Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-16 / 64. szám

Í961. március 1«, csütörtök S. oldal Körny ezetismeret óra — egész délelőtt Amint becsoszogtak, a párban Kiss Józsefné tanító néni veze- vonuló kisiskolások jellegzetes tésével. Tíz közülük rögtön be- apró, cipőtalpnyüvő lépteikkel, iratkozott, egyszeriben a zsongó méhkap- Körülrajzanak a polcok men- tarhoz hasonlatossá lett a ka- fén, fölmennek a galériára. locsaJ könyvtár. Nem tudják> lefelé nézelőd­Igazgató ur. t*0 jenek-e a szokatlan magasról, valaki az irodába. - Megjöttek vagy a sok könyvet böngész­a szőlőhegyiek!... szék?..-.77 Megyek! mondta dr. A két tanítónő szemmel tart- — »a,,. wm ??LS cs“c,egy k,ez~ ja a szanaszét csellengőket, s A gyerekek 80 százaléka beirat­neki a gyerekek, s mégcsaknem is kell túlságosan figyelmeztet­nünk őket, úgy el vannak fog­lalva a sok látnivalóval. Innen a múzeumba megyünk, aztán az SZTK-ba és az új kórházba. Jó, ha végzünk ebédig. — Az iskolában van-e könyv­tár? Van. Vagy félezer kötet. Kétnapos honismereti tanácskozás lesz Kiskunfélegyházán — Ma délelőtt környezet­ismeret óránk van (ez az alsó tagozatban a földrajz), örülnek mozdulatot tett, amit úgy is ért- mosolyog az izgalmukon: hettem, hogy varjak, tüstént végez, meg úgy is, hogy köves­sem ; s már kívül termett az ajtón. Tudja róla mindenki, hogy a gyerekeket, az ifjúságot a vi­lágért át nem engedné másnak. Azt hiszem, személyes felelőssé­get érez értük. Ezért aztán mindig újabb módokat talál, hogy „megfogja” őket a könyv­tárnak, az olvasásnak. Ö volt az, aki népművelő-könyvtáros politechnikát indított a gimná­ziumban, ha jól tudom, az or­szágban először, vagy legalábbis a legelsők között. S egészen egyedülálló, amit a vidékről be­járó diákoknak, ipari tanulók­nak kitalált: hogy ne cselleng­jenek a busz indulásáig az ut­cán, odakapatta őket a könyv­tárba. Télen kezdte, először ta­lán némelyik gyereket csak a fűtött, szép terem csalogatta, de aztán a legtöbb ott is ra­gadt. Hogy csinálja? Hallgatom, Prvünt ezeknek a kis városszéli 8—10 éveseknek beszél. Az egész nem tartott tán öt percig se. Minek is sorolt volna adatokat, számokat a kerekre nyitott szemű kicsiknek? Csen­desen — hogy mind hegyezze a fülét — elmondta, mi kincseket találhatnak itt, meg hogy szíve­sen látják őket bármikor. Hoz­zák el a pajtásaikat is, meg aki akarja, a szüleit. — Tudjátok — mondta —, versenyt indítottunk. Aki hoz egy új olvasót a gyerekkönyv- tárnak, az egy pontot kan. aki felnőttet hoz, az kettőt. Ti is versenyezhettek... Hatvanan jöttek be a szőlő­hegyiek Kákonyi Lászlóné és kozott olvasó. Itt persze sokkal nagyobb a választék... — Mit viszel? — állítok meg élénk szemű Március 30—31-én — a tava­szi iskolai szünetben — kétna­pos honismereti tanácskozás lesz Kiskunfélegyházán. Ez al­kalommal megyénk legjobb hon­ismereti szakemberei találkoz­nak az országos intézmények vezető munkatársaival. A megyei tanács népművelé­si tanácsadója és a Hazafias Népfront megyei bizottsága azért hívja össze ezt az érde­kes programot ígérő tanácsko­zást, hogy alkalmat adjon a Nagy Októberi Szocialista For­radalom ötvenéves évfordulójá­nak