Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-02 / 78. szám

1961. április 2, vasárnap S. oldal Dob, cintányér, trombita Reggel föl kilencet mutat az óra. Mór gyülekeznek a Kis­kőrösi Járási Tanács alakuló ülésére meghívottak. A terem­ben, a széksorok előtt áll a ze­nekar és a Katyusa kedves dal­lamait játsza: — Tavasz van, az orgona virágzik ... Böffen a dob, kacagnak a trombiták és időnként belemordul a harmó­niába a hatalmas B-helikon hangja. Csillognak a hangsze­rek és csillognak a zenészek szemei is. Szeretnek játszani. Mikor végére érnek a Katyusá- nak, néhány percnyi csend, majd felcsendül a Himnusz ün­nepélyes bevezetője. Mindenki feláll, s így még szembetűnőbb a muzsikusok termete: a leg­kisebb mindössze harmadik ál­talánosba jár. Vasutas egyen­ruhában, tányérsapkában van mindegyik. Később, a tanácsülés után fel­kerestem karmesterüket, Filus Lajost, aki éppen tíz évvel ez­előtt, 1957-ben alakította meg a vasutas gyermekzenekart Kis­kőrösön. Ma vadonatúj felszere­léssel harminc gyerek játszik az együttesben. — Tulajdonképpen MÁV ifjú­sági zenekar a nevünk — mond­ja Filus Lajos, akit úgy emle­getnek a községben, mint a „kiskőrösi Liszt Ferencet”. Jót derül ezen, és vidám hangulatá­hoz köze van az egymás után felötlő emlékeknél: is. — Én még valamikor Kecelen, Nagy Sándor igazgató úrtól tanultam meg a kottaolvasást, a hang­szerkezelést. Tudom, hogy lelki­leg mennyivel gazdagabb az, aki játszik valamilyen hangsze­ren. Ezért 1957. tavaszán kihir­dettem itt az állomáson a vas­utasoknak, hogy megalakul a gyermekzenekar és küldjék el fiaikat, lányaikat. Jöttek is so­kan, de hangszert csak tizen­hármat sikerült összeszedni. Augusztus--2&-án játszottunk az ünnepségén. Sikerünk volt. Az e)§§ .bemutatkozás után már könnyebben ment a dolog. Hamarosan támogatást kaptak a vasúttól, a községi tanácstól, pár év múlva új hangszereket, egyenruhát vásárolhattak. Nem kell azonban azt gondolni, hogy csupán műkedvelői szinten dol­gozik az együttes. Filus Lajos többek között öt évig tanult a Népművelési Intézetben, s ma már valamennyi fúvós hang­szeren játszik —- a fuvolától a B-basszusig. A kiskőrösi zene­oktató munkaközösségnek tag­ja, több oklevele, bizonyítványa van. Tudását, pedagógusi rá­termettségét azonban minden papírnál ékesebben bizonyítja, hogy három neveltje már a Szegedi Zenekonzervatóriumban tanul. Grábics István és Albert József másodévesek, Kiss And­rást pedig most vették fel. — Ne gondolja, hogy csak Kiskőrösön szoktunk muzsikál­ni. 1984-ben és 1965-ben is tíz- tíz napig Siófokon voltunk a turista szállóban. Tavaly Len­gyelországban járt a zenekar, ahol öt napot töltöttünk. Be­jártuk Krakkót, Giliwicét, Ka­towicét stb. Nem egy esetben a környező községekbe hívtak bennünket művelődési ház ava­tásra. vagy egyéb alkalomra. Hetenként általában egyszer tartunk próbát, de ha készü­lünk valamire, akkor többször összelövünk. Három kislány is „dolgozik” a zenekarban. Jeszenszky Er­zsiké trombitán, Salacz Anna Mária fuvolán. Torgyik Erzsiké pedig tubán játszik. Ez utóbbi­nak érdekessége, hogy a hang­szer 22 kiló súlyú és a kis mu­zsikus egymaga nem bírja szállí­tani a tekintélyes „műszert”, s így társai segítségére szorul, ha valahová menni kell. — Most április negyedikére készülünk. Az itteni Bem Jó­zsef Általános Iskolának van egy hetventagú énekkara, s ve­lük közösen szerepelünk a fel- szabadulás ünnepén. Ilyen még nem volt Kiskőrösön. A gya­korláshoz a MÁV kultúrtermét használjuk, itt van a nemrégi­ben csináltatott 9 ezer forintos szekrény is, amiben a hangsze­reket, kottaállványokat stb. tartjuk — mondja Filus Lajos és nevetve hozzáteszi: az egész zenekar elférne benne ..; Este próba lesz. A gyerekek előveszik a dobot, cintányért, trombitákat, fuvolát, s a „kis­kőrösi Liszt Ferenc” karmesteri pálcájának intésére megszólal­nak a rezesek. Teli tüdőből, fel­szabadult szívvel fújják a dalt. A pici ujjak ügyesen ugrándoz­nak a billentyűkön, időnként beleböffen a koncertba a basszus medvehangja, brummog a dob. A zenekar Benjáminja, a har­madikos Szentkirályi Jancsi, a nagy sapka alatt fújja a B- trombitát. A rezesek hangja ki­száll az utcákra, a fák fölé, s a kiskőrösi járókelők mosolyog­va ismerik meg a gunyoros le­gényugrató dallamait: Azért a legényért nem adnék egy hagy­mát ... Gál Sándor Gazdag programok várják az idei nyári egyetemek résztvevőit Hazánkban 40 évvel ezelőtt szerveztek először nyári egye­temet, Debrecenből indult el a mozgalom, hallgatósága az egyetemi diákság volt. A fel- szabadulás óta korhatártól, is­kolai végzettségtől; foglalkozás­tól, nemzetiségtől függetlenül jelentkezhet bárki: belföldi la­kos, külföldön élő hazánkfia, vagy idegen, aki szereti Ma­gyarországot, tanulja nyelvün­ket. 1967-ben nyolc városban ren­dez nyári egyetemet a 125 éves TIT, közösen a vendéglátó vá­rosok egyetemeivel, főiskolái­val. Esztergomban a Duna-ka- nyar Művészeti Nyári Egyetem az idén a magyarországi zenei nevelésről indít előadássoroza­tot június 23 és július 6. kö­zött. Kirándulásokra is sor ke­rül közben, a Duna-kanyar leg­szebb tájaira, sőt Kecskemétre is ellátogatnak a résztvevők. A műemlékek városában, a Kodály Zoltán emléke a Times-ban A Times, a nagy hagyomá­nyú angol napilap 1967. már­cius 7-i számában, a 12. lapon, hosszú cikkben Ismerteti Ko­dály életét és munkásságát. A sorok között az elhunyt nagy zeneszerző fényképét is láthat­juk. „Korunk egyetlen más mu­zsikusát sem vette körül olyan egyetemes szeretet és megbe­csülés, mint őt. Mint alkotó ze­nész, zenetudós, folklorista, kri­tikus, nevelő, átformálta a ze­nei életet hazájában, ahol több mint negyed századon át szel­lemi vezérnek fogadták el, de személye és művészete ugyan­ilyen tiszteletnek örvendett mindenütt, szerte Európában és az Egyesült Államokban is. Múlt hónapban a Királyi Fil­harmóniai Társaság közölte, hogy Kodálynak ítélték a tár­saság aranyérmét, és remélték, hogy Londonban személyesen fogja átvenni. Tavaly novem­berben volt híres operájának, a Háry Jánosnak első angliai előadása, a Camden Opera Tár­saság mutatta be a St. Pancras Town Hall-ban.” Ezután a részletes életrajz következik, mindjárt az első mondatban olvashatjuk a szülő­város, Kecskemét nevét (hibát­lanul nyomtatva!). A cikk szerzője mélyen érti Kodály zenéjét, pontosan látja benne, ami magyar, de mindig az egyetemes emberi szellem felől közelíti meg. Elismeréssel szól arról a szilárdságról, me­lyet a háború éveiben Kodály a fasizmussal és a német meg­szállással szemben tanúsított. Pontosak a cikkíró értesülései Kodály magyarországi értékelé­séről is. Hűvös tárgyilagosság­gal írja, hogy sokáig, évtize­dekig kellett várnia az elisme­résre. s nagy dallamgyűjtemé­nyének kiadására csak 1951-ben került sor. Érdekes az összehasonlítás, amely Bartók és Kodály művé­szetét állítja egymás mellé: „Élete folyamán soha nem mu­tatkozott olyan jel, hogy barát­jának éjs pályatársának, Bartók­nak erőteljesebben forradalmi géniusza mélyebben befolyásol­ta volna műveit. A magyar népzene Bartók számára úti­kalauz volt, amelyet magával vitt olyan tájakra, ahová a hangszeres művészek és a kö­zönség csak lassan tudták kö­vetni.” Aki elolvashatta ezt a meg­emlékezést, meghatódva bizo­nyosodhat meg arról, hogy a kis magyar nép nagv zeneköl­tőjét szerették, becsülték, is- -merték Angliában, halálát pó­tolhatatlan emberi veszteségnek érzik. Sokszor elbátortalano- dunk, úgy hisszük, hogy sza­vunk nem jut el a nagyvilág­ba, — a Times hosszú cikke a bizonyság rá, hogy mennyire eljut, ha van a világ számára mondanivalónk. Bán Ervin 3000 éves Sopronban az Ünne­pi Hetek időpontjában, július 6 és 20 között kerül sor a Nyári Egyetemre, ahol az erdő- és fa­ipari mérnökképzés korszerű eredményeivel ismerkednek majd meg a résztvevők, miköz­ben az Ünnepi Hetek gazdag műsorából is kapnak ízelítőt. Hangversenyeket hallgatnak a fertődi kastélyban és kirándul­nak a környék legszebb vidé­keire. Miskolcon július 10 és 24 kö­zött rendezik meg a Borsodi Nyári Egyetemet, amelynek ke­retében a megye, a város és Észak-Magyarország történelmi fejlődésével, földrajzával, kul­túrájával, gazdasági, művészeti életével, műszaki és tudomá­nyos létesítményeivel ismerked­nek a vendégek. Debrecen nyári egyetemére július 14-től 31-ig kerül sor. Az előadások a magyar nyelv és irodalom tárgyköréből nyújta­nak tájékoztatást. A Balatoni Nyári Egyetem színhelye az idén is Veszprém. Itt július 15 és 31 között kerül sor a rendezvényre, az idén ti­zedszer. A jubileumi évben a Balaton és környéke történeté­vel, fejlődésével, a Balaton- vidék képzőművészeti, népmű­vészeti emlékeivel ismerkednek a nyári egyetem vendégei. Szegeden a Szabadtéri Játé­kok idején, július 20 és 30 kö­zött a város és környéke ter­mészeti, gazdasági és kulturális jellegzetességeivel foglalkozik a nyári egyetem. A pedagógia, geográfia, geológia, ornitológia, művészettörténet, néprajzkuta­tás és közgazdaságtudomány ki­váló hazai és külföldi tudósai, szakemberei tartják az előadá­sokat, amelyeknek hallgatói szakmai találkozókon, művészi programokon, a Szabadtéri Já tékok két előadásán vehetfiék' részt és orgonahangversenyt hallgathatnak. A Népek Barátsága Pécsi Nyári Egyetem a neve a július 22 és augusztus 5 között sorra kerülő rendezvénynek. A város és környéke történelmi emlé­keivel, iparával, a mecseki, villányi borvidékkel, a megye néprajzával ismerkednek meg a