Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-06 / 80. szám

t oldal 1967. április 6, csdtBifRÍ Bajai aranykoszorúsok Szobor a Hattyú-házban A kislkun félegyházi járási könyvtár klubtermében két mé­ter magasságból tekint a látoga­tóra Kovács Ferenc Munkácsy- díjas művész bronzból öntött Petőfi-szobra. A közelmúltban vásárolta meg a városi tanács tizenötezer forintért a Képző- művészeti Alaptól. A hronz alkotás egyik fő dí­szét képezi annak az állandó kiállításnak, amelyet Petiovics Sándor egykori mészárszékének épületében rendezett be a járá­si könyvtár. Az egykori húsrak­tár és a székálló legények szál­lásszobája adott helyet annak a hat tárlónak, amelyben a köl­tővel kapcsolatos irodalmi em­lékek láthatók. Petőfi három versének kézirata nagyított fo­tókópiában díszíti a falat, de itt vannak azok a könyvek is, ame­lyek Petőfiről itthon és külföl­dön megjelentek. Persze, nem a teljesség igényével, hiszen ki győzné valamennyit felsorolni. A költő verseinek eddigi kiadá­sai azonban csaknem hiánytala­nul fellelhetők itt. Kegyeletes színfolt a költő édesapjának ehelyütt látható húsvágó bárdja, fenőacélja és hús tőkéje, amely Petro vies Ist­ván szorgalmas munkásságának, küzdelmes életének mindmeg- annyi tanúja. Kedves, szép gondolat volt ennek az állandó kiállításnak a megrendezése a Hattyú-ház­nak ebben a csendes szobájá­ban. ahol napról napra sokan hajolnak könyvek fölé a tanul­ni vágyók közüL Megyénk legkiválóbb kórusa kétségkívül a Bajai Liszt Fe­renc Énekkar. Különösen az utóbbi néhány évben hallattak magukról. Tavaly sikereik be­tetőzéseként aranykoszorús dip­lomát kaptak a II. Országos Kórusminősítő Hangversenyen. Decemberben a rádió is közve­tített műsorukból. Felkerestük a kórus művé­szeti vezetőjét, Vígh László kar­nagyot, a Bajai Felsőfokú Ta­nítóképző tanárát, hogy tájé­koztasson bennünket: mi a vi­szonylag gyorsan elért, de már­is tartósnak ígérkező sikerek magyarázata. — Az énekkar tulajdonkép­pen már 106 éve fennáll. De 1958-ban, amikor átvettem a ze­nei vezetést, egészen elölről kel­lett mindent kezdeni. Tizenhat taggal indultunk, de mindegyik­nek szívügye volt a muzsika. Ma már csaknem hatvanan va­gyunk. Jó képességű, kiegyen­súlyozott minden szólam. — Az énekkultúra fejlő­désének tanúi voltunk a hangversenyeken. Most szeretnénk arról is halla­I ni, ami megalapozta az eredményeket: a kórus belső életéről. — Fenntartónk a József At­tila Művelődési Ház. Rajtuk kí­vül a városi pártbizottság és a tanács vezetői is állandóan fi­gyelemmel kísérik és támogat­ják munkánkat. A kórus ólén ti­zenegy tagú választott vezető­ség áll. Velük vitatjuk meg mindig egy-egy évad program­ját, amit aztán a közgyűléseié terjesztünk. Baráti, mondhat­nám családias légkör jellemzi együttesünket. Jó néhány szü­lő—gyermek, férj—féleség és testvér van tagjaink között. (Tegyük hozzá, családon be­lüli a művészeti vezetés is: Vígh László felesége a korre­petitor.) — A jó kórusmunka elsőren­dű követelménye az összhang. Nemcsak zeneileg emberileg is. Ezért a leghatározottabban fel­lépünk azok ellen, akik bármi­féleképpen is megbonthatják a fegyelmet. Előfordult, hogy ki­tűnő hanganyagú dalosainktól voltunk kénytelenek megválni, mert magatartásuk méltatlan volt a közösségi művészeti mun­kához. Az igény helyességét mindenki belátta és ma már megtiszteltetés számba megy a kórus tagjának lenni. ■ — Kikből áll az együttes? — Baja város kórusa: ez tükröződik az összetételben is. Munkások, szövetkezeti dolgo­zók, hivatalnokok, pedagógusok és egyéb értelmiségiek, örven­detes, hogy nem fenyeget ben­nünket az amatőrénekkarok or­szágos betegsége, az elöregedés. A női szólamokban 25—28, a férfiaknál 35—40 év az átlag­életkor. Ez jó középarány. A diákokra épülő fiatal kórusok­nak az a hátránya, hogy tagsá­guk állandóan cserélődik, hi­ányzik a hosszabb távú munká­hoz szükséges stabilitás. — A próbákon kívül mi­vel segítik az együttes zenei művelődését? — Rendszeresen tartunk ze­netörténeti előadással egybekö­tött klubesteket. Ebben az év­ben a barokk muzsikát, Bach, Händel művészetét és a klasz- szikusokat, Haydn, Mozart, Beethoven életművét tekintet­tük át Gyakran szórakozunk zenei fejtörővel is. Kultúrfeie- lőstínk nagyszerű közönségszeri vező. A tagság 60 százaléká­nak bérlete van a Filharmónia hangversenyeire. Az érdeklő­dés nem áll meg a zenénél, já­runk közösen színházba, mozi­ba is, és megbeszéljük az élmé­nyeket. — Kik a körusélet leg­főbb mozgatói, legkiemel­kedőbb tagjai? — Akkor jó a kórus, ha nem emelkedik ki senki, ha egysé­ges. Mégis hadd említsem meg — biztos vagyok benne, hogy a tagság egyetért vele — Farkas István és Bánhidi Béla nevét. Farkas István, a kiváló basszis­ta elnökünk és korelnökünk is, csaknem egész családja kórus- tag. Titkárunk Bánhidi Béla, a sokoldalúság, az áldozatkészség mintaképe. Pénzügyeink lelki- ismeretes intézője és hihetetle­nül előrelátó programtervező. Ha megyünk vendégszerepelni, semmire sincs gondunk, a szál­lástól az autóbusz ülésrendjéig Bánhidi Béla már mindent el­intézett. Felelősségteljes mun­kája mellett (a vízügyi igazga­tóság főkönyvelője) énekkarun­kon kívül mint hegedűs, tagja a városi zenekarnak is. Pedig háromgyermekes családapa. — Milyen körülmények között folynak a próbák? — Fájó pontot érint. Ha jó idő van, a művelődési ház nagy­terme megfelelő. De télen nincs fűtés. A keskeny, kis terem, ahol ilyenkor dolgozunk, akusz­tikailag szinte használhatatlan, szólampróbákra is alig felel meg. Reméljük, hogy a műve­lődési ház tervezett bővítése ezt a nagyon fontos kérdést is meg­oldja majd. — Milyen a jelenlegi re­pertoár? — Mivel az évi két városi hangversenyen kívül járunk vendégszerepelni más városok­ba, a járás falvaiba is, ezenkí­vül társadalmi eseményeken, ünnepeken, névadókon, temeté­seken is részt veszünk, műso­runkat átfogó igénnyel kell ösz- szeáLUtani. A madrigáloktól kezdve a tömegdalokig minden műfajban, a preklasszikusoktól napjainkig minden korban jár­tasnak kell lennünk. Jelenleg mintegy 110 művet tudunk. Bartók Négy szlovák népdalát és Kodály—Vörösmarty: Óda Liszt Ferenchez című művét ta­nuljuk. — Hol lépnek fel az idén nagyobb hangversenyen? — Ez az év talán az eddigi legjelentősebb lesz. Meglepetés a már Baján is szerepelt baut- zeni kórus meghívása a Drezdai Ünnepi Játékokra. A költséges utat teljes egészében a városi tanács fedezi. Épp ezért kü­lönös gonddal készülünk nyári bajai hangversenyünkre, ame­lyet a hagyományokhoz híven, a vízi színpadon rendezünk. Egyébként több a meghívás, mint amennyinek eleget tudunk tenni. Jugoszláviában, Buda­pesten is vannak tartozásaink. Nem szeretnénk elhanyagolni kapcsolatainkat az Éneklő Vá­rosok csoportjával, Veszprém­mel, Péccsel, Komlóval sem. Ha mindez sikerül, november­ben a legkedvesebb feladattal zárjuk az évet: a megyei kó­rusfesztiválon veszünk részt Kecskeméten, amely egyúttal a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójának ün­neplése is lesz. Sz. J. Április 6, csütörtök A legendák nem változnak; csak a körülmények. Valerian Kvacsadze költői szépségű kisjátékfilmjének az Vessünk véget a zenének! Ülünk a megyei könyvtár olvasóasztalánál, szép csendben és szorosan, mint a kishalak aa olasjdobozban. Jár a kezünk, jár a lábunk. A kezünk még csak rendben lenne: surrognak a folyóiratlapok, percegnek a jegyzetelő golyóstollak. De a lábunk? ötórai teát sugároz épp a rádió, együtt rángunk a lábcsinn ritmusával. Fiatal lány a könyökszomszédom, hol­nap beszámolója lehet az esti egyetemen, újra és újra próbál