Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-03 / 53. szám
TU/. Világ proleßrjar, egyesüljetek! viiug proieiarjai, cgyeauijeieK ?th&K,u AZ MSZMP BÁCS-KUKUN MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM 5S. SZÁM Ara 60 fillér 1967. MÁRCIUS 3. PÉNTEK Van jövőjük! M últ év végén az ország különböző tájairól termelőszövetkezeti csoportok elnökei, agronómusai gyülekeztek Szegeden. A mezőgazdaság vezetőivel együttesen vitatták meg helyzetüket, gondjaikat Ritka alkalom, hogy tszcs-gondokról nagyobb szabású megbeszélésen essék szó. Valahogy a közfigyelem már évek óta vajmi kevéssé fordult a termelőszövetkezeti csoportok és még inkább az egyszerűbb társulások, a szak- szövetkezetek, hegyközségek, legelőhasznosítási. vízgazdálkodási társulások felé. Jelenleg hazánkban 254 termelőszövetkezeti csoportban 56 ezer család él és kereken 400 ezer hold földön gazdálkodnak. E csoportok közös vagyona megközelíti az 500 millió forintot. A szakszövetkezetek száma 98. s bennük 34 ezer ember tevékenykedik, 130 ezer hold földön. Végeredményben a tszcs-k és egyszerűbb szövetkezeti gazdaságok az ország szántóterületének 3,4 százalékán tevékenykednék. Ám, önmagában a százalék csalóka. Mert ha figyelembe vesszük, hogy például a szakszövetkezetek területének kereken egynegyede szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermő terület; vagy ha tudomásul vesszük, hogy ezekből az egyszerű formájú szövetkezeti gazdaságokból milyen számottevő mennyiségű étkezési szőlő, exportra Is alkalmas alma, körte, szamóca, ribizke, meggy, cseresznye és egyéb, mindig kedvezően értékesíthető termék kerül ki* — akkor szerepük rögtön rangosabbnak tűnik. A z egyszerűbb szövetkezeti társulásokban sok tízezer család dolgozik, keresi megélhetését. Gazdasági helyzetük, fejlődésük meglehetősen nagy különbséget mutat. Vannak vidékek, ahol messze környéken irigykedve nézik a tszcs-beli szőlős és gyümölcsös gazdákat, mondván: már nagyon is jól megy nekik. Valóban sok árut visznek piacra és a legutóbbi 4_5 évben nagy arányokban telepítettek közös művelésű szőlőt, gyümölcsöt. De az irigyke- dők megfeledkeznek arról, hogy ezek a — többnyire homoki — gazdák milyen szorgalommal és mennyi munkával teremtenek oázist hajdan értéktelennek tartott földeken. Tavasztól őszig a kelő nap már családtagjaikkal együtt ott találja őket a szőlőben, gyümölcsösben, mert a homok, a homoki kultúra csak akkor fizet jól, ha az ember szakértő keze fáradhatatlanul gondozza. V annak olyan termelőszövetkezeti csoportok is, amelyek nem sokra vitték a legutóbbi években. Gyengeségüknek sokféle okát lelhetjük. Az egyik helyen az előrehaladást esetleg a nagyon mostoha körülmények gátolják. Máshol olyan minimális az állami támogatás. hogy annak igénybevételével minden évet éppen csak átvészelnek. És vannak olyan helyek is, ahol a vezetésben, az emberek gyarlóságaiban leljük a bajok magyarázatát. A szegedi tanácskozáson, de más értekezleteken is, elhangzott az a kérdés: „Van-e jövőjük a termelőszövetkezeti csoportoknak, az egyszerűbb szövetkezeti társulásoknak?” Több? nyira az a baj, hogy akik ezt kérdezték, egyúttal kétségbe vonták e szövetkezeti társulások létjogosultságát, fejlődőképességét is. Márpedig eddigi eredményeik, a mezőgazdasági termelésben és a szövetkezeti mozgalomban elfoglalt helyük egyértelmű válasz arra: A termelőszövetkezeti csoportokat és egyszerűbb formájú szövetkezeti társulásokat tartós szövetkezeteknek kell tekinteni. Jelenleg — és még hosszú ideig — olyan gazdasági és társadalmi feladatokat oldanak meg, amelyek elvégzésére más szövetkezeti forma aligha lenne alkalmas. S zinte mindegyik tszcs és egyszerű szövetkezeti társulás lehetősége, adottsága eltér a másikétól. Nem lehet például sablonosán azt állítani, hogy annál jobb egy termelőszövetkezeti csoport, minél több üzemágában már kibontakozott a közös tevékenység. Hiszen vannak olyan földrajzi környezetű községek és olyan növényi kultúrák, ahol még hosszú ideig az egyéni, családi művelési mód valósítható meg. Van a tszcs-kben néhány, egyelőre megoldatlan gond, amelyre remélhetőleg sort kerít az_új szövetkezeti törvény. Az egyik ilyen: a jelenlegi adózási rendszer. Gyakorlatilag most az történik, hogy a termelőszövetkezeti csoportokban a már közösen művelt terület után is ugyanolyan kulcs szerint adóznak, mint a családi művelésben levő föld után. Vagyis: a közös területet elosztják adófizetésre az egyes családok között, akik a saját családi kezelésben levő földjükön kívül, a közösben levő terület egy bizonyos része után is magasabb adókulcs szerint fizetnek. Érthető, ha az ilyen megoldás nem ösztönzi a termelőszövetkezeti csoportokat a közösein művelt terület növelésére. A zt is indokoltan kifogásolják a termelőszövetkezeti csoportok, hogy a társadalom- biztosítás rájuk miért nem terjed ki legalább a közös foglalkoztatottság mértékéig. Hiszen egy-egy tszcs néhány száz holdas, közösen művelt szántója, szőlője vagy gyümölcsöse a gazdálkodás tekintetében semmiben sem különbözik a fejlettebb termelőszövetkezeti tevékenységtől. De gondot okoz a tszcs-vezetők javadalmazása is. Jelenleg ugyanis a pénzügyi rendelkezések értelmében egy- egy termelőszövetkezeti csoportban dolgozó elnök, agronómus vagy más függetlenített vezető tisztét csak másodállásként töltheti be és javadalmazását is e szerint állapítják meg. Nincs is 'gond abban az esetben, ha a vezető maga is földdel rendelkező, tszcs-beli gazda, de már nagyobb a gond akkor, ha a vezetőnek nincs földje. Ám jö vedelme után mégis a másodállásban dolgozókra érvényes pénzügyi eljárásokat alkalmazzák. E redmények és gondok egyaránt indokolják, hogv na- nagyobb figyelemmel kísérjük a termelőszövetkezeti csoportok és egyszerűbb szövetke zeti társulások fejlődését, mert e szövetkezeteknek fontos szerepük és jövőjük van a magya szövetkezeti mozgalomban. H. L. Ügyesség és szorgalom A Kalocsai Ének-Zenei Általános Iskola nemcsak gyermek- tánccsoport járói, valamint kiváló zenei szakoktatásáról híres, hanem arról is, hogy itt található megyénkben az egyik legjobban felszerelt politechnikai műhely. A munkaasztalokkal, szerszámokkal és nyersanyaggal jól felszerelt műhelyben fiúk és lányok egyaránt gyakorolhatják kézügyességüket. A kész munkák között az evőeszköztől és csavarhúzótól a műanyagfésűkig meg lehet itt találni mindent, ami ezzel a korszerű felszereléssel elkészíthető. A kis műhelyt különös gondossággal pártfogolja az EKA es a Műanyaggyár. Az iskola tanulói — mint Galina Imre, a politechnika szaktanára elmondta — hálásak is a gondoskodásért, ami abban nyilvánul meg, hogy a felsőtagozatos tanulók között nincsen 4-esnél gyengébb osztályzatú tanuló politechnikából. Az egész iskola átlaga pedig ebből a tantárgyból: 4,5. Képünkön: a VIII. osztályosok híradástechnikai gyakorlata Galina Imre tanár vezetésével. (Pásztor Zoltán felvétele.) Négyszázhuszonöt lakás, új szolgáltatórészlegek Már a gazdasági reformok szellemében Választmányi üléssel egybekötött értekezletet tartott Kecskeméten a Kisipari Szövetkezetek Bács megyei Szövetsége, amelyen részt vett Erdős József, az OKISZ elnöke is. A vezetőség nevében Fekete László elnök számolt be a megyei szövetkezeti ipar múlt évi eredményeiről, majd ismertette az idei feladatokat. 1966-ban 735 millió forint értékű munkát végzett a szövetkezeti ipar, 12 százalékkal többet, mint az előző évben. Amíg korábban főképpen létszámnöveléssel emelték a termelést a ktsz-ek, az utóbbi években és főleg tavaly, a termelékenység fokozásával. Kiemelte az elnök, hogy az ipari termelésben sokat fejlődött az export és az építőipari tevékenység. Tavaly 76 millió forint értékű árut küldtek a határon túlra a ktsz-ek. Idén — a választék bővítése és a minőség javítása útján — 90 millióra kívánják növelni az exporttermelést. Jelentős részt vállaltak a szövetkezetek a megye kislakásépítési programjának a megvalósításából is: A tatarozási- javítási munkákon felül 301 lakást adtak át és ebből 63 többszintes épületben van. A harmadik ötéves terv időszakában 2500 lakást építenek. Ebből idén 425 készül el. Az építőipar mellett jelentősen fejlődtek tavaly az egyéb szolgáltatások is, hiszen a beruházásra szánt összeg 50 százalékát a javító hálózat bővítésére, korszerűsítésére és gépesítésre fordították a ktsz-ek. Baján és Császártöltésen szolgáltató ház épült és megkezdték a kecskeméti szolgáltató kombinát munkálatait is. A fejlődés ellenére azonban továbbra is gond, hogy számos községben még nincs fodrász, szabó, cipész és megyeszerte kevés a rádió-, tv-szerelő. Tovább keíl bővíteni a gépkocsiszervizhálózatot is. Ez évben 6 millió forintot fordítanak a szövetkezetfejlesztési alapból a szolgáltatások korszerűsítésére, ötven új fiókot, illetve felvevőhelyet létesítenek, a meglevő szolgáltató részlegek közül hetvenet felújítanak. Tovább folytatják az úgynevezett gebines — önelszámoló — részlegek szervezését is, főképpen a kisebb községekben. A szolgáltató tevékenység és az export mellett idén is fontos feladata a szövetkezeti iparnak a belkereskedelem szükségleteinek a kielégítése. Az új gazdaságirányítási rendszerhez igazodva, máris gyümölcsöző együttműködést alakított ki számos szövetkezet a helyi kereskedelmi szervekkel, földműves- szövetkezetekkel. Ez évre már több millió forint értékű szerződést kötöttek közvetlen áru- szállításra. Befejezésül arról szólt az elnök, hogy a gazdasági reformok bevezetését megelőző év fokozott erőfeszítést, az eddiginél jobb, termelékenyebb, gazdaságosabb munkát igényel minden szövetkezettől és nagyobb önállóságot a ktsz-ek vezetőitől. A kitűzött feladatok megvalósítását kell céloznia a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának a tiszteletére indított munkaversenynek is, amelyhez máris számos szövetkezeti kollektíva csatlakozott. B. D. Elmúlt a téli vásár Jönnek a tavaszi szezoncikkek Szivacskabát, orkánkabát, bővülő cipőválaszték A február 13-tól 23-ig tartó, immár hagyományos téli vásár az idén is osztatlan sikert aratott. A Bács-Kiskun megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat kijelölt üzleteiben körülbelül 5,5 millió forint értékű áru várta a nagyközönséget. Ebből a készletből mintegy 4,5 millió forint értékű áru talált gazdára a kiárusítás első tíz napján, ami a múlt évi vásár eredményének körülbelül kétszerese. Mindez azt jelenti, hogy a BRK szakboltjaiban február 23- ig mintegy 2 millió forintot takarítottak meg a vásárlók, s ha mindehhez hozzáadjuk a Kecskeméti és a Kiskunfélegyházi Állami Áruházban jelentkező vásárlói pénzmegtakarítások összegét, akkor elmondhatjuk: A megyei állami ruházati kiskereskedelemben a téli szezonvégi kiárusítások révén, mintegy 3,5—4 millió forintot takarított meg a vásárlóközönség. A két állami áruházban —a múlt évi szinthez viszonyítva —, csaknem 80 százalékkal volt magasabb az idei téli vásár forgalma. Tizennégy nap alatt körülbelül 3,3 millió forint értékű árut értékesítettek, többek között 20 ezer pár harisnyát, 700 ezer forint értékű méterárut, 650 ezer forint értékű konfekciót. A sikerrel lebonyolított szezonvégi kiárusítás után a megye két állami áruházában, valamint a ruházati szakboltokban ma már a tavaszi cikkeket keresik a vásárlók. A raktárak feltöltése lényegesen jobban sikerült a tavalyinál. Az állami áruházakban az igen keresett szivacskabátokból körülbelül 3 ezer darab várja a vevőket, de szivacskosztümböl, orkánkabátból, s egyéb keresett tavaszi ruházati cikkből is ki tudják elégíteni az igényeket. Március 12-én egyébként a Kecskeméti Állami Áruház divatbemutatóján közelebbről is megismerkedhetnek az érdeklődők a legújabb tavaszi női-, férfi- és gyermekruha modellekkel. A megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 45 üzletében az idén elsősorban a konfekciócik- kekböl várható jelentős választékbővülés, de nem lesz hiány — mondották a BRK bajai központjában — orkánkabátból sem. Lényegesen javul az ellátás a műszá- , las anyagból készült konfekciócikkekből, s az eddiginél lényegesen több divatos import férfiinget lehet majd vásárolni. B. Gy.
