Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-15 / 63. szám

Vallomások Tanúk és ny',lasok a zuglói tömegyilkosok bűnügyében A Fővárosi Bíróság nagy tár-1 pénzét, ékszereit, majd levette gyalótermében hetek óta foly- óráját is. Amikor kiléptek a nak a tanúkihallgatások a tő- szobából, az egyik nyilas éppen meggyilkos zuglói nyilasoki töltött pisztolyával bökdöste az egyéves kisgyerek haját. — A vádlottak között felis­mer valakit akkori látogatói kö­zül? — kérdezi a tanácselnök. — Igen — mondja halkan a tanú — Kálmán László. Ö ott volt.. — Álljon fel Kálmán! Így történt? — Igen. Illetve, nem... Azaz... Szívósan bizonygatja, hogy ő ugyan ott volt, de ez csak véletlen, mint „nemzetőrt” hívták magukkal a nyilasok, rá csak azért volt szükség, „hogy az igazoltatás törvényes le­gyen” ... Elhallgat, konok gyűlölettel nézi a tanút. A FÉRJ DACHAUBAN MEGHALT.:, Az illegális kommunista párt egyik mártírja, Richtmann Sán­dor, azt a feladatot kapta, hogy Magyarország náci megszállása után fegyverek elrejtésére al­kalmas helyet keressen. Richt­mann talált is megfelelő helyi­séget, a zuglói Textiliána szö- I vőgyár elhagyott részén. Az il­legális kommunistát az üzem máciellenes főmérnöke, Ver- Iscfaitz Emil segítette, majd, amikor a párt illegális nyomdá­bűnügyében. A hallgatóság — amely a vádlottak kihallgatása­kor gyakran megfeledkezett ar­ról, hogy gyilkosokkal szemben érzett felháborodását, gyűlöle­nyilasok, de a férjemet elvitték, Dachauban halt meg... BARÁTH, AZ ÖRÖK KATONA. ««J Ha' valaki csak néhány percre jönne be a tárgyalóterembe és nem ismerné az előzményeket, talán még meg is döbbenne: a vádlottak padján csupa ártat­lan, ahogy mondani szokás, a légynek sem ártó, jámbor em­ber ül, aki csupán „félreértés­ből”, a „körülmények véletlen összejátszásából” kerültek an­nak idején a zuglói nyilas párt­házba. Baráth Kálmán például — aki a nyomozás szerint az egyik legkegyetlenebb, legbes- tiálisabb pribék volt, s akit sa­ját társai is „hóhér”-nak nevez­tek, — ahányszor szóba kerül — és mindig kínzásokkal, ki­végzésekkel kapcsolatban — azt ismételgeti, hogy ez „nem igaz, ez nincs így”, ez „valótlanság”, mert ő akkor, amikor a „szó­ban forgó eset történt”, éppen katona volt. Az. hogy egyetlen katonatársat, egyetlen tanút sem tud megnevezni állítása igazolá­sára, hogy társai szemébe mondják: „te is velünk voltál!”, nem zavarja. Sándor Alajos, aki többek között a nyilas főkerü­letnél és a vezérkari főnökség VI. osztályán háborúellenes és Ezek után könnyű választani... Mozgalmasak a felsőszentivá- ni hétköznapok. Zárszámadások, jelölőgyűlések, szórakoztató színházi előadások, ió filmek, különböző ismeretterjesztő elő­adások tarkítják. A község la­kói szinte naponta találkoznak egymással a művelődési házban. Van miről szót váltaniuk. Kö­zös gazdaságaink 70, illetve több mint 70 forintot fizettek be egy munkaegységre. S a gazdák gyorsan kiszámították, hogy az átlagos napi kerese­tük 115—120 forint volt tavaly. És mintegy önmagától adódák az összehasonlítás a felszabadulás előtti múlttal, például az akko­ri keresetekkel, amely gyakran az éhezés ellen sem volt elég. Rongyos ruhájú iskolás gyer­mek, sirdogáló, vagy éppen kol­duló öregasszony, gyomnövé­nyeket pipáló heptikás öregem­ber? Legfeljebb a rossz emlé­keket idéző beszélgetéseken ke­rül olykor elő. Derűs arcú, jól­öltözött, magabiztos emberek­kel találkozunk ma az utcán. S ha a választások előtti be­szélgetések során felvetődik a kérdés: kinek, minek köszöiv hetjük mindezt, a válasz egy­szerűen, természetesen hangzik: Jó az országvezetés nálunk, a dolgozó nép az úr, nem kell rettegni attól, hogy mit hoz a holnap. A jelölőgyűléseken az arra legérdemesebb embereket fogadták el a község lakói, a legteljesebb bizalmukat előle­gezve nekik. E nagy bizalomnak megvan az alanja. Mert ahol olyan szép eredmények születtek az utóbbi években, mint Felsőszentivánon is, ott csak büszkék lehetünk a tanácsra, a község és a tsz vezetőire. Hiszen