Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-29 / 75. szám

1967. március 30. csütörtök 5. oldal GÖLDNER TIBOR kiállítása a Bajai Türr István Múzeumban Nagy érdeklődés kíséri Göld­ner Tibor fentőművésznek a Ba­jai Türr István Múzeumban megnyílt kiállítását. Dr. Soly­már István, a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgató-helyette­sének megnyitója képzőművé­szeti életünk jelenlegi forrongó állapotának felvázolása után a művész festészetének egyik leg­meghatározóbb vonását, az őszinteséget hangsúlyozta. Valóban. Göldner Tibor tö­retlenül jár a maga stiláris út­ján. Nem befolyásolja semmi­féle „modernebbnek” tekinthe­tő stílus- és eszmeáramlat. A magyar festészet hagyományai­ból egyenesen származtatható le jelenlegi alkotásmódja, ennek ellenére nem valamelyik nagy előd profilja sugároz ránk ké­pei láttán. Rendkívül változa­tos előadási módjában sem az egykori Rudnay-tanítvány, sem a posztnasybányai hatást nem tükrözi egyértelműen. Hatását­vétele a magyar festészettörté­net igen sok — különböző irá­nyú — törekvésének immár egyéni ízt kölcsönző ötvözete, új kapcsolatok, új vonatkozá­sok keresése. Csakis ezzel ma­gyarázható, hogy a szinte egy Korszakban alkotott képek hol atmoszférikus problémafelve­téssel. hol változatos hirtelen- ségű oldottsággal, hol tömbsze­rű architektúrával hatnak. A különben nem egységes al­kotói alapállást mégis rokonít- ja egy fontos meghatározó: a rendkívüli érzékenység, a min­dent befogadó képesség, a köny- nyenalkotás adottságaiból fa­kadó lendületesség. A mestersé- gileg kifogástalanul felkészült festő szerteágazó érdeklődési köre témaválasztásában is meg­nyilvánul. A különböző karak­terű tájak sokasága más-más előadásban sorakozik egymás mellé a kiállításon s ezt sze­rencsésen variálja az ember és környezete problémáinak — a külső és belső atmoszféra egy­másra hatásának festői 'felve­tésével. A kiállítás egységes szintjé­ből azok az alkotások emelked­nek ki, melyekben a kompo­zíció. a színkészlet és a felület­kezelés a legteljesebben egyen­súlyban van. Ezekben a mű­vekben minden képalkotó elem egymás hatásfokát erősíti, a megjelenítés hangulati monda­nivalóját egyértelművé, igazzá teszi. Az „Anya gyermekével” szordinált felületet adó, mégis gazdag színes líraisága, az „Ol­vasó nő”, a „Műteremben” al­kotói befeléfordulása biztos esz­tétikai egyensúlyt mutat, egy­úttal pedig a művész tökéletes pszichikai eggyéválását témájá­val. A „Szemben Visegrád” len­dületes nyugtalanságával, a „Fények-ámyak” tömbszerű zártságával, a téli természetet ábrázoló alkotások zord szépsé­gükkel a remek tájképek leg­javát jelentik. A csendéletek jól kapcsolódnak a tárgyszerűség­ből adódó festői lehetőségek­hez. Göldner Tibor tudja, hogy az egyéni fejlődés elképzelhetetlen az állandóan ható grafikai mun­kálkodás nélkül. A műfaj min­den ágát képviseli a tusrajztól a monotipiáig. Számos kis re­mekmű bizonyítja, hogy a mű­vész nemcsak stúdiumnak te­kinti a grafikát, hanem önálló műfajnak is. „Cantata profa- na”-jával a bartóki életműből fakadó benyomásait rögzítette mozgalmas ritmikával, ösztönös élménysugárzással. Göldner Tibor ezt megelőző 1963-as budapesti és 64-es bajai bemutatkozása már élénk vissz­hangot váltott ki. Nem szűköl­ködött szakmai elismerésben sem: több képét a Magyar Nem­zeti Galéria szerezte meg. A mai Göldner Tibor töretlenül fejlesztette tovább régebbi eré­nyeit, de sokrétűbb is lett. Te­hetsége, vérbeli festői adottsá­ga, temperamentuma további lehetőségeket sejtet. A város műértő társadalmának elisme­rése bátorít fel arra, hogy zár­szóként mindannyiunk nevében gratuláljak szép, színvonalas kiállításához! Aszalós Endre Jót Működéi ifjúsági klub ' Januárban alakult újjá és az­óta igen eredményesen műkö­dik Kalocsán Lisztóczki László gimnáziumi tanár irányításával az ifjúsági könyvklub. Tagjai a járási könyvtárban tartják ösz- szejövetelüket. Legutóbbi, már­ciusi foglalkozásukon irodalmi kérdezz-felelek vetélkedőt ren­deztek. emlékeket ébresztették bennem, egyik a másik után villantak fel előttem a múlt képei. • Valahol, itt nem messze van­nak eltemetve katonáink. Ott, ahol a szovjet hősök em­lékműve áll a folyó partján, ott keltünk át a Tiszán negy­vennégy október 9-én. Zászlóaljaink reggel értek a folyóhoz és mindjárt megkezd­ték az átkelést. A németek gyilkos tűzzel fogadtak, a kato­náink pedig mentek, mentek előre. Elsőnek kelt át az ellen­séges partra Sevcsenko sza­kaszvezető géppuskásaival. Gépfegyvereink tüze tisztította az utat a többiek részére. A vakmerők hídfőállást létesítet­tek a homokos part keskeny sávján. Siettek segítségükre a harcosokkal tele rohamcsóna­kok. És az ellenség nem tudott el- lentállni a rohamnak, hátrálni kezdett. Közben Kazakov és Rasszohin századai kiszélesítet­ték a hídfőállást Sumejko löve- gei számára. Még jóformán el sem foglalták az ágyúkkal a tüzelőállást, mikor a németek tankok támogatásával lendül­tek ellentámadásba. A hatal­mas vasszörnyetegek halált- hozó tüzet okádva kúsztak híd­főállásainkra. Különösen ke­mény harcok folytak Polenov százada által védelmezett sza­kaszon. A németek ide irányí­tották fő erőiket, a vízbe akar­tak szorítani minket. A helyzet nagyon súlyos volt. A föld ren­gett és nyögött a robbanások­tól. A fasiszta tankok egy cso­portjának sikerült beékelődnie a zászlóalj védelmi állásaiba. Azonban katonáink gépfegyve­rek és géppisztolyok tüzével el­vágták az ellenséges gyalogsá­got. Ekkor csapott a tankokra Alehin páncéltörő zászlóalja, akik éppen befejezték az átke­lést. Lángra lobbant az első tank, utána a második, harma­dik, a maradék tizenhét pedig hátrálni kezdett, de utolérték őket tüzéreink gránátjai. Négyszer vetették magukat támadásba a németek, de si­kertelenül. Az elerőtlenedett el­lenséget Csongrád felé szorítot­ta Szí ed ja ezredes, közben Bu­ligin alezredes katonái is át­keltek a Körösön és elérték a Tiszát. Jóformán a visszavonuló ellenség kettes és tizenkettes hadosztályainak vállán keltek át a folvóri. A visszavonulók semmi ellenállást nem tanúsí­tottak. Alighogy Buligin kato­nái átkeltek a folvón, a part- menti cserjésekből, nádasokból kezdtek előszivárognt a ma­gyar katonák, letették a fegy­vert és segítettek a szovjet ka­tonáknak a tiszai átkelésnél. Nem akartak tovább harcolni, egyet akartak, minél előbb el­jutni haza, a Tiszántúlra. • Másnap Kovács hangja éb­resztett. Nyitott ablakok alatt „Nagytízperc” — így hívják a hosszú szünetet nemcsak itt, a pálmonostori iskolában, ha­nem másutt is, ahol iskolába járnak. Az első három óra fá­radalmát most pihenik ki és felgyűrkőznek a még hátrale­vőkre. Amikor náluk jártunk, az udvaron zsibongott 250 gye­rek, bent csak a hetesek őr­ködtek. A friss tavasz beáram- lik a nyitott ablakon. Kis pad az ablak alatt, peda­gógusok ülnek rajta. Kordé An­tal igazgató, Malatinszky An- talné, aztán itt van a tanács- titkár :Papp György; az új tan­termek építésével kapcsolatban hozott éppen hírt. És közben bevetődik Dobos László párt­titkár is, megnézi, mi hír, épül-e Magony József háza. A tornatanár ugyanis a harmadik a tantestületből, aki a pedagó­gusok részére biztosított ál­lamkölcsön segítségével emel hajlékot. Mester Gyuláné és Nagy Kálmán háza már elké­szült. Akármilyen hosszú is a „nagytízperc”, mégis végét veti a csengő. De a nyitott ablakok alatt beszélgető csoport együtt marad, egyik téma szüli a má­sikat, a község gondjai jönnek itt elő. Együtt van jóformán a község egész vezetősége, hiszen az iskolaigazgató személyében a népfront is képviselve. Jók ezek a gyakran ismét­lődő beszélgetések, gyümölcsö­zők. Íme, most is miről van szó? Szerencsés lányok Egy kis statisztikával kezd­jük. A csaknem tízezer holdas ha­tárral rendelkező Pálmonostor 3100 lakosából 1200 lakik bent a községben, öt iskolába jár­nak a gyerekek, két iskola a faluban van, három tanyán. A Szegedi úti iskola felső tagoza­tosai is bejárnak a községbe, autóbusszal. Mint már mondottuk, a köz­ponti iskolának 250 tanulója van, akik 3 normál és egy szük­ségtanteremben tanulnak. A felsőtagozat jár délelőtt a kör- zetesítettek miatt, a kicsik jön­nek délután. A tantermek ál­talában zsúfoltak, 45-ös létszá­mú osztály is akad. A zsúfolt­ságon azonban hamarosan eny­hít az a két új tanterem, amely­— Nem kellene indulnunk? Elkésünk, Kecskeméten várnak. Az öreg halász nem engedett el bennünket reggeli nélkül. Miközben reggeliztünk, ő pi­pára gyújtva megfontoltan pö­fékelt és figyelmesen nézte ar­comat. — Most már megismertem — mondta rövid hallgatás után. — Az este a sötétben nem ismer­tem meg, de már látom, talál­koztunk mi máskor is. Emlék­szik a tanyára a szegvári úton? Maga még kérdezte is az öre­gektől, hogy lehet eljutni job­ban a Tiszához? Igen, volt ilyen. Néhány tiszt kíséretében kerestük, hol lehet legjobban átkelni a Tiszán ... így találkoztam ismét egy emberrel, aki baráti jobbot nyújtott az oroszoknak. Nemsokára elbúcsúztunk az Öregtől és unokájától. Kecske­mét felé indultunk. — Mesélje el tábornok elv­társ a kecskeméti akciójukat — kérte Kovács. — Jő, most útközben leg­alább meg is tudom mutatni azokat a helyeket, amerre ak­kor ezredeink harcoltak. Az egyik útkereszteződésnél kocsink egy dűlőútra fordult. Negyvennégyben itt hullámoz­tak a harcok. íme, az a kis er­dő, ahol a németek csongrádi csoportjának szétverése után meekaotuk a narancsot: El kell foglalni Ke'’*1"'r«'5+et. (Folytatjuk) nek építését most már bizo­nyosra lehet venni, hiszen meg­van hozzá az állami segítség is. Csakhát... Korunk jellemzője, hogy alig kapni ma már munkáskezet. Itt is így van: vita folyik arról, ki végezze el az építkezést, mert mind a járási tanács KÖFA-brigádja, mind pedig a termelőszövetkezet építőbrigád­ja hosszú időre el van látva munkával. Pedig a tanterem sürgős, meg kell szüntetni a zsúfoltságot. — Milyen pályára mennek az idén végző nyolcadikosok? — A statisztika érdekes: 50 tanulóból 6 választotta a mező- gazdaságot, négy lány a tsz-ben lesz gyümölcstermelő, két fiú pedig növénytermesztő gépész. A többi ipari tanuló lesz, vagy gimnáziumban tanul tovább. — A leányok sorsa hogy ala­kul? Megtudjuk, hogy a pálmonos­tori kislányok szerencsések vol­tak, az ő pályaválasztásukat ugyanis egyenesbe terelte a kis­kunfélegyházi ruhaipari válla­lat: valamennyiüket felvette tanulónak. Az ifjúsági klub gondja Malatinszky Antalné a falu fiatalságának gondját teszi szó­vá. ö a művelődési otthon igaz­gatója is, és sokat töri a fejét, hogyan lehetne a klubhelyisé­get hétköznapokon is kihasznál­ni. A helyzet ugyanis a követ­kező: A mintegy 25 tagot számláló KISZ-szervezet úgyszólván se­hogy se működik. Miért? A fiatalság legnagyobb része nap­pal nincs idehaza. A hajnali, félhatos autóbusszal elmennek Félegyházéra dolgozni, vagy iskolába, az ipari tanulók mun­kahelyükre. A késő este veti őket haza. Ekkor már nem men­nek be a klubba. Csupán va­sárnap vannak idehaza. Nos, érdemes-e a vasárna­pért a klubot fenntartani, eset­leg fejleszteni? Vagy fordítsuk meg a kérdést: hogyan lehetne mégis hétköznapokon is kihasz­nálni a klubhelyiséget? Adnánk erre egy tanácsot: Adjanak az időseknek, a nyug­díjasoknak is — közös helyi­ségben a fiatalokkal — a klub­életre lehetőséget. Mi kell eh­hez? Üjságok, folyóiratok, né­hány társasjáték, a televízió úgy is ott van a klubszobában, így nem lesz kihasználatlan a helyiség. Vasárnapra pedig le­gyen a fiataloké, ide gyűljenek össze inkább, mint a kocsmába. Persze, csak délután. A va­sárnap délelőtti gyermekfoglal­kozásokat ugyanis itt tartják, mert a klubszobán kívül erre alkalmas helyiség a művelődé­si otthonban nincsen. Madzag a húzója... Igen, a művelődési otthon. Ez is szóba került itt, a nyitott ablak alatti beszélgetésen. Ez a negyven évvel ezelőtt még Hangya-boltnak szolgáló épület már alig-alig felel meg a cél­nak. A 250 személyes nagyte­remben szépen megfér ugyan a közönség, de télen, a báli sze­zonok idején tűrhetetlen a hi­deg, ajtók-ablakok résein zúdul be a szél, még a havat is be­kavarja. Felfűteni nem lehet a termet, padlója elkorhadt, könnyen lábát törheti a tán­cos. — A KÖFÄ-t hosszú időre elvitte a vízvezeték és a hidro- glóbus — mondja a tanácstit­kár. — Egyelőre gondolni sem tudunk új művelődési ház épí­tésére, hacsak segítséget nem kapunk. Nehéz a helyzetük, tagadha­tatlan, hiszen a két tanterem is jelentős állami hozzájárulás­sal épül. Aligha van tehát mód a közeljövőben újabb támoga­tásra. A mcle azért lehetne meg­oldást találni. A mostani művelődési otthon nagytermét társadalmi össze­fogással helyrehozhatnák. A község egyetlen termelőszövet­kezete bizonyára adna nyers­anyagot az ajtókhoz-ablakok- hoz, meg a padlóhoz. Munkás­kéz pedig szép számmal akad­na a községben. Próbálják meg. A mostani állapot ugyanis már nótába kívánkozik: — Deszka az ajtaja, madzag a húzója... Balogh József Még mindig nem késő! Még mindig megrendelheti tavaszi vetőburgonya-szükségletét! A mezőgazdasági nagyüzemek burgonyavetőgúmó-igényén kívül illetményföldek, háztáji és egyéni termelők területeit is ellátja kedvezményes áru, államilag ellenőrzött, fémzá­rolt vetőburgonyával. termelési alközpontja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents