Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-14 / 62. szám
1967. március 14, kedd 3 oldal A jelölőgyűlssek tapasztalatairól, a közérdekű telszólalások sorsáról Beszélgetés dr. Kőrös Gáspárral, a megyei tanács vb-titkárával A jelölőgyűlések lezajlása óta I zájűk fejlődését, jól bizonyítja, Bokszor elhangzott az a ténye- hogy a legtöbb — összesen 9547 ken nyugvó megállapítás: A j — észrevétel a községek és vá- négy évvel ezelőttihez képest is | rosok fejlesztésével volt kapjelentősen megnövekedett a köz- ügyek iránti érdeklődés. Gondoljunk például a jelölőgyűléseken való népes részvételre, a további terveinket mintegy kiegészítő közérdekű felszólalások nagy számára. S nyomban felvetődik a kérdés: — Milyen segítséget Jelent tanácsaink munkájához ez a nagy közéleti íelpezsdülés, mi lesz a sorsa a gyűléseken elhangzott hasznos észrevételeknek és javaslatoknak? Ezekről beszélgettünk dr. Kőrös Gáspárral, a megyei tanács vb-titkárával. — Valóban nagyszerű érzéssel könyvelhetjük el, hogy a megyében 214 ezer választó vett részt a jelölőgyűléseken, 30 ezerrel több, mint 1963-ban. A 18 583 felszólalás pedig csaknem 1500-zal több, mint a négy évvel ezelőtt elhangzottak. Érdekes azonban a további összehasonlítás. is. Míg 1963-ban 3890 egyéni kérelem, panasz hangzott el a jelölőgyűléseken, ezúttal csupán 960 volt ilyen. Vagy: míg négy évvel ezelőtt az egyéni gondok zöme az elhelyezkedéssel volt kapcsolatos, most inkább a munkaerőhiány került szóba. Ékesen bizonyítja ez is, hogy a megyei pártbizottság határozata nyomán sokat fejlődöttt a megye ipara, a második ötéves terv során mintegy 16 ezerrel növekedett az ipari foglalkoztatottak száma. Hadd tegyek még egy összehasonlítást: Az 1963-ban .tartott jelölőgyüléseken 2700 felszólalás a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos problémákat érintette. A mostani 50Ö ilyen jellegű észrevétel jól érzékelteti a tsz-ek megszilárdulásában végbement fejlődést. S még valamit ehhez a gondolathoz: a közügyek iránti érdeklődés fokozódásának forrását az imént említettek mellett nem utolsó sorban abban kereshetjük, hogy a négy évvel ezelőtti felszólalások nem hangzottak el hiába. Tanácsaink és az érdekelt gazdasági szervek, intézmények stb. megtalálták a módját, 4hogy visszatérjenek a javaslatokra, s az anyagi lehetőségek szerint megoldották azokat. Beszédes bizonyítékai ennek sok egyéb között például a következők: A második ötéves tervben csupán a községfejlesztési alapijói 200 kilométer hálózattal 27 vízmű, 400 kilométer út és járda épült a megyében, 150 kilométerrel bővült a villanyhálózat, 29 kultúrház, illetve mozi, 130 tanterem létesült és 370 ezer négyzetméterrel gyarapodtak parkjaink. — Milyen közérdekű gondokat vetettek fel elsősorban a mostani jelölőgyűlési felszólalások? — Mennyire a szívükön viselik az emberek a szűkebb hacsolatos. Mintegy 4800 felszólaló az utak, járdák és csatornák építését, illetve javítását szorgalmazta. A második helyen a közvilágítást és villanyhálózat- bővítést érintő gondok állnak, majd az egészséges ivóvízellátást szorgalmazó észrevételek következnek. Nemcsak a gondokat érzékeltette, hanem a tennivalókra is ráirányította a figyelmet, például a kiskereskedelmi üzlethálózatra és az áruellátásra vonatkozó, közel 900, a közlekedéssel kapcsolatos 700, vagy