Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-21 / 68. szám

C. oldal 1967. március 21. Sedd Kettős évfordulóra Egyhangúlag a népfront jelöltjei mellett emlékeztek (Folytatás az 1. oldalról.) nemzeti 'történelmünk leghala­dóbb forradalmi hagyománya­ként, a magyar nép felszabadu­lás után kivívott második pro­letárdiktatúrája előkészítőjeként és főpróbájaként él tovább. Ma a Tanácsköztársaságról emlékezve, ünnepeljük a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség megalakulásának 10. év­fordulóját. 1957 március-áprili­sában megyénkben is több ezer­re emelkedett a KISZ-tagság létszáma. A legöntudatosabb, a párthoz eszmeileg és érzelmileg legközelebb álló, a társadalmi haladás követelményeit felisme­rő fiatalok csatlakoztak a Kom­munista Ifjúsági Szövetséghez. Az előadó a továbbiakban szólt a Bács-Kiskun megyei fia­talok munkában, tanulásban és egyéb téren elért eredményeiről, részletesen elemezte azokat a si­kereket, amikkel az ifjúság ki­vette részét az elmúlt tíz év alatt a párt politikájának meg­valósításából. Hangsúlyozta: pár­tunk IX. kongresszusa az ifjú kommunisták és valamennyi fia­tal számára megszabta a követ­kező évek gazdasági, politikai fejlődésének irányát. S az ifjú kommunisták a reájuk váró fel­adatok fontosságának tudatában készülnek a KISZ júniusban sor- rakerülő VII. kongresszusára. Az ünnepi beszéd után dr. Molnár Frigyes, a megyei párt- bizottság első titkára köszöntöt­te a jelenlevőket. Mély tisztelettel és forró elv­társi szeretettel köszöntőm — mondotta — a Tanácsköztársa­ság veteránjait, akik itt vannak köztünk, és akik példaképeink szocialista forradalmunkban. — Egyben köszöntőm a megye ifjú kommunistáit és rajtuk keresz­tül megyénk ifjúságát. A KISZ zászlóbontásának 10. évforduló­ja alkalmából tolmácsolom a megyei pártbizottság elismerését és legjobb kívánságait! Az a vé­leményünk, hogy a megye KISZ szervezeteinek és fiataljainak többsége munkájával és élet­módjával mindjobban eleget tesz annak a várakozásnak és elhivatottságnak, amelyet elvár tőle a párt és a szocializmus tel­jes felépítésén munkálkodó nép. Megyénk ifjúsága ennek számos tanújelét adta az elmúlt tíz esz­tendő során, és napjainkban; nemcsak az ünnepnapokon, ha­nem a munkás hétköznapokon is. Nagyszerű érzéssel tölt el bennünket az a tudat, hogy ami több mint egy évszázad során a legmagasztosabb gondolat és haladó társadalmi tett volt, a mi generációnk, a szocializmust építő magyar nép, s közte a ma­gyar ifjúság váltja valóra. A továbbiakban elismerően szólt Molnár elvtárs az ifjúság helytállásáról, sikereiről, aktív, eredményes részvételéről, a me­gyei pártbizottság politikájának megvalósításában. E munka folytatása annak, amit a már­ciusi ifjak és az ifjú kommunis­ták elkezdtek, de ma megerősíti törekvéseink győzelmébe vetett hitünket az a tény, hogy a szo­cialista Magyarország felépíté­sében nem vagyunk egyedül, és szocialista építő munkánkkal a világ haladó erőinek közös tö­rekvését szolgáljuk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a szovjet nép példája, erőfeszítései és mérhetetlen segítsége nyomán ma új történelmet írunk. Léte­zik a szocialista világrendszer, a szocializmus építésén fáradozó országok, népek nagy testvéri családja. Közös eszmék, célok, közös érdekek alapján, testvéri szövetségben sikeresen munkál­kodunk hazánk és egyben az emberi társadalom általános elő­rehaladása érdekében. Ezzel a magyar nép újra ott halad az emberiség legjobbjainak élvona­lában. Dr. Molnár Frigyes elv­társ a következő szavakkal fe­jezte be köszöntő beszédét: — Az ifjú kommunisták né; pes táborához fordulunk, hogy összefogva megyénk ifjúságának nagy seregével, ifjúi lelkesedés­sel és tettrekészsággel munkál­kodjanak a maguk területén a párt útmutatásának megfele­lően, szocialista hazánk anyagi és szellemi erőforrásainak, tár­sadalmi és politikai sikereinek gyarapításán. Ennek jegyében sikeresen készüljenek a Kom­munista Ifjúsági Szövetség VII. kongresszusára, hogy még na­gyobb eredményeket érjenek el Lenin győzelmes útját járva. A köszöntő beszéd elhangzá­sa után Á. F. Fény, szovjet gár­da-ezredes üdvözölte a jelen­levőket. Ezt követően a KISZ KB „KISZ-érdemérem”-kitün- tetését dr. Molnár Frigyes 10 éves kiemelkedő KlSZ-munká- juk elismeréseként a követke­zőknek nyújtotta át: Szemző Fe­rencnek, a bajai városi KISZ VB tagjának, Hodoneczki Fe­rencnek, a mélykúti Béke Tsz KISZ-titkárának, Forgó István- nénak, a petőfiszállási községi KISZ-titkárnak, Juhász Sándor­nak, a KISZ kiskunhalasi városi vb-tagjának, valamint Matus Györgynek, a KISZ bajai járási bizottsága titkárának és Piros Györgynek, a KISZ megyei bi­zottsága politikai munkatársá­nak. A KISZ KB „Aranykoszorús KISZ-jelvény-”ét kapta: Devits József, a bácsalmási községi KISZ-bizottság titkára, Palásti György, a ZIM Kecskeméti Gyáregysége KISZ-szervező tit­kára, Morvái László, a Kiskőrö­si Konzervgyár KISZ-titkára, Lantos Mihály, a tiszakécskei Üj Élet KISZ-titkára, Barna László, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár KISZ-szervező titkára, Kerekes Borbála, a BRG Kecs­keméti Gyáregysége KlSZ-szer- vező titkára. Csere István fajszi községi KISZ-titkár, Bene Já­nos, a KISZ kecskeméti járási bizottsága politikai munkatár­sa, Studer Béla, a KISZ kecs­keméti városi bizottsága politi­kai munkatársa, Király József, a KISZ megyei bizottsága poli­tikai munkatársa és Rapcsák T ibor, kiskunhalasi városi út­törőtitkár; A jubileumi emlékünnepséa a Kiskunfélegyházi Városi KISZ Vegyeskar műsorával ért véget. Bubor Gyula (Folytatás az 1. oldalról) vább kell indulnia. Dr. Molnár Frigyes és dr. Varga Jenő tár­saságában még el akar látogatni Bajára, s útban hazafelé Kalo­csára. Dunavecsére is. Déltől egyre szaporodnak a jelentések a tanácsházán, a vá­rosi választási bizottság aszta­lán. 3 órakor már a szavazók 93,4 százaléka elegeit tett állam- polgári kötelességének. 40 kör­zetben befejezték a választást. A Sándor, József nap ellené­re sehol részeg, sehol semmi rendbontás. Virágos kedvű em­ber akad ugyan, hiszen a szesz- tilalom csak az árusításra vo­natkozik, de lárma, zavar nincs. Sok kedves történet forog azonban közszájon, hordják a körzetek hírnökei. Mosolyogtató, hogy valaki azért nem volt haj­landó szavazni, mert — nem vették fel a tóeszbe! Ki hitte volna ezt hat évvel ezelőtt, az átszervezés idején? Akad más, szomorúbb is. Az öreg, rossz lábú néni esete, aki bottal botorkált el szavazni a Muszáj-i tanyákról. Hát a fia nem hozhatta volna az autóján? — kérdezték. Jaj, lelkecskéim — felelte —, messze lakik az, a város másik végén ... ... Amikor a választópolgárok már rég a televízió előtt ültek, aludtak, a másnapi munkára gondoltak, a városi választási bizottság még javában dolgo­zott. Éjjel kettőre fejezték be a szavazatok összeszámlálását. A kecskeméti ieninvárosi új iskolában kedves meglepetés várta a szavazásra érkezőket. Az előcsarnokban Kiss J. Zoltán festőművész grafikai munkáiból rendeztek kiállítást erre az al­kalomra. A művész kiállított grafikái többségükben az új lakóne­gyedet ábrázolják. Képünkön: érkeznek a választók. Választás kiskun módra A dunavecsei járás 13 közsé­ge közül leghamarabb — a dél­előtti órákban —, Dunatetétfle- nen fejeződött be a szavazás. Kora délután Kunpeszérről, Kunszentmiklósról, Szabadszál­lásról, Tassról, Üjsoitról jelen­tették: Elegeit tett valamennyi választópolgár hazafias jogának, kötelességének. Az ünnepi al­kalomra feldíszített szavazóhe­lyiségekben — szerte a járás­ban —, már 7 órakor ott vol­tak a traktorosok, a közös gaz­daságok tagjai és ’szavazás után indultak végezni a földeken a tavaszi mezőgazdasági munká­kat. A járás több mint 30 000 vá­lasztópolgára közül több mint 99 százalék délután fél 4-re le­szavazott és voksát több mint 99 százalékban a Hazafias Nép­front országgyűlési képviselő­be tanácstagjelöltjére adta. * Szombaton, egész délután ta­karítottak a dunaegyháziak, és vasárnap reggel tiszta járdán, felgereblyézett utakon siettek a népünnepély hangulatú válasz­tásra. Idős házaspár lépett a 2. szá­mú körzet szavazóhelyiségébe. — Egy hete a gyerekeinknél vendégeskedünk, s nincsen iga­zolásunk. Tengerész vagyok, nemrég még úton voltam — így a férfi. — Szavazhatunk-e itt? Ha nem, sietünk az 1 órai buszhoz, Ráckevén lakunk ugyanis. Mert nem akarunk le­maradni. .. Percek múlva pótjegyzékre kerülnek az adatok, s a házas­pár egymás után lép be a sza­vazófülkébe. Szalkszentmártonban, ahol ma is hűséggel ápolják a 48-as ha­gyományokat, Petőfi emlékét, most újabb anyaggal gyarapo­dik a költő nevét viselő tájmú­zeum, aminek létrehozásában egyébként szinte valamennyi szalkszentmártoninak része volt. — A választás eredményéről szóló jelentés, a plakátok, a Környei Irénnek és a többi elő­ször szavazónak adott KISZ-es emléklap, s az egyéb dokumen­tumok egy-egy példánya mind a tájmúzeum gyűjteményébe kerül — magyarázta a Hazafi­as Népfront községi bizottságá­nak titkára, Majsai Károly. — S azt hiszem — fűzte hozzá —, hogy a mostani választási eredménynek Petőfi Sándor örülne a legjobban . .. • Epizódok sokaságát lehetne még idézni a dunavecsei járás­ból. Lehetne írni arról a kun- szentmiklósi parasztemberről, aki abban a pitykés mellényben lépett a szavazófülkébe, amit egy évben kétszer-háromszor, a legnagyobb ünnepeken szokott magára ölteni. Vagy írhatnánk a tassi mozgóumáisokról, akik már hajnali 5 órakor útrakel- íeK a kiterjedt tanya világba, hogy ott is megkezdődhessen 7 órakor a szavazás. Igyekezetük nem volt hiábavaló: Déli 12 órára mind a három mozgóur­na visszaérkezett a községbe, a tassi tanyavilág valamennyi la­kója leszavazott a délelőtti órák­ban ... B. Gy. Kihasználták a tavaszi időt is Együtt. A ,,BÁCSKA FŐVÁROSÁ­BAN”, Baján már a kora reg­geli órákban szokatlanul élénk volt a forgalom. Sokan várakoz­tak a feldíszített szavazóhelyisé­gek előtt hét óra tájban. A város párt- és tanácsvezetői elsőként élték állampolgári jogaikkal. A választásra jogosult állampolgá­rok fele 9 óráig leszavazott. A város tanyavilágának szavazó­körzeteiből jelentették először, hogy lezárták az urnákat. A fiatalok a KISZ-vezetőkkel az élen általában csoportosan szavaztak, többek között a vá­ros iparitanuló-iskolájának diák­jai is. A Finomposztó Vállalat éjszakai műszakból hazatérő munkásai ünneplőbe öltöztek és pihenés előtt leadták a voksot. A város minden szavazókörze­tében jó hangulatban, zökkenő- mentesen folyt a szavazás. En­nek köszönhető, hogy fél 4-re mindenütt lezárták az urnákat és megkezdődött a szavazatok számlálása. A BAJAI JÁRÁSBAN is már legtöbb helyen 7 óra előtt meg­nyíltak a szavazókörzetek és a reggeli órákban a lakosság zö­me eleget tett állampolgári kö­telezettségének. A járás szinte valamennyi helységében dél kö­rül. néhány kivétellel éltek ál­lampolgári jogukkal. A JÁRÁS ELSŐ szavazó fia­taljai csoportosan a KISZ ve­zetésével szavaztak. Hercegszán­tón a tanácsházán gyülekeztek mintegy 120-an és innen mentek a szavazóhelyiségekbe. Mátétel- kén a vb-elnök, Albert István köszöntötte az első választókat, majd együtt mentek szavazni. Sok helyen a szavazást ün­nepélyesebbé tette, hogy a vá­lasztópolgárok összejöttek — így volt ez többek között Tatahá­zán — és megbeszélték, meg- hányták-vetették a község to­vábbi terveit, a fejlesztés lehe­tőségeit, s azt, hogy miképp le­hetne közös erővel meggyorsí­tani a fejlődést. Ez egyben a közélet demokratizálódásának bizonyítéka. Több helyen — tekintettel a tavaszias időjárásra — kihasz­nálták a lehetőséget és a szava­zás után dolgoztak a kertésze­tekben, a mezőkön. A járási vá­lasztási elnökség háromnegyed 3-ra jelentette, hogy az egész járásban befejeződött a szava­zás. A tavaszi napsütés sok kalo­csait kicsalogatott ezen a dél­ei őt tön az érseki kertbe. Itt találkoztunk a Bács-Kis­kun megyei Textilfeldolgozó Vállalat Kállai Éva nevű négy­szeres szocialista brigádjában dolgozó asszonyokkal is. Matos Ferencné, a kiváló kollektíva vezetője elmondta, hogy bár külön-külön szavaztak, fél tíz körül összejöttek egy feketeká­véra, tere-ferére a cukrászdá­ban, majd elhatározták, hogy megsétáltatják Kiss Jánosné hét­hónapos Rezsőkéjét. A képen Berta Kálmánná, Ma­tos Ferencné, Kiss Jánosné és Nyitrai Imréné, no meg a kis Rezsőké. Háttérben az épülő víztorony. A szőlővidék szavazói Soltvadkert felé indultunk — átlós irányban át a megyén. Tanyák mindenfelé, lakód ün­neplőbe öltözve bal1ásták a dű- lőutakon, de közelebb érve ki­derült: csak az idősebbek vet­ték igénybe az „apostolok lo­vát”. azaz a gyalogolást. Ellen­ben Jóval több biciklistát, mo­torkerékpárost, sőt autóst lát­tunk a választókörzet központ­ja — többnyire valamelyik ta­nyasi iskola — felé igyekvő­ben. Ilyen elevenség négy év óta aligha volt a tanyavilág­ban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents