Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-29 / 100. szám
1961. április 29, szombat 5. oldal Együttműködés — Madarason A Krím-félsziget földjén A keltem városában 1925-ben alapult. A jelenére persze egyáltalán nem emlékeztető módon, hiszen abban az időben néhány sátorban 60 gyermek ütött tábort. Ez a 400 hektárnyi terület, hét és fél kilométer tengerpartot elfoglaló városka ma tíz táborral rendelkezik és egyszerre ötezer fiatalt üdültet. És ahogy a telep helyettes igazgatója Mahura Igor Petro vies elvtárs mondotta, a jelenlegi méretek messze az érdeklődés színvonala alatt vannak, azt kielégíteni nem képesek. Éppen ezért egy tízéves program készül, amelynek a megvalósítására 100 millió rubelt fordítanak. A program 1960-ban kezdődött és eddig mindössze 25 millió rubelt költöttek el. A tervezett új épületeket szinte felsorolni sem lehet. Tizenhat emeletes paloták nőnek majd ki a hegyoldalból. 1400 gyermeket befogadó iskola épül. Zárt uszoda. Fedett sportpálya. Múzeum. És egy különleges épület terve is eldőlt már, ahol az ifjú kozmonauták olyan körülmények közé kerülnek, mintha a világűrben lennének. Egy iskolát is építenek majd a víz alá, ahova a szárazföldről egy alagút vezet. Az iskola előadótermében aa üvegfalahanem az a szerv vállalja* ahonnan az ifjakat kitüntetésként küldik. A csaknem egész éven át nyitvatartó Artyek 23 ezer fiatalt üdültet és ahogy összegezték ennek a maga nemében páratlan kisvárosnak a történelmét, kiderült, hogy eddig negyedmillió vendége volt. Napsugár a* emberi lelkekben Masszandra. Hírnevéhez képest keveset fogok írni róla. Csak annyit, amennyi a sok szín között egyet, de azért feltűnőt jelenthet. A híres bőrgyárról van szó, amelyet már világszerte megcsodáltak, amelynek borait kóstolván nem is olyan régen egy angol tudós azt mondta. „Most pedig csendet kérek. És még annyit, hogy mindenki álljon fel, mert az ilyen borokat csak állva szabad inni, kortyintani.” De nem kisebb személyiség, mint Gorkij sem kerülhette a pompás nedű hatását, mert a pince falán tőle áll a márványba vésett idézet: „Éljenek azok, akik értenek a bor mesterségéhez, mert napsugarat juttatnak az emberek leikébe.” A pince egyébként 1897-ben épült és mire ötven éves lett, A terv nyomán megvalósult legújabb „óceánjáró”. Április 18-i számunkban a könyvtárak és művelődési házak gyümölcsöző együttműködését elemeztük. Cikkünkre Orbán Károly, a madarasi könyvtár vezetője levelet írt, s elmondta, hogy ez az együttműködés náluk is igen szép eredményeket hozott mór. Mindenekelőtt: nagyon szépen megosztoznak a fenntartási költségeken. soha nincsenek ilyen természetű viták. A művelődési otthon annyira áldozatkész, A Kohó- és Gépipari Minisztérium rendelkezése értelmében az Egyesült Izzóban elkezdték annak a speciális elliptikus izzónak hazai gyártását, amelynek segítségével megoldható a 16 Öt Bács megyei riporterjelölt Megyénkben is élénk visszhangot váltott ki a KISZ és a Magyar Rádió és Televízió „Riporter kerestetik” című közös pályázati felhívása. A KISZ megyei bizottságához érkezett és a zsűri által már értékelt pályaművek közül az öt legsikerültebb alkotást továbbították az országos bíráló bizottság elé. Az öt fiatal szerző — ha az előzetes meghallgatáson eléri a szükséges pontszámot —, részt vehet a „Riporter kerestetik” országos döntőjében, amit a televízió is közvetít. A Bács megyei riporterjelölt KISZ- fiatalok: Hortobágyi György, körzeti villanyszerelő, Kecskemét, Menyhei László, művezető, Kecskemét, Márk Péter, katona, Kiskunfélegyháza, Neugebauer Tamás és Feledy Balázs, katona, Kalocsa. hogy fizeti a 18 napi- és hetilap előfizetési díját is. De nemcsak az anyagiak terén van meg az együttműködés, hanem szellemiekben is. A könyvtárvezető segít a TIT-ren- dezvények szervezésében és lebonyolításában. Ismeretterjesztő előadások előtt az előcsarnokban kiállítja a témával kapcsolatos bibliográfiát és könyveket. Minden nagyobb kulturális megmozdulást közösen terveznek. mm-es vetítőgépek szélesvásznú vetítésre való átalakítása. A Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat Balázs Béla műszaki szocialista brigádja, amely a gépek átalakítását végzi, ebben az évben — az újonnan gyártott izzók segítségével — 150 régi gépet készít el más megyék számára, így a brigád munkája nyomán az egész országban lehetséges lesz a kes- kenyfilmes mozik átalakítása szélesvásznú vetítésre. Tmuhiszí tárlat 'ACaLac&áti A Petőfi Sándor Művelődési Ház rendezésében vasárnap délelőtt 11 órakor nyílik meg Kalocsán a városi tanácsháza dísztermében a kalocsai képzőművészek tavaszi tárlata. A Népművelési Intézet bírálta felül a kiállításra beküldött műveket, s ennek alapján Horváth László- né, dr. Kanyó Jánosné kilenc, ifjú Bozsó Ferenc két, Kanczler István nyolc, Sohun József 13, és Szebényi Béla két alkotását láthatják majd május 8-ig az érdeklődők. Az április 30-i ünnepélyes megnyitón a tárlatvezetést Weintrager Adolf vaskúti rajztanár, festőművész tartja. A krími terület, bár méretei más országrészekhez képest elég szerények, mégis nagyon Mahura Igor Petrovics. az Artyek helyettes igazgatója. ismert Szovjetuniószerte. Varázsát szőlő-gyümölcstermelése, világhírű borai, csodálatos tengerpartja kölcsönzi. A terület déli csücskén a világhírű tengeri üdülő város, Jalta fekszik. Jalta az üdülés Mekkája. Ha a hatalmas ország legtávolabbi zugából évenként több mint 3 millióan pihennek ezen a környéken, ezt a szép, patinás várost mindenki megtekinti. Üdülői, különösen az újonnan épültek minden igényt kielégítenek. Voltam a Rosszijá- ban, amely a hegyoldalba épült és 54 méter szintkülönbséget legyőző liftjét a moszkvai metrósok konstruálták. Láttam ennek a tengerre néző palotának kétszemélyes, hipermodern szobáit, tengervizet tartalmazó medencéjét (szivattyúk emelik a magasba és felmelegítik) és örökzöld, idegeket nyugtató parkját. S nem véletlen, hogy a külföldiek utazási céljukul választják a várost. Tízezrével keresnek pihenést környékén és tavaly már 600 magyar is volt közöttük. Jalta igen sok-sok kulturális intézménnyel büszkélkedik. A városnak 152 mozija van és 1965-ben 16 ezer esetben pergettek hazánkbeli filmet. Száz könyvtár található, polcaikon a magyar irodalom jelesei, mint Jókai Mór, Zalka Máté és Gergely Sándor. Jalta sokféle módon kelleti magát, de azt mondják, hogy nem nézett az igazán körül a városban, aki nem látta az ifjúság paradicsomát, a fiatalok üdülőtáborát, Artyeket. As ifjúság paradicsoma Ez a tengerparton végighúzódó valóságos ifjúsági város kon keresztül tanulmányozzák a tenger növényzetét és állatvilágát Hajópaloták Az új épületek közül láttam néhányat. A kivitelezés modern, csupa üveg és hasonlít a nagy óceán járó hajókhoz. A gyermekek külön öröme az, hogy az épület teteje olyan, mint a hajó fedélzete, s bennük valami nagy tengeri utazás érzetét kelti. A fiatalok mikor a táborba érkeznek, egyenruhát kapnak és maguk irányítják az életüket. A táborozás ideje általában egy hónap, s az ellátás önköltsége 120 rubelt tesz ki. Ezt azonban nem a gyerekek, illetve a szüleik fizetik, megkapta a Munka Vörös Zászló Rendjét. A régi befogadó képessége mindössze 3,5 millió liter volt, de a második világháború óta meghaladja a 15 millió litert. Megyénkbelinek nehéz újat mondani a borokról, de azért annyi mégis kötelező, hogy éven át hőmérséklet ingadozás nélküli pincéjükben többszázezrével három évig érlelik a borokat. Hogy megéri-e? Bizonyára, hiszen ezek a márkák keresettek és húsz százalékkal magasabb az ára. A másik érdekesség a bon- múzeum. A gyanútan besétáló nem is sejti, hogy mennyi meglepetés várja. Mert néhány évtizedes borról ugyan ki nem hallott? De vajon könnyen elképzelhető-e, hogy egy pince zugában 1775-ös évjáratú Hereszt, 1892-ből származó Portvein t, vagy 1911-es — egyszerűen csak így hívják — Tökait őriznek. A boroknak ebben az ódon hangulatú otthonában azonban már nincs olyan sok csodálkoznivaló, ha a falon függő, jó szemmel festett portréra tekint az ember. Jegorov főborászt ábrázolja, aki napjainkban 93 éves és még főtanácsadóként dolgozva jó egészségnek örvend. öreg borok, öreg szakértő. Ez aztán az igazi patina! S az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy itt a kellem és a pihenés városában nincs-e valami összefüggés a kettő között? Weither Dániel AT Az Állatni Hangversenyzenekar Kecskeméten Nagy zenei eseménynek ígérkezik, amikor élvonalbeli szimfonikus együttesünk, a nemzetközi rangot elért Állami Hangversenyzenekar városunkban vendégszerepei. Igaz, ez alkalommal többszörös műsor-, illetve szereplőváltozás előzte meg a koncertet. Leginkább azt sajnáltuk, hogy Bartók: II. hegedűversenyének előadása maradt el, amivel ez a mű épp olyan mérföldkő a modern zene történetében, akár a brandenburgi versenyek a barokk, vagy Mozart utolsó szimfóniái a bécsi klasszicizmus korában. A végleges műsor így — bár az egyetemes zenetörténet két óriásának műveit szólaltatta meg, az eredeti program nagyobb távlatához képest történetileg sokkal kevesebbet fogott át. Az első részben elhangzott két Bach-mű interpretációja némi csalódást okozott. A zenekar sem mutatta valódi formáját, ritmikai pontatlanságok éppúgy adódtak, mint hangzásbei) bizonytalanságok, mindezek mellett úgy tűnt, mintha a vezénylő Sulyok Tamásnak sem lett volna éppen ezekben a művekben különösebb mondanivalója. Nagyon sajnáltuk, hogy a III. branderburgi verseny emiatt nem kelthetett olyan zenei élményt, ami magában a partitúrában adva van. Az É-dúr hegedűverseny előadásában bizonyos objektív nehézségek is közrejátszottak. A szólista: Kóté László ugyanis csupán néhány nappal a koncert előtt „ugrott be” a műsorba, vagyis majdhogynem „Mattolta” a művet. Ehhez képest hibátlanul eljátszotta szólamát, csak épp az nem derült ki a fiatal hegedűs művészetéből, aminek alapján az utóbbi időben számos nemzetközi sikert mondhatott magáénak. Emellett mintha a karmester és a szólista sem értett volna teljesen egyet a mű felfogását illetően, s ez sajnos ellentmond a barokk értelemben vett kon- certálás lényegének. Egészen másképet mutatott a hangverseny második része. Mozart: g-moll szimfóniájának előadása a zenekar és a karmester számára egyaránt rendkívül nagy és igényes feladat. Az Állami Hangversenyzenekar nem csupán tökéletesen helytállt ebben, de — úgy éreztük — játékában benne volt sok előbbi, nagy koncert emléke is, az, hogy a mű benne él az együttes valamennyi tagjának ujjaiban éppúgy, mint idegeiben és szívében. A g-moll szimfóniát hallgatva megérez- tünk valamit abból, hogy valóban egy világszínvonalon álló zenei együttessed volt találkozásunk. Sulyok Tamás, aki az egész műsor folyamán jókezű, rutinos karmesternek mutatkozott, szintén a Mozart-mű sodró drámaiságában vált igazán eggyé a zenével. Világos és a stílust jól követő elképzeléseit úgy valósította meg a zenekarral, hogy ugyanakkor a játékosok spontán muzikalitását is érvényre engedte jutni. A sikeres előadás titka éppen a kettőnek a találkozásában rejlett, s így végülis igazi élménnyel gazdagodva távozhattunk a hangversenyről. Körber Tivadar A borgyár központi épületeb Más megyéknek is...
