Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-22 / 69. szám

1961. március 22, szerda 5. oldal Bajai Figyelő EZZEL a címmel jelent meg 85 évvel ezelőtt egy napilap Baján. Mindössze két éven át tájékoz­tatta az olvasókat a világ eseményeiről, s bizonyára sokszor derítette mosolyra is őket. Lévén ellen­zéki lap, élesen bí­rálta a város veze­tőségét. s mint ab­ban az időben ez gyakori volt, egy­mást érték a nyílt­téri vádaskodások, becsületbe vágó ki­jelentések. Most azonban csak né­hány „mazsolát” közlünk az akkori idők állapotairól. 1884. június 29-én a hírek között sze­repel az alábbi eset. Egyik szomszédos községből K. J. — a neveket ennyi idő után is illendőbb­nek tartjuk elhall­gatni — panaszt tett a bajai bírósá­gon, hogy ő P. J-- töl annak feleségét annak rendje és módja szerint 180 forintért megvette olyképpen, hogy 95 forintot készpénz­ben, 50 forint ára földet és három ma­lacot adott át el­adónak az asszo­nyért. „S most — midőn már az adás- vevési jogügylet tel­jes érvényre emel­kedett, sőt vevő a megvett asszonyt birtokába is vette, eladó a vételtől egy­oldalúlag elállni akar, amennyiben vételárat vevőnek visszaadván, vissza­követeli feleségét, holott az asszony nem akar urához menni. A panasz hatályosabbá téte­lére el'iozta vevő a megvett asszonyt is, kik botrányos és erkölcstelen cselek­ményük miatt a bí­ró által kellő meg­rovásban részesítve, el is zárattak.” 1883. MÁJVS 27. A bajai nőtlen fia­talemberek „Háza- sulók társulata” címmel egyesületet alapítottak. A tár­saság minden tagja kötelezi magát, hogy nem vesz el olyan lányt, aki: 1. fűzi magát, 2. drága ék­szereket visel és ci­comás ruhákat, 3. aki sok regényolva­sástól nem tanul meg rántott levest főzni, 4. aki ha bál­ba megy, szinte lityeg rajta a sok drága csipke, 5. aki jól zongorázik, de nem tud gombot felvarrni — írja a Nemzeti Újság. „Mi pedig csodáljuk, mert egy szó sem igaz belőle’’ — fűzi hozzá a Bajai Fi­gyelő szerkesztősé­ge. A közállapotokra és az ellenzéki stí­lusra jellemző a két alábbi részlet is: 1883 JÚLIUS 8. „A jó isten, aki tud­valevőleg Baja vá­ros közigazgatási teendőinek nagy ré­szét végzi, petíciót szándékozik a vá­rosi tanácshoz be­nyújtani.” Heti pia­cos napokon több utcában baromfit, zöldséget stb-t árul­nak. Az árusok elő­ző este 9—10 óra tájban elfoglalják helyüket, „aztán urak és hölgyek ve­gyest megtelepsze­nek egy bundán vagy ponyván, s ott alusznak hajnalig”, Keletre emlékeztető kép, csak valami kocsi el ne üsse az úton alvókat. „Ezt már belátta a jó isteni a bajai rend­őrség még nem. De nem lehet kívánni tőlük, hogy az is­teni bölcsességhez emelkedjenek.” 1883. június 24. A Sugovica környé­ke bűzlik a meg- poshadt víztől. Egy idegen megkérdi: „Hogy lehet ilyet megtűrni? — Hát tehetünk a termé­szet törvénye ellen, hogy az állóvíz meg- possad? — De a vá­rosi hatóság? —Le­gyen meggyőződve uram, hatóságunk sokkal vallásosabb, semhogy a jóistent a gondviselés mun­kájában háborgatni akarná!”­S. E. Magyar műemlékvédelem 1961—1962. (Akadémiai csontvázak, mikroszkópok Mindent menteni, ami még ment­hető ... Mintha ez volna műemlé­keseink Igen bölcs, ki nem mondott jelszava. Ahogy olvassuk öt év előt­ti munkájukról kiadott, Igen szép kiállítású jelentéssorozatukat, az fog meg leginkább, hogy aránylag szerény összeggel — éves átlagban mintegy huszonötmillió forint — mennyi mindent tudtak és tudnak megmenteni és szakszerűen felújí­tani régi építészetünk remekeiből és az ország teljes területén. 1961 és 1962 nagyobb műemléki munkálatai közül csak néhány, ta­lálomra kiragadva: A ráckevei kas­tély. a ráckevei hajómalom, a sá­rospataki várkastély, a sátoralja­újhelyi kollégium, a várgesztesi vár, a soproni Fabrlczius-ház, a pannon­halmi bencés kolostor részleges, vagy teljes rekonstrukciója, és azt megelőző régészeti feltárása. Ezeken kívül még tucatnyi vár­rom, egyházi épület, kastély és kú­ria falai között dolgoztak műemlé- keseinik. Hogy felbomlott a rend, hama­rosan a saját hatáskörömben is tapasztaltam. A központból nem érkezett boltjainkba áru. Mit csináljak? Az élet nem áll­hat meg a falunkban. A lakos­ság elsőrendű életszükségletei­nek kielégítése a fő feladatom. Hogyan oldjam meg? Kínzó töprengések után elhatároztam, hogy Jugoszláviában szerzem be a legszükségesebb cikkeket. A határ nyitva volt, s a jugoszláv szervek igen barátságosan fo­gadtak. mindenben segítettek. Községünk lakossága nem is szenvedett hiányt semmiben sem. Nem tudnám megmondani, hányszor jártam odaát; előfor­dult, hogy egy nap kétszer is mentem a kis beszerző gépko­csinkkal áruért. Egyszer csak látom, a disszidensek csoporto­san elhagyják az országot. Ki ilyen, ki olyan okra hivatkozott, a legtöbbje üldözöttnek adta ki magát. Ekkor megkérdezték tőlem jugoszláv barátaim: nem aka­rok-e én is ottmaradni, s biz­tonságban élni náluk? Jól esett a személyemért való aggódásuk. Könyvkiadó) Ezekben az években kezdődött meg a népi műemlékek megmenté­sére Irányuló rendszeresebb munka is és ennek eredménye a szent­endrei szkanzen tervezete. Ebben a sajátos műemléki együttesben kap­nak majd helyet az ország egész te­rületéről áttelepített népi épületek. Nagy kár, hogy a könyv értékes beszámolói csak öt évnyi késéssel Jelentek meg és ez a vontatottság nem világosan érthető tény. Igaz, hogy részletes tanulmányokról van itt szó és nem rövid jelentésekről, de akkor is bántja az érdeklődőt — ha ez a csigairam megmarad —, hogy az idei eredményekről majd csak 1972-ben olvashat majd. Pedig ami nálunk műemléki vonalon tör­ténik, az nemzetközi viszonylatban is kiemelkedően példamutató: az állam és a szakemberek mintaszerű együttműködése mindazt meg tudja majd menteni az évek során, amely a régi és értékes építményeinkből, annyi háború és nemtörődömség után még megmaradt. a segítőkészsőgük. De pillanatra sem gondoltam, hogy elfogad­jam ezt a segítségüket is. Jól­lehet rokonaim és barátaim is élnek ott. Jómagam hatéves ko­romig csak szerbül beszéltem, ma is beszélem ezt a nyelvet, magyarul csak iskolás korom óta kezdtem tanulni. A nevem, a „vics” végződésével, ma sem magyar. S mégsem mentem. p edig hát ott is a szocia- lizmust építik, mint ná­lunk, ahol akkor, tizenkét év után, félbeszakadt ez az építés, s az azonnali folytatása, leg­alábbis számomra, bizonytalan­nak látszott. Mégis maradtam. Itthon. A falumban. A hazám­ban. Ide kötő érzéseim addig soha nem*lobogtak bennem oly he­vesen. Addig, szinte észrevétle­nül, talán megszokottan is, ott szunnyadtak a szívem mélyén. Úgy valahogy, ahogy az embert a szülei iránti szeretet is eltölti, de annak hevét csak akkor érzi igazán, amikor bajban vannak, vagy meghaltak, akiknek az éle­tét köszönheti. Azóta többször is elemezget­tem magamban akkori érzései­Lomhikok, Csillogó üveg- és fémbiroda­lom a Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum négy laboratóriuma. Lombikok, kém­csövek, vegyszeres üvegcsék, mikroszkópok, finom, érzékeny mérőműszerek sorakoznak a polcokon, munkaasztalokon, a tudmányos tanulmányi munka nélkülözhetetlen eszközei. Május utolsó napján rendezi meg a Megyei Népművelési Ta­nácsadó a III. megyei bábfesz­tivált Kecskeméten. A műve­lődési házak bábcsoportjai már készülnek a bábosok jelentős találkozójára, ami egyben nagy­szabású tapasztalatcsere is lesz. Előzőleg járási bemutatókat szerveznek és csak a legjobbak met. Hol a forrásuk, mi táplál­ta őket, miből tevődtek össze? Milyen nehéz is a legszentebb­nek, a haza szeretetének a fo­galmát a magamfajta embernek meghatároznia. Én úgy próbáltam a magam­nak feltett kérdésekre választ adni, hogy a nagy kérdés megértéséhez amolyan lelki mikroszkóp alá tettem: mi min­dent hagytam volna el, ha ki­cserélem a hazámat? Nos: elhagytam volna azt a helyet, a szülőfalumat, s a ha­tárát, amelynek úgyszólván min­den utcájához, zegéhez-zúgához kisgyerekkorom óta megszám­lálhatatlan emlékem fűződik. Nem láthattam volna nap-nap után a barátaimat, elvtársaimat, s az ismerősöket, arról nem is beszélve, mennyire hiányzott volna a szokásos eszmecserék lehetősége. Addigi munkám, s közös erőfeszítéseink eredmé­nyei elvesztették volna számom­ra kézzelfogható valóságukat, csak emlékeimben kísértenének, mint a kedves halottak. S ki kellett volna magam szakítani abból a tudatkörből, amelvben, mint áram a villanvvezetékben, meleget és fényt adón ott ke­Az avatatlan félve lép, moz­dulni is alig mer a szertárak­ban, annyira törékenynek tű­nik minden. A hallgatók annál nagyobb biztonsággal mozog­nak, hiszen idejük jelentős ré­szét töltik itt megfigyelésekkel, kísérletekkel. Az első évfolya­mon nyolc, a másodikon tíz la­boratóriumi foglalkozás van he­részvételét segítik a megyei fesztiválra. Különösen jól sike­rült a kisikunfélegyházi járás bábcsoportjainak bemutatója, ahol néhány csoport már ki­tűnt ötletes produkcióival. A többi járásban a közeljövőben bonyolítják le a bábszínjátszók ünnepét. ring népünk történelmének, kultúrájának az ismerete, sze- retete. Nem mondhatnám többé, hogy enyém is az, ami ebben a hazában történt. Azt sem, hogy mindannak a folytatói kö­zött vagyok ón is. És mindeh­hez még kínzóbb ráadás lett volna, tudom, lelkiismeretemet a sírig furdalná a tudat, hogy akkor hagytam cserben a hazá­mat, amikor veszélyben volt. A legszentebb ügyet árultam vol­na el. IMF ondam, utólag ilyen ösz- szetevőit fedeztem fel annak az érzésnek, amely a k- k o r úrrá lett rajtam. Nem­régiben olvastam egy könyvet, Latinka Sándornak, a 19-es mártírnak az életrajza. „Siratni csak hazát lehet” — ez a címe. Én azt hiszem, úgy, mint sem­mi és senki mást, szeretni is csak a hazát lehet. Mert a ha­za soha nem csal meg bennün­ket ... Én pedig azt hiszem: az ideológusok, amikor tömören megfogalmazzák a hazaszeretet lényegét, az ilyen és ehhez ha­sonló érzésekre gondolnak. Tarján István tönként, négy-négy csoportban,' Több mint hetven óra megter­helésnek vannak tehát kitéve a laboratóriumok, nagyon vigyáz­ni kell tisztaságukra, a beren­dezés épségére. Óvi.ák is féltő gonddal! Belépés tanároknak, diákoknak egyaránt szigorúan csak fehér köpenyben! (Meg­annyi patikusra emlékeztetnek a mezőgazdászok.) A felszerelés értékben is je­lentős. A legfontosabb, a nö­vénytermesztési tanszék labora­tóriumának eszközei mintegy félmillió forintot érnek. Néhány bonyolult, különleges készülék is van köztük, mint például a legutóbb érkezett manometriás sejtfalvizsgáló berendezés. A tanszék sok hazai és európai* sőt néhány amerikai, ázsiai és afrikai tudományos intézettel is kapcsolatban áll, magmintákat cserélnek velük a füvészkert és a szertár gyűjteménye részére. A. kémiai, lgfeor gazdag vegy­szerválasztéka. az állattenyész­tési szertár szemléletes gipsz- modbtt^jáft'Ópífikuma, csontváz­éi; kitömött állatgyűjteménye, a talajtani kutatóterem kőzet- és talajmintái is hasznosan segí­tik a hallgatók tanulmányait. A laboratóriumok mintegy összekötő láncszemet alkotnak az előadásokon, tankönyvekből elsajátított elmélet és a gaz­daságban, végzett gyakorlat kö­zött. i Sz. J. Csak óvatosan, csak türelme­sen, nehogy túlszaladjon a vegyszer a pipettán, mert nem a legjobb az ízex Címképiinkön: Fehérjevizsgá­lat dr. Petrányi István kandi­dátus vezetésével a növényter­mesztési laboratóriumban. A tanszék a Vörös Október Tsz­szel együtt a KGST részére foly­tat Vitatásokat a Földművelés­ügyi Minisztérium megbízásá­ból. Íme, ilyen a szarvasmarba. Dr. Gosztonyi József tanszékvezető órát tart az elsősöknek. Előkészületek a bábfesztiválra i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents