Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-31 / 76. szám
1967. március 31, péntek 3. oldal Bocs megyeiek a diákköri konferencián A NAPOKBAN rendezték meg a Tudományos Diákkörök VIII. országos konferenciáját. Az ország különböző városaiban több mint 700 dolgozatot olvastak fel ezekben a napokban a legeredményesebben tanuló és munkálkodó egyetemi és főiskolai hallgatók. A Szegedi József Attila Tudományegyetem és a Tanárképző Főiskola neveltjeként sok Bács-Kiskun megyéből elszármazott fiatal vett részt tudományos igényű és néha szakmailag is új eredményeket felmutató önálló munkával a Debrecenben megrendezett társadalom. és természettudományi tagozatok ülésein. Ezek az emberek nemcsak állandó lakásuk révéin kötődnek szőkébb pátriájukhoz, hanem ide fűzik őket a családi és emberi kapcsolatok szálai is. Sőt. a biológia—földrajz—mezőgazdaságtan szakos Szörfi István például — társadalmi ösztöndíjas lévén — Jánoshalmára szeretne kerülni. Gyakorlati jelentőségű, korszerű gazdaságföldrajzi témát dolgozott fel és 700 forintos pályadíjat nyert. — Ha sikerül Jánoshalmára kerülnöm, akkor a tanári teendők mellett a földgáz- és olajkutatási lehetőségekkel foglalkozom majd. Hiszen földrajzi— gazdaságossági szempontból ezt a területet még nem dolgozták fel — mondotta. AZ EGYIK legtekintélyesebb minősítést az országosan kiemelt ezerforintos pályadíjat érdemelte ki a kunszentmiklósi Damjanich János Gimnáziumban végzett, jelenleg utolsó éves főiskolás, Mező Gyöngyi. — Ha Bács-Kiskun megyében sikerül állást kapnia, lát-e lehetőséget arra, hogy folytassa kutató tevékenységét? — Lehetőleg Kunszentmik- lósboz közel szeretnék elhelyezkedni. Mindenképp tovább folytatnám a népesedéstörténet törvényszerűségeinek elemzését egészen napjainkig. Érdekes lenne megállapítani a betelepedések és a természetes szaporulat mértékét. Hasonlóan reprezentatív díjjal, miniszteri dicsérettel jutalmazták a Bajáról, a III. Béla Gimnáziumból elkerült, most ötödéves olasz—történelem szakos Szegfű László referátumát, ő Szent Gellértnek eddig félreértett művét fordította — az országban először — magyarra és helyére tette ezt a lényegében Bogumil ellenes vitairatot. NEM KELL szégyenkeznie megyénknek a gimnáziumi előképzést illetően. Hiszen lehetne folytatni még az interjúkat, a konferencián részt vett Bács- Kiskun megyei hallgatók felso- sorolását. Itt volt a két dolgo- . zattal is szereplő, kiemelt pályadíjas Révész István, s az ugyancsak a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban érettségizett földrajz—földtan szakos Iványosi Szabó András. Elküldte értékes Moravia-dolgo- zatát a bajai Baróti Tibor is. EZEK a jelenleg még egyetemista vagy főiskolás hallgatók telve vannak tervekkel, ambícióval. És némi eredményt is fel tudnak mutatni már. És hazajönnének. Géza Ferenc Huszonhárom éves fiatalember; gondjaira bízva egy nemrégiben átalakított szép könyvesbolt félmilliós készlete, továbbá egy alföldi város, könyv- terjesztésének minden gondja. Van ehhez kellő tapasztalata, vezetői képessége, erélye és ereje? Asbótlh Miklós, a kalocsai könyvesbolt vezetője ötödik éve dolgozik a szakmában és két éve vezeti a kalocsai könyvesboltot. — Érdekes körülmények között kerültem ide Kalocsára — Sopronból. Két évvel ezelőtt az Állami Könyvterjesztő Vállalat központja, megkérdezte: volna-e kedvem elvállalni a kalocsai boltot. Kicsit meghökkentem a feladattól, de aztán arra gondoltam, ma már nem marad magára az ember semmiféle munkaterületen. így elvállaltam, bízván a kalocsaiakban... — És nem csalódott? — Egyáltalán nem, sőt többet is kaptam, mint amire számítottam. Két év alatt — amennyire ez lehetséges — magam is' kalocsai lettem, pedig az Alföldet még nem ismerem eléggé. Magáról a könyvesboltról csak ennyit: nemrégiben korszerűsítették, most a város egyik legszebb üzlete. És a munkája? Januári tervét 130 százalékra teljesítette. < Ám témánk jelen esetben inkább Asbótíh Miklós, a könyDankó-múzeum Csengődön Régtől fogva dédelgetett, s már hosszú ideje vajúdó terve az illetékeseknek, hogy a csengődi egykori Dankó-villában múzeumot rendeznek be a nótaköltő emléktárgyaiból. Mind ez ideig számos akadály állt e szándék megvalósításának útjában. Egyebek között az, hogy az épületet a Kiskőrösi Állami Gazdaság jelenleg munkásszállásnak használja. Mint azonban arról nemrég értesültünk, rövidesen felépül a közelben a 200 személyre méretezett KISZ-tábor, amelyet a táborozás „holtidényében” — munkásszállás céljaira vehetnek majd igénybe. Az így felszabaduló Dankó- villa renoválásához még idén nyáron hozzákezdenek. Remélhetőleg nem sok idő múltán arról számolhatunk majd be olvasóinknak, hogy a Hazafias Népfront, a községi tanács és a Kiskőrösi Állami Gazdaság összefogását siker koronázta és Csengőd határában megnyitja kapuit a Dankó Emlékmúzeum. „mindenese“ vesbolt fiatal vezetője. Amikor a napokban a város vezetőivel a népművelés helyzetéről beszélgettünk, nevét példaként említették: ilyen a jó könyvkereskedő, akit nemcsak a pult mellől ismernek a város lakói, hanem onnan is, hogy szabad idejében szíwel-lélekkel fáradozik a város kulturális életének fellendítésén. Köztudomású, hogy a Kalocsán működő értelmiségi klub egyike az országban működő legjobb ilyen együtteseknek. A klub egyik mellékága az értelmiségi fiatalok klubja, amely most bontogatja szárnyait. Nos, Itt talált helyet elsőnek a fiatal könyvesboltos. Hogyan? Hát úgy, hogy benne van mindenben, ami előre mozdítja a klub dolgát. Szórakoztatni és tanítani — ez a fiatalok klubjának is kettős célja. Persze, sok a nehézség, gondok adódnak a vezetés körül is, meg a program összeállítása sem utolsó feladat. — Asbóth Miklós a filmesztétikai klub „gépésze” is — dicséri sokoldalúságát Bagó István, a művelődési ház művészeti előadója. — Nem irtózik a „mindenes” munkáktól és amellett nagyszerű szervező. — Most autóbusz-kirándulást szervezünk Szegedre — újságolja Asbóth Miklós. — Aztán az Irodalmi Színpadnak tervezünk műsorokat. Készülünk a Költészet Napjának kalocsai megyei hátunk mögött harcolt az ellenséggel. Nem hallatott magáról jobb oldali szomszédunk sem, hallgatott Grecsanij tábornok hadosztálya, mely Cegléd irányában támadott. Előttünk pedig megkezdődött a német hadosztályok csapatösszevonása. Déltájban már fellángoltak a harcok. Kocsink a homokbuckák között hatalmas porfelhőt kavarva, nehezen haladt a tanyavilágban. Valahol itt, Kecskemét környékén volt a parancsnoki állásunk. Nehezen találtam meg a kis tanyát. A gépkocsi megállt a kiskapunál. Fiatalember és egy kislány jöttek elénk. Értetlenül néztek a katonaruhás vendégekre Hamarosan negyven év körüli asszony jött ki a tanyából. Mindjárt megismertem régi barátunkat, bár nagyon megváltozott. Akkor, az emlékezetes háborús éiszakán Ilonka nagyon megijedt a katonáktól, felkanta gyermekeit és bevette masát a szoba sarkába velük. Galina, tolmácsunk, beszélgetni kezdett vele. valaki a tisztek közül csokoládét vett elő zsebéből és elosztotta a gyerekek között. Mi kimentünk az udvarra, hogy ne zavarjuk a beszélgetést, de Galina nemsokára behívott bennünket, a „diplomáciai viszony” megteremtődött. A gazdasszony begyújtott a kemencébe, a gyerekek élvezettel majszolták a csokoládét. Ilonka elmesélte, hogy férje a fronton van, levelet régen nem kapott tőle, azt se tudja, él-e? Nehéz sora van, egyedül a két gyerekkel, a kis földdel és a magas adókkal. Nemsokára itt a tél, vajon megérik-e a tavaszt? Az asszony szemeiben elkeseredés tükröződött. Most másként 'nézett ki. Mozgásából, tekintetéből magabiztosság áradt. — László, Marika! — hívta Ilonka gyermekeit. — Gyertek gyorsan, ez az a tábornok, aki nálunk volt. ö adott akkor pénzt, hogy kifizethessük az adósságainkat. Ahogv István ezt lefordította, eszembe jutott, mikor elhagytuk a tanyát, összeszedtünk minden pénzt, ami a zsebeinkben volt, — valami kétszáz pengő gyűlt össze, — és otthagytuk az asztalon* — Hol a férje? — kérdeztem Ilonkát. Könnyek csillantak szemeiben: Nem jött haza. Egyedül kellett felnevelni a gyermekeit. — Köszönöm, most már jól élünk, hála maguknak. A gyerekek tanulnak, én a szövetkezetben dolgozom. Ha rágondolok, nem is tudom, mi lett volna velünk, ha a szovjet hadsereg nem zavarta volna el a fasisztákat ... i Ilonka behívott bennünket a házba, ebédre marasztalt. Míg az ebédet készítette, elmeséltem Istvánnak a további eseményeket. Mikor harcba bocsátkoztunk a németekkel, Csongrád felől futár érkezett. Jelentette, hogy Grecsanij hadosztálya nem tudott átkelni a Tiszán, bal oldali szomszédunk megállt Szeged alatt, egyedül mi törtünk be az ellenség hátába. A bekerítés veszélye forgott fenn. Ügy döntöttünk. hogy visszavonulunk Csongrád felé és megerősítjük a hídfőállásainkat. Megsemmisítettük az elfogEmlékezés Kállai Évára A vészterhes 1942-es eszíl tendő nyarán az And- rássy-laktanya úgynevezett hosszú szobájában hetek óta ültek, falnak fordulva a letartóztatott kommunisták. A rabok megszokták a fájdalmakat, amelyeket a csendőrnyomozók okoztak nekik; hozzászoktak a jajhoz, a sebekhez, még a közeli halál gondolatához is. Mégis megdöbbentette őket, amikor egyik reggel belökte valaki az ajtót, és hosszú, fekete hajánál fogva vonszolt be egy eszméletlen nőt. — Ne tettesd magad! — kiáltotta a detektív, és belerúgott. — Beszélni fogsz! Kik voltak a társaid? A nő nem mozdult. Nő? Inkább gyermeknek látszott. Vékony, sápadt kisleánynak. Az óriás csendőrnyomozó még egyszer belerúgott. Semmi. Behívta az orvost, az injekciót adott a lánynak, de ez sem hatott. Akkor letakarták csomagolómegnyitójára. Aztán most szervezem a hajó- és repülőgépmo- dallező kört, tárgyalunk az MHS-sel, s helyiségen múlik az egész. Sok a jelentkező, nagy az érdeklődés. — Ha megszerette Kalocsát, szándéka ittmaradni? — Igen. Csakhát az albérlet... Elhoznám a szüléimét is, ha lakáshoz jutnék. Nagyon sok itt a lehetőség, sok az érdekes kezdeményezés, nekem tetszik Kalocsa. Balogh József lalt repülőgépeket, és visszavonultunk. Másnap egész nap dühöngtek a harcok. A németek minden erejüket bevetették, hogy a vízbe fojtsanak bennünket. Nem rajtuk múlott, hogy nem sikerült. Beszélgetésünket a gazdasz- szony szakította félbe, ebédhez hívott. De hamarosan tovább folyt a szó a gyerekekről, arról, hogy nyitva előttük az élet, a tanulás, a munka. Nem dörögnek felettük a sortüzek. És ez bizony nagy boldogság, melyért sok szovjet katona életét adta... Melegen elbúcsúztunk Ilonkától, gyermekeitől, tovább Indultunk. Előttünk már látszott Kecskemét. ... Sok év telt el. Behegedtek a háború sebei. Elsimult, újra terem a bombák által felforgatott föld, de a szívekben megmaradnak az emlékek az átélt nagy szenvedésekről és a nép hőstettéről. (A. Kovtun visszaemlékezéseiből fordította és összeállította: Sávolt Béla) papírral. A többiek iszonyodva lesték a papírt: moccan-e alatta az áléit test. A nyomozó bosz- szúsan legyintett: — Ez meghalt. Így jár mindegyik, ha nem vallja be, kik a társai. Ebben a pillanatban nyöszörgés hallatszott. A csendőr is elhallgatott meglepetésében. Így tisztán ki lehetett venni a lány szavait: — Nem tudok semmit... nem mondok semmit... Kl i volt ez a bátorlelkű kislány? Kállai Éva nem volt már gyerek akkor: 25 esztendős, csak sokkal fiatalabb- nak látszott. Négyéves mozgalmi múlt állt mögötte. A kommunista pártnak még nem volt tagja, csak rokonszenvezett vele — talán éppen ott, a halál torkában edződött benne acéllá a meggyőződés. Az internálótáborban, a börtönben — amely az Andrássy-laktanya után következett — megszerezte a megfelelő elméleti tudást is. Amikor 1944. március 22-én — három nappal az ország német megszállása után — kiszaba- I dúlt, nem törődve a hatalmassá lett veszéllyel, betegségével azonnal jelentkezett: forradalmi munkát kért. Párttag lett. Életének vágya beteljesedett; nem kímélte magát ezután sem. Úgy dolgozott,• ahogyan azt mindig elképzelte — ha kellett, éjjel, ha kellett, nappal —y sokszorosította a párt titkos sajtóját, szervezte az illegális találkozókat... Amikor a főváros Vili. kerületét felszabadította a Szovjet Hadsereg, az örömtől könnyezve mondta a kerületi pártszervezet megalakulásakor: — Amit ezután megéleky ajándék. i| z „ajándék”: 12 rövid év *1 volt. Rövid, mert ez is tömérdek ■ munkában telt el; nem is érzékelte az időt a nagy rohanásban, holott valóban egy életre való esemény sűrűsödött ezekbe az évekbe: volt párttitkár, és igazgató — végre egész napját a párt nevelő- szervező munkájának szentelhette. Férjhez ment, három szép gyereke született. Csak azt sajnálta, hogy aránylag keveset lehet a családjával. Beiratkozott az egyetemre is, mert úgy érezte, többet kell tudnia a munka jobb végzéséhez. 1954-ben a budapesti pártbizottságra került. Itt dolgozott az ellenforradalomig; az ellenforradalom alatt egyszer ment ki csak a pártházból, amikor megnézte otthon, hogy vannak a gyerekekj nem esett-e bántódásuk? Október 3Ö-án az ellenforradalmárok ostrom alá vették a pártházat. A lőszer elfogyott, az ellenség óriási túlerőben volt. Mint a később elfogott huligánok elmondták, azzal a paranccsal törtek be a pártbizottság székházába, hogy foglyot ne ejtsenek, végezzenek ki mindenkit. Meg kell szerezniük az iratokat, a névsorokat, amelyek alapján meg tudnak találni majd Budapesten minden egykori párttagot. Kállai Éva ezer és ezer budapesti kommunistát ismert. Eszébe jutott az Andrássy-laktanya, az őrjöngő ellenforradalmárok, a lelki kín, hogy ne árulja el társait. S amikor már nyúltak utána a gyilkosok, hogy folytassák, ahol elődeik 1942-ben abbahagyták — leugrott a mélységbe. Tf? állal Éva megérte még, « ha kórházban is, a forradalmi erők felülkerekedését, a gyors konszolidáció kezdeteit. A kórházi ágyon halt meg fél év múltán ez a testileg gyenge, de akaraterejében, meggyőződésében hihetetlenül erős asz- szony. Halálában is győzött: példáján generációk nevelkednek tisztább emberré. Ha életben marad, most lenne 50 éves. ... „ .. Mate György