tiszteletére megrendezendő pályázat feltételeinek meghatá­rozására. A tavasz folyamán ugyanis pályázatot írnak ki, amely ar­ra irányul, hogy összegyűjtsék az Októberi Forradalom emlé­keit, megszólaltassák azokat, akik részt vettek a harcokban,' mint internacionalisták segítet­tek a világ első szocialista álla­mának létrehozásában. Nagyon sok kallódó emlék van még, amelyeket össze kell gyűjteni, méltó keretbe kell helyezni. Ez a feladat a honismereti szak­körökre vár. A kétnapos tanácskozás má­sik feladata hazánk felszaba­dulásának huszonötödik évfor­dulójával kapcsolatos: a ne­gyedszázados ünnepségekre min­denütt megszervezik a vállala­ti és termelőszövetkezeti kró­nikák írását. Ennek a mozga­lomnak a megindítása a kétna­pos tanácskozás feladata lesz. Befejezésül a kiskunfélegyhá­zi városi honismereti klub be­mutató foglalkozását láthatják majd a résztvevők. Kecskeméti zenetanárok hangversenye A HÉTFŐI hangverseny mű­Mit ajánl elolvasni Kákonyi Lászlóné tanító néni? Ifjúsági klubvezetők tanácskozása Március 29-én rendezi meg a népművelési tanácsadó az ifjú­sági klubvezetők megyei ta­nácskozását. A tartalmas prog­ramból különösen izgalmasnak ígérkezik a klubokban kiala­kult vita összefoglalása a klu­bok helyéről, szerepéről, a fog­lalkozási módszerekről és for­mákról. Fejlődik mozihálózatunk A megyei moziüzemi hálózat vetítőhelyeinek száma 1966-ban 168-ról I72-re emelkedett. A vállalat múlt évi tervét várakozáson felül teljesítette, ezért dolgozói 144 ezer forint prémiumot és 151 ezer forint nyereségrészesedést kapnak. Már az előbb is láttam. Mint a csík. cikázik ide, oda. Megtor­pan: — A gépek születése — mu­tatja. Nézzem a képeket a könyvben. — Most jársz itt először? — Nem. De most iratkoztam be! — Büszke rá. — Aztán mért szaladgálsz annyit? — Muszáj mindent megnézni. Dolgozatot írunk róla... Akkor nézzünk körül együtt. Tudod, a bácsi is írni akar... M. L. sora elsősorban egységes stílu­sával ragadta meg a hallgatót. Az elhangzott számok zöme a romantika stílusköréből való volt, e a XX. századot képvise­lő néhány alkotás is sok szál­lal kapcsolódott a múlt hagyo­mányaihoz. Ilyen jól, szerve­sen felépített műsorokat vár­tunk már évek óta művészta­nárainktól. Széli Zsuzsa, az est zongora­szólistája az első részben — úgy látszott — alatta marad annak a színvonalnak, amit az eddigiek folyamán megszoktunk tőle. Az Elfelejtett keringő kis­sé bizonytalan, zeneileg nem eléggé karakterizált megszólal­tatása után a kezdeti elfogó­dottságot csak a másik Liszt­mű: a Manók tánca megbízha­tó előadásában sikerült felol­dania. Igen problematikusnak tűnt Chopin: b-moll scherzo- jának felfogása. Chopin zenéjé­nek teljes értékű tolmácsolása még ma is egyike a legnagyobb előadói feladatoknak. Ez eset­ben a remekmű villódzó színe­it, feszült életteliségét hiányol­tuk leginkább. A középrész tem­póvétele lassabb volt a meg­szokottnál, ami csak azért volt baj, mert ellentmondott a ze­ne alapvető dinamizmusának. Voltak persze ebben a műben is igazán szépen megoldott ré­szek, sőt úgy is mondhatnánk, hogy a zene végső kifejlődésé­vel párhuzamosan az előadó újrateremtő fantáziája is egy­re jobban felszabadult. UGRÁSSZERŰ emelkedés mutatkozott viszont játékában a hangverseny második részében. neki Ja* a tanya­szívesen / l t személygépkocsi vágott kabszállás központjából Világnak. Az autótulajdonosok tettek eleget a tanácselnök, Galló István kérésének, mert nem mindennapi közügy szolgálatáról volt szó. A párt. a tanács és a tömegszervezetek képviselőit kellett a nehezen járható földutakon, mintegy tíz kilométeren át, az Áron-dűlőbe szállíía- niok. A közügy: özvegy Oláh Györgyné kö­szöntése, aki ezen a napon töltötte be századik életévét! Nekem, aki szintén részese lehettem a felemelő érzéseket támasztó eseménynek, ez volt az első gondolatom: A múltban, akár itt, akár másutt, vajon törődtek-e azzal a községi vezetők, hogy ünnepelje­nek eay évszázadot megélt parasztasz- szonyt?! Ismerve a nemleges választ, a múlt és a jelen ilyen vonatkozású különbségének is a tudatában, kettős megilletődöttséggel szálltam ki a tágas tanyaudvaron az eayik kocsiból, s a nőkből, férfiakból álló társasággal együtt azzal az érzéssel men­tem a 124. számú házba, hogy most szentélybe lépek. A százesztendős matróna jelenléte, s az iránta megnyilvá­nuló mélységes tisztelet avatta azzá. Ott voltak a gyermekei, unokái, dAd- és ükunokái közül is számosán. Micsoda nemzedékek szülőié az a 36 éve özvegyen maradt asszony! Tizenhárom gyermeknek Hódolat a tanyán adott életet, de három csecsemőként, egy fia az első világháborúban meghalt, ket­tő pedig 45. illetve 60 éves korában tá­vozott az élők sorából. Hét élő gyermeke, 39 unokája, 49 déd- és két ükunokája van. Majdnem száz az eleven leszárma- zottainak száma. Egyik leányánál, a ti­zenkettedik gyermekeként született Szo- kolai Sándoménál lakik. A többi gyer­meke — négy fia. s még két lánya — is szintén a község határában él, dolgozik. Valamennyien földművelők. Az unokák is azok. Az elrajzást az iparba a dédunokák kezdték, a legtöbbje Kecske­méten keresi meg a kenyerét. Egy hónapja még ő is tett-vett a ház körül, akkor azonban megbetegedett. Hó­fehérre meszelt szobában, ágyban fekve fogadta a község küldöttségének hódola­tát. A fejénél legidősebb fia, a legtávo­labb — a matkói határrészen — lakó. s a korát meghazudtoló fiatalos mozgású, 79 éves Oláh István ült ünneplésen. A meghatódástól torkot szorongató pillanatok. A tanácselnök kereset­len szavakkal üdvözli Mária nénit, s a százesztendős szempár élénkséae elárulja: az ükanya érti. mi folyik körülötte. Halk, virágszirom hangon nyugtázza is a meg­emlékezést: „Köszönöm,”i S megismétlit Ravel szonatinája és különösen a zárószámként elhangzott De- bussy-prelűd Széli Zsuzsa mű­sorának legkiemelkedőbb szá­mai voltak. Olyan előadói eré­nyeket fedezhettünk itt fel, me­lyek újdonságként hatottak és komoly ígéretet hordoznak to­vábbi fejlődésére. Elsősorban, színérzékét és építkezésének spontán zeneiségét kell ezek­nél a műveknél kiemelnünk. HOMOKINÉ Szikora Etelka szintén meglepetéssel szolgált ezen az estén. Ö, akit hangja és zenei habitusa elsősorban daléneklésre predesztinál, most mégis az előadott két áriában tudta legjobban megragadni haHgatóságát. Minden tekintet­ben legkiemelkedőbb száma Tatjána levéláriája volt Csaj­kovszkij: Anyegin c. operájá­ból. Annak ellenére, hogy a sok közjátékkal megszakított ária hangversenydobogón való megszólaltatása nem a leghálá- sabb feladat (színpadon ezeket a rendezésnek kell áthidalnia), az előadásnak éppen kitűnő ér­zelmi felépítettségét, jó össze­fogottságát figyelhettük meg. H. Szikora Etelka éneklése nyo­mán Tatjána őszinte érzósvilá- ga, tisztasága, hamvas bája bontakozott ki az áriában. Ugyanez a minden felesleges pózt nélkülöző közvetlenség emelte Cornelius dalciklusát műsorának másik csúcspontjá­vá. (Itt ki kell külön emel­nünk a műsorválasztást; alig ismert dalok ezek, melyek azon­ban megérdemlik a nagyobb figyelmet.) Verdi: Nabucco c. operájából Abigél áriája magas igényeket támaszt az énekes hangjával szemben, mind tech­nikailag, mind a drámai kife­jezés terén. Előadása dicséretes teljesítmény volt, legfeljebb az életre keltett figurához illősö- tétebb hangokat, s ezzel együtt az indulatok sodi-óbb erejű ör­amikor Ácsai József, a községi párttitkár, majd a KISZ-titkárlány, a Hazafias Nép­front. a szakszervezet, a nőtanács, a Vö­röskereszt, a Népfront Tszcs egy-egy ve-. . zetője. s a többi vendég is elmondja J venyfosét hiányoltuk. szívből jövő jó kívánságait. Kelemenné Takáts Mária is­Á nAi - , . ... 1 mét kitűnően kísért, az áriák Amikor pedig Peregi Pál, a tanacs vb- sokhelvüfct zoneoraszWűtíen sző- titkára hozzáhajolva megkérdi tőle: ]amaiban éonú^v mint a dalok Tetszik-e ismerni?” —, már egészen fel- iaaiDan eppugJ) m‘nt a daIoK élénkül. — Nem, fiam. — „Peregi István fia vagyok.” — Maga a Palinak a test­vére? — „Igen.” — Maga az. aki a ta­nácsházán van? Én olyan ritkán járok már oda. A Mária néni még ott dolgozik? (Egy, az unokája lehetne tisztviselőnőre gondol — nénizve.) Így veszi számba azt a közösséget, amelyhez a vér szerinti családján túl tar­tozik. S amelynek képviselői olyan szere­tettel csókolják meg az arcát, kezét, mint­ha az ö vér szerinti családjához tartozná­nak. Közben a fehér abrosszal leteritett asz­talon egyre halmozódnak az ajándékok: szeretetkosár teli mindenféle jóval, s fe­hér- és ágyneműt tartalmazó csomagok. Es virág számos csokorban. érzékenyebb szövetű aláfestésé­ben a szólista pontos és szinte egyenrangú társának bizonyult. Érezni lehetett valamennyi számban, hogy nem csupán hát­teret ad az énekszólamnak, de mindig hozzá is járul az adott mű tartalmának teljesebb kife­jezéséhez. Mikor halljuk újra szólistaként is hangversenyein­ken? VÉGÜL örömmel kell regiszt­rálnunk, hogy a legutóbbi alka­lom óta a koncertek legtöbbet bírált, passzív „szereplője”: a zongora alapos javításon esett keresztül. Hangja most tom­pább valamivel, de egyszer­— Nagy idő a száz esztendő! — mondja' smin,?..kiegyenlítettebb is, s __ít.._ ... . remei luk — alkalmas lesz arra. r eméljük — alkalmas lesz arra, hogy a kamaratermünkben sze­replő zongoristák zenei mon­nalaki. amikor kilépünk a nyíló tavasz ege alá. Én erre is gondolok: Amiben élünk, ez A ... , , , ... máraPéínil5' merí l°V tudunk\ -win“ «tólaHa^aS? i,« Tarján István " | sebben [ rajta. szólaltathassák meg *■ Körber Tivadar

Next

/
Thumbnails
Contents