van nálunk korszerű iskola, gyönyörű kul- túrház, napközi otthon, mozi, városba is beillő presszó, jó ivó­víz, világos utcák, sármentes járdák, jó utak és így tovább. Érthető tehát, hogy a lakos­ság ragaszkodik a kioróbáltan jó tanácsta^iaihoz. községi ve­zetőihez, akik sokat tettek a kö­zösségért. Ezek után könnyű a választás! Varga Ferenc Négyezer hold ültetvényt borit belvíz A képen: a vádlottak egy csoportja. tét. és megvetését egy-egy ön­kéntelen felkiáltással, méltat­lankodó megjegyzéssel sem fe­jezheti ki — most szokatlanul csendes. Dermedten hallgatják azokat az embereket, akik a te­remőr szólítására egymás után állnak a mikrofon elé, hogy fel­idézzék 23 évvel ezelőtti, ször­nyű emlékeiket. ALKU ÖT ÉLETÉRT Az egyik tanú magas, baráz­dált arcú, idősebb férfi: tömött, sűrű haja erősen őszül. Mér­nök. 1944 decemberében felesé­gével, gyerekével és két idős rokonával egy zuglói házban bujkált. A menekülést, az élet- benmaradás reményét azok a hamis igazolványok jelentették, melyeket az üldözött ember ba­rátaitól kapott. — Egy éjjel —■ kezdi vallo­mását — ránktörték az ajtót. Négy fegyveres ember rontott a szobába. Nyilasak voltak. Raz­zia — mondta a vezetőjük. — Mutassa a papírjait!... Megmu­tattam. — Ezek nem valódiak — üvöltött. Tudtam, hogy el­vesztünk. Egyetlen esély ma­radt, ha meg tudom győzni, hogy téved, igazolványaink va­lódiak, nem azok vagyunk, aki­ket keres.. 2 Érvelésére, magyarázkodására a nyilas oda sem figyelt, hiszen nem az érvek érdekelték. A mérnök akkor megkísérelte az utolsó lehetőséget: tudta, hogy a zöldinges csőcselék nemcsak vérre szomjazik, hanem arany­ra, ékszerre, pénzre is. Félre­hívta a vezetőt, és amíg a töb­biek a székben terpeszkedtek, a másik szobában megkezdődött a halálos vásár: alku öt életért. A mérnök mindegét c ját új helyre kellett telepíteni, a gépeket Verschitz szolgálati lakásába vitték. A nyomdát az ugyancsak illegális kbmmunista Rákosi Endre és felesége kezel­te. Több hónapig dolgoztak: ezer és ezer röplappal buzdítot­ták ellenállásra a budapestie­ket a náci megszállók ellen. A nyomda működéséről később tudomást szerzett a Gestapo és a nyilaskeresztes párt főkerüle­tét bízta meg a kommunista nyomda felszámolásával. A fő­kerület pedig a zuglói nyilas pártszervezeteket utasította. 1944. október 4-én a zuglói nyi­las pártszolgálatosok körülvet­ték a gyárat, majd becsengettek Verschitz lakásába. Richtmann gyanútlanul ajtót nyitott, azt hitte: Rákosi Endre felesége jön, akit ebben az időben vár­tak haza. Amikor meglátta a küszöbön álló nyilasokat, be­csapta az ajtót. A pártszolgála­tosok lövöldözni kezdtek, majd betörtek a lakásba. Richtmann ekkor már halálos sebet kapott, Rákösd Endrét és Verschitz Emilt a nyilasok magukkal hur­colták. Verschitz feleségét most tanúként kihallgatta a bíróság. Az asszony elmondta, hogy 1945. november 5-én, tehát a nyomda elleni nyilas támadást követő napon, feljStt vidékről, meglátogatni a férjét A lakás­ban nyilasok várták, őt is el­hurcolták. Kihallgatták, vallat­ták, majd szembesítették férjé­vel és Rákosi Endrével. — A férjemet — mondja hal­kan az asszony — ekkor már annyira megkínozták, hogy az első percben meg sem ismer­tem. Csupa vér volt az arca, csak amikor a pulóverét láttam, akkor tudtam, hogy ő az... al b.ep v§al kommunista propaganda felde­rítési és elhárítási feladatokat is végzett, azt állítja, hogy őt, mint katonát „vezényelték” a nyilasok közé. Az egyik tanú azonban — a vezérkari főnök­ség egykori magasrangú tisztje, akit a háború után súlyos bör- tönbüntetére ítélt a népbíróság — elmondja, hogy abban a propaganda-alakulatban, amely­nek Sándor Alajos is tagja volt, s amelyet a németek láttak el technikai felszerelésekkel, csak a legmegbízhatóbb, legkipróbál- tabb nyilasok tevékenykedhet­tek ... „Nem tudom...” „Nem így volt..„Nem emlékszem ...” — jóformán csak ezt hallani a tanúkihallgatások során a vád­lottak és tanúk szembesítésekor Kröszltől és társaitól. De mind több a bizonyíték és mind több tanú mondja szemükbe elévül­hetetlen és megbocsáthatatlan bűntetteiket, B. L. Többször hírt adtunk már ar­ról, hogy milyen jelentős erőket köt le a belvíz elleni küzdelem. Mintegy 80 ezer holdat borít je­lenleg a megyében belvíz. A védekezés egész télen folyt, hi­szen dolgoztak a szivattyúk, a kotrógépekkel a csatornák mé­lyítését végezték és építették a betongyűrűs átereszeket. Ennek is köszönhető, hogy a belvíz nem okozott olyan károsodást eddig, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. Az elöntött területből 4 ezer hold az új ül­ültetvény a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának leg­utóbbi felmérése szerint. Eze­ken különös gonddal folyt a mentesítés, mégis a tavalyi és az idei pusztítás következtében* előreláthatólag, mintegy két­ezer hold ültetvény ki fog pusz­tulni. A belvíz legnagyobb része je­lenleg is éppúgy, mint az el­múlt évben a kecskeméti és a kiskunfélegyházi járást pusztít­ja. A védekezés mindenütt fo­lyik. Köszön et Bizonyára ,sok olvasónk em­lékszik még rá, hogy néhány héttel ezelőtt „A mi tanácsta­gunk” címmel pályázatot hir­dettünk tudósítóink és levelező­ink részére. Mint a pályázat cí­me is jelzi, a legjobb tanács­tagok oly módon való bemuta­tását tűztük ki célul, ahogyan őket és munkásságukat a velük egy községben, városi kerület­ben élő választók látják, isme­rik. Az eredmény? Az események szorgalmas krónikásai, lapunk hűséges segítői, mint számtalan más alkalommal, ezúttal is ki­tettek magukért! A beérkezett, s zömmel már közzé is tett írásaikkal valóban olyan közéleti embereket — községi, járási tanácstagokat — ismertettek meg az újságolva­sókkal, akiket emberségükért, éveken át kifejtett önzetlen munkásságukért méltán tisztel­nek szűkebb pátriájukban, s be­mutatásuk alapján az egész me­gyében. „A bizalom forrásai” — kap­ták közös címként a pályamű­vek. Mert valamennyi a bemu­tatott tanácstag iránt megnyit­A csökkent munkaképességű fiataloknak támogatást nyújt a KISZ irodája Eddig csak a fővárosban fej­tette ki tevékenységét a KISZ csökkent munkaképességű fia­talokkal foglalkozó központi irodája. Az iroda rövid műkö­dése alatt is jó eredményeket tud felmutatni, hiszen január óta csaknem nyolcszáz testi vagy szellemi fogyatékosságban szenvedő fiatalt segítettek meg­felelő munkához. Az Iroda most az egész or­szágra kiterjeszti szerepét. A se­gítségre szoruló fiatalok levél- forduj­hatnak az irodához, amelynek pontos címe: Budapest, VI. kér. Lovag u. 10. A jelentkezésben közölni kell a pontos címet, is­kolai végzettséget, tanulmányi eredményt, valamint melléklet­ként a szükséges orvosi igazo­lásokat. Akik személyesen kí­vánják felkeresni a KISZ iro­dáját, azokat kedden és csü­törtökön 5-től 7 óráig fogadják. Válaszol az iroda a tanácsi szervek, illetve az iskolák által küldött jelentkezésekre iát. vánuló bizalom okának kuta­tásából indult ki. S kimondat­lanul bár, de minden portréból szinte kisugárzott: a szerzők a köszönet és hála megnyilvánu­lásának is szánták írásaikat. A választók köszönetének tanács­tagjuk áldozatos, közhasznú munkájáért. S ha már itt tartunk, hasz­náljuk ki az alkalmat: hadd köszönjük meg mi is — bizo­nyára olvasóink nevében is — tudósító elvtársainknak a se­gítséget, sok szeretettel írott pá- lyaműveiket. Annál is inkább, mert lévén a szerzők: Beros Fe­renc, (Drágszél), Csapat Lajos. (Dunavecse), Czakó Ferenc (Kis­kunhalas), Dinnyés József (Al- pár), Fialsz András (Kecel), Schmidt István (Gara), Tóth Miklós (Kiskunfélegyháza), Uricska István (Kisszállás), Van- csik Imre (Kecel), Vinkó Sándor (Katyrnár) és Vízin Gergely (Csikéria) maguk is meglehető­sen elfoglalt, többségükben ugyancsak közéleti emberek, mégsem sajnálták a fáradságot, hasznosan szolgálták a válasz­tási előkészületek sikerét. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: F. Tóth Pál Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon; n-85 Index; 25 065

Next

/
Thumbnails
Contents