Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-17 / 65. szám
1987. március 17, pántéit 5. oldal OTTÖRÖK A PARKBAN Délután két órakor történt. Egyszerre csivite- lő gyerekcsapat özönlötte el a teret. Kapával, gereblyé- vel. seprűvel munkához láttak. Csupa lány. Szaporán dolgoztak a kora tavaszi napsütésben, hangjuk, nevetésük messze csendült. Hamarosan jókora darabon tisztán, üdén nyújtózott az alig serkedő gyepszőnyeg. Az emlékmű lábához tett koszorúk is mintha megfiatalodtak volna. A dunavecsei általános iskola VI/b. osztályosainak Béke őrse tanári felügyelet nélkül is lelki- ismeretesen végezte a munkáját. Az őrsvezető, Lantos Edit, kihúzza magát: — Nem parancsolta senki. Ónként vállaltuk. Kiderül, hogy a csapat őrsei gondozásba vették a község parkjait. Mind vállalt egy- egy területet, amelyért felelős. A tanárok legfeljebb azért néznek rájuk, hogy segítsenek, ha kell valamiben, ha szerszámra van szükség, de a gyerekek különben teljesen önállóan tartják rendben a gondjaikba vett területet. A Béke-őrs itt, a pártbizottság mellett, a szovjet hősi emlékmű környékét vállalta. — Mennyit dolgoztok? — Amennyi kell. Általában kéthetenként egy órát. Ez itt különösen felelősségteljes munka. A park a főútvonal mellett fekszik. Naponta sokan látják. — Ott hátul, az iskola mellett is ugyanolyan rendesen megcsinálnánk. —r —ó Más módon ugyanazt Szívből megörültünk, amikor hallottuk — ismerősei, ha szabad azt mondani, szurkolói, akik tőle, a gyorsan ívelő pá- lyájú írótól sokat várunk —, hogy járási tanácstagnak jelölték. Művésznek még ma is eléggé ritkán jár ki az ilyen természetű közéleti megbecsülés. Sárika esetében még nehezítette a dolgot az, hogy nem ismerték. A kalocsai járási párt- bizottság első titkára. Varga Ferenc elvtárs mosolyogva említette, hogy egyik-másik csatlakozógyűlésen csak csóválták az emberek a fejüket: Költőnő? Angeli Tamásné? Itt mifelénk? Egy ilyen nevű tanítónőt ismerünk, de költőt?... Akikor mondta az elnök, hogy: Raffai Sarolta... így már sokkal többen ismerték. Szerényen, csendesen él Úszódon családjával az iskola szolgálati lakásában. Csak a késő éjszakáig világító ablak árulkodik arról, hogy milyen mozgalmas ez a látszólag visszavonult élet. — Kevés alvás, túl kevés az idő... — mondja meleg mély hangján, amelyben bújkáló mosolyt érez az ember akkor is, ha gondjairól beszél. A siker jó dolog. Sokan irigy- ük. De teher is. Üjabb erőfeszítésekre ösztönöz, folyton emelkedő színvonalra kötelez, egyre több munkával jár. Thomas Mann szerint a nagy alkotásokban a szorgalomnak tízszer akkora szerepe van, mint a tehetségnek. — Nem tudom — mondja elhárító kézmozdulattal. — Utálom a nagyképűséget, ne is beszéljen Ilyet. Egyszerűen arról van szó, hogy írás közben nem lehet kikerülni a vargabetűket. Van egy gyönyörűszép verse a szülőanya érzéseiről. — Két gyerekem van. De kölcsön kértem a doktor bácsi szülészeti tankönyvét. 900 oldal. Hogy egyetlen rossz szó se csússzon a versbe! Most megjelenő első regényében a hősnő kusza családi és munkakörülmények között él. Sárika hosszan tanulmányozta a számba vehető jogi következményeket. Egy jogásszal külön megtanácskozta a várható büntetést. Pedig ez már bele se került a cselekménybe. — Mindent tudnom kell azokról az emberekről, akiket ábrázolni akarok. Raffai Sarolta ma országszerte ismert költő. Első kötete tavaly jelent meg, de már évek óta közük verseit az összes folyóiratok, köztük a legrangosabbak is, a Kortárs és az Új Írás. Prózával később indult, de már több megjelent, s a napokban elhagyta a nyomdát Egyszál magam címmel első regénye is. A televízióban vasárnap adott róla igen elismerő véleményt a Magvető Kiadó irodalmi igazgatója. Hálásan beszél pártfogóiról. Én inkább felfedezőket mondanék. Ma más világ van, mint József Attila korában. Nem kellett megküzdenie az irodalmi berkek ellenállásával, ha Völ- tak is életének küzdelmes, nehéz szakaszai. Már, első írásait kedvezően fogadta Garai Gábor, Váci Mihály, Baranyi Gyula, az Űj Írás ' főszerkesztője, Farkas László, a versrovat vezető, s a szegediek: Ilia Mihály, Mocsár Gábor... Nevet: — Biztattak, de arról egyik se beszélt, hogy neki mennyi kínlódásba kerül az írás. Ezt az embernek magának kell kitapasztalnia ... igyekezett érvényesíteni. Ezért — a tanácsok döntési lehetőségét meghagyva — részletesen körvonalazta az alkotmány elveivel és szellemével összhangban a választható képviselők számán túl azok jelölési módját is, hangsúlyozva, hogy „o munkástanács, mint a legrégebben működő és a legszervezettebb tanács ossza föl ezt a 200 képviselőt, lehetőleg a foglalkozás arányában a munkástanács, a katonatanács és a paraszttanács között..., ......o munkástanács 12 0 tagot, a katonatanács 30 tagot. ... a paraszttanács 50 tagot jelöljön.” A direktórium külön felhívta a figyelmet a nagy határú város külterületén élő parasztság arányos képviseletére. A jelöléssel kapcsolatban végül hangsúlyozza a tervezet, hogy tanácstagjelölteknek „. ..a legérdemesebb proletárokat kell kiválasztani...” A direktórium tervezete a Választási Bizottság számával kapcsolatban az Ideiglenes Alkotmányra utalóan kimondja, hogy mivel „a rendeletben... nincsen meghatározva, hogy hány választási biztos kell, azért fog a direktórium 50 embert fölterjeszteni.” A direktórium útmutatást ad a tanácsoknak a választási bizottság létrehozásában is: „... a munkástanács, mivel az összes tanácsok között helyi ismerete ennek a legnagyobb, vá’asszon 50 tagot akiket a direktórium választási bizottsági taggá való kinevezésre a belügyi népbiztosságnak föl fog terjeszteni.” A bizottságba „olyan elvtársakat, akik egyébként is nagyon el vannak foglalva, ne terjesz- szenek föl.” Majd: „Ezt a listát úgy kell elkészíteni, hogy az 50 tagot érdemesség sorrendjében kell összeírni, mert ha kevesebbet neveznek ki, akkor a belügyi népbiztos az elöl levőket fogja kinevezni.” A kecskeméti munkástanács már április 3-án kiválasztotta a város munkásai közül azt az 50-et, akiket a városi Választási Bizottságba delegált. A városi direktórium ezeket mind jóváhagyva még aznap felterjesztette a belügyi népbiztossághoz. Másnap, 1919. április 4-én — a direktórium tervének megfelelően — tanácstagjelölő értekezletekre jöttek össze a helyi munkás-, paraszt- és katona- tanácsok. A „munkástanács jelölő értekezletére .. .** minden szakszervezet kecskeméti csoportjának .az elnöke és titkára meghívottak.. Ezen a jelölő értekezleteken a szakszervezetek képviselői ismertették tanácstagjelöltjeik nevét és azok ajánlását, valamint jelöltjeik számát. ' A munkástanács a tanácstagok előtt álló feladatok és az ajánlások egybevetése alapján, beható vita és mérlegelés után döntött a saját 118 tanácstag- jelöltjéről. Ez azt mutatja, hogy a munkástanács nem a tervezet szerint 120 jelöltjét indította a választásokon, hanem csak 116-ot, vagyis néggyel kevesebbet. Közöttük szerepeltek az értelmiség és az alkalmazottak jelöltjei is. A paraszttanács jelölő értekezletén a földmunkásszövetség legalkalmasabb aktivistáiból, s a nagy területű kecskeméti tanyavilág legmegfelelőbb parasztjaiból választott 50 tanácstagjelöltet. A katonatanács a város területén állomásozó egységek ajánlásai alapján fogadta el és indította a tervezettnél néggyel több, vagyis 34 tanácstagjelöltjét. Ily módon tehát, a Tanácsköztársaság Ideiglenes Alkotmányának és a direktórium választási tervének megfelelően, ha némi változással is, 200 tanácstagjelölt neve került a helyi Katona József Nyomdában sokszorosított „Szavazólap” -r a.. Vagyis az első szocialista választásokon különböző okokból még nem egyéni választókerületi rendszerben — mint most —, hanem városi lajstro- mos rendszer formáiéban történt a tanácstagok jelölése és választása. A Tanácsok Országos Gyűlésébe nem is jelöltek s így közvetlen népszavazással nem Is választottak meg — az Tde’glenes Alko+mánvnak megfelelően — senkit sem. (Folytatása következik) Békevári Sándor Tervekről, műhelyproblémák-! ról beszélünk. Egyszercsak azt, találja mondani, hogy szerinte a modem szerzők nem mindig törekszenek eléggé az érdekes cselekménybonyolí tásra. Szükségesnek tartja, hogy az elbeszélés érdekes legyen? — Persze. Az olvasót rá kell bírni, hogy elolvassa. Nem kivételeseknek, vájtfülűeknek írunk. Visszatérünk a közélethez. Van már benne tapasztalata? — Valamicske. Négy éve tagja vagyok a népfront járási elnökségének. — Mit szólt, amikor tanácstagnak jelölték? , — Nagyon meglepett. Éppen kórházban voltam. Aztán kijött hozzám Varga elvtárs, s mások is a járástól. Kérdezték: vállalnám-e? Ha rám bízzák, örömmel. Megtiszteltetésnek veszem. — De hiszen nagyon sokat dolgozik. S, ne haragudjon, ezért nem jár honorárium se. — Nemcsak a pénzért dolgozik az ember. Még ha a rosszmáj úak néni is hiszik: az író sem. Azt már hadd tegyem én hozzá, hogy ezentúl, ha megválasztják. Angeli Tamásné úszód» tanítónő, járási tanácstag és Raffai Sarolta író, költő másmás módon ugyanazt fogja tenni: a köz érdekében emeli fel szavát. Mester László Teljes szívvel N em kerül nehéz helyzetbe az újságíró, ha Mácsai János kiskunhalasi általános iskolai igazgatóról akar írni. A sokoldalú közéleti embert ugyan- is könnyű benne megközelíteni, mert ha egyik oldalon kezdjük az ismertetést, menten mutatkozik a másik is. Ennek egyszerűen az az oka, hogy Mácsai János alig tesz különbséget_ a funkciók között: egyforma előtte valamennyi, teljes szívét és erejét adja mindegyikbe. O azt vallja magáról, hogy a város művelődését szolgálja. Ennek a szolgálatnak pedig többféle munkaterülete van. Első és szíve szerint való foglalkozása: pedagógus. Igazgatója a 910 gyereket oktató alsóvárosi általános iskolának. 1954 óta a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke, A városi tanács végrehajtó bizottságának tagja a tanácsok megalakulása, 1950 óta. Közben volt kulturális ügyekkel foglalkozó vb-elnök- helyettes, valamint a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője is. Csak a 910 gyerek gondja? Dehogy. Ö irányítja a Harangos- telepi cigányiskolát, ahol Főmet László tanító — példamutató emberséggel és áldozattal — 04 kisdiákot oktat. Nekik, a cigánytelep lakóinak megsegítésére építette a város ezt az iskolát. Két osztályban tanul benne az apró népség. A többi? Magasabb osztályba már a városi iskola várja őket. Aztán ő igazgatja a gyógypedagógiai iskolát valamint irányítja a 700 gyerek ellátását szolgáló központi konyhát is. Ez a szűkén vett pedagógusi elfoglaltsága. És a népfronti elnökség? A halasi népfront-bizottság olyan országra szóló tettekkel dicsekedhet, hogy eddig 104 többszobás lakás építéséhez adott szervezői segítséget és most is készül 25 „népfrontlakás”. De ez csak egyik. Van itt más is. — Nagyon elcsépelt szó már: fehér foltok. Ám szomorú valóság. Mi a népfrontnak többek között azt az értelmet is adtuk, hogy ezekre a helyekre elvigye a kultúrát. Amennyiben szerény erőnktől telik — mondja, N agyon szerény ember, mások munkáját szívesen dicséri, de róla csak közvetve tudhatok meg valamit. így azt is, hogy Halas hatalmas kiterjedésű határában — Bogárzótól Bodoglárig észak-délre 50 kilométer, kelet-nyugatra 30 kilométer szélességben — mennyi hasznos történik a tanyanapokon! A népfront nem elégszik meg a városi munkával, kimegy a legkisebb tanyai településre is. Rekettye, Bogárzó és az említett Bodoglár már számos gyümölcsöző beszélgetésen látta vendégül a kultúra embereit. Iván Istvánná, a kerület képviselője is többször tartott itt megbeszélést a tanyasiakkal. __ Hogy csinálja ezt a népfront? — Nálunk a párt, a tanács és a népfront egy akarattal dolgozik. Nem teszünk semmit anélkül, hogy a másikat meg ne kérdeznénk. Ez nálunk régi gyakorlat és ez képezi munkánk alapját. Ilyen együttműködést várunk a most megválasztásra kerülő tanácstól is. S ummás megfogalmazás, alkalmas arra, hogy mások is tanuljanak belőle. _ Mint pedagógus, mit lát l egsürgősebb teendőnek? — A pályaválasztás segítését. Az idén végző 85 tanulónk közül egyetlenegy választotta a mezőgazdasági pályát, az is technikus akar lenni. A többi? Iparba, magasabb iskolába megy. Itt szeretnénk javítani. Talán sikerÜL B. J.