az egészségügyi és szociális ellátottságot érintő több mint 800 észrevétel. Említésre méltónak tartom, hogy a tanácsi apparátus és a tanácsi intézmények működését, illetve az ügyintézést csupán 215 megjegyzés érte. Igaz, az ideális az lenne, .ha erre már egyetlen helyen sem adódna ok. A helyi tanácsok óriási ügyfélforgalma mellett azonban az iménti adat nem kedvezőtlen. — A lakosság érthetően nyilvántartja, figyelemmel kíséri jelzéseinek, javaslatainak sorsát. Milyen intézkedések történtek erre vonatkozóan, milyen munka folyik ezzel kapcsolatban? — A megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy intézkedett, hogy valamennyi tanácsi szinten alaposan vizsgálják meg a felvetődött problémák megoldásának lehetőségét. Június 30- .ig bezárólag a végrehajtó bizottságok valamennyi tanácsi szinten tárgyalnak a jelölőgyű- lékt~ felszólalásokról. Először, április 30-ig, községenként vizsgálják: mit lehet azonnal, a lakosság segítségével megoldani, mire futja a községfejlesztési alapból a beruházási keretből az idén, s mit szükséges a következő évek feladatai közé iktatni. Amire nem jut a községi tanács erejéből, ahhoz támogatást kér a járástól, s amiben nem tud segíteni a járás, a lehetőségei szerint támogatást igyekszik adni a megyei tanács. Számításba kell venni természetesen azt is, hogy egyes, sok költséget igénylő gond megoldására csak 1970. után kerülhet sor. Személyes tapasztalataim alapján is elmondhatom, hogy a községi és városi tanácsok miután csoportosították a felszólalásokat, különböző problémákat, számos javaslat megoldásához máris hozzáfogtak. Bó- csán például nyomban a jelölőgyűlés után a tanácstagjelöltek a dűlőutak javításához szerveztek társadalmi munkát és a lakosság máris 20 ezer forint értékű segítséget nyújtott. Hasonló példákat említhetnék Ja- kabszállásról, Kiskunmajsáról, Pirtóról, Kecskemét külterületi választó körzeteiből és még számos helyről a megyében. Igen dicséretesen foglalkoznak a jelölőgyűlési felszólalásokkal Baján, ahol a legsürgetőbb tennivalókat máris az illetékes szakosztályok vették gondozásba. Későbbi feladat, hogy az ősz folyamán az országgyűlési képviselők és a tanácstagok beszámolóikon tájékoztassák a lakosságot a jelzések, javaslatok sorsáról. Ehhez a végrehajtó bizottságok minden segítséget megadnák. Szükséges azonban, hogy a megválasztandó tanácstagok is figyelemmel kísérjék az észrevételek sorsát. Végezetül ezt az alkalmat használjuk fel: a megyei tanács végrehajtó bizottsága kéri a különböző gazdasági és társadalmi szerveket, intézményeket, hogy ha közérdekű gonddal hozzájuk fordulnak, vizsgálják meg lehetőségeiket, s amiben tudnak, nyújtsanak segítséget. Mert sikeresen előbbre lépni csak széles körű társadalmi összefogással lehet — fejezte be nyilatkozatát dr. Kőrös Gáspár. Diploma és közérzet Metszik a gyümölcsfákat A tavaszi belvizek felszáradásával országszerte hozzáláttak a gyümölcsfák metszéséhez. Képünkön fiatal barackosok .fakoronáját alakítják ki, hogy kedvező legyen a termés. (MTI Foto — Bereth Ferenc felvétele.) FIATALEMBER a gépészmérnök, huszonöt évesnél alig idősebb. Arca még kamaszoe vonásokat őriz, beszédje csendes. Másfél éve végzett a gödöllői egyetem gépészmérnöki karán, jeles eredménnyel. Vagyis: vörös diplomával. Tanácsi ösztöndíjat kapott, előbb havi 500, majd később 900 forintot. Szabados Ferenc — így hívják ugyanis —, csak néhány hónapja dolgozik a hartai Űj Élet Tsz-ben. Előtte? — Az egyetem után úgy volt, hogy Helvéciára megyek, az állami gazdaságba, kétéves gyakorlatra. De ott nem fogadtak. Soha nem felejtem el, hogy két bőrönddel a kezemben gyalogoltam be Kecskemétre, mert épp az orrom előtt húzott el a busz. A megyei tanácsnál azt mondták, hogy Helvécián csakugyan nincs hely, de mehetek például a mélykúti Űj ÉletTsz- be. Nos, egy évig ott dolgoztam, mint energetikus. Aztán úgy gondoltam, eljövök ide, s mindennap hazajárhatok ... Mivelhogy dunaegyházi. Szüleinél lakik feleségével, aki védőnő Dunavecsén. Szűkresza- bott szabad óráiban két országos tervpályázaton is dolgozik: a sertéshizlalda takarmányadagolója és a háztáji takarmányfeldolgozó konstrukcióján. Érdeklődöm a jövedelme felől is. Múlt év decemberéig havi 2600 volt, ez év januárjától majdnem ezer forinttal több a fizetése. EZEK UTÄN joggal gondolhatnánk, hogy Szabados Ferenc saját magát „befutott” emberként tartja számon, aki a jó értelemben vett karriert máris megalapozta a megye egyik legpéldamutatóbban gazdálkodó szövetkezetében. De a helyzet nem így ájl. Néhány hete arra az elhatározásra jutott, hogy megválik a tsz^tői, s a Solti Gépjavító Állomáshoz szegődik. Aztán Bölcs komolysággal... Ma is úgy pihen fekhelyén, ahogyan legutóbbi látogatásunk alkalmával találtuk. Mert hiszen a matuzsálemi kor, az idestova 102 esztendő, bizony már ágy- banlétre kárhoztatja Németh János bátyánkat, a megye legidősebb férjiemberét. Ve szelleme, észjárása bámulatosan töretlen. A beszélgetés kedvenc csemegéjének, a savanyúcukornak a ropogtatása közben zajlik. Borsos históriákkal emlékezik fiatal korára, a rég porladó lányokra-asszonyok- ra, katonaéveire a k- u, k.-világban. Látogatói között van Magony Imre, a kerület megyei tanácstagjelöltje is. A szó csakhamar a küszöbön álló választásra, no, meg a hajdaniakra terelődik. Sok régi emléket raktározott el ezekről János bácsi memóriája, annak ellenére, hogy — megannyi társával együtt — egészen a felszabadulásig ő is „törvényen kivüli” volt. Gyerekkorában azért 6 is ott kíváncsiskodott a korteskedés látványos népünnepélyén, s mint katona, egyszer Versecen volt fültanúja a beszeszelt választópolgárok harsány zsivió-jának... Mindez azonban csak passzív élmény. — Meg se látták az ilyen embert — legyint pergamenbőrű, csontos kezével. — Csapon volt a hordó, nyomták a kortesnótát: „Nem kell Szarka, nem kell nekünk, Csatár Zsiga a követünk,’'... Aztán mikor vége lett a hajci- hőnek, az egyik fél szo- morkodott, a másik nevetett. Mi pedig addig „pecéztünk,” a Tiszán, szedtük a rákokat a vízimalom tövében. Elhallgat, tovább kutat a sok évtizeddel korábbi múltban. — ígérni, azt nagyon tudtak. Abban hiba nem volt. Mégis hasig jártak a lovak Alpáron a vízben, pedig mennyi jó követ lehetett volna ide hozni! De hát az ánti- világban a „követ’’ — mellőzte a követ... A 102. életéve küszöbén álló Németh János — közéleti részvételét, teljes jogú polgárságának idejét tekintve, még fiatalember. Jogához, amellyel a nép állama felruházta, a több emberöltőt megéltek bölcs komolyságával ragaszkodik. Ú is a szavazók közt lesz március harmadik vasárnapján. Helyébe hozzák majd az urnát, otthon adja le a voksát. — Hát aztán mire szavaz majd, János bátyám? — hajol fölé, megilletődöttséggel a tekintetében, a tanácstagjelölt. A pátriárka ráemeli pillantását, keze megrebben a takarón. — Mire? Hát rátok, fiam. Még a békességre... Igen, a békére, ami életkortól függetlenül mindnyájunk legféltettebb kincse. Jóba Tibor maradt... Bevallja, hogy mer gondolásra késztette a kiseb jövedelem, s nem kevésbé i ösztöndíj-visszafizetési kötele zettség. Dehát mi az, ami a gépjav tóho^ vonzotta, pontosabba' ami innen taszította? Megpri bálok a benne feszülő nyugt: lanság gyökeréhez férkőzni, ez nem könnyű, mivel előzők már meggyőződtem arról, hof személyi ellentétekről nin szó. Hogy ez így van, azt ő állítja, nemcsak Leitheiser In re elnök. SZÁMA R A sem könnyű magyarázat. Nehezen, akadoze beszél: — Tavaly decemberben üzer fejlesztési tervet készítettem, gépesítés és a gépjavítás ke szerűsítésére. Van a tsz-ben'! traktor, három tehergépkoc és több száz munkagép. De javítás lehetőségei kezdetleg sek. Ez nem túlzás. Még kéz szerszámokból is hiány van. Pedig motorcserés javítást végezhetnénk. De ehhez kf lene egy pár százezer forint esztergapad. Ezzel alkatrész két is felújíthatnánk, a bér házás gyorsan megtérülr Szükség lenne önálló anyagb szerzőre is, hiszen jelenleg a kor jutunk alkatrészhez, ! valamelyik kocsi éppen Búd pestre megy... Ez nem jómé- szer. S van még egy nyugta’ nító dolog: a régebbi pótk csíkról hiányoznak a fék- és irányjelző, berendezések. Tra torosainkat ez nem zavar, nyugodtan közlekednek, de netán baleset adódik, aki engem is felelőssé tehetnek Megkérdem: milyen vis hangra találtak a korszerűsit szorgalmazó tervek. — Nem a legjobbraj.. Ix alábbis a nagyobb beruházókat elvetették. Pedig a rends res ka rban tartásra égeti szükség lenne. Mi magunk elvégezhetnénk az olajcser, És például most trágyaada lót készítünk; a műtrágyas rót alairítjuk át. Ehhez is : katrészeik kellenének. Tudja, egyetemen nem így képzelte el... HELYBEN VAGYUNK! S bados Ferenc, akárva-akar lan, folyton az egyetemen 1 nultakat szembesíti a nem m dig eszményi gyakorlattal, kár lenne tagadni: a szembe tés olykor lehangoló. De bi nyos körülményeket mérlege kell. Mégpedig: a tsz vezetésé nek csakugyan fontolóra 1 - venni a helybeli gépjavítás vőjét, s a kisebb költse: igénylő korszerűsítéstől n szabad elzárkóznia. Ügy véle például a rendszeres anyag' szerzés könnyűszerrel mego ható. Az elnök azt mondja: beválik a solti gépjavító ál végzett motorcserés javít ' nincs szükség nagyobb bérül zásra, mint például észter padra. Ebben van igazság. K dés viszont, hogy az 50 szá lékos kedvezmény meddig il ti meg a közös gazdaságok Talán nem ártana, ha a hár hartai tsz számításba ver egy szövetkezetközi gépjav kialakítását. Az eddigiek többé-kevéí' hartai problémák. De van dolognak általánosabb vonatl zása is, nevezetesen az, ami ; Hartán is megmutatkozik: ; egy községben dolgozó, legalá’ 15—20 fiatal szakember köz' alig van szakmai—baráti ka csolat. Ennek megteremté' segítendő, már két éve szó' került egy helybeli klub létr hozása... Meg van a helyis is — de klub nincs. Pedig ; elszigetelődés veszélye nemes: Szabados Ferencet fenyegeti. S MINDEZEKEN TÜL e gondolkoztató, ha a kezdő szál embernek egy olyan gazdasáf ban is kiegyensúlyozatlan közérzete^ mint a hartai C Élet Tsz, ' » H. D.