behatolni a kanti Tiszta ész szövevényébe. És közben: „Pókháló van már az abla­kon.” Agytekervényein is szőni kezd lassan a pók, majd győz a „Gyakorlati ész kritikája”: Itt nem lehet tanulni. Kényelme­sen hátradől, jó ízűeket hör- pint az ötórai teából. Szép dolog a komplex nép­művelés, de ne ártson egyik összetevője a másiknak. Azt is elhisszük, hogy frissíti a könyv­tár dolgozóit a zene, de in­kább hátul, a raktárban fris­süljenek. Hát nem elég, hogy nincs megfelelő olvasótermünk, hogy roppant csekély a nyitva­tartási idő? Legalább ez a kis idő legyen zavartalanul az ol­vasásé! Új szélesvásznú mozik Április 4-én átadták megyénk 32. szélesvásznú vetítésre átala­kított 16 mm-es moziját Dusno- kon. Ez alkalommal az Egy ma­gyar nábob és Kárpáthy Zol­tán című színes filmeket lát­hatták a nézők. Folyik a nemesnádudvari művelődési otthonban is a 16 mm-es szélesvásznú mozi mű­szaki kialakítása. Május 1-től rtiár az új mozihelyiségben ve­títik a filmeket. Az eddigi mo­zit, amely elöregedett, korsze­rűtlenné vált, megszüntetik. ad különös varázst, hogy hősének* a második világháború viharában hányódó fiatal szovjet tisztnek, tör­ténete tudatosan követi a lerombolt Trója alól hazatérő ithakai király* Odüsszeusz bolyongásainak cselek­ményvázát, hangulatát. A homéroszi derű átjátszása még kegyetlenebb­nek tünteti fel a modern, gépesített öldöklést, a mithológikus párhuzam még győztesebben hangsúlyozza: el­pusztíthatatlan az ember békevágya. (21.50) Április 8, szombat Dovzsenko klasszikus alkotásával indul az a sorozat, amelyben a Te­levízió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tisz­teletére műsorára tűzi a szovjet film fél évszázadának kiemelkedő reme­keit. A Scsorsz, a munkásból lett hadvezér Ukrajna felszabadításáért vívott harcainak története a, polgár- háború éveiben. Igazi forradalmi filmdráma. Markáns hőseinek, szá­guldó lovasjeleneteinek, hatalmas* dübörgő totálképeinek nem tudtak ártani az »évtizedek. (15.35) Angyal visszatér. Lassanként Ho­ger Moore lesz hazánkban a legnép­szerűbb színész, mert egyúttal az Ivanhoe-státuszt is megtartja. Az új Angyal-sztori hivatásos ökölvívók közt játszódik. Lehetséges, hogy Templar náluk is jobban bokszol? (20.20) Helyszíni közvetítésről lehetünk tanúi az Eurovízió bécsi táncdalfesz­tiváljának. Annyi a nagy név, hogy felsorolásuk egy nagyképernyőn se férne el. (22.00) Április 9, vasárnap A Költészet Napjának ünnepélyes megnyitó műsorán a Zeneakadémia nagytermében a magyar irodalom legszebb versei szólalnak meg Pető­fitől Csőri Sándorig olyan művészek előadásában, mint például Csernus Marian, Ruttkai Éva, Sütő Irén, Kál­mán György, Keres Emil, Major Ta­más. (18.30) Csaknem egy éve telt házak előtt játssza a Thália Színház Thomas Mann két egyfelvonásosát. A Mario és a varázsló izgalmas, virtuóz lé- lekrajzú drámája közismert a no­vellából. A Fiorenza Lorenzo il Mag- nifico, a legnagyobb Medici, rene­szánsz Firenzéjében játszódik. A kél kis remekmű narádés színészi alakí­tásra nyújt ajkaimat Latinovits Zol­tánnak Cipolla, illetve Savonarola bíboros szerepében. (20.25) B. J. A februári forradalom fényénél Öiven évvel ezelőtt a már hosszú ideje tartó világháború sötét éjszakájában felragyogtak a hajnal első sugarai. Orosz­ország népe 1917. márciusában elűzte az évszázados cári zsarnokságot. A forrada­lom megmutatta a felkelt nép hatalmas erejét, s elemi erővel fejezte ki a munká­sok és a parasztok békevágyát. Ezért az oroszországi „februári forradalom” komoly visszhangot keltett hazánkban is. Népünk­nek is elege volt már a háborúból és a reakció uralmából. Bács-Kiskun megye politikai életét is megélénkítette az orosz forradalom hatása.- (Akkoriban ez a vidék két különálló me­gyéhez: Pest—Pilis—Solt—Kiskun és Bács- Bodrog vármegyékhez tartozott.) „A nép szabadságvágya diadalmaskodott az ön­kény felett”. „Az orosz forradalom láng­jai messze világítanak az éjszakában” — ilyen és ehhez hasonló kommentárokkal köszöntötte a kecskeméti haladó sajtó az orosz demokrácia győzelmét. Ugyancsak erős volt a forradalom visszhangja Kis­kunhalason, hol a helyi baloldali lapot ak­koriban már elég gyakran tiltották be. — többé-kevésbé burkolt — háborúellenes cikkeiért. „Minden rokonszenvünk azoké, kik orosz földön most kivívták a sza­badságot” — írta március végén a Kis­kunhalas Helyi Értesítője. A februári forradalom után megélén­kült Bács-Kiskun területén a munkásmoz­galmi tevékenység, Kecskeméten. Kiskun­halason, Kiskunfélegyházán. Baján a szo­cialista pártszervezeteikben gyakran ren­deztek esténként vitákat. Legtöbbet az orosz forradalommal és a béke kérdésével foglalkoztak. A szakszervezetek taglétszá­ma jelentősen megnövekedett április—má­jusban. Megindult a szervezkedés olyan foglalkozási ágaikban, melyek dolgozói ed­dig távol maradtak a mozgalomtól. A diákság körében is már a legöntudatosab- bak csatlakoztak a szociáldemokrata párt­hoz. Így a budapesti Népszava június 5-én közölte tíz bajai érettségiző gimnazista le­velét, mely üdvözölte a munkásság har­cát és éltette a proletár nemzetköziséget. 1917 tavaszán a háborús nyomorú­sággal szemben eeyre erősödött az elége­detlenség. Különösen sok zúgolódást kel­tettek a közélelmezési nehézségek. Izsák községben április 29-én a tömegek elége­detlensége nyíltan kirobbant. A burgonya­elosztás igazságtalanságait joggal kifogá­solták a nincstelenek. Ezen a napon mint­egy öt-hatszáz főnyi tömeg jelent meg a községháza előtt: miután krumplit ismét nem kaptak, behatoltak az épületbe. Csak a gyorsan odaérkezett csendőri különít­mény tudta elfojtani a zavargást. (A moz­galom vezetőjét: Zavarka Mihályt le is tartóztatták.) 1917-ben (az előző háborús évektől elté­rően) a hatóságok már nem merték meg­tiltani azt, hogy a munkások nyilvánosan emlékezzenek meg május 1-ről. Aznap Kecskeméten több mint ezer főnyi tömeg jelent meg a Munkásotthonban. Az ünnep­ség folyamán a résztvevőkből gyakran tört ki a kiáltás: „Békét akarunk!” „Éljen az orosz forradalom!” A városban aznap egyébként teljes munkaszünet volt. az ösz- szes üzemek és üzletek zárva voltak. Har­cos május 1-i ünnepélyre került sor Kis­kunhalason. Itt a Munkáskor helyisége ki­csi volt a megjelent sok száz főnyi tö­megnek, sokan ezért az utcára szorultak. Hibó Sándor élesen támadta a háborút és elítélte a fegyverkezési őrületet. A másik helyi munkásvezető: Mig G. Károly pedig beszédében az orosz forradalom jelentő­ségét méltatta. Mindkét szónoklat nagy tetszést keltett, s a hatást csak fokozta Várnai Zseni: Katonafiamhoz című ver­sének elszavalása. Kisebb méretű május 1-i emlékezésekre került sor aznap Kis­kunfélegyházán és Baján is. Május folyamán bérmozgalmak is vol­tak helyenként Bács-Kiskun megye terü­letén. A legjelentősebb volt ezek közül a kecskeméti MÁV-műhely dolgozóinak má­jus 25—június 1. közti sztrájkja. Ez részét képezte a vasutasok országos munkabe­szüntetésének. A kecskeméti vasúti dolgozók fe­gyelmezett magatartásának köszönhető, hogy a rendőri erőkkel való összetűzésre nem került sor. Június 1-én befejezték a sztrájkot, mert országosan teljesítették a vasutasok követeléseit. 1917 tavaszán kétségtelenül erősen fel­lendült Bács-Kiskun megye haladó erői­nek aktivitása. Az április—májusi meg­mozdulások újabb sikerek előhírnökei vol­tak. Ezért a februári orosz forradalom ha­tására e vidéken lezajlott mozgalmak mél­tók arra, hogy most — fél évszázad múl­tán — tisztelettel emlékezzünk meg róluk. Br. Merényi László, a történettudományok kandidátusa

Next

/
Thumbnails
Contents