Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-09 / 58. szám
1967. március 9, csütörtök 5. oldal QCónapi üda&zLeieA A Szovjet—Magyar Baráti Társaság Ukrajnai Tagozatának titkárnője, Zrizarceva elvtársnő, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökségéhez küldött levelében köszöntötte megyénk valamennyi asszonyát és leányát, sok boldogságot kívánva családi életükben és sikereket a szocializmust építő munkájukhoz. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége hasonló tartalmú távirattal viszonozta a kedves levelet. Kecskemét testvérvárosából, Saimferopolból érkezett az alábbi távirat: „ERDÉLYI IGNÁC ELVTÁRSNAK, a városi pártbizottság első titkárának, KECSKEMÉT Az Ukrán Kommunista Párt Szimferopoli Városi Bizottsága és a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága szeretettel köszönti Kecskemét asszonyait, lányait a Nemzetközi Nőnap, március S-a alkalmából. Kívánunk mindannyiójuknak nagy sikereket új, boldog életük építésében. RÉV KIN, a Szimferopoli Városi Pártbizottság titkára, LOZOVOJ, a városi tanács vb-elnöke." Lezajlott az orosz nyelvi verseny második fordulója Szerdán délelőtt a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban a megyei tanács művelődési osztálya rendezésében és a KISZ megyei bizottsága képviselőjének jelenlétében került sor az országos orosz nyelvi tanulmányi verseny második megyei fordulójára. A magas színvonalú versenyen a nem orosz tagozatos középiskolások kategóriájában Tóth Edit, a Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gimnázium tanulója, az orosz tagozatos középiskolások között pedig Albert Sándor, a Bajai I III. Béla Gimnázium tanulója bizonyultak a legjobbnak. A szakközépiskolások és technikumi tanulók orosz nyelvi versenyének második fordulóját Fazekas Mária, a Kecskéméi Közgazdasági és Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulója nyerte. A győztesek képviselik majd Bács-Kisfkun megyét Budapesten a tavaszi szünetben sorra kerülő országos orosz nyelvi tanulmányi verseny döntőjében, amelyet a KISZ Központi Bizottsága és az MSZBT Országos Elnöksége rendezésében bonyolítanak le. Klubestek Alpáron (Tudósítónktól.) Egy éve működik Alpáron az ifjúsági klub. Milyen tapasztalatokkal zárult az első esztendő? — tudakoltam Lengyel Istvántól, a művelődési otthon igazgatójától, akinek nem kis része volt a klub megalakításában. — Minden pénteken megtartják összejöveteleiket a fiatalok. Ilyenkor rendszerint előadást hallgatnak maguk választotta témákról. Nagy az érdeklődés például a kül- és belpolitikai előadások iránt, melyeket, rendszerint A. Molnár József tanácselnök és Cirkó Márton pedagógus tart. Nem marad el természetesen a szórakozás sem, minden klubestet tánccal fejeznek be. A közelmúltban vezették be a szerda esti összejövetelt, ahol a tagság idősebb rétege vesz részt. Nagy kedvvel kapcsolódnak be a szellemi vetélkedésbe, hetenként megnéznek egy filmet, s azt értékelik. A vetélkedőkön a legtöbb pontszámot elérőket díjazzák. Terveznek egy külföldi utazást is, mégpedig kölcsönös alapon. A vendéglátást Alpáron adják vissza az őket vendégül látó lengyel, vagy német fiataloknak — mondotta Lengyel István. Végezetül megemlítette még, hogy most alakul a galambászok és a nőtanács klubja, ahol szintén hasznos előadásokat kívánnak tartani, az érdeklődésnek megfelelően. D. J. — Sokat szemrehányják azt Is, hogy kevés a képviselő a Házban. Pedig a képviselők nagy része ugyanakkor komoly munkát végez a bizottságokban . .. Fogjuk szaván Zsitvay Tibort, akit Sándor Istvánnal együtt képviselővé választottak Kecskeméten — 1931-ben — egy másik vidéki lapból (Esztergom és Vidéke — 1931. november 8.) ellesett riporttal. Címe: Mit csinál Mátéffy Viktor a képviselőházban? ,... Az újságiróhad teljes számban vonult ki. A telefonfülkékből elfojtott hangon halljuk a tudósítások bemondását. Az egyik fülkéből német szavak hangzanak kifelé. A parlamenti tudósító ezeket diktálja izgatottan: — ... a vádlottak padjára az egész Bethlen-kormánnyal. Mintha tompán morajló zajt hallanánk. . . Benn vagyunk. Félhomály. Al- mássy elnök rendreutasít valakit. Lárma. Szól a csengő. Károlyi gróf miniszterelnök jön. Körülnézünk. Az előttünk tevő padsorokban a szocialisták ülnek. Mellettünk balra Gaál Gaszton-párt- ja. Azután következik a keresztény- párt, a túlsó oldalon pedig az „egységes’* párt. Megismerjük a minisztereket. Károlyi Gyula gróf balján Fischer Ferenc belügyminiszter, maid Mayer János ki*:ga/^aminiszter. Károlyitól jobbra Ivády földművelésügyi miniszter, Walkó Lajos külügyminiszter és Gömbös Gyula honvédelmi miniszter. Több bársonyszék üres. Hát Mátéffy Viktor? Hamar megtaláljuk. A keresztény-párton báró Orosdy Fülöpné mögött ül, egészen hátul. Az ellenzéki oldalon Izgatottan ugranak fel a képviselők. Pergőtüzet indítanak. Túlfűtött, feszült a levegő. Ilyen szavak hangzanak: — ... Svindlerek! — Gyávák! Pfuj! — Pfuj! — Hol az ország pénze?! Gaál Gaszton egy választás anomáliáit panaszolja. Hatalmi terrorról, csendőrökről és szuronyokról Figyeljük Mátéffyt. A fejét simogatja és a pad alá néz. Ej! Csak látták volna az ellenzékiek az esztergomi kardlapozást! (Mátéffy megválasztását Pestről vezényelt rendőrosztagok, rohamsisakos katonai szakaszok felvonultatásával erőszakolták ki a prímási székvárosban. Szerk.) Fischer belügyminiszter válaszol. Nevetnek, hahotáznak. Bennünket megragad ez a kijelentés: a főlspá- ni jelentés szerint. . . Szóval a főispán! jelentés a fontos és a döntő. Vesszük ezt észre mi Is. Megpillantjuk Huszár Aladár főispánt. Az egységes párt mögött áll. Farkasszemet néz az ellenzékkel. Azután gúnyosan mosolyog. Később átmegy a keresztény oldalra. Itt bár- cziházi Bárczy Istvánnal beszélget Azután visszamegy az egységespárt mögé. Mátéffy közben lejjebb húzódik és sokáig egy képviselővel beszél. Nem A főügyész halálának híre fátyolozta így az arcokat hírős Kecskemét városában, százharminchét esztendeje. Katona József korai halálát fogadták a jóakaratú emberek hasonló részvéttel. A párhuzam természetes: mindkettőjüket népünk legna- gyóbbjai között tartjuk számon, s életművük messze századokig hat és fénylik. Kiszakíthatatla- nul köztünk maradnak ők, segítenek minket, míg — mint mondani szokás — magyar él gas életkorának, a harcostársak lelkesedésének, a külföldi elismeréseknek, az általa képviselt ügy feltétlen igazának, a felszabadulást követő társadalmi változásoknak, még életében tapasztalhatta a halhatatlanoknak kijáró megbecsülést. Toscanini boldog volt, ha egy-egy művét dirigálhatta, Stokowsky főként azért utazott Budapestre, hogy vele találkozhassék. Költők, írók versengve fontak koszorút a „szikár, hű zenész” alakja köré. Hazai és külországi a Földön. Mindkettőjüket az emberiség iránti olthatatlan szerelem, az értékek serkentő tisztelete, a kisemberek tevékeny szeretete, a közösség szolgálatának vágya, a szülőváros iránti rajongás, kivételes alkotóerő, a kisszerűségek, a kényelmes nemtörődömségben tetszelgő hanyeség, a sorvasztó közönyösség, tétlenkedő óvatosság, a simaszájú álnokság, a rohasztó, nyűgöző előítéletek gyűlölete jellemezte. Katona és Kodály sorsában bőségesen találunk eltérő vonásokat. Háromszor nyíltak a tavasz virágai a költő sírján, amíg a törpe korban a legtökéletesebb magyar drámát színpadra tűzték. Hála Kodály Zoltán töretlen akaraterejének, mafigyel arra, ami Üt történik. Éppen- úgy viselkedik, mint a városházán. Beszélget szomszédaival. Nem érdekli, hogy mit mond Gaál Gaszton, pedig ugyancsak érdekes, hogy hogyan választanak Albertlrsán. .. . Mátéffy visszahúzódik az előbbi helyére és fejét a kezébe hajtja. Aztán elszundikál.. Még azt se mondta, hogy csukják be az ablakot.’» (Ez a Mátéffy 10 468 pengős fizetést élvezett városától. Azonkívül képviselői fizetést is kapott. Jövedelme volt a bicskei villamosműtől, ahol mint alel- nök szerepelt. Vezetése alatt állott egy nyomda, amely hivatalos részről anyagi támogatásban részesült. Pap volt. Botrányos megválasztása ellen 1500 polgár nevében memorandummal tiltakozott egy küldöttség a hercegprímásnál. Azzal fenyegetőzve, hogy ha a közakarat megsértését nem orvosolják, elhagyják katolikus hitüket. Szerk.) Kecskeméten tehát az egységes párt listáján Zsitvay Tibor dr., a Gaál Gaszton-párt listáján Sándor István futott be képviselőnek. (Folytatása következik) festők, szobrászok örökítették kőbe, bronzba, vászonra vonásait. Elhalmozták kitüntetésekkel. A személyes dicsőség tündöklő szivárványa nem kápráztatta el, s legfeljebb a nemzetére át- sugárzó tisztességnek örült. Más vidította, buzdította. Akkor mosolygott, ha egy istenhátamö- götti faluban vagy Dunaújváros modem iskolájában nyolc-tíz éves gyerekek hibátlanul és értő lélekkel szólaltatták meg a zeneirodalom klasszikusait. S a daloló, a szellem napsugarában fénylő, egymást váltó nemzedékek megőrzik önmaguk jobbítására serkentő emlékét. A sokat és sokfélét dolgozó embert csak akkor érthetjük meg, ha megkeressük azt az energiát, motort, amely szüntelen tevékenységre ösztönzi. Kodály Zoltánnál a tökéletesedés vágya, a műveltség terjesztése a hajtóerő. Ez az alapzat, amelyen páratlan életműve, zeneszerzői, pedagógiai, nyelvtudományi munkásságának pillérein a századok fölé emelkedik. Olykor jelentéktelennek tűnő események a körülmények alakulásában szimbólummá nemesednek. Különösen gazdag napi postánkat rendezgettem 1967. március 6-án, délelőtt a városi tanács művelődési osztályán. A hajdúnánási városi énekkar vezetője kitépett irka- lapon arról számolt be, hogy ő mutatta be 1935-ben több tiszántúli városban Kodály Zoltán néhány remekművét. „Ezeket azóta is műsoron tartjuk, mindig új szépségeket, új gyönyörűségeket tedezünk fel bennük.” Gertler Endre, a Belgiumban élő világhírű hegedű- művész merített papíron vallott a Mesterhez fűződő kapcsolatairól: „Ifjú éveimben a zeneművészet olyan ismeretlen kapuit nyitotta meg előttem, amely egész emberi és művészi lényemre meghatározó volt. Megérttette — az abban az időben sokak előtt csak üres jelzőként kongó — haladó művész fogalmát. Szeretem és csodálom Kodály művészetét, mely összeforrott a néppel, a nép leikéből falcad és a nép lelkében csendül vissza.” A Sajtófigyelőtől kapott újságkivágatok Kodály műveinek londoni, havannai és moszkvai sikereiről tájékoztattak. Egy rövidke hír adta tudtul, hogy a Zorba zeneszerzője a magyar énektanítás teljes dokumentációját magával vitte látogatásáról.^ Roy Wales, az angol Student Choral igazgatója a Háry János átütő angliai sikerét újságolta. „Én magam már régóta érdeklődöm Kodály művei iránt, sok művét vezényeltem Angliában és külföldön is. A londoni egyetem kórusa 1966 szeptemberében mutatta be a Mester legújabb művét, a „Fantázia orgonára és kórusra” címűt, szeptemberben pedig a Párizsi Rádió közvetítette az általam vezényelt „Galántai táncok”-at. 1967-ben és 1968-ban különféle fesztiválokon szerepelek Kodály műveinek tolmácsolásával. Szeretnék 1967 áprilisában Magyarországra utazni és találkozni Vele...” Néhány perccel azután, hogy a küldeményeket elhelyeztem gyűjteményünkben, csengett a a telefon ... Meghalt. Az országos gyász óráiban nekünk kecskemétieknek különös szomorúsággal sajog a szívünk. Már 85. születésnapjának megünneplésére készülődtünk. Éreztetni akartuk a szülőváros egyre fokozódó tiszteletét. Édesapja több alkalommal is dolgozott a kecskeméti vasútállomáson. 1872-ben, egészen fiatal gyakornok karában és később, az 1870-es évek végén. Szülei itt ismerkedtek meg. Édesanyja, Jaloveczky Paulina hosszabb ideig élt városunkban. 1879. június 4-én esküdtek itt egymásnak sírig tartó hűséget. A kis Zoltánt 1882. december KL,án tartották a keresztvíz alá. O maga mindig büszkén hivatkozott a homok fővárosára. „Most már meglehetősen nagy területén a világnak ott áll megörökítve, hogy kecskeméti vagyok, de ezt a kecskemétisé- gemet valahol a csontomban is éreztem mindig, mint a növény, amely a homokos talajban él, ezért gyökereit leereszti mélyebbre is, a homok alá, ahol az igazi tápláló nedvek vannak.” Ezt a barátságot táplálta a Kecskeméti Vég'h Mihály szövegére írt Psalmus Hungaricus, ezt M. Bodon Pál és Vásárhelyi Zoltán munkássága, a Ko- dály-ősbemutatók és a másfél évtizeddel ezelőtt alapított Ének- Zenei Iskola. A múltban a hivatalosok kényszerű elismerésében ott bujkált a világéletében demokratikus eszméket hirdető, a Tanácsköztársaság időszakában magas pozíciót vállaló, a nép jaját meghalló ember iránti ellenszenv, a megszokások, a látszat ellen napról-napra hadakozó muzsikus lebecsülése. Csak a felszabadulás után találhatott végleg haza. 1947- ben választotta Kecskemét városa díszpolgárává azt az embert, aki a „veszendőbe indult magyar népdalt megmentette és művein keresztül az egész világ által irigyelt közkincsünkévé tette, aki Igaz magyar dalra nyitotta Ifjak és öregek ajkát, aki a magyar műveltségnek és művészetnek minden népek előtt, Kelettől Nyugatig, Északtól Délig becsületet és elismerést szerzett”. Ileltai Nándor Kecskeméten, Kodály Zoltán szülővárosában, kegyelettel készülnek világhírű zeneszerzőnk temetésére. A városból küldöttség utazik Budapestre, nagy fiának búcsúztatására.
