Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-02 / 78. szám

1967. április 2, vasárnap 3 oldal 31 gazdasági és a poüiikai munka elválaszthatatlan A versenymozgalom új vonásai a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban Kohut Bélával, a pártszer vezet, és Tóth Jánossal, a szakszervezet titkárával beszél­getünk a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár pártirodá­jában. A téma: hogyan kíván­ják gazdagítani a munkaver­senyt a gyár dolgozói, figyelem­be véve a gazdasági reformok szabta feladatokat. így, egy mondatba sűrítve talán szürké­nek tűnik, de — mint vendég­látóink szavaiból kiderül — a gyakorlatban sokrétű, izgalmas probléma ez. Mégis elégedetlenek — Nem önáltatás, ha kijelent­jük, hogy tavaly szép sikert hozott üzemünkben a kongresz- szusi munkaverseny —, mond­ja a párttitkár. — Bizonysá­gul elég néhány adatot idéznem az értékelésből: összesen 860 dolgozó vett részt a munikaver- senyben, az 1400 közül, 68 bri­gád küzdött a szocialista cím megtartásáért, illetve elnyeré­séért. Nem kis mértékben a versenymozgalom javára köny­velhetjük, hogy a vállalat ele­get tett export- és belföldi kö­telezettségeinek, 4 és fél millió forint költségmegtakarítást ért el és így több mint 20 napi munkabérnek megfelelő nyere­ségrészesedést oszthatunk. — Mi mégis elégedetlenek vagyunk, ezért úgy határoztunk, hogy idén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulójára indított versenymoz­galmunk minőségileg jobb lesz, mint a tavalyi volt. — Mit értünk minőségi ja­vulás alatt? — kérdez vissza Kohut Béla, majd így válaszol: — Elsősorban a thunkaverseny és a politikai nevelőmunka szo­rosabbra fűzését. Erről egyéb­ként szó esik a pártvezetőség beszámolójában is. Ami az életben is elválaszthatatlan Több más példával együtt Tóth János megemlíti, hogy az egyik brigád kiváló gazdasági munkát végzett az elmúlt év­ben és így nehezen értette meg, hogy miért nem nyerheti el a szocialista címet. Pedig az in­dok alapos: a brigádban dol­gozók távol tartották magukat minden politikai feladattól és — ilyen-olyan kifogásokkal — nem vettek részt a továbbkép­zésben sem. — A műszakiak között is akad néhány, aki úgy véli, hogy irányító munkáját kizárólag a gazdasági területre korlátozhat­ja — szövi tovább a gondolatot Kohut Béla. — Ezért van az, hogy egyes üzemrészekben ki­váló eredményekkel dicseked­hető szocialista brigádok lel­kes társadalmi aktivisták talál­hatók, másutt pedig csak tes- sék-lássék módon születnek a vállalások. Kissé elkanyarodtunk a té­mától, de talán nem is lehetett másként. Szorosan összefügg­nek az említettek és egymást erősítve indokolják a párttitkár összegező véleményét: — A gazdaságirányítási rend­szer reformjára való felkészü­lés elsősorban politikai feladat. Éppen ezért a brigádok értéke­lésénél az eddiginél is jobban figyelembe kell Vennünk az er­kölcsi magatartást, a társadal­mi munkát, a politikai nevelés­ben és a politikai feladatok­ban való aktív részvételt Együtt kell elbírálnunk azt, ami az életben is elválaszthatatlan Mindarról, amiről e beszél­getés során szó esik, élénk vita alakult ki az üzem szocialista brieádvezetőinek éveleji érte­kezletén is. A vélemények csa­tájából a Kohut Bélától hallot­tal azonos nézet került ki győztesen. Határozat született ezen a ta­nácskozáson az eddigi — kissé mechanikus — pontozásos ér­tékelés tökéletesítéséről is. Ko­rábban ugyanis előfordult, hogy egyes brigádok a könnyen tel­jesíthető vállalások sokszoros túlteljesítésével magasabb pont- számot értek el, miint azok, amelyek becsülettel végrehaj­tották mindazt, amit az év ele­jén felajánlottak. Műszakiak a brigádokban Javasolták a brigádvezetők az úgynevezett komplex brigádok megszervezését is, amelyekben nemcsak a termelésben közvet­lenül részt vevő dolgozók tö­mörülnek, hanem a termelés előkészítésével, az anyag be­szerzésével. a technológia ki­dolgozásával foglalkozó műsza­kiak és adminisztratívok is. Időközben már meg is alakult az első ilyen brigád. Tóth Já­nos így magyarázza az új ver­senyszervezési forma előnyeit: — Jobban összekapcsolódnak az egyes munkaterületek és re­mélhetőleg elejét vesszük an­nak, hogy másokra, a megelőző műveleteket végző dolgozókra hivatkozzanak azok, akik az akadályok leküzdése helyett szívesebben választják a pa­naszkodást. — Bár az elmúlt évhez vi­szonyítva tovább javult az anyagellátás, még mindig nem eléggé egyenletes — fűzi to­vább a gondolatait a szakszer­vezeti titkár. — A brigádban dolgozó műszakiak sokat segít­hetnek abban, hogy anyaghiány esetén a kollektíva gyorsan át­szervezze munkáját és átálljon egy olyan műveletre, amelynek a végrehajtását . semmi sem akadályozza. Ráadásul, ha pél­dául az anyagbeszerző is „ott él” a munkacsapatban. és ugyanolyan érdeke a vállalások teljesítése, mint a többieknek, akkor nyilván mindent elkövet annak érdekében, hogy semmi se akadályozza a folyamatos munkát. Ugyanez vonatkozik a l chnológusokra is. — Mint látja, nem korszak- alkotó újításokról van szó, ami­kor a munkaverseny tovább­fejlesztéséről beszélünk, mind­össze egy lépésről előre. Bizo­nyára ez év végén sem mond­hatjuk el, hogy nálunk már úgy megy a munkaverseny, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. De reméljük, el­mondhatjuk: jobban ment, mint tavaly, s ha így lesz, akkor tettünk valamit. — E szavak­kal búcsúzik a párttitkár. B. D. Növényvédelem A dunavecsei Virágzó Ter­melőszövetkezetben nagy gond­dal végzik az 50 holdas nagy­üzemi kajszibarack ültetvény­ben a növényvédelmet. Képün­kön Kovács Gábor növényvédő szakmunkás „harci öltözetben” végzi a permetezést. (Papp Géza felvétele.) A közrend és a közbiztonság társadalmi őrei AZ ORSZÁGUTAKON, agyá­rakban, a termelőszövetkeze­tekben naponta találkozunk ve­lük; a kék karszalagot viselő önkéntes rendőrökkel. Ezeknek az embereknek fáradhatatlansá­guknál csupán a lelkesedésük nagyobb, hiszen az év, vagy a nap bármelyik időszakában, a termelésben való derekas helyt­állás után híven teljesítik ön­ként vállalt feladatukat: a szo­cialista állam közrendjének és közbiztonságának őrzését! Ma már egyre inkább számí­tanak rájuk, nemcsak az ön­kéntes rendőri csoportokat lét­rehozó rendőrkapitányságok, hanem a gazdasági vezetők, társadalmi szervek is. Segítsé­gük, bűnmegelőző tevékenysé­gük, felderítő munkájuk sike­réről tanúskodik az alábbi né­hány számadat is: Az elmúlt évben az önkéntes rendőrök száz körözött személy elfogásá­ban, 46 bűnöző tettenérésében, 15 határsértő leleplezésében, s 200 előállításában vettek részt tevőlegesen. A bűntettek elkö­vetését 400 esetben jelezték, s nem kevesebb, mint 770 alka­lommal tettek bűnmegelőző in­tézkedést. A szabálysértők ellen 1360 feljelentés érkezett az ön­kéntes rendőrök részéről. A szá­mok önmagukban is sokat mon­danak különösen akkor, ha fi­gyelembe vesszük, hogy csupán 1967 első negyedévében a 268 közrendvédelmi és a 28 közle­kedésrendészeti önkéntes rend­őri csoport összesen 82 ezer órát töltött szolgálatban, s ebből 22 700 óra jutott munkaszüneti napokra. A SZAMOKNAK azonban sokkal beszédesebbek azok a példák, amelyeket az élet pro­dukál. Orgoványon Szabó János önkéntes rendőri csoportvezető beosztottjaival február 16-án egy veszedelmes tolvajnőt fo­gott el, aki nagy mennyiségű kitöltetlen lottószelvényt tulaj­donított el. Ezenkívül jelentős szerepük volt abban, hogy a Sallai Tsz tavából történt hal­lopás tettesei a megérdemelt helyükre kerültek. Nemcsak a bűnözők leleplezé­sében, hanem megelőző tevé­kenységükben is jelentős ered­ményeiket értek el a megye ön­kéntes rendőrei. A madarasi Kossuth Tsz-ben Kmetovics Mi­hály önkéntes rendőri csoport­ja vállalta, hogy munkájuk el­végzése után éjjel és nappal őrzik, vigyázzák a közös tu­lajdont. Részük van abban, hogy a termelőszövetkezetben minimálisra csökkent a mezei lopások száma, s csírájában si­kerül elfojtaniok, megakadá- lyozniok a különböző károkozá­sokat. Hasonlóképpen tevé­kenykednek a Zománcipari Mű­vek Kecskeméti Gyáregységében Habran László önkéntes rend­őri csoportjának tagjai is. A műszak befejezése után a szol­gálati beosztásnak megfelelően őrzik a gyárat, a műhelyeket, megakadályozva ezzel a kárte­vést, a társadalmi tulajdon ron­gálását, eltulajdonítását. NEM VOLNA teljes a kép, ha nem említenénk meg a tisza- kécskei önkéntes rendőri cso­port kiváló tevékenységét., A csoport tagjai és vezetője, Haj­dú László nemcsak közrendvé­delmi, hanem közlekedésrendé­szeti feladatokat is ellátnak. Ti- szakécskén kívül Lakitelek, Lászlófalva, Üjbög közlekedését ellenőrzik saját járműveikkel. A balesetmegelőzést nemcsak az országutakon végzik, hanem öntevékenyen közlekedéspropa- ganda-előadásökat szerveznek, ahol az önkéntes rendőrök az előadók. Ennek is köszönhető, hogy ezekben a községekben je­lentős mértékben javult a köz­lekedési fegyelem, csökkent a balesetek száma. Baján Nagy­falusi Sándor kisiparos által vezetett közlekedésrendészeti csoport tagjai nemcsak a köz­lekedés ellenőrzésében vesznek tevőlegesen részt, hanem kap­csolatot tartanak a különböző vállalatokkal, s részt vesznek a gépkocsivezetők közlekedés- rendészeti oktatásában. Megyénkben közel háromezer önkéntes Rendőr tevékenykedik az üzemekben, a termelőszövet­kezetekben. a falvakban és a közlekedésben. A további ered­ményes munkálkodásukhoz, a társadalmi tulajdon védelmé­hez, a közúti balesetek csök­kentéséhez azonban nem ele­gendő az önkéntes rendőrök ön­zetlensége. lelkesedése. A gaz­daságirányítás új rendszerének bevezetése során a gazdasági, a társadalmi szervek vezetői nyújtsanak számukra nagyobb segítséget, számítsanak rájuk, kísérjék figyelemmel tevékeny­ségüket, s alkalomadtán ne fu­karkodjanak az elismeréssel. EZ JELENTŐS mértékben csökkentheti a károkozást, s to­vább szilárdítja a megye köz­rendjét és közbiztonságát. Gémes Gábor ,Megható jelenetek a Horthy Miklós laktanya udvarán. Amiről az elsárgult újságlapok mesélnek A sajtó mindig tükre az adott' kor po­litikai és társadalmi életének. Ezért