Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-21 / 93. szám

Megkezdődött a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról.)

kezeti mozgalom ma már olyan gazdasági, társadalmi és politikai erő, amelyre teljes biztonsággal lehet számítani szocialista építésünk további feladataiban, népünk jólétének fokozásában.

Pártunk és munkásosztályunk tanácsára és ösztönzésére a parasztság a kisparaszti gazdaságok szocialista nagyüzemmé átszervezését választotta megoldásként. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a választás nem volt könnyű, nem ment viták, összeütközések nélkül. Parasztságunkban, de mondjuk meg őszintén, másokban is, volt aggodalom a szövetkezetekkel szemben. Mindeme nehézségek fölött győzött azonban a józan megfontolás: 1961-re a magyar parasztság — a munkásosztály aktív segítségével — uralkodóvá tette hazánkban a szocialista mező- gazdasági nagyüzemek fő formáját, a termelőszövetkezeteket.

— A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta eltelt évek tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy meggyorsult és egyenletesebbé vált a termelés. Búzából az átszervezést megelőző 1951—1980 közötti évek holdankénti 8,5 mázsás átlagtermésével szemben 1961—1965 között országos átlagban 10,7 mázsára emelkedtek a hozamok. Ez azt jelenti, hogy a fel- szabadulás előttinél mintegy 45 százalékkal kisebb területen termeljük meg megnövekedett lakosságunk kenyérgabonaszükségletét. Az elmúlt esztendőben a kukorica átlagtermése meghaladta a 18 mázsát. Jelentősen növekedett más növényeink terméshozama is.

— Mindez természetesen még nem jelenti azt, hogy már elértük azt, amire a nagyüzemi társas gazdálkodás lehetőséget ad. A fejlődésnek még csak a kezdetén tartunk. Vannak mulasztások és elmaradások gazdálkodásunkban. Az előző évek fejlődése azonban biztos alapot ad a termelés színvonalának további emeléséhez. Különösen biztató e tekintetben, hogy pártunk agrárpolitikája, s a megfelelő kormányzati intézkedések nyomán korszerűbbek lettek a mezőgazdaság termelőeszközei.

Sokat javult a parasztság sora

— A gazdasági eredményekkel párhuzamosan sokat javult a parasztság sora. Az évről évre növekvő részesedés, a megélhetés biztonsága, a múlt évben hozott szociális intézkedések, a január 1-vel életbe lépett új szövetkezeti nyugdíj- törvény megerősítette a bizalmat, a nagyüzemi társas gazdálkodásba vetett hitet azokban is, akik az átszervezés idején és az azt követő években még idegenkedtek az új paraszti életformától. Ez jut kifejezésre abban, hogy megerősödött a munkafegyelem. A közös gazdaságokban végzett munkáért a földjáradékkal együtt az 1961. évi 7,7 milliárd forint helyett 1966-ban már több mint 13 milliárd forintot fizettek ki. A termelőszövetkezetek iránti bizalom növekedéséről tanúskodik az is, hogy az utóbbi három hónapban kereken 20 000 új tagot vettek fel a közös gazdaságok.

— A szövetkezet nem cél, hanem eszköz arra, hogy többet termeljen a mezőgazdaság és ennek következtében növekedhessen mindnyájunk élet- színvonala. Amikor tehát mérlegre tesszük eddigi eredményeinket, akkor nem elég csak azt vizsgálnunk, mennyivel élnek jobban a szövetkezeti tagok, családok. Vizsgálnunk kell azt is, vajon érezteti-e előnyös hatását a szövetkezeti gazdálkodás az egész népgazdaság illetve az ország egészének szempontjából. Teljesen jogos

az az igény, hogy ebben a vonatkozásban is valóra váljanak társadalmunk reményei. A városi lakosság életszínvonalának alakulásában is kifejezésre kell jutnia a nagyüzemi társas gazdálkodás kedvező hatásának.

— A termelőszövetkezetek árutermelése az utóbbi hat évben több mint 40 százalékkal növekedett. Ez tette lehetővé, hogy bár egyes cikkekből időnként ellátási zavaraink is voltak, számottevően tovább növekedjék hazánkban az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás. A fejlődésre jellemző, hogy az 1958. évihez mérten több mint kétszeresére növelhettük élelmiszerexportunkat. A mező- gazdaság — mint a népgazdaság fontas devizatermelő ágazata — pótolhatatlan és fontos szerepet játszott és játszik egész népgazdaságunk helyzetének alakulásában.

A miniszter a következőkben áttekintést adott a kongresz- szust megelőző közgyűlések és megyei tanácskozások tapasztalatairól. Ezeken a tanácskozás sokon, mint hangsúlyozta, általában nagyra értékelték a gazdaságirányítás reformjának előkészítéseként hozott intézkedéseket: a termelőszövetkezetek számára biztosított , nagyobb önállóságot, a mezőgazdasági árszínvonal elmaradottságának felszámolására irányuló lépéseket, a tevékenységi kör kiszélesítésének új lehetőségeit, és egyebeket. Rámutattak viszont a tanácskozásokon arra is, hogy bizonyos körülmények ma már gátolják a szövetkezeteik fejlődését.

— Mindenütt kifejezésre juttatták többek között azt, hogy szövetkezeti parasztságunknak új termelőszövetkezeti törvényre van szüksége. Az 1959. évi 7. számú törvényerejű rendelet ugyanis — főképpen a gazdaságirányítás reformja szellemében tett és teendő intézkedések következtében — nem felel meg a megváltozott körülményeknek.

— Újra kell szabályoznunk a tagsági viszonyra vonatkozó előírásokat. Nincs szükség arra, hogy tagként tartsanak nyilván a szövetkezetek olyan személyeket is, akik valaha beléptek ugyan a szövetkezetbe, de rendszeres munkát nem végeznek ott és sokan közülük csak a tagsági viszony előnyeire tartanak számot. Helyesnek tartják a szövetkezeti gazdák, hogy az ilyen személyeket törölni lehessen a tagság névsorából. Lényegében hasonló okok miatt javasolták a pártoló tagság intézményének megszüntetését is;

— Mindenütt szinte egyhangúlag foglaltak állást amellett is, hogy határozottabban kell megfogalmazni a szövetkezeti tagok jogait és kötelességeit. A szövetkezetek tagjai a szövetkezetek tulajdonosai, tehát tulajdonosi jogok illetik meg őket. Magától értetődik azonban, hogy a jogokra csak az tarthat igényt, és csak olyan mértékben, aki és amilyen mértékben teljesíti kötelességeit. Ezek a kötelességek elsősorban is a rendszeres munkavégzésre vonatkoznak, illetve arra, hogy minden tag erejéhez mérten vegyen részt a közös munkában. De ugyanígy kiterjednek a kötelezettségek a közös vagyon védelmére, s általában a szövetkezet tevékenysége iránti felelősségre is.

A kongresszust előkészítő tanácskozásokon sok szó esett arról, hogy rendezni kell a termelőszövetkezeti alkalmazottak helyzetét. Ez az igény abból fakad, hogy korábban feszültség támadt a szövetkezeti tagok és alkalmazottak között.

A feszültség oka az, hogy az alkalmazottak általában kedvezőbb munkadíjazási feltételeket, szociális és nyugellátást élveztek, mint a szövetkezet tulajdonosai, a tagok. Azok a változások, amelyek a közelmúltban a szövetkezeti nyugellátásban és szociális ellátásban a tagok javára bekövetkeztek, jelentékenyen hozzájárultak ennek a feszültségnek a feloldásához. Lehetővé válik, hogy — az alkalmazottak szerzett jogainak sérelme nélkül — fokozatosan megszűnjön a tagok és az alkalmazottak helyzetében kialakult feszültség.

— Általános kívánság, hogy az új helyzetnek megfelelően kell meghatározni a termelőszövetkezeti vezetés szabályait és rendszerét is. Kívánatos, hogy növekedjék a közgyűlések szerepe az alapvető döntések meghozatalában, mód nyíljék a vezetőség feladat- és hatáskörének megfelelő rendezésére is. Ezt úgy kell megoldanunk, hogy alapot adjon a vezetőtestületek munkájának továbbfejlesztésére, a tagság jogainak fokozottabb érvényesülésére.

— Általánosnak tekinthető szövetkezeteinkben az az igény is, hogy az új szabályok életbeléptetésével hatékonyabban szerezzünk érvényt a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos politikánknak. A javaslatok abból indulnak ki, s ez feltétlenül helyes, hogy a jövőben is szükségünk van a háztáji gazdaságokra. Javasoljuk, hogy az eddigiektől eltérően minden olyan szövetkezeti tag, aki teljesíti a közgyűlés által előírt munkakötelezettségét, jogosult legven legalább 800, legfeljebb cedig 1600 négyszögöl háztáji földre. igazságosnak tartjuk, hogy azok a szövetkezeti tágként dolgozó asszonyok, akik becsülettel elvégzik a rájuk háruló feladatokat a közös gazdaságban, — ha a férjük máshol dolgozik is, — ugyanakkor háztáji földet kapjanak, mint a többi szövetkezeti tag.

— Az eddigi tanácskozások egyértelműen állást foglaltak amellett, hogy a háztáji föld juttatását — sokkal inkább, mint eddigi — a közösben végzett munkától kell függővé tenni. Ezért törvényben javasolják kimondani, hogv — a nyugdíjasok, a járadékosok és a tartósan munkaképtelenek kivételével — csak azokat illesse meg háztáji föld, akik eleget tesznek a közgyűlés, illetve a vezetőség által meghatározott munkakötelezettségüknek.

Hasonlóképpen rendezésre vár a termelőszövetkezeti alkalmazottak illetményföld-jogosultsága is, indokoltnak látszik, hogy törvény mondja ki: a termelőszövetkezeti alkalmazottak illetményföldje kevesebb legyen, mint a háztáji földje. A háztáji állatállomány nagyságát illetően javasoljuk, hogy ezt továbbra is az 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendelet keretei között állapítsák meg.

— A közös és a háztáji gazdaságok sokrétű kapcsolatát a tagok és a népgazdaság érdekeinek megfelelően továbbra is szerves egységként kell kezelnünk. Természetesen soha sem szabad szem elől tévesztenünk a közös gazdaság elsődlegességét és egyre növekvő szerepét. A szövetkezeti vezetők viseljék az eddiginél is jobban szívükön a háztáji gazdaságok sorsát, teremtsék meg a háztáji lehetőségek minél teljesebb kihasználásának feltételeit. A háztáji gazdaságoknak a mi viszonyaink között nagy a szerepük. 1965-ben például a mezőgazdasági termelés értékének csaknem egynegyedét adták, s ezen belül az állattenyésztés termelési értékének 36 százalékát szolgáltatták. Erről nem mondhatunk le.

Bővül a kör

— Az utóbbi évek fejlődésével kibővült a szövetkezeti gazdaságok tevékenységi köre. Akadályozná az egészséges és ésszerű fejlődést, ha a szövetkezeteket csupán szántóvető. kertészkedő és állattenyésztő gazdaságoknak tekintenénk és

! megtiltanánk, hogy terménye- 1 ik, illetve termékeik feldolgozásával, értékesítésével és különféle szolgáltatásokkal foglalkozzanak. Különösen a gyümölcs, a szőlő és a zöldségfélék esetében indokolt, hogy a szövetkezet válogassa, csomagolja, esetleg feldolgozza, s ha úgy látja jónak, akkor értékesítse is. Hasonlóképpen indokolt például a tej bizonyos fokú feldolgozása és még több egyéb feldolgozó tevékenység bevezetése is. Végeredményben kívánatosnak látszik, hogy a szövetkezetek a jövőben minden olyan mezőgazdasági termék feldolgozásával foglalkozhassanak, amelyek a belföldi ellátás javítása és az exportigények kielégítése szempontjából szükségesek.

— A szövetkezetek tevékenységi körének bővítésével, kapcsolatban nem feledkezhetünk meg olyan üzemágakról sem, amelyek valójában nem mező- gazdasági jellegűek, de ésszerű, hogy a szövetkezetek is foglalkozzanak velük. Ilyenek a fa- feldolgozás, a mészégetés, a kő- és homokbányászás, a fuvarozás és különféle, úgynevezett szolgáltató tevékenységek. Hazánkban régen is voltak, ma is vannak és a jövőben is szép számmal lesznek olyan községek, amelyeknek lakossága kedvezőtlen természeti gazdasági adottságok miatt nem tud megélni a mezőgazdasági termelésből. Ezekben a szövetkezetekben nemcsak megengedhető, hanem feltétlenül szükséges is, az említett gazdasági tevékenységek valamelyike.

— A gazdaságirányítás reformjának egyik lényeges következménye lesz, hogy növekszik a szövetkezetek gazdasági, pénzügyi önállósága. Növekszik a termelőszövetkezetek pénzbevétele, fokozódik önálló pénzgazdálkodásuk lehetősége. Ez a körülmény szükségessé teszi a szövetkezetek pénzügyi alapképzési rendszerének megváltoztatását, továbbfejlesztését. Ennek megfelelően helyesnek tartjuk, ha a szövetkezetek a jövőben — az eddigitől eltérően — felhalmozási, részesedési, szociális és kulturális, valamint jövedelembiztonsági alapot képeznek.

A tanácskozásokon sok szó esett a különböző jövedelemelosztási módszerekről. Ma már — hangoztatta ezzel kapcsolatban a miniszter — szerencsére túl vagyunk azon a vitán, hogy helyes-e, ha a jövedelemelosztás formája, módszere az egyes szövetkezetek adottságaihoz igazodik. Feltétlenül ez a helyes, és éppen ezért nem hiba, hanem örvendetes dolog, hogy hazánkban változatos képet mutat a szövetkezetek jövedelemelosztási rendszere.

— A pénzügyi önállóság növekedése lehetőséget nyújt arra, hogy — 1968-tól fokozatosan — a tervezett részesedés legfeljebb 80 százalékának erejéig, garantált munkadíjat fizessenek a termelőszövetkezetek. A garantált munkadíj az eddigi rendszertől eltérően termelési költségként szerepel majd, mint ahogy minden vállalatnál ilyen költségként fogják fel a munkadíjat. A munkadíjat nem az állam, hanem maga a szövetkezet garantálja tagjainak. Ennek következtében természetesen szövetkezeteinkben eltérő színvonalú lesz a garantált jövedelem is. Bizonyos, eléggé széles körűen eltejedt félreértéssel kapcsolatban rá kell mutatni, hogy a garantált munkadíjazás nem jelent feltétlenül és kizárólagosan pénzbeli díjazást, azt pedig egyáltalán nem jelenti, hogy a garantált munkadíjazás körülményei között természetbeniek- hez nem juthatnak hozzá a tagok. A tagság és a vezetőség megegyezésétől függően többfé’e törvényes és helyes megoldás kínálkozik erre. A különféle íövedelemelosztású rendszerekben sem mondhatunk le azokról az előnyökről, amelyeket a termelési eredményekhez igazodó premizálás jelent.

— A szocialista termelési viszonyok erősödése — a szövetkezetek működésének újbóli szabályozása mellett — a földkérdés törvén, es rendezését is napirendre tűzte. Elkerülhetetlenül következik ez abból a fejlődésből, ami a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta végbement és ilyen követelményt támaszt az az igényünk is, hogy a szövetkezetek továbbfejlődhessenek.

— A szövetkezetek használatában levő földek 58 százaléka a tagok, 22 százaléka az állam, 20 százaléka pedig nem szövetkezeti tagok tulajdonában van. A tulajdonviszonyok ilyen megoszlása önmagában is zavarja a szövetkezetek nagyüzemi föld- használatát. Az élet olyan megoldást követel, ami a nagyüzemi földhasználat és föld tulaj dón egységének kibontakozását segíti elő. Ilyen megoldás az, ha lehetővé tesszük a szövetkezeti használatban levő földek szövetkezeti tulajdonba vételét, megváltási ár ellenében. Fontos az is, hogy a föld tulajdonosa részére választási lehetőséget biztosítsunk. Maga dönthessen abban, hogy földjével együtt belép-e a szövetkezetbe, és akkor tulajdonában marad a föld, vagy kívülálló marad, és akkor a föld — a megváltási ár ellenében — a szövetkezet tulajdonába kerül.

— A szövetkezeti tagokat továbbra is földjáradék illeti meg. A szövetkezeti jellegből fakad, hogy nem szabad a tagok tulajdonosi jogát a földfelajánlás erőltetésével csökkenteni. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni: semmiféle jogszabály nem rendeli el, hogy a szövetkezeti tagok ajánlják fel földjüket megvételre. Pártunknak és kormányunknak az a határozott álláspontja, hogy a kényszer, és a sürgetés káros, és éppen ezért megengedhetetlen.

Javasoljuk, hogy a kongresz- szus határozatban kérje az országgyűléstől új szövetkezeti törvény és új földjogi törvény megalkotását.

Az elmúlt évek fejlődése időszerűvé tette és lehetőséget ad arra, hogy intézményesen elősegítsük a demokratizmus további megerősödését a szövetkezetek életében és munkájában. Ezt a célt szolgálja az az egész országban helyesléssel fogadott javaslat, hogy szövetkezeteink hozzanak létre társadalmi-képviseleti szerveket. Azt akarjuk, hogy ezek a társadalmi-képviseleti szervek elhárítsák az akadályokat a szövetkezeti gazdálkodás erősítésének és fejlesztésének útjából. A szövetkezeti képviseleti szervek létrehozása egybefonódik a munkás- osztály és egész társadalmunk érdekeivel, azzal a közös érdekkel, hogy minél élőbb teljesen felépüljön hazánkban a szocializmus. Ilyen alapon javasoljuk a kongresszusnak, hogy válassza meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, s ennek megfelelően határozza meg feladatait is.

— A megválasztandó tanács rendszeresen vitassa meg a szövetkezeti mozgalom egészét érintő legfontosabb kérdéseket és foglaljon állást bennük. Adjon ki ajánlásokat és irányelveket a szövetkezetek és területi szövetségeik számára, kezdeményezze a megfelelő jogszabályok megalkotását, szervezzen olyan tapasztalatcseréket, amelyek elősegítik a szövetkezetek eredményesebb gazdálkodását. Segítse a szövetkezetek országos munkaversenyét és ezen belül a szocialista brigádmozgalmat.

A helyi érdekképviseleti szervek feladaia

— A megalakítandó helyi érdekképviseleti' szervek — a területi szövetségek — dolgozzanak ki javaslatot a munkaszervezésre, a munkadíjazásra és a termelés koordinálására. Rendszeresen tájékoztassák a szövetkezeteket a termelőeszközök