Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

V. oldal 1ÍHT7. április S, hétíS Szovjet és magyar államférfiak táv irat váltása hazánk felszabadulásának 22. évfordulója alkalmából Kilométeres s@f Malinovszkij r^wcsfoláatéi Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke, Alekszej Koszi­éin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsok elnöke a Magyar Nép­köztársaság nemzeti ünnepe, az ország fasiszta iga alól történt felszabadulásának 22. évfordu­lója alkalmából az SZKP Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnök­sége, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa, minden szovjet ember és a maguk nevében szóló üd­vözlőtáviratot küldött Kádár János elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titká­rának, Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Kállai Gyula elvtársnak, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnö­kének. A magyar államférfiak vi- szonttáviratban köszönték meg a jó kívánságokat. A kongresszus párt legnagyobb kudarca DELHI. (MTI) Uttar Prades államban, , ahol kétheti működés után szomba­ton megbukott a kongresszus­párti kormány, az ellenzéki szövetség a kongresszus párt egyik disszidens képviselőjét, Csaran Szinghet választotta meg vezetőjéül. Szingh megválasz­tása után közölte, hogy ő fog­ja megalakítani az állam új kormányát. Szingh, aki egyes jelentések szerint tizenhét, mások szerint huszonhét kongresszus párti képviselővel együtt állt át az ellenzékhez és segítette elő pártja kormányának bukását, vasárnap kijelentete, hogy a kongresszus párt, „fokozatosan eltávolodik a néptől és egyre inkább kezd sajátos érdekeket szolgálni”. A Reuter szerint az Uttar Pradesh-i kormány buká­sa jelenti az általános választá­sokon elszenvedett óriási szava­zatveszteség óta az indiai kong­resszus párt legnagyobb kudar­cát. India tizenhét állama kö­zül most már nyolcban került kisebbségbe a kongresszus párt. Nyolc másik államban a kong­resszus párt van hatalmon és Rajasthanban, a jelek szerint szintén ellenzéki kormány fog alakulni. A. A. Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és Péter János külügyminiszter kölcsönösen jó­kívánságaikat fejezte ki egy­másnak hazánk falszabadulásá­nak 22. évfordulója alkalmából. Üdvözlő táviratot váltott a szovjet szakszervezetek központi tanácsa és a SZOT Elnöksége, a Lenini Komszomol Központi Bizottsága és a KISZ Központi Bizottsága, valamint a Magyar— Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ság Elnöksége. (MTI) A B-52-eseh változatlanul f elszállnak Vasárnap a kora hajnali órák­ban B—52-es nehézbombázóik Kontum tartományban táma­dást intéztek a partizánok ál­lásai ellen. A kedvezőtlen időjárás követ­keztében szombaton a VDK el­leni amerikai légitámadások elsősorban az ország déli részén fekvő közutakra, vasútvonalak­ra. hidakra és raktárépületekre korlátozódtak. Vasárnap ezerkettőszázhatvan- kettő dél-vietnami községben és 5487 faluban községtanácsi vá­lasztásokat tartottak. Mintegy 15 000 hivatalnokot választottak meg három évi időtartamra. MOSZKVA. (MTI) Mérhetetlenül kevés az a 12 óra, amely a szovjet emberek­nek és a külföldi küldöttségek­nek rendelkezésére állt, hogy leróják végső kegyeletüket a nagy hazafi és katona, Rogyion Malinovszkij marsall ravatalá­nál. Kilométeres vagy még hosz- szabb sor húzódott vasárnap is a szovjet hadsereg központi há­za előtt. A ravatalnál virághe­gyek nőttek hatalmas koszo­rúkból és apró csokrokból. Vasárnap délelőtt megérke­zett Moszkvába Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter, az MSZMP Politikai Bi­zottsága póttagjának vezetésével SZÓFIA. (MTI) Wladyslaw Gomulkának, a LEMP Központi Bizottsága el­ső titkárának és Józef Cyran- kiewicz miniszterelnöknek a vezetésével hétfőn lengyel párt­ós kormányküldöttség érkezik Szófiába. A látogatást megelő­ző érdeklődés a bolgár főváros­ban igen nagy, mivel az utóbbi években számottevő fejlődésen mentek keresztül a Bolgár Kom­munista Párt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt kapcsola­az a magyar kormányküldött­ség, amely részit vesz Ro­gyion Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter temetésén. Vasárnap délután a magyar kormányküldöttség koszorút he­lyezett el Malinovszkij marsall koporsójánál, majd a küldöttség tagjai díszőrséget álltak a ra­vatalnál. Képünkön: Malinovszkij mar­sall a ravatalon. A diszőrség- ben a Szovjetunió marsalljai, Tyimosenko, Moszkalenko, Zsu- kov, Bagramjan, Kokoszovszkij és Szokolovszkij. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.) tai, valamint a két szocialista ország politikai, gazdasági és kulturális együttműködése. A megbeszélések programjá­ban új bolgár—lengyel barát­sági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés aláírása is szerepel, amely két­ségtelenül magasabb szintre emeli a két szocialista ország kapcsolatait, erősíti politikai, gazdasági és katonai szövetsé­güket, s mindezeknek révén növeli nemzeti biztonságukat Lengyel—bolgár együttműködés Gomulka és Cyrankiewicz ma kezdi bulgáriai látogatását Szintéi* nz egész világ Az Egyesült Nemzetek New York-i palotájában, ahol ott van a Föld legtöbb országának küldötte —, s ahol a szocialista országok követke­zetesen küzdenek azért, hogy az ENSZ mielőbb valóban egyetemleges világszervezet legyen, a megbeszélé­seken tényleg ott lehessen minden ország képviselője — hazánk képvi­selete szerény létszámú. De ez a vi­szonylag is kis képviselet csak a legutóbbi, a 21. ülésszakon tizenhá­rom határozati javaslatnak volt szer­zője vagy társszerzője. Ugyanezen az ülésszakon az egyik alelnök a magyar delegáció tagja volt; a leg­fontosabb ENSZ-intézmény, az UNES­CO immár másodszor választ egy­hangúlag magyar alelnököt. Hival­kodás, túlzás nélkül állítható: a ma­gyar külpolitika szilárd és elvhű ál­lásfoglalásai növekvő tekintélyt, megbecsülést biztosítanak azoknak a magyar diplomatáknak és tisztvise­lőknek, akik száznál több országban a magyar nagykövetségeken, követ­ségeken vagy kereskedelmi kiren­deltségeken dolgoznak és azoknak a hivatásos és nemhivatásos diploma­táknak, akik alkalmilag képviselik szocialista hazánkat abban a körül­belül ötszáz különböző nemzetközi szervezetben, amelynek Magyaror­szág is tagja. Számokat is idéztünk, mert egy- egy vonással a számok is fontosab­bá tehetik a magyar külpolitika mai arculatáról, elért eredményeiről meg­fogalmazható réhány gondolatot. Ab­ban az ünnepi hangulatban, amely a felszabadulás évfordulóján eltölti a szocialista haza hű fiait, el kell gondolkodnunk azon is, hová jutot­tunk el az 1945-ös áprilisnak a ro­mok fölött szálló porfellegekből ép­pen kibontakozó magyar világából a nemzetközi kapcsolatok útjain. Ma az ENSZ-beli tevékenység tisz­tes mérlegével kezdhetünk számve­tést hazánk szerepéről a nemzetközi politika színterén — ám a felszaba­dulás tavaszán nem az első évét élő világszervezet felé tekintettünk még; a közvetlen szomszédok kezét keres­tük, szűkebb hazánk, a Duna-völgye, Közép-Európa, országainak népeivel kívántuk „rendezni közös dolgain­kat”. Történelmileg is természetes, hogy a magyar külpolitika első kapcsola­tai, megállapodásai és szerződései, éppen a felszabadítóval, a Szovjet­unióval kötöttek össze bennünket. A magyar belső fejlődés logikája sze­rint pedig természetes: azóta is a magyar külpolitika leglényegesebb alapelve — és lesz Is mindig! — a Szovjetunióhoz fűződő, őszinte, ben­sőséges és testvéri viszonyunk, a szocialista országok egységének és összeforrottságának erősítése. Ha külpolitikai összefüggésekben próbáljuk megfogalmazni április ne­gyediké jelentőségét, ott kell keres­nünk a magyarázatot, hogy a fel- szabadulás tényével valósággá lett függetlenség és nemzeti szuverenitás védelme az azt fenyegető imperialis­ta törekvésekkel szemben a íegpreg- nánsabban a szocialista közösség or­szágaival együtt folytatott bákepoli- tikában testesül meg. A magyar kül­politika alapja a szocialista testvér­országokkal bennünket összekötő milliónyi szál állandó erősítése; a világ leghaladóbb erőinek, a békét legkövetkezetesebben védelmező kö­zösségnek lett része — és egyenjogú megbecsült tevékeny részese — az egykor magát oly társtalannak te­kintő Magyarország. Hasonlóképpen ott van a magyar külpolitika alapelvei között a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének gon­dolata. Elvi engedmények nélkül, to­vábbra is harcolva az imperialista agressziók ellen, úgy valljuk ezt a gondolatot, hogy tudjuk: korunkban a háború nem végzetszerűen elke­rülhetetlen. S tovább folytatva e gondolatot valljuk azt, hogy mi nem egyszerűen háború nélküli állapotot kívánunk, hanem a két társadalmi rend békés gazdasági versenyét és meggyőződésünk, hogy ebben a ver­senyben a szocialista rendé lesz a győzelem. A magyar külpolitika az elmúlt év­tizedekben szüntelenül erősítette kapcsolatait a harmadik világ or­szágaival; abban a természetes és termékeny érdekközösségben és kap­csolathálózatban, amely a szocialista közösség országait a gyarmat! sor­ból felszabadult, függetlenségüket védő és a nemzeti szuverenitás le­vegőiében első éveit élő országokkal összeköti, jelentős és értékes a ma­gyar hozzájárulás is. Huszonkét esztendeje, amióta a felszabadult Magyarország diploma­tái az első bejegyzést tehették vol­na egy olyan elképzelt és minden magyar vonatkozású külpolitikái ese­ményt összegyűitő naplóba, változa­tos kötetek soi*a telhetett volna meg. izekben az elképzelt anna^s^khorv évkönyvekben csak ezres számokkal ösezepre^hetu^pk a l^gmairas^bb tű megbeszéléseket, nárt- és kor­mányvezetők, kormánytagok tárgya*. lásait, tízezres nagyságrendű szám lenne a megállapodásoké, egyezmé­nyeké, jegyzőkönyveké. Lenne né­hány olyan lap, amely a szocialista Magyarország elleni imperialista ak­ciókat összegezné, néhány oldalon megtalálnánk például a Magyar Nép­köztársaság ellen tíz-tizenegy évvel ezelőtt még nem ritka, dühödt rá­galmakat is. Az esztendők naplóit lapozgatva regisztrálhatnánk, hogy a nemzetközi közvélemény milyen ér­zékenyen reagált a magyar élet min­den jelenségére, külpolitikai tekin­télyünk növekedése egyenes arány­ban állt a belpolitikai fejlődéssel, egész pontosan fogalmazva: a szo­cialista rend erősödésével és szilár- dulásával. S mint legfontosabb vo­nást figyelhetnénk meg ebben az elképzelt naplósorozatban azt a tényt, hogy a magyar külpolitika követke­zetessége, elvhűsége végül még azo­kat is tiszteletre és elismerésre kész­tetik, akiket nehéz lenne barátaink­nak nevezni. Az ENSZ New York-i üvegpalotá­jának képét idéztük fel bevezetőben — ez az egyik színtere p magvar külpolitika tevékenységének. A tel­jes színtér azonban az egész viTág. Ha ma a magyar külpolitika egyik legfontosabb célkitűzése, hogy ha­zánk szavával, tevékenységével is elősegítsük az európai biztonsági rendszer kidolgozását szolgáló euró­pai biztonsági konferencia öss'zeüié- sét. a legközvetlenebb színtérre utal­tunk. A közvetlen, mai külpolitikád célkitűzés idézésével is politikák egészének nagy céúaira mutatha­tunk rá: a magvar külpolitika dol­gozó népünk legfontosabb érdokei- uek szolgálatában, együtt a szoeíaiis- ts közösség országaival a **éke biz- kívánja elő«e"dtoni. Gárdos Miklós asuyjp? ünnepünk a nagyvilágban. Magyar zenei és népművészeti fesztivál a moszkvai televízió­ban és rádióban, magyar film­hét Leningrádban, Ornszkban, Tallinban, Kisinyovban és sok más szovjet városban megren­dezésre kerülő barátsági estek­kel emlékeznek meg felszabadu­lásunk ünnepéről a Szovjetunió­ban, Romániában a legkülönbö­zőbb sajtótermékek cikkeiben köszöntenek bennünket, és lap­zártáig arról is érkezett még jelentés, hogy Párizsban ugyan­csak magyar művészek vendég­szereplése ad alkalmat a meg­emlékezésre nemzeti ünnepünk napján. Ó, dehogy! Ha a nyugatnémet eseményt olvassuk, azt is mond­hatnánk. ejnye, Willy! Mert a bonni külügyminiszter, a szoci­áldemokrata párt elnökségi ülé­sén — ő a párt elnöke — kül­politikai ismertetőjében hiva­talból próbálta megetetni a leg­frissebben kifőzött bonni tésztát. Miszerint, nem szabad azt gon­dolni, hogy csak az NSZK el­lenzi az atomsorompó leenge­dését. Ó dehogy. Ök csupán szószólói a nem nukleáris or­szágok érdekeinek Európában. Mert mi is lenne, ha létezne az atomstop? Hát.;. Bizonyos államok monopolhelyzetbe ke- ' rüinének, egymaguk használhat­nák fel ipari célra az atomot* például az ércnyerés, a földgáz, a kőolaj, a gyémánt kiterme­lésben — mint erről a Die Tat ír. Márpedig az NSZK és álta­lában Európa például gyémánt­mezők sokaságával, rengeteg kő­olajjal rendelkezik;.. Még hát­rányos helyzetbe kerülnének. Ha ők nem is, hát Bonn bízó-, nyara. Miért hirdetik? Hogy Latin- Amerikában léteznek hazafias erők, akcióba is lépnek, felve­szik a harcot a népelnyomó kormányokkal, arról időről-idő­re értesülünk a hírügynökségi jelentésekből. Ám, amit most három-négy napja küldenek a dél-amerikai gerillaerők har­cairól, az már kissé gyanús. Napról-napra részletes beszá­molók érkeznek a nyugati iro­dáktól, amelyek mintha szán­dékosan alá akarnák húzni: a partizánok nagyon erősek. Alig­hanem sugalmazott jelentések ezek, az ellenzék így felnagyít­va ürügyet szolgáltathat a ha­tóságoknak a megtorláshoz. De nemcsak ehhez. Hiszen rövide­sen összeül az Amerikai Álla­mok Szervezetének csúcsérte­kezlete Punta del Estében, s Washington igen örülne, ha itt egységes kérelem hangzana el a hazafias erők letörésére. Mindjárt könnyebb lenne az AÁSZ-békehadtest megvalósí­tása. Bolívia és Venezuela már­is feladta levelét — nem pont Washingtonba, csak Punta del Estébe. Téhenek Biharban. A politi­kai pártok Indiában főként az élelmezési nehézségek miatt vannak viharban. A hatalmas ország nem kis mértékben járul hozzá ahhoz a szomorú statisztikához, miszerint percen­ként ezer ember hal éhen a világon. Ráadásul vallási kor­látok akadályozzák a lakossá­got abban, hogy az élelmisze­reket felhasználják. A tehenek például tabunak számítanak, húsát nem fogyasztják, még az éhezők sem. Bihar államban most úgy határoztak, hogy még­is leölik a szent állatokat, hogy néhány ezer embert megment­senek az éhhaláltól. Ürügyet is találtak: élelem híján az álla­tok úgyis elpusztulnának. Csak­hogy a szélsőjobb ilyenkor szok­ta az ellenzék szerepét vállalni. A tehén szent, az ember pedig? Halandó..,

Next

/
Thumbnails
Contents