Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-07 / 56. szám

1961. mireftu 7, kedd 3. oldal Kunok A devűs tavaszi verőfényben beszélgető cso­portod álldogálnak az utcán, odább a főtéren és itt benn, a művelődési ház udvarán. K. Tpth Ferenc, a községi pártbizottság titkára azt nyjndja: — Volt, aki már nyolckor itt várt. Behozta a tejet, s aztán már nem tartotta érdemesnek visszamenni a falu végére. A választási nagygyűlés és a melengető nap­fény igazi ünnepi hangulatot teremtett ezen a reggelen Kunszentmlklóson. Amikor a gyűlés szónoka, Borsodi György elvtárs, a megyei pártbizottság titkára megérkezett, a község és a járás vezetői a tanácsháza előtt fogadták. Nem is kívánkozott beljebb senki. Jól esett a friss levegőn a beszélgetés. — Mi újság nálatok? — kérdezi Borsodi' elv­társ Báli Ferencet, a szabadszállási Lenin tsz elnökét, aki a körzet országgyűlési képviselő- jelöltje. A tavaszi munkák megindulásáról, a talajvízről, s arról folyik a szó egy ideig, hogy jót tett a hét közepén a szikkasztó böjti szél. ... A kunszeri tmi kiáslak igazán szépen meg­szervezték a nagygyűlést. Fűtött, tiszta terem a kultúrházban. Jámbor János községi nép­fronttitkár megnyitója után egy általános Is­kolás kislány Váci Mihály Még nem elég című versét szavalja. A terem zsúfolásig megtelt, s még mindig jönnek. Üjabb székeket kerítettek valahonnan. Mellettem molcány, zömök férfi ül, kérdezem: Neki hányszor szóltak? Nagy rábeszélés kel­lett, hogy ennyien összejöjjenek? — Dehogy. Érdekel, mit mondanak. Mindenki figyel, helyeslő mosolyok futnak végig az arcokon, amikor Borsód! elvtárs arról beszél, hogy ígérgetni mi is tudnánk, ahogyan régen tették a választások előtt. Csakhogy ml nem csupán a szavazatokat akarjuk, hanem minden becsületes ember egyetértését és segít­ségét Is programunk megvalósításához. Elmond egy példát. Amikor Héjjas Ivánt, a föld fen hírhedt tömeggyllkost jelölték Kecskemét kép­viselőjévé, a kortesbeszédében . azt ígérte: har­colni fog, hogy Budapest helyett Kecskemét le­gyen az ország fővárosa. Tapsoltak, éljeneztek neki, pedig a választók ugyanúgy tudták, mint ő maga, hogy ez sületlenség. S hogy hogyan festettek és festenek például a mai kapitalista államokban az ígéretek még józan program esetében is? Johnson megmu­tatta. Goldwaterrel szemben azzal nyerte meg a választók bizalmát, hogy józan politikát ígért. De a hatalmat megszerezve semmit sem tar­tott be ebből, sőt végeredményben ő maga valósítja meg ellenfele népellenes, reakciós programját. Mert ő is ugyanúgy a monopoltőke érdekeit képviseli. A régi Magyarországon és a mai kizsákmá­nyoló társadalmakban egyaránt, a választók csupán afölött dönthetnek, hogy az uralkodó osztály mely tagját küldik a parlamentbe, a hatalom szerveibe. Nálunk a népből valók a képviselők, akik ott a nép érdekeit fogják szol­gálni ... Kitért ezután az előadó a nemzetközi életben megerősödött tekintélyünkre, a vietnami hábo­rú és az európaj biztonság kérdéseire, végül belpolitikánkkal, a megye és a helyi gazdasági, egészségügyi, kulturális élet fejlődésével fog­lalkozott. Felszólalt a nagygyűlésen Báli Ferenc kép­viselőjelölt is. Látszott, tetszik a hallgatóknak a figyelmesség, hogy a nőnap alkalmából kü­lön köszöntötte az asszonyokat, majd a kong­resszusi versenyben s azóta elért munkasike­rekről beszélt. Jó hangulatban ért véget az alig másfél órás nagygyűlés. A lassan hazafelé szedelőzködők között ismét érdeklődtem: hogy tetszett, érde­mes volt-e eljönni? Valaki Így foglalta össze tömören: — Helyes politika, okos szavak!... Jó hal- lani"* Mester László Fénylő szemek tüzében Egy órával hamarabb érkez­tünk Jánoshalmára a nagygyű­lésre, bőven volt niég idő egy kiadós sétára, hiszen vasárnap már elői'eküldte hírét a közelgő tavasz. A mozi félé menet Iván Istvánná, a kerület képviselő- jelöltje odafordult Balogh La­joshoz, a községi pártbizottság titkárához: mi az oka nyugta­lanságának. A párttitkár szeré­nyen megvallotta: fél. Fél attól, hogy nem jönnek össze elegen, mert szokatlan a községben a vasárnapi gyűlés, különösen így, délelőtt. Ám a moziban feloldódott a szorongás: csaknem szűknek bi­zonyult a nagyterem. Több mint négyszáz ember várta a szóno­kot. Túlságosan szokványos volna arról írni, mit mondott a hall­gatóságnak Iván Istvánná kép­viselőjelölt. Napjainkban gyak­ran olvashatunk hasonló beszé­deket, amelyek általában a múl­tat a jelennel vetik össze, arról szólnak, honnan jöttünk, hol tartunk és merre, milyen jövő felé megyünk. Jelen esetben is így volt. Mégis, ez a nagygyűlés sokkal több volt ennél. A gyűlést megelőző, egyórás sétánkon megközelítőleg ugyan­azt éltük át, mint a beszéd alatt: tanúi voltunk, hogy ez a köz­ség, annak lakossága külsejé­ben és belsejében teljesen meg­változott. „Mozgósítottuk a társadalmi szerveket, ennyi volt az egész propaganda.” A párttitkár mondta ezt. És íme: Itt van­nak a termelőszövetkezeti ta­gok, a ktsz-doügozók, helyi és eljáró ipari munkások, háziasz- szonyok, minden foglalkozás képviselve. Ünnep az arcokon, meleg, csillogó fény a szemek­ben. ahogy a szónokot hallgat­ják. Hogy honnan, merről indul­tak? Cseppet sem vidám az a műit. Keserves munka, sovány kenyér, nyomor és munkátlan- ság. Fiataljaink szinte már el sem hiszik, hogy olyan is volt. „Ja, az más..Igen, nehéz az ilyesmit elhinni. Át kell élni előbb, hogy élménnyé legyen: Aztán a szónok a jelent so­rolja. Az utóbbi években léte­sült vállalatokat, amelyek ke­nyeret adnak az itteni lakos­ságnak, főleg a nőknek. A ma­gasra felszökött termelési ered­ményeket és az ennek nyomán jelentkező anyagi jólétet — (lát­tuk az imént sétánkon az üzle­tek dús kirakatát és a vendég­gel telt cukrászdát) —, említi az új létesítményeket, a hétközi otthont, az épülő iskolát, a fej­lődő és újonnan létrejövő üze­meket, amelyek ismét csak ke­nyeret adnak újabb családok­nak. Nincs niessze az idő, amikor az eljáró csaknem ezer ipari dolgozó itthon leli meg kenye­rét. Csillognak a szemek, ahogy az új orvosi rendelőt említi, meg a 26 kilométer vízvezetéket, a 88 közkifolyót és hogy már 430 lakásban bent van a víz. Meg a 23 kilométer járdát, a felújí­tott műútakat, a villanyhálóza­tot. Saját életük egy-egy da­rabjára tapint rá a szónok és szemmel láthatóan érzékeli a hallgatóság: hol fájt azelőtt és hol esik olyan jól ma a tények tapintása. Ahogy a hallgatóságot nézem, szinte olvashatok az arcokon. Egyszerűen, értelemhez és szív­hez szólóan beszél a szónok és egy-egy mondat végén bólogat­nak a fejek, és amikor kitör a taps, az egyetértés és együttér­zés jele, szinte hallom a szívek dobbanását is. Biztató, nagyon biztató kép ez a választás kü­szöbén. És amikor a jövőt festi a szó­nok, ismét csillognak a szemek. Nem üres ígéretek ezek, hiszen a jövendő eredményei már nö­vekedőben vannak a szemük előtt. Épül az új iskola, terve­zik a művelődési házat. Űj üze­mek nőnek a földből kezük nyo­mán. Szebb lesz az életük. Ezért csillognak a szemek, minden szempár egy igen, egy szavazat mai és jövendő életünkre. Balogh József Régi választások DERŰS JELENETEK, 9 ENYHE BALSIKER A DÉNES-PÁRT KECSKEMÉTI GYŰLÉSÉN űrnapján délelőtt a Dénes-féle pa­rasztpárt” hirdetett és tartott Kecs­keméten zászlóbontö nagygyűlést,.. Puliusz István, a kecskeméti szer­vezd mondott bevezetést, majd Dé­nes István dr. Ügyvéd programbe­szédet. Jó szónok, le tudja kötni a hallgatóság figyelmét. A gyűlés azonban balul sikerült. A hallgatóság rossz néven vette, hogy a plakátokon beígért Friedrich István volt miniszterelnök nem Jött el. Erősen veszélyeztette a gyűlés ko­molyságát az Is, hogy néhány atyafi a tikkasztó szárazság miatt hajnal óta locsolta a garatot, s pltyókás közbeszólásokkal tarkította a han­gulatot ... A gyűlés komolyságát legerőseb­ben azonban nem ezek, hanem ép­pen egyik szónok, Sándor István szentlőrinc! gazda ütötte agyon. Amikor rákerült a sor, a hallgató­ság egy része felkerekedett. — Hisz ez Gaál Gasztonéknál Is szolnokolt — mondogatták többen. — Na, erre én se vagyok kíváncsi — vélekedett más. — Gyerünk haza — adták ki a jelszót. Sándor István a zendülés láttán módfelett megnéheztelt, de türtőz­tette magit, s ekként szólt: — En a részvétlenség miatt nem Is nagyon tartom érdemesnek szó­lam ... — jobban is tenné! — kiáltott köz­be egy hang. Sándor István, miután keserűen kellett tapasztalnia, hogy fenti szív­hez szóló bevezetését a hálátlan pub­likum rút közönnyel veszi... elke­seredetten csapott két kezével a le­vegőbe. s imigyen hördült fel: — Hát mié mönnek el? Hát ne mömnyenek el! 1 De biz azok csak möntek. — Nahát akkő csak mönnyenek. . (Háromszázan voltak jelen. A Szerk.) (Kecskeméti Közlöny — 1931. június 6.) A Kecskeméti Közlöny 1931. június 21-1 számában hosszú riport szólt Zsitvay Tibor dr. igazságügyminiszter, Kecskemét képviselőjelöltjének pusztai gyűléseiről. Figyeljük csak meg, hogyan beszélt Koháryszentlö- rlncen — a többi szónok között — az előbbi riportban még a Dénes-féle „parasztpárt” szer­vezőjeként szereplő Puliusz Ist­ván th. bizottsági tag: Ahol zeneiskola működik, ott a fia­talságnak az a ré­sze is kedvet kap a muzsikára, mely nem a zeneiskolába jár. Így van ez Du­na pata jón is. Az ének-zenei általános iskola nagy vonz­erőt jelent. Ezért alakította meg a művelődési ház vezetősége a. kicsik zenei szak­körét. A képen lát­ható általános isko­lások — Szörényi Arpádné tanárnő vezetésével — még csak most ismer­kednek a vonókeze• lés alapelemeivel, de máris jogos a re­mény, hogy közü­lük nem kevesen tagjai lesznek a mű­velődési ház szim­fonikus zenekará­nak. (Pásztor Zoltán felvj-Ti-ssa*. MÁRCIUS 7, KEDD A mindennapok művészete című rlportmúsor kevéssé ismert népmű­vészeket keres fel. Primitiv körül­mények között csodákat művelő gö­löncséreket, pingálóasszonyokat, rig­mus- és mesemondókat, citerásokat, tamburásokat és egyéb lassan már feledésbe merülő népi hangszerek megszólaltatólt. A tv kamerái Gö­csejtől a Nyírségig végigjárták anyaggyűjtés közben az országot. (19.00) MÁRCIUS », SZERDA Hogyan segíthetik a tanácsok a mezőgazdasági termelőszövetkezete­ket? Erre keresték a választ az Ér­tekezlet előtt című tv-film munka­társai. Bár a bizonyító anyagot a püs­pökladányi járás területéről hozzák, megyénk mezőgazdászai 1b sok érté­kes tanulságot vonhatnak le ebből a bátor, szókimondó filmből' (10.40) MÁRCIUS 9, CSÜTÖRTÖK A város központi forgalmát lebo­nyolító űj alagút beomlik. Több ha­lálos baleset, felbecsülhetetlen anya­gi kár. KI a felelős? Mindenki elvé* ezte a saját munkáját, szándékos Iba elkövetésével senki sem gya­núsítható. Legalább is formálisan. Mindvégig feszült nyomozás a Ka­tasztrófa című lengyel film, amely közösségi felelősségvállalásra szólít fel a szakmai zárkózottság helyett. (20.20) MÁRCIUS 11, SZOMBAT A műlatozás történelmi és jelen­kort példáit eleveníti meg bő hu­morral és sok muzsikával a Falstaff- tól a magyar nótáig című összeállí­tás. Az Operaház ének- és zenekara, az Állami Népiegyüttes, a Stúdió 11, működnek közre és kiváló színé­szek: Bessenyei Ferenc, Berek Kati, Latabár Kálmán, Kiss Manyi, Me­zei Mária, Kovács Apollónia, Palló Imre, Radnay György és sokan má­sok. (21.45) MÁRCIUS 12, VASÄRNAP '20.20-kor közvetíti a tv Dobi Ist­vánnak, az Elnöki Tanács elnöké­nek nyilatkozatát a választásokról. Leopold Stokowski, a világhírű karmester 85 éves korában, január végén járt először hazánkban. Két­hetes budapesti tartózkodásának ese­ményeit örökítették meg a tv mun­katársai: a próbákat, találkozását Kodály Zoltánnal, ismerkedését a várossal, látogatását a régi hangsze­rek múzeumában és nem utolsósor­ban néhány feledhetetlen részletet Sztravinszkij Petruska szvitjéből és Beethoven VH. szimfóniájából. Film a vietnami nép harcáról Magyar filmes delegáció uta­zott hétfőn Moszkvába, az ott sorfakerülő — magyar—szovjet dokumentumfilm tanácskozásra. A filmesek tizenhét filmet visz­nek magukkal. A tanácskozás befejeztével Kiss József, a hozzá csatlakozó Zöldi István opera­tőrrel tovább utazik a Vietnami Demokratikus Köztársaságba, hogy ott filmszalagon megörö­kítse a vietnami nép hősi har­cát. —i HO, parasztpártiak — kezdte —• becsapottnak érezzük magunkat a függetlenségi párt részéről. ígérgeté­seket kaptunk és végén a negyedik helyre szorították hátra a kisgazdát a listán. Mikor ezt számonkértük, azt mondta nekünk egy vezető tag: Mit gondolunk, egy paraszt csak nem lehet tagja a parlamentnek! Náluk az ezerholdas elv uralkodik, nem haladunk egy úton. Ezért akar­tunk külön indulni. Nem Zsitvay Ti­bor és pártja ellen, hanem igenis a függetlenségi párt ellen szervezked­tünk. Ekkor kémekkel vettek körül bennünket, listáinkat leíratták, alá­írásaik gyűjtésénél a parasztpárt ne­vével visszaéltek. Nem támogathat­juk tehát őket, hanem parasztpárti elveink fenntartása mellett egy em­berként támogatjuk Zsitvay minisz­ter urat... Két nappal később, 1931. jú­nius 23-án a függetlenségi párt gyűléséről tudósít a Kecskemé­ti Közlöny. A Dón es-párt gyű­lésén fiaskót vallott Sándor Isván most „saját” pártja kép­viseletében beszélt a kertmo­ziban összegyűlt, több száz fő­nyi hallgatósághoz. Többek közi bírálta a kormány vám- és ke­reskedelmi politikáját, majd ezeket mondta. — A boletta helyeit a földadó egy részét kellett volna elengedni. A kis­ipari hitelből tudomásom szerint egy helybeli iparos sem kapott. A ke­reskedőknek is kellene hitel. A köz­üzemek megbuktatják a magánüze­meket. — A város ügyeibe már nagyobb beleszólása van az államnak, mint a polgároknak ,.. — Az eladósodott nagybirtokokat vegye meg az állam és adja el a kisbirtokosoknak. A kisbirtokosokét pedig a napszámosoknak. A teherpályaudvar kérdésének em­lítése ntán befejezésül mondotta: — Nem ígérünk semmit. Nem aka­rom, bogy öt év múlva a szemünk­re vessék, hogy nem tettünk sem­mit. A pódium előtt ülők megtapsol­ták. Majd Farkas Ignác szólt. — Két rossz dolog van. A vám és a kartell. A nyakkendőmet e pen­gőért vettem, amikor a rozs ara S pengő volt. A kormány hálátlan a hadlkölesön-tulajdonosok, a liadirok- kanlak és a hadlárvákkal szemben. — Nem kell sok állami kiadás, nem kell sok egyetem. A napokban 42 mérnököt sofőrnek neveztek ki. Máté József dr. ezután egy öt év előtti programbeszédből idézett. -» Majd föladta a kérdéseket: Van-e olyan ember Itt, akinek a lova nem süllyed szügylg a sárba? Álljon fői az, akinek öt év óta csökkent as adója! A pódium előtt ekkor felállt egy választó, hogy neki nem csökkent. — Üljön le — szóltak felé —, an­nak kell felállni, akinek csökkentet- télr ... (Kecskeméti Közlöny — 1931. jun, 23.) (Folytatása következik) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents