Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
4. oldal 1967. március 19, vasárnap Szocialista versenymozgaiom és szociális gondoskodás a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban Másfélmillió forint terven felüli nyereséget ért el tavaly a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, amelyre korábban még nem volt példa a mezőgazdasági nagyüzemben. Köszönhették ezt jórészt a szőlőből elért 37 mázsás átlagtermésnek, továbbá az állattenyésztésben egy év alatt produkált eredményjavulásnak is. És nem utolsó sorban az itt félévtizedes múltra visszatekintő szocialista vensenymozgalom- nak. Tavaly a benevezett 47 brigád közül 38 nyerte el a szocialista címet, közel hatszáz fővel. Több mint 90 ezer forint jutalomban részesültek. Verseny volt a négy kerület között is. Legjobb eredményekről a tajói adott számot, amely ezúttal is versenyre hívta ki a többi üzemrészt. Célul tűzték ki a szocialista kerület cím elnyerését is. A tajói kerület szőlő- és gyümölcstermesztő brigádjai már meghirdették idei vállalásaikat. Egyebek között törekednek a 35 mázsás holdankénti szőlőtermés és a nyári gyümölcsfélék 90 százalékos exportarányának elérésére. Hogyan részeltek a kimagasló hozamokból a gazdaság dolgo- aói? A tavalyi átlagkereset kevés híján 1700 forint volt; az előző évihez képest több mint száz forint a növekedés. A premizálás azonban néhány vonatkozásban még nem eléggé hatékony. Ezen javítanak az idén: nemcsak a hozamokat, a költségek megtakarítását is jobban számításba veszik. A gépjavítás például hat és fél milliós költséget emésztett fel az elmúlt évben. Egy traktor nagyjavítása 30—40 ezer forintba került. Jobban célt érnek, ha a traktoros részére több ezer forintos prémiumot tűznek ki abban az esetben, ha el tudja kerülni gépe nagyjavítását. Közvetlenül kell ösztönözni az alkatrészek kímélésére. S ráadásul a gazdaság jövedelmezősége is jobban megmutatkozik. Az eddiginél jóval gyorsabb ütemben épülnek a szociális lékezdét építenek. Tervezik, hogy a gazdaság saját pénzügyi forrásaira támaszkodva a központi kerületet is ellátják a jövőben hasonló létesítménnyel és ugyanitt gondoskodnak a személyi járművek megfelelő őrzéséről. Korszerűsítésre szorulnak a munkásszállók, különösen Kígyóson és Balotaszálláson. Előreláthatólag még az idén sor kerül a lakásépítő akció megszervezésére is. Tehervágányok mentén Ma hajnalban 43 vagon áru futott be a kecskeméti ál-1 elvégeznünk lomásra és most a koradélelőtti órákban mozgalmas kép fogad a rakodóvágányok mentén. Lovasfogatok, tehergépkocsik simulnak a vagonok oldalához, autódaru karja emelkedik, süly- lyed a rakadómunkások feje fölött. — Cukor, só, táblaüveg, növényvédőszer, tégla, cserép — szedi ujjára az érkezett áruféleségeket Berente István, a 9-es számú Autóközlekedési Vállalat íődiszpécsere. — Sajnos, a mai A volt bankigazgató úr csalásai VAN EGV KIS dohánybolt Kiskunhalason a templom mellett, ahol Horváth Imre világtalan ember árusítja a cigarettát. Soha senkinek nem jutott eszébe, hogy becsapja a szerencsétlen boltost, aki nemcsak vak, de nagyothalló is. A trafikot évekig az édesapjával kezelte Horváth Imre, de néhány évvel ezelőtt az apa elköltözött a városból és Wendler Zoltánt kérte meg: segítsen a fiának az áru beszerzésénél, a bolt vezetésében, az elszámolások, kimutatások összeállításánál. Wendler ekkor már, mint valamikori bankigazgató, nyugdíjas volt, ideje tehát bőségesen akadt a megbízatás teljesítésére. Az alma azonban nem esett messze a fájától. Wendler Zoltán hamarosan bebizonyította, hogy még ma is a volt kizsákmányolok valamelyik bankjában érzi magát és könyörtelenül becsapta, úgyszólván kisemmiz- te a világtalan trafikost. Két év alatt, 1962-től 1964-ig összesen 13 ezer forintot kért el Horváth Imrétől áruvételre. Valóságban azonban elszórta a pénzt, igyekezett bankigazgatóhoz „méltóan” élni és mindé- tesítmények. A tajói kerületben I nütt sopánkodott, hogy kevés a például az idén kétszáz főre mé- nyugdíja, nem elég a megélhe- retezett üzemi konyhát és ét- I léshez. Mellesleg több, mint 1200 forintot kap havonként. Nos, Horváth Imre többször gyanút fogott és kérte, számoljanak el a pénzzel, de az igazgató úr ezt mindig húzta, halasztotta. Végül újabb mesét talált ki: Kölcsön adta a pénzt egy solt- vadkerti lakosnak. A nemlétező adós nevében ő maga többször is írt a vak embernek, majd válaszokat fogalmazott stb. Mikor azonban Horváth Imre el akart menni, hogy Soltvadker- ten megkeressék az illetőt, a sikkasztó hirtelen egy levelet „kapott”, amiben a nemlétező adós felajánlotta: ha kap némi haladékot, „gavallérosan” elintézi az ügyet és nem 13, hanem 22 ezer forintot ad vissza. A gavalléros rendezésnek azonban az igazgató úrra nézve gyászos vége lett: a vádlottak padjára került. A TARGYALÄS, illetve a nyomozás során azonban újabb dolgok derültek ki. Wendler Zoltán másoktól is kért pénzt, de már eleve azzal a szándékkal, hogy azt nem adja meg. Legtöbbször jól bevált sirámai^ mondta el: kevés a nyugdíj, pótolni kell. Volt azonban olyan eset is, amikor éppen az ellenkezőjével ért célhoz. B. L.-né kiskunhalasi lakostól a múlt év júliusában 500 forintot kért egy hónapra. De hogy az asszonynak ne legyenek kételyei, megnyugtatta: neki 2500 forint nyugdíja van. Másokat azzal csapott be. hogy amerikai bátyjától hamarosan pénzt kap. A bíróság megállapította, hogy Wendler- nek valóban él egy bátyja Amerikában. de azt sem tudja hol. mert 1955-ben megszakadt közöttük a kapcsolat ' ' l 0 napok termelést, devizát jelentenek Az év elején körlevélben kereste fel a vállalatokat, intézményeket a Kecskeméti Javító—Szolgáltató vállalat és szives figyelmükbe ajánlotta szakiparosait. Ezek után érthető csodálkozással hallottuk a Bács- Kiskun megyei Nyomda Vállalat igazgatójának a panaszát: devizát hozó fontos exportmunkák forognak veszélyben amiatt, hogy a Szolgáltató vállalat immár heteket késik egy épület felső átalakítási munkáival. Ráadásul éppen a villanyszerelés halad igen lassan, pedig a mór említett körlevélen villanyszerelő kapacitást Is felajánlottak. A Szolgáltató Vállalat műszaki osztályvezetője elismerte ugyan, hogy a szerződés szerint a műhely belső munkálatait február 25-re be kellett volna fejezni, de csodálkozott amiatt, hogy e néhányhetes késedelemből ilyen „nagy ügyet” csinál a nyomda, Illetve az újságíró. Ha csak a határidő letelte óta elröpült napokat nézzük, valóban úgy tűnik, hogy nem nagy ügy az egész. De mi azt is tudjuk — nem különben a műszaki vezető —. hogy ha befejezték volna február 25-re a belső munkákat, akkor február 27-e óta már folyhatna az új üzemben a termelés. Közel három hét alatt pedig nagyon sok csomagoló anyagot lehetett volna gyártani az új üzemben. Olyan csomagoló anyagot, amelybe exportra szánt gyógyszerek kerülnének. Ugyanakkor csökkenne a túlzsúfoltsága a jelenleg üzemelő munkacsarnoknak és Itt is nagyobb ütemben folyhatna az ugyancsak exnort célokat szolgáló faltkartongyártás. Az Idei évet azzal a szén célkitűzéssel kezdte a Javító- és Szolgáltató Vállalat kollektívája, hogy az eddigieknél pontosabb, jobb minőségű munkával kivívja a megrendelők megbecsülését. Kár lenne, ha már a kezdet-kezdetén kétségbe kellene vonnunk a tiszt«'etreméltó elhatározás komolyságát, E- D. Az emberek hiszékenységére építve a volt bankigazgató tovább szedte a pénzt és érdekes módon mindig „elfelejtette” megadni. Évek alatt az összeg meghaladta a húszezer forintot. A hitelezők közül többen feljelentést tettek ellene, s így került ismételten bíróság elé a volt uralkodó osztálynak ez az ittfelejtett képviselője, aki még most, hetven éves korában sem tagadta meg régi módszereit. AMINT utaltunk is rá, nem először állt bíróság előtt Wendler Zoltán. A múlt évben csalás miatt már egyszer megbüntették. A halasi járásbíróság B. 205/1966. számú ítéletével 1000 forint felfüggesztett pénz- büntetéssel sújtotta.- Akkor tekintettel volt a bíróság magas korára. Most azonban, az utóbbi ítéletnél ez csak kis mértékben jöhetett számításba, hiszen olyan gátlástalanul, válogatás nélkül követte el bűncselekményeit, hogy még a világtalan trafikos bizalmával is visszaélt. Ez utóbbi cselekménye mélységes felháborodást váltott ki Kiskunhalason a lakosság körében. Tegyük hozzá, hogy teljesen jogos, érthető ez a felháborodás. A KISKUNHALASI Járásbíróság dr. Faldum büntetőtanácsa Wendler Zoltán bűnösségét 11 rendbeli csalásban, 3 kisebb súlyú csalásban, sikkasztásban és magánokirat-hamisításban állapította meg. Ezért halmazati büntetésül kétévi szabadság- vesztésre ítélte, három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és elrendetle a korábban kiszabott 1000 forint pénzbüntetés végrehajtását is. Az ítélet nem jogerős. G. S. munka zömét is kézi erővel kellzáedzödtünk mindenhez. Hát igen, aki kényes, az nem bírja ki közöttünk egy hétig sem. Egyszerű emberek vagyunk, kevés iskolát jártunk. De azért neknük is jól esne a meleg fürdő, meg a többi — mondja az egyik rakodó. Három rakodógép, autódaruk és természetesen tehergépkocsik és lovasfogatok segítik a rakodók munkáját a kecskeméti állomáson. Tavaly már a munkák 40 százalékát végezték géppel az 1965. évi 5 százalékkal szemben. Jelentős fejlődés ez, de még mindig nem kielégítő. A kézi rakodás igen nehéz, hosszadalmas és ráadásul évek óta nincs elég munkás. A gépi munka arányának a növelését gátolja mindenekelőtt, hogy számos áruféleség, így például a kereskedelem részére érkező üveg, cukor, só, a tégla, a cserép stb. még mindig nem rakodólapra pakolva érkezik. Pedig az új szállítási módszer rendkívül gazdaságos. Ezt egyetlen példán is jól lemérhetjük: korábban 6—7 óra alatt 'pakoltak át a kocsira egy vagon üveget a konzervgyárnak. Rakodólap és gép alkalmazásával ugyanez a munka alig másfél órát vesz igénybe. • — Lám, milyen jól megy így — mutat kísérőm az egyik vagon felé, amelyből autódaru emelgeti át a lovasfogatra a léckeretbe csomagolt táblaüveget. Tóth Józsefnek és társának éppen csak helyre kell igazítania az árut. — Sajnos, nincs mindig ilyen „úri” dolgunk — mondja mosolyogva a veterán rakodómunkás. — Van éppen elég emel- getős, lapátolós feladatunk is még mindig. Nem csodálom, hogy egyre kevesebben leszünk, nem jönnek hozzánk a fiatalok. Igazuk is van. Talán én sem jönnék, ha újra kezdhetném. Inkább szakmát tanulnék, mint a fiam. Józsi bácsi ötvenegy éves és hasonló korú a szállítómunkások zöme. Nincs utánpótlás, annak ellenére, hogy a kereset nem rossz, meghaladja a havi 2000 forintot. Nemcsak a munka nehézsége riasztja el a fiatalokat, hanem az is, hogy a rakodók nélkülözni kénytelenek sok olyan szociális juttatást, amit az üzemi munkások zöme élvez. Például nincs öltözője, mosdója a kecskeméti állomáson dolgozó rakodóknak, pedig aki naphosszat szenet, sódert, vagy növényvédőszert pakol, annak nem elegendő lavórban mosdani. — Tudja, mi olyan mostoha- gyerekek vagyunk az AKÖV- nél. Valahogy úgy vannak vele, hogy régen csináljuk már esőben, hóban ezt a munkát, hozA vágányok mellett egy kis épületben tanyázik Berente István néhány beosztottjával. A falon ismerős oklevél. A párjával Győri Lászlónál, a kereskedelmi állomásfőnök-helyettesméi találkoztam. — Kettőt kapunk mindig — magyarázza vendéglátóm —, hiszen a rakodást szervező, irányító komplexbrigád is részben a vasút, részben az AKÖV dolgozóiból verbuválódott 1964 végén szervezték meg Kecskeméten ezt a 17 fős brigádot azzal a céllal, hogy összehangolja a vasút és a szállító vállalat munkáját és ily módon csökkentse a tehervagonok állásidejét, javítsa a munka gazdaságosságát. Nagy feladat ez, hiszen a csúcsidőszakban — júliustól szeptemberig — naponta 60—70 tehervagont ürítenek ki Kecskeméten és ehhez az emberek, gépek. szállítóeszközök egész hadseregét kell óramű pontossággal irányítani. Kun Béla — csak névrokona a munkásmozgalom mártírjának — vezeti a brigádot, ami tavaly az első —, a második félévben pedig a második helyezést érte el a szegedi igazgatósághoz tartozó 35 hasonló brigád versenyében. A rakodás gépesítésén kívül elsősorban a körültekintő munkaszervezésnek köszönhető, hogy tavaly lényegesen csökkent a kocsik állásideje az 1965. évihez viszonyítva. A negyedik negyedévet véve alapul, az egy vagonra eső álláspénz például 30,6 százalélckal' csökkent. E fejlődést akkor értékelhetjük 'gazán, ha tudjuk, hogy — különösen az őszi csúcsforgalmi időszakban — a MÁV csak nehézségek árán tudja lebonyolítani az évről évre növekvő áruforgalmat, a rendelkezésre álló szűk tehervagonparkkal. Beszélgetésünket sűrűn megszakítja a tolatómozdonyok éles füttye és az egymáshoz ütköző vagonok dördülése. A hajnalban érkezett szerelvény gyomra már üres, Tóth Józsi bácsi valahol a városban biztatja a két széles hátú vasderest. Az egyik épülő lakótelepre fuvarozza a táblaüveget. Békés Dezső Emlék és tanulság pontosan huszonhárom év- ország szíve, Budapest irányável ezelőtt, 1944. március ba! 19-én meglátogattam az egyik A dunántúli városban lakó barálázas tekintetekben, megparancsolva, hogy a nálunk magasabb rangú német katonáknak éppúgy kell majd tisztelegnünk, mint a magyaroknak. Többségünkben a németekkel szembeni ösztönös gyűlöletünk mindinkább tudatosodott, s a egyéni élményeink mozaikszerű kulatnál szolgáló tómat. Mindketten m^-másala- tebogott“ idmondatlan kérdés: JSCSíM tunk, másfél évvel “ buz- meg lfSrlat Hilled °em -fizott okát, a u,. Avw ccm ?Zd. ^ m.eg nazankat nitier kl nem m0ndott választ. ták ránk a mundért. Akkor sem hadserege? lelkesedtünk a „komisz életért” de most félelem is bújkált bennünk, hiszen háború volt, bár Itfl álam az „alapténust” vi- déken élő és ritkán látott Választ nem adott senki.. Ne- ________________________ ____, _____ _. kém később sem, miután, még édesapám több mint egy évvel m elyik nap kiparancsolhattak aznap éjjel, visszatértem a fő- korábbi, s az emlékezetemben bennünket a halált könnyen városi laktanyába. Kellett volna m0st egyszeriben zengővé váló osztó frontra. Feledtetve érzé- pedig a magyarázat, mert. mint intelme adta, amikor egyik bá- seinket, közömbös dolgokról be- értelmét nyitogató fiatalembert, fyám halálhírét hozta a tábori szélgettünk. így sétálgatva igye- akárcsak az emberek többségét, posta: „Ha téged is kivisznek izgatott:^ mi történik körülöt- fjam a frontra, keresd az alkal- tem, mi megy végbe a társa- mat, hogy mielőbb átszökj az dalomban, amelyhez^ tartozom, oroszokhoz. Mert ez a háború s amelynek alakulásától egyéni nem a miénk, hanem a néme- sorsom is függ?! teké, a velük egy húron penkeztünk élvezni a természet ébredését. Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy mind több járókelő siet, némelyik rohan is a várost átszelő bécsi országút felé. Mire mi is odaértünk, már nem kellett kérdeznünk: Az út van, egy hétig senki nem hagy- asszociációként éledt fel ben- mentén miért verődött össze a hatja el a laktanyát! Ez idő nem egy másik emlék is. Fél kíváncsiak több százas tömege? alatt kioktattak bennünket a esztendővel előbb egy fiatal Német tankok dübörögtek az Wehrmacht rangjelzéseiről, hadnagy — báró Szegedi Each |fj| agyarázat helyett parancs dűlő magyar uraké!” érkezett: összetartás Az urakról lévén szó, izgató
