Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-13 / 86. szám

1967. áortHs 13 csütörtök 5. oldal A kulturális élet pártirányítása Az évad végén Akasztón Tavaly, amikor megalakult a megyei Népművelési Tanács, megszűnt a kulturális élet ko­rábbi társadalmi irányító szer­ve, a megyei pártbizottság mel­lett működő kulturális bizott­ság. S vele együtt hivatalosan megszűntek az alsóbb fokú kul­turális bizottságok is. Akkoriban néhányan vitatták: helyes volt-e ez a lépés? S ho­gyan érvényesül ezután a helyi kulturális élet pártirányítása? Lássuk egy minden tekintet­ben átlagos példán. Akasztó. Négy és fél ezer la­kosú község. A kulturális élet se különösebben kiemelkedő, se nem rossz. Amióta felépült az új művelődési ház, a lehetősé­gek ellen nincs panasz. Igazga­tója pedig, Maros Zoltán, nagy tapasztalaid népművelő. Ezzel szemben viszont témánk szempontjából nagyon is fon­tos, hogy az átlagosnál jóval alacsonyabb taglétszámú a párt- szervezet. összesen harminc kommunista van a községben. Hogyan dolgozik, miben látja ilyen körülmények között a fel­adatait az alapszervezet vezető­sége? Mintha készült volna a vá­ratlan kérdésre, olyan határo­zottan, biztosan fogott a válasz­ba Ózdi József elvtárs, a párt- szervezet titkára. — Nézzük talán előbb, hogyan állunk a pedagógusokkal? Ök huszonnégyen alkotják ugyanis az értelmiség zömét. Rajtuk kí­vül egy orvos, állatorvos és agronómus van a községben ... A kapcsolatunk egyre szoro­sabb. jobb. A pedagógusok elő­adók a pá átoktatásban, dolgoz­nak a helyi TIT-csoportban, részt vettek a választás előké­szítésében és lebonyolításában, segítenek a községfejlesztésben. S az idén fellendült az úttörő­élet is. Akik szívesen maradnak... Megkockáztatom, hogy nem mindenütt ilyen jó a pártveze­tés véleménye a tantestületek­ről. — Minden persze nálunk se jó. A tantestületnek csak egy része aktív. Sok a képesítés nélküli, akik vagy tanulnak, s azért nem érnek rá, vagy pedig nem is törik magukat. Az utób­biak sűrűn cserélődnek, évente •—8 képesítés nélküli megy el, s jön helyettük más. Ez sem­miképpen sem jó. Nem számol­hatunk azokkal sem, akik vi­dékről járnak ide tanítani, hi­szen este, ünnepnap, nincsenek itt. Ezért aztán a pártszervezet igyekszik minden lehető segít­séget megadni ahhoz, hogy a nevelőik letelepedjenek a köz­ségben. De egy részük nem is akar itt maradni. Másrészt olyan meglepő példa is akad, mint Hagymási József és felesége, akik Pestet akarják otthagyni. Pedig házuk van a fővárosban. Hajlandók eladni és házat ven­ni itt, ha az óvónő feleség is kap Akasztón állást. — A tantestület feléről — köztük a négy párttagról — te­hát csak jókat mondhatok. Tíz- tizenkét szívesen dolgozó értel­miségi pedig már sokat tehet. A pártoktatásról érdeklődöm. — Három téli tanfolyamot tartottunk, 11 előadásból álló sorozatot, folyt a szakszervezeti oktatás, a KISZ-oktatás és hat •előadást szervezett a nőtanács. Ezeket összesen mintegy nyolc- százán hallgatták. Igen jó arány. Mindezen fe­lül eredményesen zajlott a pol­gári védelmi oktatás és a mező- gazdasági előadássorozat. A kongresszus és a választások idején a szakmai tanfolyamo­kon is beszéltek politikai té­máikról, helyi és a járástól kért előadók. S ezeknek a beszámo­lóknak, tájékoztatóknak mindig sikerük volt. Itt most álljunk meg egy pillanatra. Özdi elvtárs csak sorolja, hogy hdl, merre tartot­tak politikai előadásokat. De már a puszta felsorolásból is arra kell következtetni, hogy nem „egy kaptafára” dolgoztak. Nagyonis körültekintő szerve­zésre, gondos előkészítésre volt szükség ahhoz, hogy annyiféle érdeklődésű hallgatóság szíve­sen vegye ezeket az előadáso­kat. Érdekes, hogy különösen 1 a nők érdeklődők. Kitűnően dol­gozik a nőtanács, élén Bakay Mária tanítónővel. Az összejö­vetelek népesek, a hallgatóság hálás. Akasztón ma könnyebb szót érteni a nőkkel, mint a férfiakkal. S mégis — idáig egyetlen női párttag sincs a községben. Az asszonyok „nem politizálnak”. Csak éppen elő­adásra járnak, vitáznak, kérdez­nek; és szívesen dolgoznak köz­ségükért, ha kérik őket. Mindaz, amit eddig elmond­tunk, azt mutatja, hogy nagy a fejlődés — a mindennapi mun­kában. Ám lássuk, mennyire lát a pártszervezet és a párt­vezetőség távolabbra is? Miben jut kifejezésre Akasztón a kul­turális élet pártirányítása? messzebb tekintenek — A népművelők a kétéves kulturális terv alapján dolgoz­nak nálunk is. Ezt havi prog­ramokra bontják. Szerepel ben­ne a mozi, színház, tánc, klub­est, vetélkedők stb. Ilyenkor állapodunk meg a politikai té­Egy műsor - huszonhároüi kültemány Huszonhárom költemény, ugyanannyi ifjú versmondó, egyetlen műsorban! Falun! Nem sok egy kicsit? Közönybe ful­ladástól félve vettünk részt kedden este, a költészet napján, a lakiteleki művelődési házban a helybeli szavalok versenyén. Ám, ahogy a tizenhét általános iskolás és hat húsz év körüli leány, s fiatalember ért a vers­tolmácsoláshoz, minden vára­kozásunkat felülmúlta. A meg­megújuló tapsokból ítélve a százhúsz főnyi közönségét is. Hogy a községben aránylag ilyen sok a jó szavaló, s eny- nyien szeretik a költészetet, és általában példás az „irodalmi légkör”, elsősorban az általános iskola magyar szakos tanárai­nak, továbbá a művelődési ház, valamint a helybeli könyvtár. irodalmat támogató vezetésé­nek köszönhető. A csaknem két órán át tartó verseny sokáig ható élményben részesítette valamennyi megje­lentet, s a helyezettek sorrend­jének a megállapítása nem kis fejtörést igényelt a zsűri taná­rokból álló tagjaitól. Az általános iskolások verse­nyében Szentirmay Judit nyol­cadikos. a felnőttekében Cs. Fodor Mária technikumi tanuló lett az első. Jutalmul részt ve­hetnek a művelődési ház iro­dalmi színpada tagjainak bala­toni kirándulásán, a többi he­lyezett pedig a földművesszö­vetkezet és a szakszervezetek szakmaközi bizottsága ajándé­kaként összesen 300 forint ér­tékű könyvet kapott. T. I. mákban is, s abban, hogy mi­lyen segítséget, például előadót kér a kultúrház, vagy a tömeg- szervezetek. A kultúrház igaz­gatója pedig évente egy-két al­kalommal összefoglaló beszámo­lót tart a párt vezetőségi ülésen. — Amt a hosszabb távú fel­adatokat illeti — folytatja a párttitkár — most készítjük a helyi viszonyokra szabott poli­tikai irányelveket. Ebben sok a kulturális vonatkozás ... Leg­közelebb júniusban értékeli a pártvezetőség a kulturális évad eredményeit. Ennek alapján, az irányelvekre támaszkodva ké­szül majd el a nyáron a követ­kező kétéves művelődési terv, amit azután szintén megvita­tunk. Elvi irányítás Ez az, ami korábban a kul­turális bizottságoknak is felada­ta volt. A Népművelési Tanács meg­alakulása óta eltelt idő bebizo­nyította: Az irányítás nem a szervezeti kereteken múlik. A községi, városi pártbizottságnak, pártvezetőségnek nem feladata elvégezni a munkát a népmű­velőik helyett. Ahol így értel­mezték a pártirányítást, nem sokat értek el. De az elvi irá­nyítás maradt a legfontosabb feladat továbbra is. A helyi igé­nyek és lehetőségek figyelem­mel kísérése, az erők összefo­gása, a célok tisztázása, kijelö­lése. És csak másodlagos feladat — bár éppen nem mellékes, s nem is mellőzhető — a pártmunká­sok és a párttagok aktív rész­vétele a népművelésben. Szük­ség szerint, ahogyan Akasztón is teszik. Mester László Százhetvenezer tag képviseletébei A földművesszövetkezetekben most a számadás időszaka zaj­lik. Megtörténtek a küldöttgyű­lések. az előkészületek a kong­resszusra. Ennek utolsó állomá­sa a mai küldöttgyűlés, amely az egész megye földművesszö­vetkezeti mozgalmának elmúlt években elért eredményeiről ad számot. Van miről beszámolni, hiszen a fejlődés igen figye­lemre méltó. A megye legna­gyobb tömegszervezetének, a földművesszövetkezeíeknek és a MÉSZÖV irányítása alá tarto­zó egyéb szövetkezeteknek 170 ezer tagja van. Ezeknek képvi­seletében ülnek össze a küldöt­tek és tanácskoznak két napon át az eddigi eredményekről, a soron levő feladatokról. Ez a küldöttgyűlés más mint az előzők. Elsősorban azért, mert az 1968-ban életbelépő gazdasági reform következtében előállott új helyzetre határoz­za meg a tennivalókat. Különös jelentőséget ad ennek a tanács­kozásnak az is. hogy olyan idő­szakban történik, amikor meg­növekedett egész dolgozó né­pünk érdeklődése és aktivitása a szocialista építő munka fel­adatai iránt. A lelkesítő fel-v adatok, a több és jobb munká­ra ösztönző útmutatások, ame­lyek a Magyar Szocialista Mun­káspárt IX. kongresszusán, va­lamint a megyei pártériekezle- ten megjelölt célkitűzésekben testesülnek meg, meghatároz­zák a megyei küldöttértekezlet egész munkáját. A földművesszövetkezetiek előtt álló megnövekedett fel­adatok eredményes megvalósí­tásának egyik legfontosabb fel­tétele, hogy tovább erősödjék és még hatékonyabbá váljék a földművesszövetkezeti mozga­lom szövetkezetpolitikai, társa­dalmi tevékenysége, a szövet­kezetek és a tagok kapcsolata. Mindezt segíti a szövetkezeti demokrácia további kiszélesíté­se, amely jelentős erőforrása lesz az új gazdasági mechaniz­mus megvalósításának. A megválasztandó 33 megyei küldött gazdag útravalót kan az ez év májusában összeülő VI. SZÖVOSZ-kongresszusra. Mindehhez sok sikert kívá­nunk a tanácskozásnak. Kanadai vendégművész Kecskeméten AZ UTÖEBI években több külföldi művész kezdte magyar- országi fellépéseinek sorát ép­pen Kecskeméten. A város kö­zönsége mindig melegen fogad­ja az itt bemutatkozó szólistá­kat, s tapsai, reagálása rendsze­rint a produkció valódi értékét jelzi. Pedig az esetek legna­gyobb részében teljesen isme­retlen nevekről van szó, akik­nek híre — néhány soros előze­tes tájékoztatáson túl — nem Kopog a fehér hot ELŐSZÖR a fehér bot ütődik az ajtónak, majd félénk kopog­tatás után benyit a középkorú férfi. Bizonytalan mozdulatok­kal megkeresi a szákét, leül és előveszi a cigarettáját. Alig­hogy az első bokor füst kava­rogni kezd a feje fölött, bele­kezd panaszának, kérésének előadásába. Nem egyszerű az ügy, ezt már az első szavakból meg lehet állapítani: dolgozni szeretne. Nem azért, hogy meg­élhetése biztosítva legyen, hi­szen nyugdíjat kap. Havonta 900 forinttal jön a postás és neki, mint egyedülálló ember­nek ez elegendő volna. De erőt érez magában, restelli, hogy egész nap csak jön, megy, bo­torkál és nem tud hasznára lenni a közösségnek. A negy- venegynehány éves férfi nem tudja elképzelni, hogy most már mindig így lesz. — Sokáig töprengtem, amíg benyitottam a szerkesztőségbe. Tudom én, hogy az egészséges embereknek is kell a munka és nekem nem könnyű az el­helyezkedés, de tessék elhin­ni, hogy rriegöl az unalom és az a tudat, hogy nem kellek sehová. Mert voltam én több helyen is. Ide csak végső eset­ben jöttem — mondja és fel- kattintja karórájának üvegjét, s óvatos mozdulatokkal kita­pogatja a mutatók állását: tíz óra múlott. NEVÉT, lakcímét feljegyzem a naptáramba — megpróbálok valamit. Azóta eltelt két hó­nap. Szégyenlem magam, mert semmire sem mentem. Általá­ban ez a válasz: — Mit csinál­junk egy vak emberrel? ... Valóban. Mi legyen a vakok­kal? KECSKEMÉTEN a Bajcsy- Zsilinszky utca és a Trombita utca összefutásánál van a va­kok szövetsége megyei csoport­jának az irodája. Parányi he­lyiség, ha valamilyen összejö­vetelt rendeznek, zsúfolva, szo­rongva préselődnek benne az emberek. Pedig úgyszólván minden este van itt esemény. Leginkább magányos férfiak, nők, lányok, asszonyok térnek be beszélgetni, sakkozni. A ve­zetőség néhány hónappal ez­előtt a tagság kérésére elhatá­rozta, hogy rendszeresen ol­vastatnak újságot valakivel, ogy látóval. Az első nehézség: miből fizetnek a felolvasásért. A gond hamarosan megoldó­dott, de csak félig. Havi 150— 200 forintot tudtak volna biz­tosítani annak, aki esténként a napi sajtó legfontosabb hí­reit felolvassa.' DE KI HAJLANDÓ ennyi pénzért heti nyolc-tíz órát ol­vasni? Nyugdíjasok nem, mert korán fekszenek, fiatalok nem, mert máshol jobban kereshet­nek és egyébként is este szó­rakoznak. — Olyan valaki kellene, aki­nek némi műveltsége is van és helyesen tudja ejteni az újság­ban szereplő politikusok neve­it — magyarázza az egyik ve­zetőségi tag. Én arra gondolok, hogy a középiskolások KlSZ-szerveze- te igen szép feladatot teljesí­tene, ha tagjai között beosztva, esetleg „társadalmi munkában” segítene a vakoknak, akik szomjaznak a betűre; akik nem akarnak lemaradni a látók mö­gött a tájékozódásban, a világ eseményeinek figyelemmel kí­sérésében. G. S. előzi meg érkezését. Hyman Bress esetében ugyanezt mond­hatjuk. A műsorán szereplő Csajkovszkij-hegedűverseny a hangszerjáték egyik próbaköve, s egyszersmind mindenkor si­keres, hálás darab, nem vé­letlen, hogy a fiatal virtuózok zöme époen ebben a műben akarja felkészültségét bebizo­nyítani. Hyman Bress játékát hallgatva meg kellett állapíta­ni. hogy mestere a hangszeré­nek. Az első tételben nem ta­lált ugyan még egészen magára, néhány bizonytalan megoldás zavarta az összképet, a további tételekben azonban, s ugyan­úgy a ráadásokban, jól érvénye­sült magasfokú iskolázottsága. Ügy tűnt, hogy elsődlegesen ez is a célja: káprázatos hangsze­res teljesítményt nyújtani a kö­zönségnek, mely sohasem té­veszthet hatást. S ha felfogásá­val, itt-ott indokolatlan temipó- váltásaival nem is lehetett maradéktalanul egyetérteni, kárpótolt ezért néhány zeneileg is nagyon szépen megformált részlet, így az első tétel mellék­témája s különösen a lassú té­tel. A MŰSOR nyitószáma, Kado­sa Pál III. szimfóniáia mester­ségbeli tudásának teljében mu­tatta be szerzőjét. Biztos formá­lás, világos felépítés és tisztult hangvétel jellemzi ezt a kom­pozíciót. Nem tudjuk eldönteni — kevéssé ismert, modem mű­ről lévén szó —. hogy végső soron koncepcióbeli fogyatékos­ságok, vagy pedig a megbízha­tó, ám nem túl fantáziadús megszólaltatás okozta-e. hogy közönségünkhöz a fentebb felso­rolt erényei ellenére sem ta­lált igazán utat. A KONCERT második részé­ben Haydn: D-dúr (London) szimfóniáját hallottuk, a nagy mester utolsó és egyben legtö­kéletesebb. beefhoveni magas­latokon járó szimfonikus alko­tását. mely ismét meggyőzhetett mindenkit, hogy a bécsi klasszi­cizmus a zenetörténetnek a mai hallgató számára is egyik lég­éióbb korszaka, ma is időszerű mondanivalóval, mélyen embe­ri tartalommal s a zeneiség szinte felülmúlhatatlan szépsé­geivel telve. K(*>RODY András a tőle meg­szokott zenei és technikai biz­tonsággal vezényelte a zene­kart. követte a. szöb's+a olvkor szeszélyesnek ttmő elkénze’éseit. Körber Tivadar

Next

/
Thumbnails
Contents