érde­mes — ha • a fejlődést, a társadalmi vál­tozásokat láttatni akarjuk — néha fel­lapozni a régi újságokat. Ilyenkor külö­nösen jó emlékezni, amikor nagy nemzeti ünnepünkre készülünk. A kezembe került a Kecskeméti Köz­löny néhány 1933. évi áprilisi száma. A negyedik lap első oldalán szembe tűnt egy rövidebb írás arról, hogy közzétették a kormány 15 milliós közmunkáinak prog­ramját. A közmunkák abban az időben, mint ismeretes, nyomorenyhítési akciónak számítottak. A hivatalos program szerint a beruházások keretében kétezer hold gyü­mölcsöst kívánt létesíteni a kormány. A cikk követeli, hogy a kétezer hold na­gyobbik részének telepítését a „gyümölcs /óvárosában”, Kecskeméten valósítsák meg. Akkoriban ez a célkitűzés nagy dolog­nak számított, természetesen nem lett be- ole semmi, hiszen Kecskemét határában száz év alatt mindössze 300 hold gyümöl­csöst telepítettek. Az igazi fejlődés, a ho­mokhasznosítás nagy programja csak a felszabadulás után valósult meg. Kecske­mét határában 1962—65-ig 1100 hold nagy­üzemi gyümölcsöst telepítettek, nem ín- ségmunkásokkal, hanem társadalmi össze­fogással, gigászi gépi munkával tüntették el a buckákat és teremtett új kultúrát az emberi alkotóerő. Hogy a nyomorgó százezrek mellett né- hányan jól éltek, azt jól mutatja a már említett újságpéldánynak a második olda­lán megjelent hír, mely szerint 88 ezer pengőért vásárolt meg 1329 hold birtokot Izsákon gróf Károlyi Lajos. Másnapi számában arról panaszkodik a lap, hogy az év első három hónapjában, amelyek legnehezebbek voltak a tömeges munkanélküliség „szempontjából”, csupán 195 munkaalkalmat tudtak teremteni. Az is jellemző, hogy ezek milyenek voltak. Elég ha annyit idézünk, hogy 136 cseléd­lány jutott keresethez. Nagy a szegénység mindenütt, minden­ki tele van panasszal és sehol sincs telt kamra és telt erszény — írja a lap. Másutt: „Az egész tél folyamán nap-nap után zajlottak le megható jelenetek a Horthy Miklós laktanya udvarán. Minden délben a szegénygondozó által kiküldött 25 szegény ment ki ebédelni a laktanya udvarára, összesen 4500 ebéd került kiosz­tásra. A szegények nagy hálája gondol a jótevőkre. Az ebédeltetési akció még a hónap végéig tart.” Az egyik címben szerepel: Befutottak az első nagy adományok a szegények húsvéti megvendégelésére. A felsorolásban: többek között Farkas Istvánná 5 pengőt, Kapus József 1 pengőt adott. Ezek bizony „nagy” adományok. Az akkori helyzetre jellemző: a lap tele van a nyomorral kapcsolatos hírekkel. Ismét, egy cím: a két testvérváros, Ma­kó és Kecskemét szíve összedobog a sze­gények és elesettek segítésében, a cikk hírt ad a látványos rendezvényről, amely azt igyekezett bizonygatni, hogy a felsőbb tízezer szívén viseli az egyszerű emberek nyomorúságos sorsát. Vitéz Szathmárv Kálmán „hatásos” beszédében ezt mond­ta: A szegény és a gazdag közötti vagyon' különbséget csak az irgalmas szeretet tud­ja áthidalni. íme, így teremtettek ideológiát a társa­dalmi ellentmondások igazolására. Az ak kori polgári sajtó hemzsegett a hasonl szóvirágoktól. Csak a'társadalomnak eg' csoportja látta már akkor is tisztán a ki bontakozás útját: a kommunisták. Azonban ahhoz, hogy az ő álmaik L megvalósuljanak. megszűnjön az ínséf’ munka — még tizenkét esztendőnek kel lett eltelnie. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents