Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-17 / 65. szám

1967. március 17, péntek 3. oldal Nem Toltak idegenek egymásnak A közügyek gazdája A napokban Kiskunhala­son is megjelentek a Hazafias Népfront plakátjai, amelyek is­mertetik a megyei, járási és vá­rosi tanácstagjelöltek névsorát Az egyik oszlopnál nézegetem a listát, s megakad a szemem a hetes számú választókörzet je­löltjénél: dr. Mészáros Francis­ka jogász, bíró. Azonnal elha­tározom, hogy felkeresem a bí­rónőt, előbb azonban a városi tanácsnál érdeklődöm. — Mészáros Franciskából na­gyon jó tanácstag lesz előrelát­hatóan — mondja a vb-elnök titkárnője, s elismerő vélemé­nyét rögtön megindokolja: — Igaz, hogy még csak jelölt, de máris hozzáfogott a körzet meg­ismeréséhez, választók gondjai­nak, kívánságainak összegyűjté­séhez. Minden utcába küldött egy kedves levelet és kérte ír­ják meg mire van leginkább szükségük, milyen problémák megoldását várják tőle, mint leendő tanácstagtól? Néhány perc múlva már a bí­rónő ajtaján kopogtatok. Ma ép­pen tárgyalási szünetet tart, te­hát nyugodtan beszélgethetünk. Ha kíváncsi voltam a plakát el­olvasásakor; az előbb említett, valóban lelkiismeretességre val­ló „véleménykutatás” még in­kább azzá tett. Tudom, hogy dr. Mészáros Franciskát először je­lölték tanácstagnak, s így ért­hető, hogy mielőbb tudni akar­ja — a jelölőgyűlésen tett fel­szólalásokon túl — milyen fel­adatok várnak rá. — Őszinte örömet keltett ben­nem, hogy a körzet háromszáz­tizenegy választópolgára közül több, mint kétszázhatvanán jöt­tek el a gyűlésre, ami február hetedikén volt. Idegenek vol­tunk egymásnak — legalább is így gondoltam. Kiderült azon­ban, hogy ismernek, sőt, úgy éreztem, szeretnek is. A bírónő érzése nem csalt. A jelölőgyűlést követően több levelet kapott körzetének lakói­tól. Ezek közül csak egyet idé­zünk, amit Tallár Gyula, Köl­csey utca 8. szám alatti lakos vetett papírra: „Kedves Tanács­tagjelöltünk! Mindenek előtt fo­gadja tiszteletünket és jókíván­ságainkat tanácstaggá jelölése alkalmából. Kívánjuk, hogy e megtisztelő megbízatást az is­mert hozzáértéssel és szorga­lommal végezze, s ehhez a mun­kához erőt, egészséget kívá­nunk .. * — Megválasztásom esetén el­sőrendű kötelességnek tartom, hogy választóimmal a legjobb kapcsolatot alakítsam ki. Ez le­het csupán az alapja annak, hogy megfeleljek a bizalmuk­nak, s valóban segíteni tudjak ott, ahol erre szükség lesz. Egye­dül ez persze nem sikerülne, de mellettem állnak majd a vá­lasztók és a körzet egész lakos­sága — nem utolsósorban a vá­rosi tanács is. A „véleményku­tató” levelekre kapott válaszok­ból azt olvasom ki, hogy elegen­dő munkám lesz. A hetes kör­zet a város peremén van. Utak, járdák, villanyhálózat-bővítés — stb. tekintetében van még ten­nivaló. Ezenkívül úgy gondolom, hogy mint jogász sok más, ma­gánjellegű problémákban is tu­— Nehéz dolga lesz, elvtárs, ha cikket akar írni! — ezzel búcsúzott tőlem Szabó László- né, a kecskeméti 62. tanácstagi körzet jelöltje — Túlságosan hétköznapi dolgok ezek ahhoz, hogy az újságíró tollára vegye. Miről is szólt a beszélgetés? Az életet megkeserítő apró gon­dokról, utakról, járdákról, vil­lanyról, apró-cseprő lakásügyek­ről, személyes vitákról, amelye­ket naponta a tanácstag elé te­dok majd segíteni, tanácsot ad­ni a fogadónapokon. Dr. Mészáros Franciska 1962-ben került a Kiskunhalasi Járásbírósághoz, mindössze négy éve lakik a városban. Eleinte — bevallása szerint — kissé ide­genkedve járt az utcákon, de ez az érzése már rég nem kísérti. Megszerette Kiskunhalast gyö­nyörű parkjaival, közvetlen em­bereivel, eleven, nyüzsgő életé­vel. A rövid idő ellenére úgy érzi, mintha tősgyökeres lakója lenne a városnak. Az a meg­tisztelő bizalom, hogy városi ta­nácstaggá jelölték, azt bizonyít­ja: befogadták, szeretik és szá­mítanak segítő munkájára, a vá­ros . fejlesztésében kifejtendő közreműködésére. reget az élet. Hát mi legyen az újságíró témája, ha nem ezek a gondok, amelyeket ha felol­dunk. szépre változik az ember élete, mosolyra színesül a szája és megsokszorozódik a kedve az alkotó munkára? Nem volt nehéz Szabó László- nét megtalálni a Csóka utca 6-ban, ismeri mindenki a kör­nyéken. Eddig az utca egyik fele tartozott hozzá, most a má­sikat is ide csatolták. Válasz­tóinak számával együtt megnőtt a gondja is. — Pontosan tíz éve, hogy ta­nácstag vagyok — mondja az életéről. — Pótválasztáson ke­rültem be a város „parlament­jébe”. Rokonszenves fiatalasszony, a Kecskeméti Konzervgyár I. szá­mú telepének készáruraktárá­ban csoportvezetp. Mióta? Ti­zenhét éve. Akkor került be a gyárba, mint egyszerű fizikai dolgozó. Hosszú utat tett meg: volt meós, raktáros, közben — 1964-ben — elvégezte az Élel­miszeripari Technikumot és ez­óta mostani beosztásában dol­gozik. És amellett pártbizalmi. Mfegkérem, beszéljen az el­múlt tíz esztendőről; milyen ügyekkel, bajokkal keresték fel választói? Nos, ebben a tíz év­ben mindaz összesűrűsödik, ami az újságírónak „csemege”; egy szorgalmas, kitartó munkát vég­ző, embertársaiért dolgozó em­ber élete. Mi — vagy ki? — a tanács­Jellegzetesen markáns alakját, galambősz hajkoronáját min­denhol jól ismerik a megyében. Nem számít még idős ember­nek, de életrajza bővelkedik eseményekben. Sorsa a mező- gazdasághoz köti; tudásvágya pedig a szakmai és politikai is­meretek minél teljesebb elsajá­títására késztette. És Csík An­tal, az egykori gazdasági cseléd a nép ügyeit intéző, irányító legfőbb testület tagjaként vett részt a legutóbbi négy év parla­menti tanácskozásain. Életpályáját hosszú volna részletezni: jellegzetesen mai magyar sors az övé, az agrár­proletárok gondokkal viselős, robotos hétköznapjaitól a más­fajta, szebb, hálásabb, a közös­tag? Az államhatalom közöt­tünk élő megtestesülése, akinek ajtaja nyitva áll mindenki szá­mára, aki megbízta képvisele­tével. Megtisztelő megbízatás, de — mondjuk meg őszintén — nem mindig könnyű a teljesítése. Elmondja Szabó Lászlóné, hogy az ő körzetében sok a ma­gánháztulajdonos, akinek lakó­ja van. Igen sok a vita bérlő és tulajdonos közt, hol ennek, íol annak a hibájából. Kialakult szokás már errefelé, hogy béke- bírónak a tanácstagot kérik fel. Hogy sikerrel-e? Legtöbbször igen. Ha nem sikerül az ügy elintézése, akkor tovább viszi a tanácshoz, vagy a bírósághoz küldi. De egyre kevesebb az így végződő patvarkodás. Sok-sok apró gond, amelyek­nek ő az orvosa. És a tanácsnál hogyan fogad­ják az „alkalmatlankodó” ta­nácstagot? — Minden segítséget megka­punk. Különösen hálás vagyok Illés Lászlónénak, aki nagyon sokat segít a városi tanácsnál. És a család, a férj, a gyer­mek? A férj — „civilben” kő­műves, most házakat épít a kiskecskeméti talajvizeseknek — belenyugvással mondja: — Sok időt vesz el a tanács­tagság. Dehát... És a nyolcéves Lacika? — Örülök neki, hogy anyukát olyan sokan szeretik! Balogh József Gál Sándor Hétköznapi gondok orvosa A tettek embere FÉLREÉRTÉS folvtán a harmadik utcá­ban keresem, s itt is pontosan tudják: hol lakik. Ám hiába kopogtatok a „Rendes ud­var, tiszta ház” táblával feldíszített taka­ros házának ajtaján, reggel háromnegyed nyolckor már nincs otthon. Még két óra­hosszat talpalok utána, miközben így tá­jékoztatnak az egyik boltban, majd a bú­torüzletben, s a tanácsházán: „Negyedórá­ja még itt volt”, „Éppen most ment el”, „Az utcán láttam, két emberrel beszélge­tett”. Igaz tehát minden, amit korábban mond­tak róla: Tiszavölgyi Ferenc járási tanács­tagot, akit e tisztségre újból jelöltek, min­denki ismeri Lajosmizsén, s naponta úgy­szólván mindenütt megfordul a községben. — Hogy bírja, miért teszi? A nyugdíjá­ból gondtalanabbul is élhetne! — kérdem tőle, mondom neki a földművesszövetkezet központjának egyik irodahelyiségében, ahol végül is rátalálok. A hetvenedik életévét ez év októberé­ben betöltő, kopaszra nyírt, tömzsi kis öreg válaszul megismertet élete útjának főbb állomásaival. Menhelyi gyermekként, kéthónapos ko­rában került a községbe. Egy napszámos család nevelte („jól bántak velem”), s fel­cseperedvén, ő is napszámoskodással ke­reste meg a kenyerét. Nem volt még ti­zennyolc éves, amikor besorozták katoná­nak, kiparancsolták az első világháború frontjaira. Megsebesült, a kórházi ágyon kezdte számba venni a dolgozó embert sújtó társadalmi bajokat. Ott érlelődött benne a szándék: nemcsak önmaga, de a mások emberibb életéért is küzdenie kell. A Tanácsköztársaság idején tetté ért ben­ne a szándék: huszonkét éves fővel ő volt a klábertelepi munkások bizalmija. Ezért a proletárdiktatúra bukása után Héjjas Iván bandája úgy megverte, hogy három hónapig nyomta az ágyat. Ezután a fővá­rosba, a MÁV javítóműhelyébe járt dol­gozni. („Akkor még éjfél után két óra 25 perckor indult a vonat; télen, a késések miatt, csak hetente egyszer tudtam haza­járni a családomhoz. Mert házasember voltam már akkor, három kislány apja.”) Ott a nagyüzemi munkásság nevelte a mai világunkért még magasabb fokon harcolni tudó forradalmárrá. HAZÁNK felszabadulása nem érte ké­születlenül. Súlyos operációja miatt a MÁV azidőtá.it nyugdíjazta — s azóta többet tett Lajosmizse fejlődéséért, mint az átlagem­berek tucatnyian. Ö volt a földosztó bi­zottság elnöke („nehéz munka volt, a tu­datlan cselédek, félve az uraság visszatér­tétől, nem akartak földet elfogadni”); majd községi bíró, s később, 1953-ban, tsz-elnök, párttitkár is lett. Az ellenforradalmárok, 56-ban, őt keresték legelőször, s a nyüt ut­cán kétszer megverték. — Szerencsétlen ostobák — mondja most. — Nem tudták, hogy minket, kommunis­tákat, ha meg is lehet tiporni, letipomi már nem lehet. Mert a tömegek mögöt­tünk állnak. Az évek során megtanulták, hogy értük harcolunk ... S hogy többé megtiporni se lehessen bennünket, jóma­gam itt. Lajosmizsén, az elsők között lép­tem a munkásőrök sorába. Ma is az va­gyok. És sorolja: mi minden még. A megala­kulása, 1950 óta a kecskeméti járási ta­nács, majd a kere^kodrimi állandó bizott­ság tagja; a helybeli fmsz igazgatóságába is beválasztották, s a járásbíróságnál mint népi ülnök tevékenykedik. — Hogy bírom? a tétlenségbe belepusz­tulnék. Ha például éjszaka szaggat a reu­mám, nem topogok a szobámban nyöszö­rögve. Felöltözöm, s kimegyek az utcára. Akkor is találkozom mindig valakivel, aki elpanaszolja ügyes-bajos dolgait. Ilyenkor elfelejtem saját fájdalmamat. Fogtam el én így már éjszakai fatolvajokat is. Azt mondják róla: minden hibát észre­vesz és szóvá is tesz. Sohasem hiányzik a községi tanácsülésekről sem, s a különbö­ző szervek vezetőiről „leszedi a keresztvi­zet”, ha szüntelen „körjáratai” alkalmával rendellenességet tapasztal a hivataluk, munkahelyük táján, a járási tanácsülése­ken szintén. Ha nehezen indul a vita. az elnök mindig hozzá fordul: „Neked sincs mondanivalód, Feri bácsi?” De van. Neki mindig van. Arról, konkrétan, hogy mit kell tenni. A mellébeszélést gyűlöli. A tet­tek embere. — A szókimondásomért, tudom, sokan nem szeretnek. Érzem, látom azonban, hogy a többség tisztel, becsül. Mert ha le­het, magam orvoslom a panaszukat. Ha viszont meghaladja a hatáskörömet, szé- pítgetés nélkül ismertetem az illetékesek­kel. Most is, amíg idejöttem, ketten meg­állítottak: Felkereshetnének-e a lakáso­mon? Jöjjenek. A FIZETSÉG? Az, hogy évről évre, nap- ról-napra látom, szépül a falu, gazdagodik a kecskeméti járás, boldogabbak az embe­rek. Az is jó érzéssel tölt el. hogy renge­tegen előre köszönnek. A gyerekek is. Eb bői tudom, elismerik a közért végzett munkámat. Tarján István 1 ség érdekében végzett országé a tennivalókig. Persze, nem kis feladat egy szerre az ország, a közügye „gazdájának” is lenni, ugyar akkor a tizenkétezer holdas Vá­rosföldi Állami Gazdaságot i irányítani. Jövedelmező gazdá kodást folytatni egy évtizede ■ át és birkózni a termelésszerk zet problémáitól kezdve a ti millió embert érintő témák' : sok mindennel. Sokrétű pár és társadalmi funkcióiról ne is szólva. A kecskeméti járás tíz közs ’ ge — ahol ismét jelölték — ta tozik választókörzetéhez. Súlyához, jelentőségéhez mé alapossággal foglalkozott a le aprólékosabb panasszal, kívá Sággal is. Feljegyzéseit, jelent seit lapozgatva sűrűn egym: követő dátumokra lelünk, nr lettük bokros teendői sorakr - nak: zárszámadást előkész megbeszélés, tanácsülés, üzer látogatás, fogadónap, tsz-hat; szemle, értekezletek, majd i fent fogadónapok... — Az elmúlt ciklus legéf több. leggyakoribb témájak a tsz-nyugdíjak ügye, valam a belvízveszély kérdése ve dött fel. Az előbbi, közmege gedésre a közelmúltban kér rendezésre, s váltott ki parar - Ságunkból örvendetes visszhr1 got. Az utóbbit illetően mindt megtettünk a nehézségek f számolásáért, hiszen a járást a múlt év tavaszán kis híján millió forint terméskiesést ol zott a belvíz, amely az őszön több mint 20 ezer holdon ká sított. Valamennyi érdek szerv hozott is határozatot, c: pán a kivitelezés késieket' még. A lakosságnak renge' társadalmi munkája ment rá védekezésre, s ez parancsoló sürgeti a mielőbbi központi in­tézkedést. Ennek a területnek jó réf — Csík Antal választókörze Kerekegyházát például ezerr több, az orgoványiakat csakne kétezer holdon veszélyezteti víz... Nagy könnyebbség munkái ban, hogy választókörzete pá: és tanácsi vezetőivel gyümölcs ző, termékeny kapcsolatot éi tett ki. A jó együttműködés, elvtársias összhang, a mun’ eredményességének egyik le főbb záloga. Munkájáért a társadalo megbecsüli. Erről tanúskod számos kitüntetése mellett Munka Érdemérem és a Munl Érdemrend arany fokozata i Büszkén viseli őket, de egészs- ges elégedetlensége már újat j célkitűzésekre sarkallja. — Lehetőségeink örvend eh sebben tágabbak, mint eddi ezeket a legmesszebbmenően ] kell használnunk. Ugyanakkr nagyobb a felelősség is, arr' reánk hárul. Tudatformáid ideológiai nevelés, mind mer annyi fontos, elodázhatatlai tennivaló; aprólékos, mindenna pos, szívós küzdelem. S a leg­szebb érzés annak a tudata, hr valakit sikerül közelebb hozni megnyerni a társadalom szá­mára,, Jóba Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents