsütést részesítették előnyben: elzárták a fűtőtesteket és szélesre tárták az ablakokat. Volt aki így vélekedett: — Csak fűtsenek, ha kedvük tartja. Voltak azonban akik fejcsóválva kérdezgették: — Ilyen sok szenünk van? Nem lenne helyesebb kihasználni az ajándékba kapott jó időt és a szűkösebb napokra tartalékolni az energiát? Mi is az utóbbi vélemény felé hajiunk, jól tudva hogy energiahordozókban bizony elég szegény az ország. De miért nem korlátozta napi néhány órára — ennyit is csak az óvodás, napközis apróságok kedvéért — az energiaszolgáltatást az Ingató lankezelő Vállalat? A vezetőség szerint azért, mert a szerződésben lekötött energiamennyiségtől való nagyobb eltérés — akár plusz, akár mínusz arányban — kötbérezést von maga után. Ennyire merev lenne ez a szerződés, hogy még a népgazdaság érdekével ellentétben is. tűzön, vízen, kánikulán keresztül végre kell hajtani? — kérdeztük először magunktól, aztán Kutasi Mihály tői, a DÄV szegedi központjának erőművi csoportvezetőjétől. A csoportvezető szerint nem ennyire merev. Az igaz, hogy az erőművek tervszerűen dolgoznak, és ehhez szükség van a jól megalapozott szerződésekre. De rendkívüli esetben — így például most — hónap közben is csökkentheti az IKV az energiaigényét. Mindössze azt kérik, hogy ilyen szándékát levélben közölje velük a távfűtő csoport; Lassan a végére járunk a fűtési szezonnak. Így az elmúlt napok tanulságait csak az 1967—68-as évadban lehet hasznosítani. De feltétlenül hasznosítani kell. Gondoljanak már a szerződés megkötésekor a felek arra, hogy az utóbbi években igen sokszor eltért az átlagostól az időjárás. A hőmérő higanyszálát pedig csak akkor tudja érzékenyen követni a távfűtés, ha erre az eddiginél több lehetőséget nyújt a szerződés. Néhány naptól eltekintve, nem fáztak az elmúlt télen a lakók. Jó lenne, ha — a divatos kiszólással élve — nem „fázna rá” a népgazdaság sem a túlzásba vitt tervszerűségre. És még valamit: ideje lenne v]égre használhatóvá tenni a hőközpent évek óta mozdulatlan mérőműszereit is. Mert bármennyire hihetetlenül hangzik, az Ingatlankezelő Vállalat mindig csak utólag, a hónap végén kap pontos adatot a hőerőműtől arra, hogy mennyi energiát fogyasztott az elmúlt hetekben. B. D.
