Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-05 / 55. szám
Kis ügyek — nagy ügyek Fnv tafT/rirnlAo * , ahogyan a taggyűlés majdnem mondani! De megérti-e ezt a . 7*rr yyiu‘ss tapaszta- állást foglalt. (Még szerencse, panaszos? Nem valószínű! latai indítottak arra, hogy a hogy a járási pártbizottság első Kis ügy? Hát ha a községi Míto nyilvánossága előtt pole- titkára is jelen volt.) gondokkal vetjük össze, akkor rmzaljak erről a kérdésről. Va- Miután a bizalmi — nagyon kicsi. Ha a járás problémáihoz i^kTs úíl ez nasylw0"2“1111 tisztelettudóan - előadta a%a- hasonlítjuk, még kisebb, és Nos Ho’hh t^bín naszt, az alapszervezet titkára folytathatnám a sort. Nos, előbb tálán lassúk a erélye.scn — kissé talán ridegen Egyet azonban nem szabad °eÍT taggyűlésen az egyik is ilyenféle választ adott: <"«" ?}íel?j.ten.ünk:. .V^.aho1 a m*gye ._fy , en az egyik Dontos idézet de a lénveg 108 községé közül az egyikben Pártcsoportbizalmi elmondta, ’ egy embert sérelem ért. Panaaz egyik idős, nyugdíj vtíáh- r*-™ sza orvoslást vár. Nagyon kéelőtt aUó munkatársa kéréssel — Miért nem mondtad meg nyelmes álláspont kijelenteni: fordult hozzá. Tudta, hogy a Elvtars, hogy te kell latma; kÍR ügy_ nemP foglalkozhatunk kommunisták aznap este tag- nekl, nincs megfelelő szakkép- vele, Én ^látom, hogy való- gyulésre jönnek össze. Az idős ze‘tsege; • másik elytarsnak ban nem teggyűlési ténia _ munkás (partonkívüli) arra kér- ^eg van. Meg kell értetni vele, ha jgazságosan megoldják az te a párt csoportbizalmit, kér- hogy a nagyobb szakkepzetteeg illetékesek a panaszos gondját, dezze meg a taggyűlésen: igaz- magasabb bért érdemel. akkor — valóban nem nagy sagosan jártak-e el vele. 90 fo- mennyire igaz' __ son- ügy- De ha a probléma megd ől tarn magamban. Csak az oldaüag marad, akkor az egyén fizetését, ugyanakkor egy máDevecseri Gábor: EGY PERC Megtréfált a Duna: belőtte tavasziszél-nyülal tödőmbe- orromba —- illatát? — szagát! immár hány évtized-magát! Ily sűrű volt és így oldott fel engem az elszállt nyarakkal együtt-lebegnem magam fölött. Ö, milyen egyszerű boldogság! Mint síromon a fű lengtem örök-percben a járdaszélen, mint ki magamat vidáman túléltem. nem fért a fejembe, miért kel- számára továbbra is nagy ügy UgyeS ** SS«« id& mum -arad: neki a legnagyobb. tartja. Kéri ^ fizetésék kiderült, Nem akarom leegyszerűsímit tegyen. Nagyon meghatott az a bizalom, amellyel az idős, párton- kívüli dolgozó a taggyűlésben t k latta védelmezőjét, azt a fóru- torfnrtíiV5 mot, ahol igaza i kiderül, ahol panaszát orvosolják, Bizonyítja, hogy a taggyűlés mondja meg! íöbt> év °ta — képzettség nél- teni a dolgokat, de vajon miből mi? teaven 3 g’ kül - kapta ezt a fizetést. A adódnak a község ügyei? Nyilmunkáját ugyanúgy végezte, ván az egyes emberek sok „kis” mint korábban, fegyelmi eljárás gondjából; az országos gondok kívüli dolgozó a taesvűlésten nern f°lyt ellene. Akkor miért a sok százezer ember sok száz- iótt„ „ ti.,., csökkentik most a fizetését 90 ezer „kis” gondjából. (Persze e gondok puszta összege nem Az alapszervi titkár válasza adJ5 az °rs^őgos gon okát.) hogy a pártot vezető erőnek, megadta a hozzászólások alap- . fordítsuk meg! Mikor igazságtevő hatalomnak tekinti, hangját. Sajnáltam a bizalmit, érdeklődnek az emberek a kö- amelyben nem csalódhat. El- mert majd úgy hatott, hogy mi- zassef hgyei iránt. Akkor, ha a gondolkodhatnánk azon, hogy nek hoz ilyen kis ügyet a tag- maguk ”, őgyet is felismerik ez az alapszervezet hogyan ví- gyűlés elé. Az ügyben aztán a a közösség „nagy ügyeben. Ha vott ki magának ilyen tekin- járási első titkár élvtárs rendet a nasy> országos megyei, járási télyt? Meggyőződésem, hogy jó teremtett és talán azóta a pa- célkitűzésekben felismerik a munkát végez, ha a pártonkí- naszt is orvosolták. Csak én ma,guk vagya'h céljait, törekve- vüliek is úgy bíznak a pártban, nem tudok megnyugodni. 90 fo- s, ila ez 'gy var?' akkOT nem Azon is rint! Mi az nekünk, ha a más °koz S°nd°t <f celok -egerte"zon 18 gondolkodhatnánk, go tn-intiáről --a Mpkíinir tese< elfogadtatása, es megvalo- hogy a taggyűlésre tartozik-e ez ^k - és ez egyébkénft d^’ sítása> mozgósítás a megvalósi- az ügy egyáltalán? Nyilván ~ mi• 3°, , tásra. nem. Jogi esetről van szó, mun- megyei Szűrte™százm l* De ha az egyén segítségre kaügyröl, amelynek szabálysze- itókba^ flárSan tí^ilhók szonü 05 a közösség - bár tengtel 1 ael»iílf blzottsag- ban gondolkodunk, mit jelent hetné ~ nem «EÚ^ segítséget, nak kell eldöntenie. nekünk 90 forint? Különösen az egyen nem érzi magat a ko‘ De mit lehet tenni, ha az ha az nem minket érint Ma- zósseghez tartozónak, a közösügy mégis a taggyűlés elé ke- gyarázzuk meg hogy a ’ bér- ség atomizálódik, egyedekre riilt? Mindent, csak azt nem, csökkentés jogős! Könnyű ezt hul1 szét__________________________A mi célunk a szocializmus t eljes felépítésének erőteljes folytatása. Ehhez minden erő összefogására, alkotó kezdeményezésének kibontakoztatására van szükség. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az egyes ember ügyét — az ő 90 forintos fizetéscsökkentését — nem kezeljük kis ügyként és nem dobjuk „nagyvonalúan” a semmiségek papírkosarába. Igen. ez a tanulság: Hogy egy ügy kicsi, vagy nagy, az nézőpont kérdése. De ha az embert arra a magaslatra helyezzük, amelyre való: az emberség magaslatára, akkor nem lesz többé kis ügy. El kell érnünk mindenütt, hogy az emberek munkahelyükön kedvvel dolgozzanak. Ennek egyik fontos feltétele, hogy mennyire érzik a dolgozók a vezetők, a közösség figyelmességét, gondosságát. Ezt valamikor „aprómunkának” neveztük. Azért talán, mert az ilyen „aprómunka” kiment a divatból, ez a szó is feledésbe merült. Baj, vagy nem baj, ez most nem is lényeges. Egy biztos: többet kell törődnünk az emberek „kis” ügyeivel, többet kell törődnünk az emberekkel! PAPES BÉLA Egy logopédus Kecskeméten Í smerik ugy-e kedves olvasóink Higgins mestert, a Pygmalion fonetika professzorát? Néhány mondat után bárkiről megállapítja, hol született. Montag Imre, a Színművészeti Főiskola tanára is ilyen ember. Sőt! Egyben- másban fölül is múlja világhírű „kollégáját”, Szóba elegyedik például valakivel és az illető beszédritmusa, hanghordozása, kiejtése alapján már tudja, hogy kivel, milyen vérmérsékletű emberrel hozta össze a sors. Ó vezeti a kecskeméti „beszédjavító” tanfolyamod. „Logopédus vagyok, ami azt jelenti, hogy a beszédhibák javításával foglalkozom.” — Így mutatkozott be. Majd így folytatta: Mezzofanti, a csodálatos nyelvzseni, a legszebbek közé sorolta a magyart. Ma már aligha foglalhatnánk el ilyen előkelő helyet e képzeletbeli versenyben. Az utóbbi félévszázadban sokat romlott kiejtébU Talán — tegyük hozzá ■— csak akkor lenne esélyünk, ha Montag Imre képviselne hazánkat. Saját példájával is bizonyítja: fél sikert jelent egy ügy számára, ha szépen, kultúráltan, világosan tagolva, meggyőzően hangsúlyozva, a szöveg jellegével azonosulva adjuk elő. Előadásaiban tudományos pontossággal úgy ábrázolja az egyetlen hang képzését, kiejtéséhez szükséges hihetetlenül szövevényes folyamatot, hogy hallgatói tüstént kedvet kapnak a fonetika, az artikuláció törvényszerűségeinek tanulmányozásához, Montag Imre meggyőző érvelése után úgy nézünk egy-egy csúnyán beszélő emberre, mintha gondozatlan ruhában járna. Harsány derültséget keltve mutatta be a minden szóra nyomatékot helyező „dumástt”, a fontoskodó hivatali zsargon, vagy a magas fekvésben rffektálő „operettnyelv” fonákságait. M anapság egyre többen hadarnak. A háromnégy szótagból álló szavakat ugyanany- nyi idő alatt mondjuk ki, mint a rövi- debbeket. Akt nem hiszi, figyelje meg környezetét. Esetleg sajátmagát. . Beszélt arról is, hogy a dadogás: betegség. Személyiségzavar. Szerencsére általában gyógyítható. Egyik kitűnő színészünkről kevesen sejtik, hogy „civilben” gyakorta megbokrosodik a nyelve egy-egy nehéz szótagnál. A pódiumon, más ember bőrében, hibátlanul fejezi ki magát. A közéleti de- mokrácia terjedése — mint ezt Nyers Rezső elvtárs is hangsúlyozta Kecskeméten — sürgeti a mindennapi beszéd további romlásának akadályozását, a kulturált beszéd terjesztését. Az utóbbi hetekben a jelölőgyfí- léseken is tapasztaltuk, hogy egyre többen kémek a nyilvánosság előtt szót. Az irodalmi színpadok, bábcsoportok tagjai, tanárok részére ' szervezett sikeres kecskeméti tanfolyamon valaki Gorkijra hivatkozott. „A szociali»- musban az emb--'''- fényes tisztásán''- élnek.” Szivek ’ vülröl-belülről dósán öltözködve' választékoson re- dezlk be lakni”1"’* És szépen beszélnek. He!fal Nándor Holló László 80 éves KIÄLTÄSNYIRA a Kiskun Múzeumban őrzött képeitől áU szülőháza. Eső-színű, öreg, emeletes épület a Mártonfy utca sarkán, földszintjén gyógyszertár, meg hegesztőpisztolyok fényétől viliózó műhelyek. ^ Kiskunfélegyházán, ebben a házban született 1S87. március 6-án Holló László festő, Munkácsy- és Kossuth-díjas érdemes művész. Gyermekévei a porlepte alföldi utcák világában, teltele; a papsajtos árokpartok, a színes forgataga félegyházi piacok olyan élményeket ültettek el lelkében, hogy lobogásuk hetven év mtU> tán is előtör ecsetjéből. Félegyházi származása elkísérte egész életében. A pesti Mintára jziskolában. majd Münchenben Hollósy Simonnál, végül Párizsban érik tehetsége a század elején. Járja a külföldet, Olaszországban és Spanyolországban barangol az ecset titkait fürkészve, látogatja a híres kiállításokat Európa-szerte. 1912-ben már nagy sikerrel állít ki maga is Párizsban. De amikor elborítja a Szajna partját a tavasz, őt az otthoni akácok mézillata hívja. Szülővárosától és a szülőföld tájaitól soha nem szakadt el. Mikor élete derekán a debreceni Tócos-kertben vert végleges tanyát, akkor is az Alföld iránti szeretet vezette. Maga így vall erről az olthatatlan rajongásról: „A parasztok vásznaimon mind félegyháziak. Még debreceninek sem mondhatom magam, bár itt élek. De én eszemjárásá- val mindvégig félegyházi maradtam. Őseimnél, származásomnál fogva vérem ma is oda húz, ahhoz a tájhoz. Ennyiben valóban alföldi vagyok. Piktúrám mégsem alföldi, csak a vérem az..“ A gyermekkori boszorkányrajzból induló életmű széles ivekké tágult színekben, élményben, témában, kifejező erőben. Benne rejlenek az örökös útkeresés, lázongás változásai, de egyben mindig ugyanaz maradt: az egyszerű emberekkel való azonosulásban, az elesettek sorsa iránti együttérzésben, és végtelen alföldi táj szeretetében. FESTÉSZETE — mint az imént idézett szavakban maga is vallja — mégsem tájhoz kötött. Expressziv lobogása, színkultúrája és drámai kifejezőereje az egyetemes festészet maradandó értékei. Őszintesége nemcsak a festészetünkben egyedülálló önarcképsorozatán tükröződik, hanem minden képét uralja, a történelmi kompozíciótól a tájképekig. Amennyire csendes, visszavonult az életben, olyan szenvedélyes, tiltakozó, vádoló, vagy éppen örömet harsogó a festészete. Ha szenvedett az értetlenség, közöny miatt, a tilalmast parasztok, vagy a tiszadadai halászok közt keresett és talált megnyugvást. Későn, hajlott korban érte el végre a teljes elismerés. 1956-ban, éppen harminc évvel az utolsó nagyobb fővárosi kiállítás után jelentkezhetett ismét Budapesten, az Ernst Múzeumban. ötven évvel a párizsi siker után Munkácsy-, majd Kossuth- díjat kap. Egymást érik kiállításai, érdemes művész lesz. és néhány napja, a 80. születésnapja alkalmából rendezett retrospektív kiállítás megnyitóját követően mellére tűzték a Munka Érdemrend arany fokozatát. ALKOTÖ KEZÉT ma is ifjúi energiák vezetik. Jelenlegi kiállításának anyagát jóformán kivétel nélkül az utóbbi évtized terméséből válogatta. Több százra tehető a számuk. Napjait bearanyozza. az alkotás számára háborítatlan légkört teremt körülötte társa, Olga asszony, s Holló László ecsetje alól új képek fényeiének ki, titkolva és cáfolva a régi elevenséggel, hogy alkotójuk 80 esztendős. Falu Tibor Bozsó János: Présházak a szőlőskert végén.
