Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-24 / 71. szám

I9CT. március 24, pántele 5. oldal Cjfielemás sztwalcweTsitiif Szavalóversenyt ren­deztek Kiskunhalason. A KI- SZÖV VIII. Országos Szavaló­versenyének középdöntőjét, négy megye — Bács-Kiskun, Csong- rád, Szolnok és Pest — legjobb szövetkezeti szavalóinak ver­sengését. A megyei döntők izgalmas kulturális élményt jeleztek. Még inkább fokozta az érdeklő­dést a megyei szövetkezeti bi­zottság fényes kartonra nyo­mott, szép grafikus ábrával dí­szített elegáns meghívója, amely a szavalóversenyen kívül gazdag müsorú díszelőadást is ígért. A zsűri asztalánál irodalmi éle­tünk országszerte ismert egyé­niségei: Bihari Sándor József Attila-díjas költő, a Televízió munkatársa, Dorogi Zsigmond kritikus, a Rádió szerkesztője és Kárpáti Kamill költő, az OKISZ művészeti vezetője fog­lalt helyet. A harmincegynéhány szavaié­ban sem kellett csalódnunk. A versek megválasztása és előadá­sa fiatalos lendületében is ko­moly, haladó gondolkodásukról, esztétikai igényességükről val­lott, jó fényt vetett a ktsz-eknél folyó kulturális munkára. A győztesek közül elsősorban a szegediek tűntek ki. Változa­tos hangvételű Garai Gábor tol­mácsolásával Ágai Katalin, ze­nei szépségű orgánumával Tol­nai Mária és főként a vékony, csupaideg Szegvári Menyhért, aki Raffael Alberti Viadorát akár a Színművészeti Főiskola felvételi vizsgáján is sikerrel előadhatta volna. Döntőbe ke­rült az ismét szépen szereplő kecskeméti Marozsi Judit, és csak hajszál választotta el a to­vábbjutástól a Bács megyeiek közül a bajai Bánáti Emesét és a kiskunfélegyházi Czibalya Jusztinát is. (A megyei verse­nyen győztes Almást Éva és a másik két halasi lány versvá­lasztása ezúttal megbosszulta magát: érthetetlen, miért ra­gaszkodnak sorozatosan Miliusz József verseihez.) A szövetkezeti bizottság értékes jutalommal, modern porcelán dísztárgyakkal ajándé­kozta meg a győzteseket. Meleg bensőséges hangulatú volt dr. Dunai Péter elnökhelyettes ve­zetésével a Halasi Városi Ta­nács V. B. küldöttségének láto­gatása is. Viszont: mikor eldöntötték, hogy Kiskunhalas rendezi a szavalóversenyt, még bizonyára nem tudtak róla, hogy a műve­lődési ház életveszélyes lesz a verseny idejére. Ahhoz azonban éppen elégséges idő volt, hogy a végleges színhelyet, a Fegy­veres Erőik Klubját megfelelően előkészítsék. A klub szívélyes házigazda helyett enyhén szólva gondatlan szállásadónak bizo­nyult. Levélváltás egy „a" betű miatt Az alábbi történet két okból érdekes:s" 93 Egyrészt, mert arra vall, hogy méltán nehéznek tartott nyelvünk szabályainak útvesz­tőiben még egy szerény „a” betű, egy igénytelenke névelő is gondokat okozhat. Az iskolá­zott, íráshoz szokott embernek is. A másik ok, amiért a nyil­vánosság elé bocsátjuk az aláb­biakat, az öröm nyelvműve­lőink gondossága, hivatástuda­ta, aprólékosságig vitt felelős­ségérzete láttán. Február elején közöltünk egy cikket nagyjaink megbecsülésé­ről. A kecskeméti Katona Jó­zsef parkban felállított szobrok­ról, a haladó hagyományok ápo­lásáról szóló részben szerepelt ez a mondat: „Idegenek és helybeliek meq-megállnak egy pillanatra a Bartók Béla, Bu- day Dezső, Hornyik János, Ivá- nyi-Grilnwald Béla, Kacsóh Pongrácz, Kelemen László, Noszlopy Gá-spár, Révész Imre, Táncsics Mihály kecskeméti kapcsolatait rögzítő emléktáblák előtt.’' A Bartók Béla neve előtt álló „a” betű ellen kikelt egy bará­tunk, mondván: személynevek előtt a magyar nem használ névelőt. Mondtuk: nem is, de az a névelő az „emléktáblák”-é. Nem hitt nekünk, s írt a Ma­gyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetébe, dr. Lőrincze Lajosnak. Néhány na­pon belül megérkezett a válasz. Ügy hisszük, másoknak is ta­nulságos lesz. íme: A mellékelt szövegben a bekeretezéssel kiemelt határozott névelő helyessége az első pillanatban valóban kétségesnek lát­A teremben a világirodalom legszebb darabjai hangzottak el, és semmit sem lehetett tenni el­lene, hogy a kintről hangzó sza­kadatlan edény-, szerszám- és isten tudja miféle csörömpölés alábbhagyjon. Nem egyszer elő­fordult, hogy a zsűri elnöke a legemelkedettebb ódái szárnya­lás közben megkérte a szavaiót, várjon egy kicsit, hadd fejezze be az ablak alatt parkírozó ko­csis a lovaihoz intézett erőteljes hangvételű elméleti oktatást. (Képzeljük el ennek pszichikai hatását a szavaiéra!) A díszelőadás aztán végképp „díszesre” sikerült. Teljes fi­gyelmet érdemelt volna pedig a burleszkbe illő körülmények közt is brilliáns zongorajátékot produkáló Széli Zsuzsa, a saját verseit előadó Buda Ferenc, a kecskeméti zeneiskola Sípos Ká­roly vezette nagyszerű kamara­kórusa, és a kecskeméti Orfeusz Irodalmi Színpad. Bevezetőként az összes közre­működő hosszan és lázasan ke­reste a zongorakulcsot. A műsor alatt kedélyes terefere, császká- lás zajlott a nézőtéren. A tech­nikai munkatárs bizonyára ezért nem tudhatta, hogy szünet van-e, mert hol minden fényt kigyújtott, hol teljes sötétséget varázsolt. (Rendezők állítólag voltak: én egyet sem láttam.) A fonákságokért természetesen a Bács-Kiskun megyei Szövetke­zeti Bizottság a felelős. A lebo­nyolítás összes nehézségei egyet­len embert terheltek, a KISZÖV fiatal megyei kul túrfelelősét, aki egymagában természetesen nem pótolhatta az előrelátó, jól szervezett rendezőgárdát. Mindezt azért tartottuk szük­ségesnek ilyen részletesen ecse­telni, mert ami történt, nem a KISZÖV belső ügye. Az igényes közönséget is vonzó, rangosnak ígérkező eseményből elkapko­dott üzemi rendezvény .ett, mintha csak a kulturális tervet akarták volna teljesíteni. A zsű­ritagok (országos sajtóorgánu­mok munkatársai!) és a három megyéből érkezett vendégek a tapasztaltak alapján megyénk kulturális életének csak rossz hírét vihették. De a hírtől eltekintve — szól ez minden intézményünk­nek, szervezetünknek, üzemünk- r.ek, különösképpen pedig Kis­kunhalas városának, ahol ápri­lis végén az irodalmi színpadok megyei seregszemléjét rende­zik —: Megérdemel annyi meg­becsülést az öntevékeny művé­szeti munka, hogy eseményeinek .egalább zavartalan körülmé­nyeket biztosítsanak. Szabó János Szabó Iván kiállítása Kiskunfélegyházán A Kiskun Múzeum termeiben Műcsarnokban mutatta be műm­a kiskunfélegyházi születésű káit. Minden nemzeti kiállítá- Holló László és Szántó Piroska sunkon több alkotással is szere­kiállításai után tavaly novem­berben Csohány Kálmánnal, most pedig Szabó Ivánnal el­kezdődött az Alföld szerelme­seinek kiállítássorozata. Szabó Iván: Ifjúság (Rádi József felvétele) Bár Szabó Iván Budapesten született, mégis mi az Alföld szobrászaként tartjuk számon. Mint a Képzőművészeti Főisko­la tanára 1959 óta hallgatóit minden évben leviszi Hódmező­vásárhelyre, amivel a fiatalokat hozzásegítette az Alföld meg­ismeréséhez, megszereléséhez. Tanítványai közül mind többen vallják magukat vásárhelyinek és így vált az ő munkássága révén az 1966. évi 13. vásárhe­lyi őszi tárlat nemzeti művésze­ti eseménnyé. Ö maga is rendszeresen kiál­lít Vásárhelyen és Szegeden. Mint a hódmezővásárhelyi mű­vészeti élet tevőleges résztvevő­je és segítője, elismerésül meg­kapta a Tomyai-plakettet. Szabó Iván 1939-ben végezte a Képzőművészeti Főiskolát. 1936 óta rendszeresen szerepel hazai és külföldi kiállításokon. A felszabadulás után főképp a Fényes Adolf-teremben és a pel. A Művészet ez évi januári számában dr. Fehér Zsuzsa ér­tékeli eddigi munkásságát, ki­emelve köztéri alkotásait, ezek közül is a nagyvázsonyi Kinizsi és a kecskeméti Éneklő leány című szobrokat. Kiemelkedő munkásságáért kétszer Mun­kácsy- és egyszer SZOT-díjat kapott. Több műve került a Ma­gyar Nemzeti Galéria, a Tor­nyai Múzeum és a Déry Mú­zeum gyűjteményébe. Mostani kiállításán különösen kitűnnek ólomszobrai, érméi és sztéléi. Érmeiben az önmagát újra és újra felfedező ember rezdülései fejeződnek ki, igen könnyedén. Keményfából fara­gott sztéléit dr. Fehér Zsuzsa életemlékeknek és életfáknak nevezi. Plasztikáinak főszerep­lői: A nő, a madár és a ló» Nőfigurái az „örök” asszonyt* lovai, madarai az emberi kép­zelet szárnyalását fejezik ki gazdagon motiválva. Bartók* Radnóti, de különösen Babits plakettje, valamint az utóbbival rokon Jónás sztélé bizonyítja a művész közéleti felelősségtuda­tát. A bemutatott anyag a néppel és annak haladó hagyományai­val tartott szoros kapcsolatát mutatja. Erről ő maga egy 1959-ben Hódmezővásárhelyen '•endezett konferencián így val­lott: Nép és művész nem külön do­log. Mindig sértőnek tartottam az ilyen megkülönböztetést.. 3 Valaki úgy akar „európai” len­ni, hogy elfelejti, hol él. A mű­vész csak úgy juthat el az egye­temesig, ha nagyon is intenzí­ven fejezi ki saját népét. Hódmezővásárhely után Pető. fi és Móra városa, Kiskunfél­egyháza, szívesen fogadja be Szabó Ivánt és a kapcsolatot szeretné továbbra is megtartani. Bodor Miklós Készül a fotokatalógus A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkal­mából meghirdetett fotópályá­zatra beérkezett művekből áp­rilis 4-én nyílik a megyei ki­állítás a kislkunfélegyházi mú­zeumban. Ebben az évben elő­ször készül olyan katalógus, amelyben valamennyi kiállított kép reprodukciója helyet kap. A három színnyomású borí­tóval és gazdag tartalommal tervezett katalógus már nyom­dában van* szik. Ennek okát a bonyolult, de egyébként kifogástalan mon­datszerkezetben találhatjuk meg. A mondat alanya ugyanis ez: idegenek és helybeliek. Állítmánya pedig ez: meg-megállnak. A többi az állítmánynak határozás szószerkezetekből álló bővít­ménye. Ebből az „egy pillanatra" időhatározás szószerkezet. A mondat többi része (a Bartók Béla, Buday Dezső, Hornyik János, Iványi-Grünwald Béla, Kacsóh Pongrácz, Kelemen László, Nosz­lopy Gáspár, Révész Imre, Táncsics Mihály kecskeméti kapcso­latait rögzítő emléktáblák előtt) voltaképpen egy hosszú hely- határozós szószerkezet. E bonyolult szerkezet alaptagja ez: em­léktáblák előtt. Ennek az alaptagnak van egy igenévi jelzője: rögzítő. Ehhez a jelzőhöz kapcsolódik egy tárgyas szószerkezet: kecskeméti kapcsolatait (ti. rögzítő). A tárgyas szószerkezet alap- tagia ez: kapcsolatait. Ennek az alaptagnak a kilenc személynév voltaképpen birtokos jelzője. A határozott névelő azonban az „emléktáblák" szóhoz tartozik (a kilenc személynév kapcsolatait rögzítő emléktáblák). A határozott névelő és a hozzátartozó fő­név közé tehát egy igenévi jelző, egy tárgy, ennek egy minő­sítő jelzője, valamint kilenc birtokos jelzője van beékelve. Ez okozza a félreértést a névelő helyességének megítélésében. Ha a mondat szerkezetét egyszerűbb modellel ábrázoljuk, mindjárt kitűnik a névelő helyessége: a Bartók és Buday kecskeméti kap­csolatait rögzítő emléktáblák előtt. Így nem volna jó: X. és Y. megállnak Z. kapcsolatait rögzítő emléktáblák előtt. Akkor per­sze nem kellene névelő, ha a mondatot így fogalmaznánk meg: Idegenek és helybeliek megállnak egy pillanatra Bartók Bélának, Buday Dezsőnek ... Táncsics Mihálynak kecskeméti kapcsolatait rögzítő emléktáblái előtt. Ez azonban bonyolultabb és a sok -nak, -nek miatt egyhangúbb szerkesztés volna. Szintén nélkü­lözhetnénk a névelőt akkor, ha „Bartók... Táncsics emléktáblái előtt” állnának meg az idegenek és a helybeliek, de ez esetben a „kecskeméti kapcsolatait rögzítő” bővítményt mellékmondattá kellene átalakítani. * DR. LŐRINCZE LAJOS Úttörők tavasza... Kulturális és szellemi vetélkedők, orosz nyel­vi versenyek és 19-es mártírok sírjának gondo­zása —, ilyen és ehhez hasonló eseményekről nap mint nap kapunk híreket az úttörőcsapa­toktól. Pár mondatos összefoglaló jelentések ezek, mégis szinte kedvünk kerekedik, hogy mi felnőttek is elmenjünk a pirosnyakkendős paj­tások közé, belekóstoljunk pezsgő életük han­gulatába, hogy lássuk, miként dolgoznak, ta­nulnak, szórakoznak az iskolákban, a kirándu­lásokon —, a mi gyerekeink. A Vörös zászló hőseinek útján mozgalom le­zárása után, február közepe óta a Három ta­vaszt ünnepiünk akciósorozat keretében készü­lődnek úttörőink — csapatvezetőik, pedagógu­saik irányításával —, hogy kivegyék részüket március 15-e, március 19-e és április 4-e meg­ünnepléséből. Az idősebbekkel együtt ők is köszöntői lesz­nek majd a tízéves KISZ-tagoknak, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség megalakulásának 10 éves évfordulóján, és április 4-én ők is jelen lesznek az új KISZ-tagok fogadalomtételénél. Ám, tévedés lenne azt gondolni, hogy úttö­rőink csupán a csendes szemlélő szerepét töltik be a tavaszi ünnepségeken. Tevékenységük szo­rosan kapcsolódik a KISZ által kezdeményezett Forradalmi Ifjúsági Napok akciósorozatához. Elég hivatkozni a kecskeméti Hosszú utcai ál­talános iskolások példájára, amit az iskola előtti park építésénél végeztek. Vagy a lelkes ifjú történészekre, akik az eddig ismeretlen 19-es és 45-ös forradalmi emlékek felkutatására vállal­koztak. A Kecskeméti Szalvai Mihály Üttörőház KISZ-klubjának mintegy 40 nyolcadik osztályos úttörő tagja olyan fiatalokat keresett fel az el­múlt hetekben, akik tíz évvel ezelőtt léptek a KISZ-be, alapító tagjai voltak a Kommunista Ifjúsági Szövetség alapszervezeteinek. Így is­merkedett meg és kötött barátságot Vaskó Má­ria és Nagy Mária pajtás Tudok Pál konzerv­gyári dolgozóval, Dékány Zsuzsa, Bosznai Má­ria és Hetmann Judit a megyei kórház egyik szülésznőjével, Munszki Margittal. Pogány Ká­rolyt, a Z1M Kecskeméti Gyáregysége KISZ- szervezete egyik alapító tagját Zsinkó Vilmos, Tóth Pál és Budai Attila pajtások „vallatták” ki az alapszervezet egy évtizedes történetéről. Nincs hely, lehetőség valamennyi újságba kívánkozó kezdeményezés, cselekedet, elgondo­lás felsorolására, amit a megye városaiban, köz­ségeiben végeztek el eddig és terveznek a jövő­ben az úttörők tízezrei a Három tavaszt ünnep­iünk akció keretében. Egy azonban kétségtelen: Elismerést, figyelmet, segítséget érdemel a ha­talmas lelkesedés, az eddig elért sok szép ered­mény és ezután megvalósuló terv egyaránt, amivel kivették és kiveszik részüket úttörőink hazánk 22. szabad tavasza hétköznapjainak és ünnepeinek formálásából. B. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents