Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-07 / 81. szám

xxii. évfolyam, 81. szám Ära 60 fillér 1967. Április 7, péntek H legkisebbek neveléséért Befejeződött az egészségügyi, Három megye óvodai felügyelőinek közgazdasági országos konferencia tájértekezlete Csütörtökön kétnapos tájérte­kezlet kezdődött Kecskeméten, az Óvónőképző Intézetben. Az értekezletet a Művelődésügyi Minisztérium és a Kecskeméti Óvónőképző Intézet együttmű­ködve rendezte. A minisztériu­mot Földesi Klára osztályvezető képviseli, az Országos Közegész­ségügyi Intézetet dr. Merétei Klára. A megyei tanács részé­ről megjelent Madarász László vb-elnökhelyettes és Tövis Fe­renc művelődésügyi osztályve­zető. A tanácskozáson részt vesznek Pest, Nógrád, valamint Bács megye járási és megyei óvodai felügyelői, megfigyelőként Deb­recen és Szolnok megye kül­döttei, valamint az Országos Pe­dagógiai Intézet munkatársai. A tanácskozás délelőtt 9 óra­kor kezdődött Tövis Ferenc megnyitójával, majd Bech Be­lőné, Bács megyei óvodai fel­ügyelő tartott beszámolót a testi nevelés helyzetéről a me­gye óvodáiban. Az előadó hangsúlyozta, hogy a szocialista pedagógiában nagy helyet kap a testi ne­velés. Az a feladata, hogy erősítse a gyermekek szervezetét, hozzá­járuljon az egészséges, kitartó, bátor, kiegyensúlyozott, tehát életörömmel telt ember nevelé­séhez. Ebben a tekintetben az utób­bi évek során nagy a fejlődés, annak ellenére, hogy a megye óvodái többnyire szűkösen van­nak ellátva a szükséges felsze­reléssel, és csak igen ritkán rendelkeznek kedvező feltéte­lekkel. Az egészséges nevelés leg­felső feltétele a higiénia. Bács megye 174 óvodája közül azonban csupán 62-ben van víz­vezeték. Mivel az óvodák 80 százaléka régi lakóházból, jobb esetben iskolából átalakított épületben kapott helyet, az ideális egészségügyi feltételeket nem lehet biztosítani. Több­nyire kicsi az udvar, közös az iskola, a napközi, a bölcsőde, vagy az öregek napközijének ud­varával. Sok helyen, ahol köz­ponti konyháról látják el az óvodát, az élelmezés egyhangú, túl zsíros, nem számol a három- hatéves gyerekek szükségletei­vel. Nem mindenütt megfelelő az orvosi ellátás sem. Sokkal jobb a helyzet — s a fejlődés valóban nagy — azo­kon a területeken, amelyek az óvodák dolgozóinak hatáskörébe esnek. Az anyagi lehetőségek korlátái ellenére ma már min­denütt rendszeresítették a gye­rekek számára a külön törül­közőt, s ha másként nem, a szülők segítségével a szalvétát, egészségügyi papírt. A bútor­zattal való ellátottság megfelelő és szigorúan betartják a kicsik pihentetésére vonatkozó előírá­sokat. Igen jók az eredmények ott, ahol támogatja az óvo­dákat a helyi tanács és a művelődési szervek. Kecskeméten és Baján gyermek idegeondozás is vatu Kiskunha­lason pedig mind az élelmezés, mind az orvosi ellátás kiemel­kedően jó. A megyei óvodai felügyelő ez­után a családok körében vég­zett felvilágosító munkával, a gyermekek étrendjével és az óvodai napirend átdolgozásával foglalkozott. Végül az anyagi feltételek javítását sürgette. Előadását érdeklődés kísérte, majd nagy elismerés követte. Ezután Csengődi Sándomé, a Nógrád megyei óvodák helyze­tét ismertette, majd dr. Merétei Klára tartott előadást A testi nevelés szerepe a kisgyermekek egészségének megőrzésében cím­mel. Az érdekes beszámolók ked­vező visszhangot, tetszést arat­tak. Ma a tanácskozás folytatja munkáját. A résztvevők meg­hallgatják Szemerey Andomé testnevelő tanár előadását a kor­szerű óvodai testnevelési fog­lalkozásokról, majd bemutató foglalkozást tart dr. Juharos Imréné, az Óvónőképző Intézet tanára. Clatter Ilona a Pest me­gyei óvodák, Gazda Istvánná pedig a Bács megyei osztatlan óvodák helyzetéről számod be. A kétnapos tanácskozás dél­után Földesi Klára összefoglaló­jával és Tövis Ferenc zárszavá­val ér véget. A Földművelésügyi Miniszté­rium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság kezdeményezésé­re Kecskeméten az összes érde­kelt intézmények bevonásával nagyszabású értekezletet tartot­tak a kecskeméti szennyvíz hasznosításának megtárgyalásá­ra. A szennyvíz hasznosításával, mint ismeretes, az egész vilá­gon foglalkoznak a kutatók, a szakembereik. Magyarországon is történtek már kezdeménye­zések, amelyek azonban a meg­valósításig még nem jutottak el. Az országban először Kecs­keméten szándékoznak egy olyan öntözőfürtöt létesíte­ni, amely 1400 hold szántó, valamint erdőterület öntö­zését valósítaná meg. A szennyvízzel való öntözés bo­nyolultabb, mint a folyókból vagy kutakból történő mester­séges csapadékellátás. Számos óvintézkedést kell tenni a ke­zelő személyzet egészségvédel­mére is. Védőoltások, öltözők stb. szükségesek. Ezért alaposan elő kell ké­szíteni egy Ilyen öntözőrend­szer létrehozását. A szennyvíz­zel való mesterséges csapadék­ellátásnak számos előnye van, többek között az is. hogy nem kell csatornarendszereket, duz­zasztóműveket építőid. Kecskeméten, az egészségügyig közgazdasági konferencia máso­dik napján, délelőtt dr. Horváth Dávid, az Egészségügyi Minisz­térium főoszitályvezető-helyette- se tartott előadást A költségve­tés . tervezésének, végrehajtásá­nak új vonásai és módszerei címmel, majd dr. Csincsek Imre, a Pénzügyminisztérium osztály- vezetője és Borbély Lajos, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. A megbeszélésen, amelyet Kecskeméten a megyei tanács székházában tartottak, a jelen­levők sokoldalúan vitatták meg a szennyvízzel történő öntözés lehetőségeit. A Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetke­zet elnöke, Kása Antal, vala­mint a Városföldi Állami Gaz­daság főagronómusa. dr. Egri Andor, akik a két érdekelt me­zőgazdasági nagyüzemet képvi­selték, rámutattak arra, hogy az ily módon történő öntö­zéssel számottevően növel­hetők a terméshozamok. Mind az állami gazdaság, mind a termelőszövetkezet ' területe ugyanis magasan fekszik és aszályos esztendő esetén jelen­tős hozamkiesésekkel kell szá- molniok. Kifejtették, hogy szin­te létkérdés a mezőgazdasági üzemek szempontjából a szenny­víz hasznosítása. A tanácskozáson megállapod­tak az állami hitelek nyújtását illetően. Az állam jelentős segítséget ad a két gazdaságnak a be­ruházás megvalósításához. Határozatot hoztak arra is, hogy június 30-lg az összes il­letékes szervek bevonásával el­készítik az öntözőfürt program- tervezetét. B. osztályvezetője tartotta meg referátumát. A délelőtti program Gerd An­dorn é, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete elnök­ségi tagjának az előadásával folytatódott, aki a szakszerveze­tek megnövekedett szerepéről és feladatairól beszélt, különös te­kintettel a gazdasági irányítás új módszereire. Tóth Lajosné, az Orvos-Egész­ségügyi Dolgozók Szakszerveze­te Bács-Kiskun megyei titkárá­nak elnökletével került sor dél­után az elhangzott referátumok feletti vitára. A külföldről ér­kezett vendégek közül felszó­lalt dr. Richau, az NDK Terv- és Szervezési Intézetének osz­tályvezetője és dr. Kulcik, a nagy berlini tanács egészségügyi osztályának csoportvezetője. A kétnapos konferencia Cser- ba Lászlónak, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjé­nek a zárszavával ért véget. A főosztályvezető hasznosnak ítél­te a kongresszus munkáját, mert most, a gazdasági reformokkal kapcsolatos intézkedések kidol­gozása idején sikerült rávilá­gítani sok fontos egészségügyi, közgazdasági problémára. Meg­vitatták többek között az egész­ségügyi ellátás tervszerű, ará­nyos fejlesztésének számos kér­dését, napirendre kerültek a be­ruházási, felújítási munkákkal kapcsolatos problémák. Sok hasznos javaslat hangzott el az egészségügyi szakember-után­pótlással, a költségvetéssel kap­csolatban. Igen érdekes, gondo­latébresztő volt az az előadás, amely az irányítás decentrali­zálásával foglalkozott. A jövő­ben növekszik a megyei egész­ségügyi szervek feladata és fe­lelőssége, valóban gazdáivá vál­nak az adott terület egészség­ügyének. A szakszervezetek fe­lelősségéről, szerepéről szólva Cserba László hangsúlyozta, hogy nem csupán az egészség­ügyi dolgozók, hanem a műkö­dési területükön levő összes dolgozó élet- és munkakörül­ményei, egészsége fölött kell őrködniük a jövőben is. Nőst mór hétköznapok A karjuk vagy nem akar­juk, a nagyobb kam­pányfeladatok idején mindig eluralkodik életünkön egy kis patétikus vonás, ünnepélyesség. Talán a sok hivatalos haegnyi- latkozás teszi ezt, a gyűlések felemelő légköre, a sajtó, a rá­dió megszokottól eltérő hangja, témaválasztása. Habár az elmúlt három hó­nap eseményei bővelkedtek a lakosság széles rétegei és a ve­zetők, társadalmi funkcióban levők közvetlen találkozásaiban, eszmecseréiben — tagadhatat­lan, hogy a sok-sok megmozdu­lás szintén magában hordta a cselekvő hétköznapoktól való elfordulás veszélyét. Természetesen hiba volna en­nek eltúlzása, hiszen minden időszakos feladat után törvény- szerű az is, hogy helyreáll a hétköznapok rendje, s az is tény, hogy a szocialista alkotó demokrácia megnyilvánulásai nemcsak rövid időre szóló epi­zódjai életünknek. Még termé­kenyebbé teszik ezek a közéle­tet, alkalmat adnak a szabad és kötetlen véleménynyilvánításra, az ellentmondások felszínre ho­zására és feloldására, az új cé­lok és tervek megismerésére! Nem különben arra, hogy min­dig új és friss erők áramolja­nak be a közéletbe, s a taná­csoktól a parlamentig tovább erősödjenek az államhatalom és népképviselet bázisai. égis, talán nem tűnik fe- leslegesnek, ha a társa­dalom legkülönbözőbb posztjain most összegezzük az elmúlt idő­szak, a mozgalmas téli hóna­pok eredményeit, sikereit, s fel­készülünk a csendesebb, keve­sebb megmozdulással, de nem kisebb munkával járó „egysze­rű” hétköznapokra. Értve ez­alatt természetesen nemcsak a termelőmunka időszerű tenni­valóit. de a ránk “háruló politf* kai, ideológiai, ' tudatformáló feladatokat is. Elsősorban a IX. pártkongresszus, s a megyei pártértekezlet határozatainak céltudatos és következetes meg­valósítását, az ott elhangzottak ismételt és sokrétűbb tovább­vitelét, elmélyítését. Kétségtelen, hogy az elmúlt időszak eseményei is ebben az irányban hatottak, mintegy köz­véleményt teremtettek a párt politikája számára, de az is tény, hogy az elemző és érté­kelő viták ideje még csöppet sem tekinthető lezártnak. Kü­lönösen az új gazdasági me­chanizmus bevezetésével, elő­készítésével kapcsolatos elvi állásfoglalások jobb megértése, az esetleges félreértések tisztá­zása, magyarán szólva a dol­gok „helyére tevése”, az ami még sok-sok elmélyült munkát igényel pártoktatásban és isme­retterjesztésben, politikai agi- tációban egyaránt. \/ alahogy úgy van ez, hogy ’ bár nehezebbnek látszik, mégis — talán a nagyobb „erő­bedobás” révén — rendszerint könnyebb a kampányok jó le­bonyolítása, megszerzése. S ne­hezebb a mindennapi élethez kapcsolódó nevelő és tudatfor­máló tevékenység kimunkálása, kézbentartása. Most már hétköznapok kö­vetkeznek a közéletben is. A megválasztott testületek a meg­szokott ezernyi kisebb-nagyobb feladattal, a lakosság ügyei­nek intézésével, az évi tervek valóraváltásával lesznek elfog­lalva. S ahogy óvni kell ön­magunkat — torlódó események idején — a külsőségektől, túl­zott „nagyvonalúságtól”, ugyan­úgy őrizkednünk kell a hétköz­napi tettek során az elaprózó­dás veszélyétől, s az elszürkü- léstől. K4 áradjon meg az elmúlt 1 1 időszak sok ünnepi meg­mozdulásából a közvetlenül is érzett és átérzett őszinte biza­lom és összeforrottság számta­lan megnyilvánulnának tuda­ta, mely erőt a köznapok tetteihez. T. P. Az országban elsőnek Öntözőiürt létesül Kecskeméten a szennyvíz hasznosítására A kongresszus résztvevőinek egy csoportja.

Next

/
Thumbnails
Contents