Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-31 / 76. szám

Tervezték — megvalósították Gázcseretelep és mozaiklapüzem épült Hartán (Tudósítónktól.) Amikor tavaly tavasszal a Hartai Községi Tanács ülésén elhangzott a javaslat, amely gázcseretelep felépítését sürget­te, bizony akadtak kétkedők, akik nem tudták elképzelni, hogy belátható időn belül a cseretelep megvalósul. A község vezetői azonban alaposan rácáfoltak a kétkedés­re. Felvették a kapcsolatot a Solt—Harta és Vidéke Körzeti Fmsz-szel és javasolták: közös erőből hozzanak létre egy min­Elhanyagolt lehetőség TÖBB mint négy évvel ez­előtt, 1963. január 1-én lépett életbe a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 24. számú törvény- erejű rendelete a társadalmi bíróságok megalakításáról. Ezt követően minden olyan üzem­ben, vállalatnál, ahol a foglal­koztatottak száma meghaladta a százat, létrejöttek a dolgozók­nak e választott szervei. így tör­tént megyénk vállalatainál, üze­meiben is. Egy-két évig még el­mondhattuk, hogy kezdeti nehéz­ségek, a gyakorlat hiánya nehe­zíti a munka teljes kibontako­zását, annak a célnak a meg­valósulását, hogy a társadalmi bíróságok valóban egyik komoly tényezői legyenek a munkafe­gyelem megszilárdításának. Ezek a választott szervek ugyan­is az üzemi kollektíva erejével, erkölcsi súlyával közvetett mó­don igen nagy hatást tudnak gyakorolni a termelő közösség­re, annak minden tagjára, de főleg azokra, akik összeütközés­be kerülnek különböző írott, vagy íratlan törvényekkel. NÉGY ÉV UTÁN — jelenleg — hol tartanak megyénk társa­dalmi bíróságai? A féjlődés vi­tathatatlan, de rögtön tegyük hozzá: nem kielégítő. Sokkal többre lennének képesek, mint amennyit végeznek. illetve amennyit rájuk bíznak. Fussuk át röviden az elmúlt évek sta­tisztikáját és kiderül, hogy a számszerű kimutatások sem en­gedik meg az optimista követ­keztetéseket, annak ellenére, hogy némi emelkedés mutatko­zik. 1963-ban összesen 104 tár­sadalmi bíróság volt a megyé­ben, de ebből az év folyamán csak 84 tárgyalt. Egy év múlva számuk hárommal növekedett, s a 107-ből 1964-ben már 95 folytatott eljárásokat. Két év­vel ezelőtt 151 üzemben műkö­dött a dolgozók e választott szerve, tavaly pedig 132-re apadt a számuk. Ez a rövid át­tekintés azonban még nem len­ne elegendő alap ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le. Nézzük meg a Panaszkodnak a mozilátogatók Bácsalmáson kevés a szóra­kozási lehetőség. Ezért is fo­gadják a község lakói olyan nagy örömmel a jónak ígérke­ző filmeket. Az utóbbi időben azonban sok panasz hangzott el, s a helyi mozi vezetője sze­rint ezek az észrevételek jogo­sak. Az utóbbi hetekben ugyan­is többször előfordult, hogy a hirdetettek helyett más filme­ket küldenek a községbe. Jog­gal aggódnak a mozilátogatók, hogy az ilyen esetek miatt a nagv érdeklődésre számító fil­meket nem nézhetik meg. Miért kezelik mostoha gye­rekként a bácsalmási filmked­velőket? Miért kell más filmet nézniök, mint amit a műsor­tervben jeleznek az illetékese- sek? Molnár József Szakszervezetek Megyei Taná­csának az 1965-ös esztendőről készített jelentését, amelyben a társadalmi bíróságokról többék között ezt olvashatjuk: „A tár­sadalmi bíróságok passzivitása növekedett. 1965-ben 30 száza­léka nem tárgyalt, mert a gaz­dasági és a szakszervezeti szer­vek nem igényelték tevékeny­ségüket. . E NÉHÁNY SOROS megálla­pítást — változó százalékokkal — a többi összefoglalóhoz is oda lehetne illeszteni anélkül, hogy megváltoztathatatlannak ítélnénk a helyzetet. Több al­kalommal írtunk már erről a néhány üzemben, vállalatnál ma is meglevő maradi nézetről, amit az idézett SZMT-jelentés így foglal össze: nem igényel­ték tevékenységüket. Ebben az is benne van, hogy volt olyan ügy, ami a társadalmi bíróság elé kerülhetett volna, de a gaz­dasági vezető, a szakszervezeti bizottság „egyszerűbbnek” lát­ta, ha a vétséget elkövetőnek átnyújt egy cédulát: írásbeli megrovásban részesíti stb. Tö­mörebben megfogalmazva: nem ismerték fel a társadalmi bíró­ság működésében rejlő lehető­ségeket, azt szükséges rossznak, felesleges ceremóniának tart­ják. Ezzel a nézettel annál inkább vitatkozni kell, mert — mint említettük — a megye társa­dalmi bíróságainak közel egy- harmada, harminc százaléka nem tárgyalt 1965-ben. Nem akarjuk felsorolni a „mulasztó” vállalatok, üzemek nevét, ez fe­lesleges is volna, de annyit ér­demes megjegyezni, hogy a szo­cialista üzemnek nemcsak a termelés a feladata, hanem az emberekkel, a munkásokkal va­ló foglalkozás, a dolgozók ne­velése, formálása is. Eleget tesznek-e ennek a követel­ménynek azok az igazgatók, szakszervezeti titkárok, akik „nem igénylik” a társadalmi bíróságok működését, akik nem tudják, hogy nem akarják fel­ismerni a kollektíva nevelő ere­jét, egy-egy tárgyalásnak a mu nk a fegyelemre gyakorolt jó hatását, a vállalati, üzemi de­mokrácia kiszélesedését, ami végső soron a termelő munká­ban is kamatozik; KITÉRŐ indokként azt sem lehet felhozni, hogy a megyei főügyészség, vagy a megyei bí­róság nem foglalkozik kellő mértékben a társadalmi bírósá­gok tagjaival, mert minden év­ben háromszor szakmai előadá­sokat tartanak számukra. Ebi­nek eredményeként egyes he­lyeken a társadalmi bíróságok már bonyolultabb ügyeket is meg tudnak oldani. Példaként említhetjük a Kiskunsági Álla­mi Erdőgazdaságot, az ÉM. Fémmunkás Épületlakatos és Tömegcikkipari Vállalat kecs­keméti gyáregységét stb. A fel­sorolás természetesen koránt­sem teljes, hiszen említhetnénk még több gyárat, vállalatot, ahol felismerték a lehetőséget és beleillesztve a kollektíva éle­tébe, jól kihasználják azokat. Igaz, hogy ez némi fáradságot, szervezést igényel, de — s ezt a gyakorlat Igazolja — megéri. G. S. den igényt kielégítő létesít­ményt. A javaslat visszhangra talált és Hartán külön mozga­lom indult: célrészjegyet jegyez­tek, hogy minél előbb felépül­jön a telep. Mennyire várták az emberek ennek a felépülé­sét, mi sem bizonyltja jobban, minthogy már az első két hét­ben mintegy 70 ezer forint ér­tékű jegy gyűlt össze. Az fmsz sem késlekedett, azonnal hoz­zálátott a szükséges építőanya­gok beszerzéséhez. A kivitele­zési munkákat a hartai Lenin Tsz építőbrigádja vállalta és dicséretes gyorsasággal hozzá­kezdett. A többi hartai tsz-ek. is derekasan kivették részüket a munkákból, hiszen az építke­zés földmunkáit javarészt ők végezték el. S március végén megtörténik a cseretelep mű­szaki átadása. A hartai gázfogyasztók nagy örömmel nyugtázzák az új léte­sítményt, mert ezután nem kell Dunavecsére járni palackot cse­rélni. Ugyancsak a napokban kerül sor a hartai Duna-parton fel­épült mozaiklapüzem műszaki átadására. A mintegy 3 millió forint beruházással épült üzem teljes kapacitással 7—8 millió forint értékű árut termei. Ja­nuár 1-től szerepel profiljuk­ban vasszerelés és február 1-től pedig a mozaiklap-termelés. Termékeik közül említésre mél­tóak a szőlőtámasztó betonru- dak, ebből évi terve 56 ezer darab, a mozaiklap-termelés, át­ereszcsövek és salakblokk gyár­tása. Az üzem ötvenöt hartai dolgozót foglalkoztat majd. Az újonan épült üzem a megyei TÜZÉP Vállalattól kapja a megrendeléseket és a környező TÜZÉP-telepeket látja el ter­mékeivel. A létesítmény beruházója a Solt—Harta és Vidéke Körzeti Fmsz. Jó üzetet csinált, hiszen a gazdaságossági számítások szerint a jövedelmezőség a já­rás hasonló üzemeihez képest jobb. Hartán tehát már a kong­resszus szellemében tevékeny­kednek. A példa követésre mél­tó, hiszen önerőből és kellő ru­galmassággal sikerült megolda­niuk régóta húzódó problémá­jukat. Csapai Lajos A kecskeméti üzfetek ünnepi nyitvatartása Április 2-án, vasárnap: Az élelmiszer- és iparcikkboltok a szombati nyitva tartás szerint árusítanak, az Állami Áruház és a ruházati boltok 16 óráig lesznek nyitva. A vendéglátó üzletek a szombati rend szerint üzemelnek. Április 3-án, hétfőn: 7-től 10 óráig tart nyitva a Kossuth téri, a Batthyány utcai, a Hor- nyik János utcai élelmiszerbolt és valamennyi tej szaküzlet, a piac és a piaci árucsamok pe^ dig 6-tól 10 óráig. A vendéglátó üzleteire a szombati nyitvatar- tás vonatkozik. Április 4-én, kedden: Délelőtt a Szabadság téri, délután a Rá­kóczi úti édességbolt, valamint a Szabadság téri dohányszak- üzlet lesz nyitva a vasárnapi rend szerint. Az összes többi üzlet és piac is zárva lesz. A vendéglátó üzletek vasárnapi rend szerint üzemelnek. Lajos bácsi búcsúja Ünneplőbe öltözve lépett szerdán reggel az áruházba. Sétálgatott a pultok előtt, figyelve a vásárlók so­kaságát, miközben eszébe jutott: Vajon hányszor tette meg ezt az utat az elmúlt 19 esztendő alatt? Hiszen, néhány ma is itt dolgozó kartársával, már 1948-ban, az áru­ház építésében is részt vett. — Lajos bácsi, te semmit sem öregedtél, mióta együtt dolgozunk! — mondták neki kollégái a nyug­állományba vonulása alkalmából rendezett ünnepségen. Fekete Lajos, a Kecskeméti Álla­mi Áruház igazgatóhelyettese, 53 évvel ezelőtt kezdte tanulóként a kereskedőszakmát. Tizenhárom éves volt akkor. Ott a búcsúztatásán Kovács Jenő, az Országos Áruház Vállalat Vezérigazgatóságának fő­osztályvezetője, Vértes Tivadarné párttitkár, Pethes László szakszer­vezeti titkár és az áruház dolgozói. Egyed Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára és Gerőcs István, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője szintén helyet foglalt a széksorokban, amikor dr. Weither Dánielné igazgató elmondta bú­csúztató beszédét. Egymást követték a jó kívánsá­gok, a köszöntők, s a meghatottság könnye csillogott a szemekben, amikor Lajos bácsi átvette a „Bel­kereskedelem Kiváló Dolgozója” ki­tüntetést, majd a kecskeméti, a fél­egyházi áruház dolgozóinak aján­dékait. A küzdelmekben, eredményekben gazdag évtizedek epizódjainak fel­idézésekor mindig ez volt a vissza­térő refrén: Fekete Lajos munkás­sága összeforrt a megye szocialista kereskedelmének egyik bázisa, a kecskeméti, a félegyházi Állami Áruház ^fejlődésével. Ilyen előzmé­nyek után senki sem csodálkozott, amikor Lajos bácsi ígéretet tett: szívesen segít, ad tanácsot a jövő­ben is a fiataloknak. Ha akarna, sem tudna elszakadni az áruháztól. — Ott leszek — ígérte —, a terme­lési tanácskozáson is, amikor meg­kapjátok a maximális 24 napi nye­reségrészesedést. B. Gy. Gólya-hir Leszállóban vol­tam a vonatról a kecskeméti állomá­son. Még nem tet­tem le lábam a lép­csőről, mikor egy kislány kopogtatott a peronról a vál­tamra. — Bácsi kérem, legyen szíves ezt a levelet valahol be­dobni. Én még messze utazom, s azt akarom, hogy mielőbb megkapja a címzett. Az utolsó szava­kat már a talajon állva hallgattam, s kezemben a kes­keny levéllel kész­ségesen bólogattam. — Hogyne, na­gyon szívesen. Mindjárt bedobom. Aztán elsiettem a bal oldali kijárón át. Közben mérle­geltem. Ha megbí­zóm kérését tüstént teljesíteni akarnám, elszaladhatnék a le­véllel a 2. sz. posta- hivatalhoz, oda az épület túlsó végére. De miért húzzam az időt. Mire odaérnék, azalatt a Rákóczi út i Af­sarkához is eljutok. Ott, vagy nem messze biztosan lesz postaláda. Mentem hát. Le­het, hogy nem jól néztem, de hiába meresztgettem a sze­mem a főútvonal épületeinek falára — át-átpillantgat- tam a túloldalra is, hátha a bíróságnál, hátha a népfront­nál? — postaládát nem vettem észre. No, majd a tér üz­letsorokkal ékes ol­dalában találok — gondoltam. Itt sem volt szerencsém. Majd az Állami Áruháznál! Ott sem. De a tanácsházánál biztosan lesz! — biztattam magam. Nem lett. Majd ebédszünet­kor folytatom — adtam meg magam, és zsebredugtary, a kislány levelét. Dél­ben ismét tettem egy kört. Főtéri üz­letek mellett vissza. No, az OTP-sarok- nál lesz; gondolom, elnéztem reggel. Majd az MNB-nél, Vj, . ha már itt nincs. El a Körösi utcán, elkanyarodni a Mo.ckó büfé felé, háztartási bolt — nincs postaláda. Mégegyszer — szemle a túlsó ol­dalon. Sehol a pi­ros ládikó. Még tartott az ebédszünetből, át­vágtam a leánygim­náziumhoz. De itt miért is lenne, mi­kor közel már az 1. sz. posta. Felvágva iparkod­tam odáig. Nem hiába. A főposta­épület sarkán vidá­man piroslott a postaláda. Nagy kő esett le a szívem­ről, miután a gyön­géd betűkkel cím­zett levelet bedob­tam. Jó tettért jót várj — tartja a közmon­dás. Erre gondol­tam, miközben lo­vagi önérzettel vo­nultam el a vere­bektől hemzsegő fák alatt. így is volt. Később egy bará­tom érdeklődött — a kalapomra mu­tatva. — Mi az, már itt vannak a gólyák? (t) Ugye szép? Tiszakécskén kézimunka-kiál­lítást rendeztek a művelődési ház emeleti helyiségében. Üde, tavaszi hangulat, színes és ün­nepélyes otthonosság fogadta a látogatókat. A modern bútoro­kat, berendezési tárgyakat a nőtanács tagjainak szebbnél- szebb, magyaros kézimunkái — térítők, futók, díszpárnák, fali­szőnyegek, alátétek — díszítet­ték. Mint a rendezők említet­ték, egyik célja éppen az volt a kézimunka-kiállításnak, hogy az érdeklődőknek bemutassák — a legkorszerűbb lakásberen­dezéssel is pompás összhang­ban lehetnek a művészien elké­szített, népi motívumos, hagyo­mányos kézimunkák. (Fényké­pezte: Tóth Sándor.) vwvw'^vwwwv>/vwvw»/wyw>/w*/ PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: F. Tóth Pál Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj l hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 065 JA LJZt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents