Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-11 / 84. szám

1967. április 11. It edd 3. oldal II javaslatok sorsa a Reszelőgyárban Most már érdemes szót emelni a termelési tanácskozáson Múlt év őszén zajlott le a Kecskeméti Reszelőgyárban az a szakszervezeti tanácskozás, amelynek fő témája a munká­sok javaslatainak a sorsa volt. Alapos indok késztette a szak- szervezeti bizottságot arra, hogy a kollektíva elé vigye ezt a kérdést: korábban ugyanis szá­mos hasznosítható észrevétel maradt válasz nélkül, és ami még lényegesebb, megfelelő in­tézkedés sem követte e javas­latokat. „Változtatni keil...“ Bizonyság erre többek között a vágóműhely egyik múlt évi termelési tanácskozásának a jegyzőkönyve is. Horváth La­jos brigádvezető májusban szó­vá tette, hogy rossz a fenőkö­vek minősége és emiatt igen nehéz betartani a mennyiségi és minőségi követelményeket a műhelyben. Bár az észrevétel mellett ott látható a gyáregy­ség igazgatójának a bejegyzése, amely szerint a gyártóeszköz­gazdálkodási előadónak hala­déktalanul intézkednie kell, a következő termelési tanácsko­zás jegyzőkönyvében hiába ke­resnénk a választ. Az csak ter­mészetes. hogy késett a panasz okának a megszüntetése is. A már említett szakszervezeti tanácskozáson számos hasonló példát említettek a felszólalók, és végül határozottan állást foglalt a dolgozók fóruma: „A következő termelési feladatok végrehajtása és az üzemi de­mokrácia erősítése érdekében változtatni kell az eddigi, hely­telen gyakorlaton...” Rövidesen összeült a párt- szervezet. szakszervezet és a gyáregység gazdasági vezetősé­ge, s most már személyre szó­lóan meghatározták kik a fe­lelősek a javaslatok sorsáért. Említést érdemel, hogy a dol­gozók észrevételei alapján le­váltották a szakszervezet ter­melési felelősét. De megkapták az illő kritikát mindazok, akik­nek szerepük volt abban, hogy veszendőbe ment a termelési tanácskozások felbecsülhetetlen értékű javaslatkincse. A kovácsok panasza Vajon használt-e a kritika? Ügy in térik-e ma már a dolgo­zók ügyeit a Reszelőgyárban, ahogy azt az üzemi demokrácia törvényei előírják? Farkasinszky István, a szak- szervezeti bizottság elnöke — lagja a nagy vállalat szakszer­vezeti tanácsának is — válasz helyett elém teszi az idei ter­melési tanácskozások jegyző­könyveit. Az első, amit meg­állapítok, hogy örvendetesen sok olyan felszólalás hangzott el az egyes üzemrészekben, amely az egész kollektíva ér­dekét. a termelés fejlesztését szolgálja. Senki sem szeret feleslegesen beszélni. Ügy látszik, a szak- szervezeti tanácskozáson és a vezetőségi ülésen elhangzottakat garanciának érezték a dolgozók arra, hogy most már érdemes szót emelni. És valóban érde­mes. Farkasinszky István segít­ségével végigkísértük néhány hasznos javaslat sorsát és meg­állapíthattuk, hogy a legtöbb azóta már meg is valósult, vagy legalább is a megvalósulás út­ján halad. Juhász Mihály kovács azt tet­te szóvá, hogy az új gépek be­állítása miatt zsúfolttá vált a műhely, a dolgozókat nemcsak a saját, hanem a szomszédos kemence melege is izzasztja. A gyáregység vezetősége indokolt­nak találta a panaszt és már megszületett a terv: a meglevő szellőző berendezések átalakí- tásával levegőfüggönyt képez­nek majd az égető lángok és az emberek közé. Ugyanebből a műhelyből egy másik dolgozó a szerszámok minőségét kifogásolta: „kettőt, hármat is kipróbálunk és még mindig nem biztos, hogy a kö­vetkező jó. Ez csökkenti a ter­melékenységet, ugyanakkor nö­veli a termelés költségét.” Az intézkedés: nemrégiben — egészségügyi okok miatt — át­helyeztek néhány embert a' ko­vácsoktól a szerszámkészítők­höz. Ezentúl ők csinálják a szerszámokat hajdani munka­társaiknak. mert ők aztán iga­zán jól tudhatják, hogy melyik a megfelelő. Figyelembe vette a vezetőség a belső anyagmozgatás tervsze­rűbbé tételét, a karbantartók munkájának a javítását célzó észrevételeket is. A pirosceruzás igazgatói bejegyzések mellett többnyire ott láttam a napló­ban az illetékes jelentését is arról, hogyan hajtotta végre az észrevétel alapján született utasítást. Bár viszonylag kevés, de azért akad még olyan felszó­lalás is, ami látszólag a mun­katársak érdekét szolgálja, va­lóban azonban a felszólaló sa­ját hibáját kívánja leplezni. Az ilyen „javaslatok” is megkap­ják az illő választ, többnyire azonnal — a munkatársaktól. „Ha javítani akarják a mi­nőséget. akkor csökkentsék a normát” — így reagált valaki a minőségjavítással kapcsolatos észrevételekre. Egyik munka­társa ott, a plenum előtt a sze­mébe vágta: „Ha nem fél hét­kor kezdenéd a munkát hat óra helyett, és becsülettel végigdol­goznád a nyolc órát úgy, mint mi, akkor nem kellene miattad szégy enkezn ünk.” Szükség van minden javaslatra A közös gondok megoldása érdekében szót emelők tehát nem beszélnek hiába ma már a Reszelőgyárban. De szükség is van minden jó javaslatra, hi­szen évről évre nőnek a gyár­egységgel szemben támasztott követelmények. A tavalyi évhez viszonyítva több mint 4 millió forinttal kívánja növelni ter­melési értékét az üzem. a ter­melékenység fokozásával, még­pedig úgy, hogy javuljon a gyártmányok minősége is. — Jövőre már exportálni is akarunk, ehhez viszont kifo­gástalan árura van szükség. Céljainkat akkor érhetjük el, ha kedvvel, felelősséggel végzi a munkáját mindenki. A jó hangulat, alkotó légkör kialakí­tásában pedig nagy szerepe van a termelési tanácskozásoknak, az ott elhangzó javaslatoknak — mondja beszélgetésünk vé­gem a szakszervezeti vezető, Igen, én is így összegezhetem a gyáregységben szerzett ta­pasztalataimat. B. D. Szigorúbb óvórendszabályokat AKÁRHOGY nézem, szomorú statisztika ez: a közös gazdasá­gokban előforduló üzemi bal­esetek nyilvántartása. Voltakép­pen a balesetek arányának a növekedése nyugtalanít. Két év­vel ezelőtt, 1965-ben 1279 bal­eset fordult elő, ebből kilenc halálos; s az összes munkából kiesett napok száma meghalad­ta a 21 ezret. Tavaly pedig: 1869 baleset (ebből tíz a halá­los), kiesett 30 és fél ezer nap. Ez utóbbi 124 tsz-gazda egész éves munkájának felel meg, — mintha egy közepes nagyságú termelőszövekezet maradt volna egyetlen , gazda nélkül! Fölöt­tébb szerény napi keresetet szá­mítva is közel egymillió forin­tos csökkenés a termelésben; nem számítva a felmerült költ­ségeket; azokat sem, amelye­ket a gazdaságok térítenek, mulasztásukból eredőn. S nem számítva — mivel ez forinttal sem mérhető — a családtagok, ismerősök, munkatársak bánkó- dását, nyugtalanságát. LEGKEVÉSBÉ kell okolnunk a gépesítést. Mert a balesetek aránya még mindig kisebb a technikai fejlődés üteménél. Látszólag ez megnyugtató, való­jában nem; mivel észrevehe­tően nőtt az állattenyésztéssel és az úgynevezett „gyalogmunká- val” összefüggő balesetek szá­ma. S különösen azok, amelyek a szállítással kapcsolatosak, fő­leg a betakarítás hónapjaiban, augusztustól novemberig terje­dően. Legnagyobb mértékben ez utóbbiaknál játszik közre az it­tasság. A gépek használatából eredően legfőképpen ott fordult elő baleset, ahol a legegysze­rűbb óvórendszabályra sem ügyeltek, vagy pedig — mint ahogy utólag sorra kiderült — nem is ismerték azokat. Például a kombájncséplésnél és a járva- silózók foglalkoztatásánál. Gátat vetni a mezőgazdasági üzemi balesetek riasztóan tér- j jedő járványának — ez eddig is sok embernek volt a köteles­sége. Általában, homályosan körülhatárolva. Nos, az előre­lépés ott következik be, ahol a feladatok, s az azok elmu­lasztásáért járó felelősségrevo- nások konkréttá válnak. Tavaly már történtek lépések ez irály­ban. Ősszel lezajlottak a bal­eseti oktatások, többnyire film­vetítéssel kísérve, s vizsgát tett mintegy 260 munkavédelmi ! megbízott is, közöttük nem kis számban a függetlenített sznk- | emberek. Balesetmentességi ver­senyt is hirdetett a megyei ta­nács vb mezőgazdasági osztá­lya és a szakszervezetek me­gyei tanácsa. Sorrendben a há­rom első helyezett közös gazda­ság — a fülöpszállási Vörös Csillag, a szabadszállási Lenin és a kerekegyházi Dózsa Tsz — említést és dicséretet érdemel. DE MINDEZ KEVÉS. Mint ahogy, sajnos, a tavalyi statisz­tika is mutatja. A balesetek megelőzését szorgalmazó szigo­rított rendszabályok bevezetésé­re van szükség. Méghozzá a gyakorlatban! Az illetékeseknek végül is álljon módjukban, hogy a munkavédelmi rendsza­bályok megszegője ellen — bárki legyen az — minden eset­ben szabálysértési eljárást in­dítsanak. Akkor is, ha „csak” baleseti veszélyről van szó! Most, hogy küszöbön állnak a tavaszi gépszemlék, fokozottan ügyelni kell arra, hogy az üzembiztonsággal hadilábon álló masinák ne hagyják el a gép­udvart, amíg azokat rendbe nem hozzák. A szövetkezeti gazdák pedis szervezzék meg minden munkaterületen a bal­esetvédelmi őrséget, s a szocia­lista címért küzdő brigádok is jól teszik, ha vállalásaik között szerepet kap a munka baleset nélküli végzése. Mindezek hoz­zájárulnak ahhoz, hogy egy év múlva a mostaninál kevésbé szomorú statisztikából adjunk számot. Hatvani Dániel A Népfront Tszcs permetező brigádja Az előző évekhez hasonlóan, erre az esztendőre is létreho­zott permetezőbrigádot a jakab- szállási Népfront Termelőszö­vetkezeti Csoport. Hogy a bri­gád szakszerűbben végezze a munkáját, mint korábban, két tagja a télen elvégezte Tasson, a növényvédő állomáson, az utóbbi által szervezett hathetes növényvédő tanfolyamot. A község összesen mintegy 700 holdnyi gyümölcsöseinek, szőlőinek csaknem a felén, a brigád 12 tagja (számukat a szükséglethez mérten növelik) végzi el a permetezés munká­ját. A nagyobb ültetvényeken Rapidtox-szal, a kisebb parcel­lákon háti permetezőkkel dol­goznak. Bérüket állami gazda­sági norma szerint — a gyü­mölcsösökben a termőfaegysé- gek alapul vételével — kapják. Nemcsak a szövetkezeti gaz­daságnak. hanem a permete­zésre előzőleg szerződést kötött tszcs-gazdáknak is nagy segít­séget jelent a brigád tevékeny­sége, mert nem kell a növény­védőszerről gondoskodniok, s emellett szakszerű védelemben részesülnek a szőlőik, gyümöl- gsöseik. A brigád egyébként a gyü­mölcsösökben már jó néhány nappal ezelőtt befejezte a téli — lemosó — permetezést. Egy ss ötvenhárom közül Amikor a megyei termelőszö­vetkezeti tanácskozás elnöksé­gének soraiban jól ismert, pi­rospozsgás arcát megpillantot­tam, még nem sejtettem, hogy Kiss Sándor, a kecskeméti Üj Tavasz Termelőszövetkezet el­nöke egyike lesz a két küldött közül, akik a nagy tanácskozá­son — a rövidesen összeülő or­szágos termelőszövetkezeti kong­resszuson — a megyeszékhely közös gazdaságait képviselik. J Annál nagyobb örömmel kö- ! szöntottem néhány perc múl­tán, a tanácskozás végeztével, már mint „teljes jogú” kong­resszusi küldöttet. Együttlétünk néhány perce azzal indult, hogy életutakról beszélgettünk: az övéről és az általa vezetett közös gazdasá­géról. Kiss Sándor, az egykori me­zőgazdasági részes munkás, a Tanácskozás a vízügyi tapasztalatokról és feladatokról Baján, a Felsőfokú Vízgaz­dálkodási Technikumban teg­nap délután ankétra gyűltek össze a Magyar Hidrológiai Tár­saság helyi csoportjának tagjai, a körzet tanácsi szerveinek, va­lamint vízgazdálkodási társula­tainak képviselői, továbbá a felső- és középfokú vízügyi szakoktatási intézmények neve­lői és hallgatói. A tanácskozást „A belvíz­helyzet tapasztalatai a Duna- völgyi Főcsatorna rendszeré­ben” összefoglaló címmel ren­dezték meg. A programot Kiss- Dala Istvánnak, az Alsóduna- völgyi Vízügyi Igazgatóság mér­nökének előadása vezette be. Az előadó általános ismertetést adott a főcsatorna belvízrend­szeréről. Mintegy száz eszten­dőt felölelő történeti visszapil­lantás után szólott a jelen idő­szak feladatairól, a mezőgazda­ság és a belvízrendezés szoros kölcsönhatásáról, illetve a so- ronlevő tennivalókról. Bosznay Miklós és Palov Pál, az igazgatóság csoportvezetői az 1965. és 1966. évi belvízi hely­zet hidrológiai vonatkozásairól, illetve a belvízvédekezés ta­pasztalatairól számoltak be. A referátumokat számos hoz­zászólás és javaslat egészítette ki. későbbi gépgyári formázó 1955- ben került a ballószögi Űj Ta­vasz élére. Mint mondja: hiá­ba tett hatesztendős „kirándu­lást” az iparba — a föld visz- szahúzta. S a közösbe tömörült parasztok végül vezetőjüknek választották meg. A tsz egyéb­ként — 1650 holdon, mintegy 300, a munkában rendszeresen részt vevő gazda — helyzeti adottságainál fogva főként sző­lőtermelő. — Az új telepítésünk 180 hold — sorolja az elnök-kül­dött. — Ez a legfőbb remény­ségünk. Mert gondokban nem szűkölködünk. Mindennek elle­nére a belvíz kártételeit ha ne­hezen is, kigazdálkodtuk. S a hajdani egy lóból álló ^vonó­erő-parkkal” szemben ma 80 százalékos a gépesítési fok. Egyik legfőbb célkitűzésünk, ennek a növelése. Elsősorban szőlőművelő gépeket szerzünk be, de későbbi terveink közt már az állattenyésztés gépesíté­se is helyet kap. Szőlőből és gyümölcsből ta-' valy 2 millió forint volt a be­vételük, s a bruttó vagyon je­lenleg 14 milliót ér. — Az idei évünk jónak ígér­kezik. Szépek a gabonáink, s bízunk abban, hogy a szőlők, gyümölcsösök is jól fizetnek majd. Melléküzemági tevékeny­ségből is mintegy egymillióra számítunk. Szilárdulnak tehát az alapok, s a meglevő keretet a reform nyújtotta lehetőségek­kel, gazdag tartalommal meg­tölteni — ez a szándékunk. — Mi tagadás, meglepett, de igen-igen jólesett az irántam megnyilvánult bizalom. Átér- zem a felelősség súlyát, ugyan­akkor erőt is ad a megtisztel­tetés: ötvenhármad magammal a megye szószólója lenni a kong­resszusi tanácskozáson. Nem­csak a saját gazdaság, nem is csupán a tsz-ek, hanem vala­mennyi rendű társulás érdeke­it kell majd képviselnünk. A termőfölddel bánó, ahhoz jól értő ember érlelő tapaszta-, latai segítik, s a közös mind szélesebbre táruló horizontjá­nak távlatai töltik el biza­lommal Kiss Sándort, s vele együtt küldötteink mindegyi­két. í. T.

Next

/
Thumbnails
Contents