Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
1961. április 16, vasárnap 3. oldal Adminisztratív módszerek helyett erliosi és anyagi érdekeltség Beszélgetés Balogh Györgynével, a TMDB elnökével Mostanában az utcán is sokan megállítják Balogh Györgyidét, a Területi Munkaügyi Döntőbizottság elnökét és azt tudakolják tőle, hogy milyen változások várhatók a munkajog vonalán. Érthető a kíváncsiság, hiszen ismeretes, hogy kidolgozás alatt áll az úi Munka Törvénykönyv; Konkrét válasszal természetesen ma még nem szolgálhat az utcai „fogadónapokon” a TMDB népszerű elnöke, hiszen mielőtt az országgyűlés elé terjeszti a Minisztertanács az új Munka Törvénykönyvét, széles körű vitát indítanak a tervezet fölött. Ehelyett figyelmébe ajánlja az érdeklődőknek — különösen a gazdasági vezetőknek, munkaügyi szakembereknek — a Munkaügyi Szemle márciusi számában megjelent irányelveket. Mi is kérdésekkel kopogtatunk ajtaján, mégpedig olyan kérdésekkel, amelyek a már említett irányelvek elolvasása után merültek fel bennünk. — Hasznosíthatök-e a gyakorlati munkában már most, az új törvénykönyv megjelenése előtt az Irányelvek? —■ Feltétlenül. Módot nyújtanak a gazdasági vezetőknek és a szakembereknek arra, hogy alaposan megismerkedjenek a gazdaságirányítási rendszer e témakörével is és ennek alapján felkészüljenek a következő munkaügyi feladatokra. — Az irányelvek szerint kívánatos, hogy a jövőben ne adminisztratív eszközökkel szabályozzuk az emberek elhelyezkedéséi, mozgását. Ez lényeges eltérést jelent az érvényben levő szigorú jogszabályoktól. Mi indokolja a változást? — A munkásvándorlás csökkentése érdekében születtek azok a törvények, amelyek előnyöket biztosítanak a törzsgárdához tartozó állhatatos munkásoknak, ugyanakkor hátrányos helyzetbe hozzák a „vándormadarakat”. Ismeretes, hogy például kilépés esetén bizonyos ideig nem kaphat szabadságot, munkaruhát, jutalmat a dolgozó, nem részesülhet alapbéremelésben és megszakad a folyamatos munkaviszonya is. A tapasztalatok szerint ezek a szigorú törvények csak részben érték el a céljukat. Nem csökkent a kívánt mértékben itt a megyében sem a munkaerő vándorlás, ugyanakkor sok becsületes dolgozót megakadályoztak a paragrafusok abban, hogy szak- képzettségének megfelelő, magasabb beosztást vállaljon egy másik üzemben. Munkajogi viták tucatjai tanúsítják, hogy ilyen ügyekben ritkán jött létre megegyezés a vállalatok között az elmúlt évben is. Jogi eszközökre csak annyiban lesz szükség a jövőben, hogy megakadályozzuk a szabad munkaerőmozgással való visszaéléseket. — A dolgozókról már beszéltünk, de hogyan növekednek a vállalatok jogai? — Az eddiginél rugalmasabb munkaerőgazdálkodás természetesen kétoldalú dolog. A vállalatoknál?; is nagyobb lehetőséget kell adni arra, hogy — a gazdaságosság érdekében — élhessenek például a beliső áthelyezés, vagy a felmondás lehetőségével. Helyes lenne azonban, ha mind a vállalat, mind pedig a dolgozó néhány hónappal előbb közölné felmondási szándékát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy meg kell változtatni a 15 napi fizetett felmondási időt. De feltétlenül lehetőséget kell adni a dolgozónak arra, hogy tájékozódjon és megfelelő új munkahelyet találjon. a vállalatnak pedig arra, hogy embert szerezzen a távozó helyére. — Foglalkoznak az irányelvek a csökkent munka- képességű dolgozók helyzetével is. Milyen változást tart szükségesnek e téren, figyelembe véve, hogy a gazdaságossági követelmények igen megnehezítik a vállalatok dolgát? — Eddig szinte teljes egészében a vállalatokra hárítottuk ennek a fontos szociálpolitikai kérdésnek a megoldását. Ügy vélem, hogy a jövőben a mostaninál több segítséget kapnak majd. Van olyan elképzelés, hogy a vállalatoknál nem foglalkoztatható csökkent munka- képességű dolgozók részére speciális munkahelyeket szerveznek. De — é* ezt az irányelvek is leszögezik — továbbra is kötelessége marad minden üzemnek, hogy megfelelő beosztást biztosítson a csökkent munkaképességűeknek. Mégpedig olyat, ahol teljes értékű munkát tud végezni. Például egy esztergályos, ha nem is tud állva dolgozni — betegség, vagy sérülés miatt —, ülve kitűnően el tudja látni a meós feladatait. — A megyei tanács végrehajtó bizottsága előtt tartott beszámolójából tudjuk, hogy tavaly 93Ö üggyel foglalkozott a TMDB, körülbelül négyszázzal többel, mint 1964- ben. Ez igen sok. Vajon csökken, vagy növekszik a munkajogi viták száma a jövőben? — Nyilvánvaló, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben csak azok a vállalatok képesek eredményt produkálni, akik tovább tökéletesítik a munkaerőgazdálkodásukat is. Elsősorban úgy, hogy erkölcsileg és anyagilag érdekeltté teszik a munkásokat abban, hogy náluk maradjanak és a lehető legjobban dolgozzanak. Mindehhez az eddiginél körültekintőbb gondoskodásra, a szakképzettségnek és a szorgalomnak megfelelő bérezésre van szükség. Minden okom megvan arra, hogy a munkajogi viták számának a csökkenését reméljem. Békés Dezső Közös tettek következnek Pénteken elhangzott a csengőszó az Országház folyosóin. A képviselők bevonultak a terembe, elfoglalták helyüket a padsorokban. A „mieink” a Bács- Kiskun megyeiek is. Az ország- gyűlés 349 tagja több mint hétmillió magyar dolgozó megbízásából — a legfelsőbb állam- hatalmi szinten is elkezdte a munkás hétköznapokat. Ünnepélyes hangulatban, az örömnek, önbizalomnak azzal a semmi máshoz nem hasonlítható érzésével, amelyet a mandátummal is szentesített kölcsönös elkötelezettség adott képviselőinknek. A kezdés felemelő órájában hatványozottan érezték képviselőink, mit jelent az: az egész dolgozó nép érdekeit képviselni. Az útravaló megvan. Nagyszerűen fogalmazta azt meg a párt, a Hazafias Népfront választási programja. Soha mélyebben nem érezte népünk, hogy célkitűzéseink kidolgozásában, hosszú hónapok óta mindannyian részt vettünk. Nem úgy tekintünk a feladatokra, hogy azokat „kitalálták”, formába öntötték igen okos emberek, a mi dolgunk az: „magoljuk be” őket, „higgyük el”, helyesek, érdekünkben valók azok, és ezek után hajtsunk minden erőnkkel a megvalósításukért, — ahogy majd szintén az okos emberek megmondják. Milyen hosszú folyamat befejezése is ez a kezdés, az újonnan választott országgyűlés megalakulása? Már az elmúlt esztendők során soha nem tapasztalt közérdeklődés mellett, a vitafórumok, a sajtó, rádió, tv és sokféle más élő plénum nyilvánossága, tehát az ország színe előtt tárgyaltuk meg életünk legfontosabb tennivalóit, gondjainkat, a készülő új mechanizmus tételeit, azok gyakorlati megoldásának módozatait. Szólt a kisebb képzettségű és magasabb szinten felkészült dolgozó. Üzemek brigádjaiban, a tsz-ek majorságaiban, a szak- igazgatási szerveknél, a tervező- irodákban, a funkcionáriusok tanácskozásain, a családoknál — maguk körében, s amikor tanácstag vagy pedagógus látogatott el hozzájuk, — száz és ezer alkalommal mérlegelték közös dolgainkat. Aztán a IX. kongresszust előkészítő alapszervezeti taggyűléseken, a pártértekezleteken vették számba sokoldalúan a kommunisták a terveket, elképzeléseket, s kutatták az időknek megfelelőbb módszereket. Majd a legmagasabb pártfórumon tudományos pontossággal és ugyanakkor életteli közvetlenséggel megfogalmazott nagy programot érleltünk tovább a választási jelölőgyűléseken, nagygyűléseken. S a nagy együttes munka végén több mint hétmillióan azt dobtuk az urnákba — IGEN. Közben új ezrek kértek részt a közéleti munkából. Mélyült, kiszélesedett a demokratizmus abban is, hogy bátrabban, okosabban vitatkoztunk, cseréltük ki nézeteinket és abban is, ahogyan tanácstagjainkat, képviselőinket megválasztottuk. A mi húsz Bács megyei országgyűlési képviselőnk a velünk közösen kidolgozott útra valót viszi magával az elkövetkező négy évre. Fejükben, szívükben, jegyzet- füzeteikben. Erősítésül, lelkesítőül mindig kíséri őket a választók szeretete, megbecsülése, bizalma. Velük leszünk a hétköznapi tettekben, hiszen mindannyiunk érdekeit képviselik ezután, legmagasabb államhatalmi szinten. Erre köteleztük magunkat — kölcsönösen. Szép ez az önállóság, csak « • • Egy munkanap = nyolcvan hold Két géppel nyolcvan holdon végzik el naponta a kukorica vegyszeres gyomirtását a Bácsalmási Állami Gazdaság III. üzemegységében. Így az üzemegység kukoricatermő területén — 180 holdon — két-három nap alatt eleget tesznek a feladatnak. A táblák minden holdjára 600 litert szórnak a hungazinos permet- léből. A szeszélyes, szeles áprilisi idő sem riasztja vissza a gazdákat, akik közül képünk az egyik permetezőgép műszaki személyzetét: Kalmár Sándor traktorost és Hoffmann József mun- kagépkezelőt mutatja be munka közben. (Pásztor Zoltán felvétele.) Az elnökségben foglalt helyet a termelőszövetkezetek megyei tanácskozásán, s ha jól emlékszem, talán ő volt a harmadik felszólaló. Jónás Dánielről, a császártöltési Üj Barázda Tsz elnökéről van szó. Energikus, élénk gondolkodású fiatalember, s e tulajdonságok jellemezték a felszólalását is. Mondandója nem a szónoki bravúroktól, hanem a problémák sokoldalú ismeretétől villódzott. A birka és a tilalomfa Arra gondoltam, ezekről érdemes vele külön is beszélgetni. Mivel, sajnos, az általa részletezett gondok korántsem csak az Űj Barázda Tsz-re jellemzőek. — Valóban nem — bólint, amikor az irodában találkozunk. — Az például, hogy a szövetkezet a birkanyáját nem legeltetheti a saját erdejében, a kiskőrösi járás majdnem mindegyik közös gazdaságának sérelme. Nos, ezek nevében is szóltam. — Ezt rendelkezés tiltja meg? — Igen, van egy erdészeti előírás, amely a hegyvidéki erdőkre vonatkoztatva nem is alaptalan. Ott ugyanis a kitermelt fák helyén és között „úju- lat” keletkezik, ami az újratelepítést nem teszi szükségessé, s ezt valóban óvni kell. De a homoki erdőkben ilyesmi nincs. Én szeretném látni azt a juhot, ami a 8—10 éves fákban kárt tesz. Bizonyos, hogy ilyen birka nincs. Csak szűklátókörűség van, amely csupán az Üj Barázda Tsz-ben 150 hold erdőközi legelőt hagy veszendőbe menni. S ráadásul van a dolognak egy pikantériája: állítólag az erdészet a saját erdeiben megengedi a legeltetést, kaszáló juttatása ellenében. Ott nem féltik a fákat? A kérdés egyelőre megválaszolatlan. Lóg as egymillió És az is: az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat milyen jogcímen ragaszkodik ahhoz, hogy a 17 ezer hektós tsz- közi pince fahordós szektorát ne külön részben, a gazdaságok kívánságának megfelelően, hanem a betontárolók közé ékelve építse meg. Holott borászatílag az előbbi lenne kívánatosabb. S ráadásul az lenne az olcsóbb megoldás is! — Ez még nem minden — sóhajt az elnök. — Ragaszkodnak ahhoz is. hogy a tetőszerkezetet ne előregyártott, elemből, hanem a helyszínen készítsék el. Hatszázezer forintos költségtöbblettel! Viszont az oszlopoknál az előregyártott elemekhez ragaszkodnak, mert ott az a drágább. Ez érdekes. Az is, hogy így összesen a költségeknél egymillió forintos különbség „lóg a levegőben”. A tervek egyeztetésénél ugyanis a gazdaságok nem hajoltak meg a vállalati elképzelések előtt, így aztán az ügy végső döntésre az Építésügyi Minisztériumhoz került. Ha máskép nem megy Száz hold sövényes almása van a szövetkezednek. Két év múí*-a fordul termőre, de már az idén is mintegy tíz vagonnyi termést várnak róla. A hozam fokozása céljából elhatározták, hogy öntözőrendszert építenek a gyümölcsösben. A 3004-es rendelkezés szerint ehhez támogatás jár. Csakhogy nincs rá megyei „keret”. — Hja, kérem, itt még a régi mechanizmus érvényesül — hallik az illetékes válasza. Hasonló a helyzet az 50 holdas csemegeszőlő telepítésével is. Erre az ősszel kerülne sor, de még a szaporítóanyagot sem helyezték kilátásba. Szorongva kérdem meg: végül is elmarad az öntözővíz és a telepítés is? i — Meglesz mindegyik — nyugtat meg az elnök. — Kiizzadjuk. — De a szőlővessző .. i — Kapcsolatunk van az egyik dunántúli állami gazdasággal. Onnan kapjuk. Tanulság mindezekből? Talán nem is szükséges levonni. Legfeljebb annyit, hogy szép dolog az önállóság, a vállalatokkal szembeni egyenrangúság, csak éppen meg kell küzdeni értük. Jónás Dániel azok közé tartozik, akik ezt a küzdelmet merik vállalni. jí. D. /
