Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-29 / 75. szám
1967. március 30. csütörtök 5. oldal GÖLDNER TIBOR kiállítása a Bajai Türr István Múzeumban Nagy érdeklődés kíséri Göldner Tibor fentőművésznek a Bajai Türr István Múzeumban megnyílt kiállítását. Dr. Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettesének megnyitója képzőművészeti életünk jelenlegi forrongó állapotának felvázolása után a művész festészetének egyik legmeghatározóbb vonását, az őszinteséget hangsúlyozta. Valóban. Göldner Tibor töretlenül jár a maga stiláris útján. Nem befolyásolja semmiféle „modernebbnek” tekinthető stílus- és eszmeáramlat. A magyar festészet hagyományaiból egyenesen származtatható le jelenlegi alkotásmódja, ennek ellenére nem valamelyik nagy előd profilja sugároz ránk képei láttán. Rendkívül változatos előadási módjában sem az egykori Rudnay-tanítvány, sem a posztnasybányai hatást nem tükrözi egyértelműen. Hatásátvétele a magyar festészettörténet igen sok — különböző irányú — törekvésének immár egyéni ízt kölcsönző ötvözete, új kapcsolatok, új vonatkozások keresése. Csakis ezzel magyarázható, hogy a szinte egy Korszakban alkotott képek hol atmoszférikus problémafelvetéssel. hol változatos hirtelen- ségű oldottsággal, hol tömbszerű architektúrával hatnak. A különben nem egységes alkotói alapállást mégis rokonít- ja egy fontos meghatározó: a rendkívüli érzékenység, a mindent befogadó képesség, a köny- nyenalkotás adottságaiból fakadó lendületesség. A mestersé- gileg kifogástalanul felkészült festő szerteágazó érdeklődési köre témaválasztásában is megnyilvánul. A különböző karakterű tájak sokasága más-más előadásban sorakozik egymás mellé a kiállításon s ezt szerencsésen variálja az ember és környezete problémáinak — a külső és belső atmoszféra egymásra hatásának festői 'felvetésével. A kiállítás egységes szintjéből azok az alkotások emelkednek ki, melyekben a kompozíció. a színkészlet és a felületkezelés a legteljesebben egyensúlyban van. Ezekben a művekben minden képalkotó elem egymás hatásfokát erősíti, a megjelenítés hangulati mondanivalóját egyértelművé, igazzá teszi. Az „Anya gyermekével” szordinált felületet adó, mégis gazdag színes líraisága, az „Olvasó nő”, a „Műteremben” alkotói befeléfordulása biztos esztétikai egyensúlyt mutat, egyúttal pedig a művész tökéletes pszichikai eggyéválását témájával. A „Szemben Visegrád” lendületes nyugtalanságával, a „Fények-ámyak” tömbszerű zártságával, a téli természetet ábrázoló alkotások zord szépségükkel a remek tájképek legjavát jelentik. A csendéletek jól kapcsolódnak a tárgyszerűségből adódó festői lehetőségekhez. Göldner Tibor tudja, hogy az egyéni fejlődés elképzelhetetlen az állandóan ható grafikai munkálkodás nélkül. A műfaj minden ágát képviseli a tusrajztól a monotipiáig. Számos kis remekmű bizonyítja, hogy a művész nemcsak stúdiumnak tekinti a grafikát, hanem önálló műfajnak is. „Cantata profa- na”-jával a bartóki életműből fakadó benyomásait rögzítette mozgalmas ritmikával, ösztönös élménysugárzással. Göldner Tibor ezt megelőző 1963-as budapesti és 64-es bajai bemutatkozása már élénk visszhangot váltott ki. Nem szűkölködött szakmai elismerésben sem: több képét a Magyar Nemzeti Galéria szerezte meg. A mai Göldner Tibor töretlenül fejlesztette tovább régebbi erényeit, de sokrétűbb is lett. Tehetsége, vérbeli festői adottsága, temperamentuma további lehetőségeket sejtet. A város műértő társadalmának elismerése bátorít fel arra, hogy zárszóként mindannyiunk nevében gratuláljak szép, színvonalas kiállításához! Aszalós Endre Jót Működéi ifjúsági klub ' Januárban alakult újjá és azóta igen eredményesen működik Kalocsán Lisztóczki László gimnáziumi tanár irányításával az ifjúsági könyvklub. Tagjai a járási könyvtárban tartják ösz- szejövetelüket. Legutóbbi, márciusi foglalkozásukon irodalmi kérdezz-felelek vetélkedőt rendeztek. emlékeket ébresztették bennem, egyik a másik után villantak fel előttem a múlt képei. • Valahol, itt nem messze vannak eltemetve katonáink. Ott, ahol a szovjet hősök emlékműve áll a folyó partján, ott keltünk át a Tiszán negyvennégy október 9-én. Zászlóaljaink reggel értek a folyóhoz és mindjárt megkezdték az átkelést. A németek gyilkos tűzzel fogadtak, a katonáink pedig mentek, mentek előre. Elsőnek kelt át az ellenséges partra Sevcsenko szakaszvezető géppuskásaival. Gépfegyvereink tüze tisztította az utat a többiek részére. A vakmerők hídfőállást létesítettek a homokos part keskeny sávján. Siettek segítségükre a harcosokkal tele rohamcsónakok. És az ellenség nem tudott el- lentállni a rohamnak, hátrálni kezdett. Közben Kazakov és Rasszohin századai kiszélesítették a hídfőállást Sumejko löve- gei számára. Még jóformán el sem foglalták az ágyúkkal a tüzelőállást, mikor a németek tankok támogatásával lendültek ellentámadásba. A hatalmas vasszörnyetegek halált- hozó tüzet okádva kúsztak hídfőállásainkra. Különösen kemény harcok folytak Polenov százada által védelmezett szakaszon. A németek ide irányították fő erőiket, a vízbe akartak szorítani minket. A helyzet nagyon súlyos volt. A föld rengett és nyögött a robbanásoktól. A fasiszta tankok egy csoportjának sikerült beékelődnie a zászlóalj védelmi állásaiba. Azonban katonáink gépfegyverek és géppisztolyok tüzével elvágták az ellenséges gyalogságot. Ekkor csapott a tankokra Alehin páncéltörő zászlóalja, akik éppen befejezték az átkelést. Lángra lobbant az első tank, utána a második, harmadik, a maradék tizenhét pedig hátrálni kezdett, de utolérték őket tüzéreink gránátjai. Négyszer vetették magukat támadásba a németek, de sikertelenül. Az elerőtlenedett ellenséget Csongrád felé szorította Szí ed ja ezredes, közben Buligin alezredes katonái is átkeltek a Körösön és elérték a Tiszát. Jóformán a visszavonuló ellenség kettes és tizenkettes hadosztályainak vállán keltek át a folvóri. A visszavonulók semmi ellenállást nem tanúsítottak. Alighogy Buligin katonái átkeltek a folvón, a part- menti cserjésekből, nádasokból kezdtek előszivárognt a magyar katonák, letették a fegyvert és segítettek a szovjet katonáknak a tiszai átkelésnél. Nem akartak tovább harcolni, egyet akartak, minél előbb eljutni haza, a Tiszántúlra. • Másnap Kovács hangja ébresztett. Nyitott ablakok alatt „Nagytízperc” — így hívják a hosszú szünetet nemcsak itt, a pálmonostori iskolában, hanem másutt is, ahol iskolába járnak. Az első három óra fáradalmát most pihenik ki és felgyűrkőznek a még hátralevőkre. Amikor náluk jártunk, az udvaron zsibongott 250 gyerek, bent csak a hetesek őrködtek. A friss tavasz beáram- lik a nyitott ablakon. Kis pad az ablak alatt, pedagógusok ülnek rajta. Kordé Antal igazgató, Malatinszky An- talné, aztán itt van a tanács- titkár :Papp György; az új tantermek építésével kapcsolatban hozott éppen hírt. És közben bevetődik Dobos László párttitkár is, megnézi, mi hír, épül-e Magony József háza. A tornatanár ugyanis a harmadik a tantestületből, aki a pedagógusok részére biztosított államkölcsön segítségével emel hajlékot. Mester Gyuláné és Nagy Kálmán háza már elkészült. Akármilyen hosszú is a „nagytízperc”, mégis végét veti a csengő. De a nyitott ablakok alatt beszélgető csoport együtt marad, egyik téma szüli a másikat, a község gondjai jönnek itt elő. Együtt van jóformán a község egész vezetősége, hiszen az iskolaigazgató személyében a népfront is képviselve. Jók ezek a gyakran ismétlődő beszélgetések, gyümölcsözők. Íme, most is miről van szó? Szerencsés lányok Egy kis statisztikával kezdjük. A csaknem tízezer holdas határral rendelkező Pálmonostor 3100 lakosából 1200 lakik bent a községben, öt iskolába járnak a gyerekek, két iskola a faluban van, három tanyán. A Szegedi úti iskola felső tagozatosai is bejárnak a községbe, autóbusszal. Mint már mondottuk, a központi iskolának 250 tanulója van, akik 3 normál és egy szükségtanteremben tanulnak. A felsőtagozat jár délelőtt a kör- zetesítettek miatt, a kicsik jönnek délután. A tantermek általában zsúfoltak, 45-ös létszámú osztály is akad. A zsúfoltságon azonban hamarosan enyhít az a két új tanterem, amely— Nem kellene indulnunk? Elkésünk, Kecskeméten várnak. Az öreg halász nem engedett el bennünket reggeli nélkül. Miközben reggeliztünk, ő pipára gyújtva megfontoltan pöfékelt és figyelmesen nézte arcomat. — Most már megismertem — mondta rövid hallgatás után. — Az este a sötétben nem ismertem meg, de már látom, találkoztunk mi máskor is. Emlékszik a tanyára a szegvári úton? Maga még kérdezte is az öregektől, hogy lehet eljutni jobban a Tiszához? Igen, volt ilyen. Néhány tiszt kíséretében kerestük, hol lehet legjobban átkelni a Tiszán ... így találkoztam ismét egy emberrel, aki baráti jobbot nyújtott az oroszoknak. Nemsokára elbúcsúztunk az Öregtől és unokájától. Kecskemét felé indultunk. — Mesélje el tábornok elvtárs a kecskeméti akciójukat — kérte Kovács. — Jő, most útközben legalább meg is tudom mutatni azokat a helyeket, amerre akkor ezredeink harcoltak. Az egyik útkereszteződésnél kocsink egy dűlőútra fordult. Negyvennégyben itt hullámoztak a harcok. íme, az a kis erdő, ahol a németek csongrádi csoportjának szétverése után meekaotuk a narancsot: El kell foglalni Ke'’*1"'r«'5+et. (Folytatjuk) nek építését most már bizonyosra lehet venni, hiszen megvan hozzá az állami segítség is. Csakhát... Korunk jellemzője, hogy alig kapni ma már munkáskezet. Itt is így van: vita folyik arról, ki végezze el az építkezést, mert mind a járási tanács KÖFA-brigádja, mind pedig a termelőszövetkezet építőbrigádja hosszú időre el van látva munkával. Pedig a tanterem sürgős, meg kell szüntetni a zsúfoltságot. — Milyen pályára mennek az idén végző nyolcadikosok? — A statisztika érdekes: 50 tanulóból 6 választotta a mező- gazdaságot, négy lány a tsz-ben lesz gyümölcstermelő, két fiú pedig növénytermesztő gépész. A többi ipari tanuló lesz, vagy gimnáziumban tanul tovább. — A leányok sorsa hogy alakul? Megtudjuk, hogy a pálmonostori kislányok szerencsések voltak, az ő pályaválasztásukat ugyanis egyenesbe terelte a kiskunfélegyházi ruhaipari vállalat: valamennyiüket felvette tanulónak. Az ifjúsági klub gondja Malatinszky Antalné a falu fiatalságának gondját teszi szóvá. ö a művelődési otthon igazgatója is, és sokat töri a fejét, hogyan lehetne a klubhelyiséget hétköznapokon is kihasználni. A helyzet ugyanis a következő: A mintegy 25 tagot számláló KISZ-szervezet úgyszólván sehogy se működik. Miért? A fiatalság legnagyobb része nappal nincs idehaza. A hajnali, félhatos autóbusszal elmennek Félegyházéra dolgozni, vagy iskolába, az ipari tanulók munkahelyükre. A késő este veti őket haza. Ekkor már nem mennek be a klubba. Csupán vasárnap vannak idehaza. Nos, érdemes-e a vasárnapért a klubot fenntartani, esetleg fejleszteni? Vagy fordítsuk meg a kérdést: hogyan lehetne mégis hétköznapokon is kihasználni a klubhelyiséget? Adnánk erre egy tanácsot: Adjanak az időseknek, a nyugdíjasoknak is — közös helyiségben a fiatalokkal — a klubéletre lehetőséget. Mi kell ehhez? Üjságok, folyóiratok, néhány társasjáték, a televízió úgy is ott van a klubszobában, így nem lesz kihasználatlan a helyiség. Vasárnapra pedig legyen a fiataloké, ide gyűljenek össze inkább, mint a kocsmába. Persze, csak délután. A vasárnap délelőtti gyermekfoglalkozásokat ugyanis itt tartják, mert a klubszobán kívül erre alkalmas helyiség a művelődési otthonban nincsen. Madzag a húzója... Igen, a művelődési otthon. Ez is szóba került itt, a nyitott ablak alatti beszélgetésen. Ez a negyven évvel ezelőtt még Hangya-boltnak szolgáló épület már alig-alig felel meg a célnak. A 250 személyes nagyteremben szépen megfér ugyan a közönség, de télen, a báli szezonok idején tűrhetetlen a hideg, ajtók-ablakok résein zúdul be a szél, még a havat is bekavarja. Felfűteni nem lehet a termet, padlója elkorhadt, könnyen lábát törheti a táncos. — A KÖFÄ-t hosszú időre elvitte a vízvezeték és a hidro- glóbus — mondja a tanácstitkár. — Egyelőre gondolni sem tudunk új művelődési ház építésére, hacsak segítséget nem kapunk. Nehéz a helyzetük, tagadhatatlan, hiszen a két tanterem is jelentős állami hozzájárulással épül. Aligha van tehát mód a közeljövőben újabb támogatásra. A mcle azért lehetne megoldást találni. A mostani művelődési otthon nagytermét társadalmi összefogással helyrehozhatnák. A község egyetlen termelőszövetkezete bizonyára adna nyersanyagot az ajtókhoz-ablakok- hoz, meg a padlóhoz. Munkáskéz pedig szép számmal akadna a községben. Próbálják meg. A mostani állapot ugyanis már nótába kívánkozik: — Deszka az ajtaja, madzag a húzója... Balogh József Még mindig nem késő! Még mindig megrendelheti tavaszi vetőburgonya-szükségletét! A mezőgazdasági nagyüzemek burgonyavetőgúmó-igényén kívül illetményföldek, háztáji és egyéni termelők területeit is ellátja kedvezményes áru, államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőburgonyával. termelési alközpontja