hallgatók. Elviszik őket Mo­hácsra és a Balatonra is. A Georgikon Nyári Egyetemet augusztus 8 és 22 között Keszt­helyen, az Agrártudományi Fő­iskolán rendezik. A növény- és állattenyésztés fejlődésén kívül Keszthely történelmi emlékei­vel, a balatoni állat- és nö­vényvilággal, a Balatonvidék híres szőlő- és gyümölcskultú­rájával, a göcseji népművészet­tel ismjerkednek a résztvevők. A tábornok és a kisfiú Az egyik szovjet ala­kulat laktanyájának udvarán gondolataiba mélyedve, egyedül sé­tálgat az egység tábor­noka. Ünnepi összejö­vetelen volt, a mellén még ott csillognak ki­tüntetései. Egyszercsak arra lesz figyelmes, hogy a kőkerítés mögött — va­lószínű, valamilyen emelvényre, vagy tég­larakásra felkapaszko­dott — négyéves forma fiúcska feje bukkan fel, s a pufók lurkó jelentőségteljes ko­molysággal integet ne­ki. — Iván, igyi szudá! — ismétli meg több­ször is az emberpa­lánta. A tábornok szót fo­gad, s a mögé csapódó diszkísérettel, a lakta­nya végében lakó tiszt­társainak a négy-öt­éves gyermekeivel, odaballag a kerítéshez. Nem tud magyarul, s nyomban megállapítja: a pöttöm és kíváncsi tekintetű emberke orosz nyelvtudása sem terjed tovább a fel­szólító mondatnál. Ám nincs baj, a szovjet gyerekek, akik közül többen barát­jukként iidvözlik a ma­gyart, pompás tolmács­nak bizonyulnak. — Mondjátok meg a barátotoknak, hogy en­gem nem Ivánnak hív­nak — kezdi a tábor­nok a társalgást. — A, a magyarok legtöbbször Ivánnak nevezik a szovjet em­bert — adják egyszer­re többen is a felvilH­gositást. — Hja, úgy! — mo- solyodik el röpke pil­lanatra a tábornok, de komolyságot erőltet ma­gára. majd sejti, nem mindennapi ügy érde­kében invitálta eszme­cserére az élénken fi­gyelő fiúcska. — Kér­dezzétek meg tőle: mit akar? — Adjál azokból a jelvényekből! — mu­tat a mellén csüngő érmekre a kerítésen túli gyerkőc. — Azt nem lehet. Kikapok az őrmester­től, ha eay is hiányzik. — Pedig én gyűjtöm a jelvényeket. A tolmácsok szapo­rán, egymás szavába vágva fordítanak, s a tábornoknak tetszik a dologr — Rendben van. De ha adok jelvényt, te mit adsz érte? — Piros tojást —, s már mutatja is a hús­véti locsolás szerzemé­nyét, mdnt cseretárgyat. — Jó. De várj né­hány percig. Megné­zem otthon a gyűjte­ményemet. A tábornok elsiet a kantinba. s vásárol öt különböző jelvényt: tankot, huszárt, s ha­sonlókat. — Jó ember vagy te, Iván — nyugtázza a fiúéska a cserét. — Szerbusz —, s már el is tűnik a kerítés mö­gött. A tábornok pedig, a száz öldöklő csatában részt vett katona, ki­pirult arccal, csillogó szemmel úgy fogja szé­les markában a piros tojást, mint valami rit­ka kincset. Tarján István — Az 1944 októberében Kecs­kemét határában hősi halált halt Arkadij Petrovics Kukin szovjet katona sírjának megke­resésére ösztönző írásunk élénk visszhangra talált. Bálint Ju­lianna és Pesti Anna városföl­di levélíróink értesítettek ben­nünket: Megkezdték a sír kere­sését, s mint Pesti Anna írja: egy idős bácsi segítségével ő már nyomon van. Pesti Ferenc kecskeméti szakmunkástanuló Szabó József vasutassal foly­tatja a kutatást. *-- TUDÓSÍTÓINK közül többen az úttörőcsapatokban megélénkült sok­színű kulturális tevékenységről is beszámolnak. Turnai Judit, Tass: Csapatunk „Ki mit tud? versenyén Király Teréz, Mészáros Sári, Nagy Károly és a nyolcadik raj bizo­nyult a legjobbnak. Ficsór Ágota, Kunfehértó: Mi is részt vettünk az úttörő kulturális szemlén, őrsve­zetőnk és osztályfőnöknőnk sokat segített a műsor betanulásában. Szereplésünk eredményes volt, amit bizonyít, hogy a Vörös Csillag Örs két tagja részt vc-sz a járási úttö­rőszemlén is. Dulity Erika, Bács­almásról, Szabados Magdolna és Szűcs Mária pedig a lászlófalvi 3140. sz. Ady Endre Úttörőcsapatból a jól sikerült úttörő bálról tudó­sítással jelentkezett. • — A pálmonostori központi iskola leány és fiú úttörő­tűzoltói sikeres háziversenyt bonyolítottak le, s közülük Bo­ri Anna részit vesz a járási út- törő-tűzoltóversenyen is. Ács Rozália csapatkrónikás * — Ezen a héten is sok pajtás kül­dött színes, érdekes tudósítást a kö­zelmúltban megrendezett nagyszabá­sú tavaszi ünnepekről. Gál Anikó arról is beszámol, hogy három ba­jai pajtás — Vida Csaba, Turáni Márta és Bakos Márta — pályadíj­jal kitüntetett forgatókönyvet készí­tett nagy nemzeti ünnepeinkről. Po- csai Margit és Maronyák Erzsébet arról Xr, hogy a kiskunhalasi pajtá­sok közül csaknem nyolcszázan vet­tek részt a tanácsköztársasági em­lékünnepségen, Németh Erzsébet,- Kissoltról pedig a jól sikerült KISZ-es és úttörő-találkozóról szá­molt be. A tiszakécskei úttörők is megemlékeztek- a Tanácsköztársaság megalakulásának 48. és a KISZ 10. éves évfordulójáról — írja Kerekes Ferenc tudósító. — A bácsalmási pajtások pedig — mint ahogy Mol­nár József leveléből kitűnik —, a községi könyvtárban a helyi kom­munista veteránokkal, az egykori vöröskatonákkal és a 20 éves nárt- tagokkal találkoztak. A dunaegyhá- zi úttörőcsapat Pingvin őrse szintén megemlékezett a tanácsköztársasági évfordulóról. * — A VÁLASZTÁS napján ibolyacsokorral köszöntötték az először szavazó fiatalokat a bátmonostori 1708. sz. Dózsa György Úttörőcsapat Béke őr­sének tagjai. Az erről készült fényképfelvételeket az örsi nap­lóban is elhelyeztük — írja Vida Teréz, a Riporter őrs tag­ja. — Községünk úttörői — közli Molnár József Bácsalmás­ról —, megérdemelt dicséretet kaptak a választási munkában való aktív, eredményes segítsé­gükért. A községi tanács ünnepi alakuló ülésén Molnár Zsuzsa pajtás köszöntötte a régi és az új tanácstagokat és dr. Veréb János országgyűlési képviselőt. • — Megkezdődött iskolánkban a kispályás labdarúgó házi baj­nokság tavaszi fordulója. Ti­zenhat csapat vesz részt az iz­galmas sportveHálVedőn. Szuhai Zsolt Bácsalmás, 3578. sz. H. Rákóczi Ferenc Üttörőcsapat — ÉRDEKES bemutató-taní­tás zajlott le a közelmúltban környezetismeretből a kisdobo­sok részvételével. A kisdoboso­kat Vass Istvánné tanító néni ügyességükért megdicsérte. Radrt Erzsébet rajvezető-helyettes, Dávod * — Hulladékgyűitési verseny kezdődött úttörőcsapatunkban — írja levelében FeTföldi Mar­git, Kiskunmaisa Kígyós, 384. sz. alatt lakó pajtás. — A gyűlésből származó pénzt a nvári táoorozás költségeire for­dítjuk,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents