Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-21 / 68. szám

Egyhangúlag a nép front jelöltjei mellett Ügy Látszik, a soltvadker- tieket nemcsak a szőlőperme­tezéshez ébreszi a hajnal. A szavazóhelyiségek előkészítésé­hez már 6 óra előtt hozzáfog­tak, mind a nyolc szavazókör­ben. — Milyen a ban,gúlát? — ér­deklődünk a választási elnök­ségen. — Kitűnő — hangzott a vá­lasz — az előző szavazásnál is jobb. Ez már megmutatkozott a jelölőgyűléseken is. A község sokat fejlődött az elmúlt négy év alatt. Nem pa­naszkodhatnak az egyéni gya­rapodásra sem; a legkülönbö­zőbb márkájú személyautók parkíroztak vasárnap is a köz­pontban a kultúrotthonban be­rendezett szavazóhelyiség kör­nyékén. Az itt lakók szorgal­mát dicséri, hogy noha a lakos­ság létszáma az elmúlt 5—6 évben 10 százalékkal csökkent, a 600 holddal megnövekedett szőlőterületet példamutatóan művelik. Ez a növekedés a szakszövetkezeteik közös terüle­tén következett be; Soltvadkert határában tért hódított a nagy­üzem. Megnyugtató volt látni, hogy a központi szavazóhelyiségbe milyen szép számmal érkeztek a fiatalok. Alig győzték oszto­gatni az első szavazókat megil­lető emléklapokat. — Hogyan ismerik fel őket? ■— érdeklődtünk —. hiszen a jegyzéken nem tüntették fel az életkort. — Legtöbbjüket személyesen ismerjük — válaszolták, meg aztán következik ez a szokásos­nál tétovázóbb megjelenésből is. Felsőcebei iskola — Kiskőrös 10. számú külterületi választó- körzetének a központja. Tíz ki­lométer sugarú körből érkeztek a szőlővidék lakód, hogy lead­ják szavazatukat. Jórészt a kis­kőrösi Petőfi Szakszövetkezet területéről, amelynek éppen az elnöke, Kelemen Sándor volt a körzet — és a járás — or­szággyűlési képviselőjelöltje. Vontatós pótkocsi fékezett a kaskantyúi tanácsháza előtt: hozta a Kossuth Tsz gazdáit. Fél 11-re már háromszor for­dult a jármű. Amott motorke­rékpárok; az egyikkel épp most érkezett meg két ember. Kis méretű urnát hoztak, a tanya- világ felevő betegeit keresték fel vele. Hét helyen voltak, többször elakadtak az úton, gá­zoltak a sárban, tolták a mo­tort. Bármelyik szavazóhelyiséget kerestük fel a járásban, min­denütt ugyanaz a kép fogadott bennünket: derűsen, jó hangu­latban hömpölygő szavazás. Pil­lanatnyira elfogott a kétség — mit lehet minderről írni, ho­gyan lehetne összefoglalni az azonos metódusban, de mégis annyi színnel lezajló jogtevést. Leghívebben ezzel tehetnénk pontot a Kiskőrös környéki sző­lővidéken tett kőrútunk végére; a mostani szavazás a bizalom ünnepe volt. H. D. A legöregebb.., Németh János bácsiról, Alpár község matuzsálemi kort megért lakosáról már nem egyszer írt a megyei sajtó. S a hagyomá­nyokhoz híven ezúttal is meglá­togattuk, hogy tanúi legyünk, miként gyakorolja állampolgári jogait. Képünkön: a 102 éves Németh bácsi bedobja az urná­ba a szavazócédulát. ... és a legfiatalabb Alpár egyik legfiatalabb vá­lasztópolgára Dolgos Katalin. Saját bevallása szerint majd csak a, néhány hónap múlva ese­dékes érettségijére készül olyan izgalommal mint amilyen lelke­sen vasárnapi .,premierjén” az urnához járult. Nem is csoda, iszen édesanyjára is szavazott, rkit községi tanácstagnak jelöl­tek. Zásxlódíszben, öntudattal.. Kalocsa város és a járáshoz tartozó községek is zászlódísz­ben, ünnepi hangulatban fogad­ták a választás napját. Fél hét és háromnegyed hét között csaknem minden szavazóhelyi­ség előtt harminc-negyven fő­nyi csoport verődött össze. Ka­locsán például a Margit-iua­lomban volt az 1-es számú vá- 1 asztókerület szavazóhelyisége, s az éjszákai műszakból hat órakor kitóduló paprikagyári munkások egyenesen ide vet­ték útjukat. Szavazni mentek: kollektíván. Hét órakor kinyí­lott az ajtó, • teljes leoöület­tel, de fegyelmezetten indult meg a szavazás. így volt a töb­bi kerületben is. Az úgyneve­zett sárga iskolánál, az I. Ist­ván király utcában, ahol a 3-as választókerület szavazóhelyisé­ge volt, délben már mindössze néhány ember szavazata hiány­zott. Reggel kilenc órakor a város szavazati joggal bíró polgárai­nak ötven százaléka már be­dobta a borítékokat az ur­nákba. A községekben éppúgy, mint Kalocsán futárok álltaik készen­létben arra az esetre, ha vala­hová ki kell vinni a „mozgó- urnát”. Általában már előre tudták, hol. melyik utcában van idős, beteg, járóképtelen em­ber, de váratlan eseményekre is kellett számítani. Például a kalocsai 1-es választókerület­ben délelőtt kiderült, hogy egy öreg bácsi reggelre kisebb fo­kú agyvérzést kapott. A falvak határában, a tanyán 'afcó öregekhez lóháton, motor- kerékpáron vitték ki az urnát, de olyan is volt, hogy teherau­tón. vagy üléssel felszerelt von­tatón hozták be a szavazókat a községekbe. A választás az egész járásban zökkenőmente­sen, az esemény fontosságának kijáró állampolgári fegyelem­mel zajlott le, kellő öntudattal járultak az urnáikhoz a parasz­tok, munkások, értelmiségiek és az első választók is. akik em­léklapot kaptak. A kora délutá­ni órákban az egész járás befe­jezte a szavazást. Fürgébb volt a tanyavilág A kiskunhalasi járási párt­bizottságon Radvánszki Imre el­ső titkár és Katanics Sándor titkár teszi elénk az első jelen­téseket: 9 órakor a halasi já­rásban a választók 40 százalé­ka leszavazott. öröm és megelégedettség lát­szik a pártbizottság vezető munkatársainak arcán. — Jó a szervezés, igazán min­denki megtette a kötelességét — mondja Radvánsizki Imre elv­társ. Kiskunhalas város központi szavazóirodájában Vincze Fe­renc tanácselnök vezetésével lá­zasan veszi a jelentéseket a „vezérkar”: 8 órakor a lakos­ság negyede már leszavazott, 9 órakor 34 százalék és 11 órakor 72 százalék adta le a voksot. Öröm az arcokon, bizakodás és elégedettség. Tizenegy óra: a járás 79 szá­zaléka élt szavazati jogával. (Folytatás a 4. oldalon.) Három órával korábban Alig múlt dél és már szám­lálják a szavazatokat a pirtód tanácsházán, a névjegyzéken szereplők 98,6 százaléka leadta szavazatát a népfront jelöltjei­re. Csak néhány jehovista szek­tához tartozó ember — ki érti, milyen meggondolásból — nem járult az urnákhoz, s1 néhány elutazó rontotta le a kerek száz százalékot. De ez is igazán szép eredmény, hiszen délelőtt lesza­vazott az egész falu. Három órával korábban, mint az előző választáskor, a teljes önkéntes­ség jegyében. A Kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz majorsága melletti szép kultúrotthonban, a 21. választókörzet lakói már a kora dél­előtti órákban leszavaztak. Volt ebben némi „hazatartás’’ is. hi­szen az egyik szavazócédulán Pesir Istvánnak, a tsz elnökének, mint képviselőjelöltnek a neve állt. Képünkön: Gyovai Mihály és Dóczi Lajos juhászok az urna előtt. A harmadik felnőtté válás A kecskeméti re­pülő alakulat 103, számú választókör­zetének nemzetisein zászlókkal feldíszí­tette. - * helyiségében délelőtt 9 óra körül volt a legnagyobb forgalom. Kimenő- ruhába öltözött ka­tonák, tisztek és hozzátartozóik vár­tak türelmesen sor­ba állva, hogy meg­kapják szavazólap­jaikat, gyakorolják állampolgári jogai­kat. Találomra egy barna, göndör hajú fiút szólítottam meg, akinek kora arra vallott, először vesz részt a szavazáson. — Valóban elő­ször szavazok — mondta mosolyogva Sárközi József tize­des —, s most ér­zem magam har­madszor felnőttnek. Csodálkozva néz­hettem erre a vi­dámarcú, 19 éves Helvéciáról bevo­nult fiúra, mert azonnal magyará­zatba kezdett. — Amikor a múlt évben megkaptam a katonai behívót, ak­kor tudatták velem előszöf; felnőtt va­gyok, a haza szá­mít rám. Szívesen is jöttem, hiszen a kertészeti techni­kum elvégzése után otthon dolgoztam. Másodszor aktkor éreztem igazán a felnőttek felelőssé­gét, amikor a múlt év végén fiatal ka­tonaként benevez­tem a Magyar Nép­hadsereg kiváló ka­tonája cím elnye­réséért folyó ver­senymozgalomba. Sokat tanultam, gyakoroltam és si­került bizonyítanom. Megszereztem a ki­váló címet, s akkor tanultam meg iga­zán: a becsületes munka megtenni a gyümölcsét... Sárközi József ti­zedes egy pillanat­ra abbahagyta, el­gondolkodott talán azért, hogy ponto­sabban fogalmaz­hassa meg a követ­kező mondatokat. — A harmadik, az igazi felnőtté vá­lás az volt, amikor felvettek a válasz­tól névjegyzékbe, amely azt jelen­tette, beleszólhatok az ország dolgába. Ennek a jognak gyakorlása tudom, sok kötelességgel jár együtt. Ezért mégegyszar meg­akarom szerezni a kiváló címet, s ha leszerelek, a munka mellett szeretném tovább folytatni ta­nulmányaimat ... Erre szavazok, most életemben először. G. G.

Next

/
Thumbnails
Contents