Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-15 / 63. szám
y ÍMI. március IS. szerda 5. oldal Magyarországi ősbemutató — A szerzőt várják Kecskemétre A Bunbury zenés változata a Katona józsef Színházban Csendes meditáció a főrendező kis szobácskájábán. Turián György munkamódszerét közelebbről nem ismerem, de megfigyeltem, valahányszor érdeklődik tőle az ember a készülő 4 arabról, mesz- sziről kezdi. Mert számára nemcsak a darab létezik. Korszerűség, közönségigény, alkalmazkodás a hazai hagyományokhoz és a megújítás szándéka, világirodalmi kitekintés — mindez bennefoglaltatik abban a bonyolult következtetésláncolatban, amely megelőzte a darabválasztást, s azután az adott mű művészeti problematikájával kapcsolatban ismételten végigvonul benne. Pénteken este Oscar Wilde legismertebb, mindmáig legnépszerűbb vígjátékának, a Bun- burynek zenés változatát mutatja be a Katona József Szípház. Turián György most arról tűnődik, szinte csak maga-magának, hogy a színház világában a jó irodalmi anyag századokig élhet változatlanul, de megesik, hogy egyszeresek valami újat kíván, valami többlet hozzáadását, s akkor ismét életre kel. A vidám műfajban mai tapasztalataink szerint ez a megújítás a zenére vár. Annál inkább, mert az operett — a zenéje is, s a szöveg méginkább — rohamosan vénül. És nincs pótlás. Az új operett nem is kell. A zenés vígjátékok pedig — na, ritkán akad valami jobb! ;A mai közönség ugyanis neméri be csupán a zene kedvéért valami silány irodalmi alapanyaggal. — A megoldás: a jó irodalmi alapanyaghoz adja a kor a saját zenéjét. Ez a titka többek között a My Fair Lady világraszóló sikerének. Pedig eredetije, Bemard Shaw Pygmalion ja még éppenséggel nem avult el... S itt felcsillan a szeme: — Azt hiszem, a zenes Bun- buryvel, amit mi Igaz, ami nem igaz címmel adunk elő, a My Fair Ladyhez hasonló gyöngyszemet fogtunk. A zeneszerző: Gerd Nat- schinzki kitűnő muzsikát írt. Játszották már a darabot Berlin után az NDK számos színházában, az NSZK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában ... — Biztos vagyok benne, hogy tőlünk a hazai színházak is átveszik. Hogy jutott hozzá? — Tavaly Berlinben jártam, ott láttam. Megismerkedtem Natschinzkivel is, aki nagyon készséges volt. Megígérte, hogy eljön a bemutatóra. Kíváncsi, ö ugyanis 60 tagú zenekarra írta a darabot. Ez nemcsak sok nekünk, hanem felesleges is. Beleegyezett, hogy fiatal karnagyunk, Rónay Pál átírja 24 tagú zenekarra. Egyébként a Bunburyvel ez már a harmadik találkozása Turián Györgynek. Hét éve Pécsett rendezte. Két éve Veszprémben adták elő, ahol ő volt akkor az igazgató. Ez már zenés változat volt, kérésére Pet- rovics Emil írt hozzá tíz betétet. — Ügy látszik, hogy egyidejűleg Berlinben is rájöttek: érdemes megifjítani ezt a közkedvelt vígjátékot. Valóban mulatságos, ahogyan Wilde a múlt századvégi angol arisztokrácia lecsúszását ábrázolja. Ám eredetiben kissé poros volt már. Az Igaz, ami nem igaz a mi századunk elejére teszi át a cselekmény idejét, s ezzel számunkra jobban érthető környezetbe is.Bárjelenet, a Soho, az üdv- hadsereg — csupa kitűnő lehetőség a hu nor, látványosság és a modern zene számára. Helyenként megmaradhatott eredetiben a wildei kamara játék is, s mindvégig megőrizték a wildei drámai vonalvezetést. Nagy igényű, sok szereplőt mozgató, technikailag is nagy feladatokat jelentő produkció lesz a színháznak a legújabb Bunbury. Borcsa István díszlet- tervező ezúttal is látványosat, modernet, a gyorsan pergő játék számára alkalmas színpadképet alkotott. Sok mindent lehetne még elmondani a készülő bemutatóról. De a legjobbakat, azt hiszem, majd utána. —r —6 A Televízióban ma este 20 20-kor riportot láthatunk a darab főpróbájáról a Show-hivatal című vidám műsorban. SORA EHMl KOSZORÚ! Emlékezés 1042 1942. márciusában már majd egy éve, a német hadvezetőség alárendeltségében, fasiszta területhódító célokért háborút folytatott a hivatalos Magyar- ország a Szovjetunió ellen. Mi mást tehettek volna, mint valamilyen költői megemlékezéssé, szokványos ünnepséggé szelídíteni a harcos népmozgalom ünnepét? De vajon megfakult-e a nemzeti függetlenség és demokratikus átalakulás követelését tartalmazó márciusi „12 pont” mozgósító ereie? Nem csengett-e nagyonis időszerűen a hatóságok önkényével szembeforduló 48-as márciusi ifjak példája? Eszményképpé magasodott a „szélsőbal” magatartása azáltal, hogy mert és tudott szakítani a külsőre hatalmas, de korhadó Monarchia rendszerével! S a XX. századbeli „szélsőbal”, a kommunisták és az akkori „márciusi fiatalok”, az illegális kommunista párt által irányított leeális Országos Ifjúsági Bizottság tagjai 1942 márciusában megértették a „Talora magyar” sürgetését. Bárdossy miniszterelnököt március 8-án Horthy kénytelen volt meneszteni. A moszkvai csatában elszenvedett naev veszteségek pótlására 1942 januárjában RibbentroD német birodalmárcius idusára mi külügyminiszter, majd Keitel vezérkari főnök újabb erőfeszítéseket követelt. Kállay Miklós március 9-i kinevezése nem hozott fordulatot, legfeljebb leplezte a fenntartásnélküli háborús politika folytatását. A baloldalnak semmi oka sem volt várakozásra. Kállay deklarálta németbarátságát, megerősítette elődje ígéretét további katonai egységek frontra- küldéséről, újabb zsidóellenes intézkedéseket helyezett kilátásba és előkészületeket tett a baloldaliak sorozatos letartóztatására. Lassan azonban hallatta szavát a másik Magyarország is: 1942. januárjában tartották első konferenciájukat a szovjet hadifogságba került magyar katonák. Üzentek a hadköteleseknek: tagadják meg a katonai szolgálatot- felszólították a fromtonlevőket: a németellenes tisztekkel összefogva készítsék elő az elszakadást Németországtól. Február 1-én — hosszas előkészületek után. a terrorral és tiltó rendeletekkel dacolva — meg1e1ent a kommunista párt illegális lapja, a „Szabad Nép”. A Történelmi Emlékbizottság tagjai fáradhatatlanul folytatják felvilágosító munkáinkat. Melleienlk a „Petőfi útján”. Sikerül előállítani és terjeszteni Á lehetőségekhez képest eleget tenni — Egy panaszos ügyében az országos hivatalban jártam. Ide, oda. Félóra múlva ugyanoda kerültem vissza, ahonnan elindultam. Megmérgesedtem: Engedjenek be a vezetőhöz! Azt nem lehet. Nem? Elővettem a képviselő igazolványomat Mindjárt lehetett. De mert nem szóltam, hogy képviselő vagyok? Mert ne a képviselőnek intézzék el — mondom —, hanem a panaszosnak. S lám lehetett, a vezető félóra alatt rendbe tette. Mándics Mihály csávolyi iskolaigazgató, a következő ciklusra ismét jelölt országgyűlési képviselő nem egy ilyen történetet tudna mesélni. Nevetve mondja el őket, két okból is. Először: mert jól végződtek, segíthetett. Másodszor, mert jóízű, egészséges humorérzékkel megáldott ember. Olyan, akinek mindig „rendben van a szénája”, hiszen nem is tudna nyugodni, míg mindent el nem intézett, be nem fejezett. Ilyen mint iskolaigazgató, ilyen volt négy évig képviselőnek is. Most, az új választások előtt csak egyetlen panaszosának ügye nincs még lezárva, s ebben sem ő a hibás. Figyelemreméltó, amit a képviselői megbízatásról mond: — A lehetőségekhez képest eleget tenni — ezzel bíztak meg a választók. Nem állítom, hogy hiba nélkül dolgozom, s nem képzelem, hogy nálam alkalmasabb ember nem lett volna. De ha rám esett a választás, kötelességemnek érzem megfelelni neki. Azért mondtam, hogy a lehetőségekhez .képest, mert természetesen nem az a feladatom, hogy „kijárjak”. Érdeklődöm, mi gond van, biztatom az embereket, hogy jöjjenek, ha szükségét érzik, de nem ígérek. Ha úgy látom, hogy nem tudok segíteni, megmondom, s azt is, ha nem értek egyet a kérésükkel. Hiszen a választással alkalmasnak találtak arra, hogy egyszerre lássam a helyi és az országos problémákat. A szerénysége mutatkozik meg abban, amit ismételt jelöléséről mond: — Természetesnek találtam, hogy lejárt a mandátumom, s más áll a helyembe. De ha így a Petőfi-emblémát. Országszerte terjedt a függetlenségi mozgalom. A Szociáldemokrata Párt lapja, a Népszava március 1-én felhívást tett közzé országos ünnepségek szervezésére. Nagy volt a készülődés. A szociáldemokrata pártszervezetekben és a szakszervezeti csoportokban gyűjtés folyt koszorúk vásárlására. Rajzhoz értő fiatalok transzparenseket, képeket készítettek. A SZDP vezetősége viszont a belügyminiszter felszólítására visszakozott. Tulajdonképpen a mozgalom nagy sikerétől ijedt meg mivel abban — joggal — a kormánypártoló tárgyalásos politikájától való gyökeres eltérést, népi akciók kezdetét fedezte fel. Hát- batámadta az egész mozgalmat, cserbenhagyta a résztvevőket. A Népszava március 14-én és 15- én a „várható rendőrségi közbelépésre” hivatkozva a Szak- szervezeti Tanács és a SZDP vezetőségének közös álláspontját ismételte: a szakszervezetek nem vesznek részt a tüntetésen, sőt megtiltják a szervezett munkásoknak az egyéni bekapcsolódást is. A tüntetést mégis megtartották. Délután háromra munkátoktól. diákoktól feketéllett a Petőfi-szobor kömvéke. Megkezdődött a koszorúzás, sorra helyezték el a Történelmi Emlékbizottság, a szakszervezetek, üzemek, diákszervezetek, if1ú- munikásesonortov koszorúit. Petőfi a ..hivatalos Magyarországtól” még soha ennyi koszorút döntöttek választóim, nem is tagadom: jólesik. S talán jobb is így. Az új képviselő számára az első országgyűlések azzal telnek el, hogy ismerkedik. Emlékszem, amikor először beléptem a Parlamentbe, csak álmél- kodtam. Más, mint képen, filmen. Lenyűgöző. Az ember eleinte csak tájékozódik. Mindent jegyeztem... Felderül: — Nagy élmény volt az első felszólalás. Nem érzek szorongást, ha sok ember előtt beszélek, de most bizony elszorult a hangom. A szakmunkásképzésről beszéltem, a továbbképző iskolák szerepéről. Ezután jelent meg a továbbképző iskolák tevékenységét szabályozó rendelet. Általa a legjobb helyről hangzott el a felszólalás az ország- gyűlésben, hiszen innen, Csá- volyról, s a bajai járásból indult el 1952-ben a továbbképző iskolák rendszere. A mandátumát jól használta fel a választók egyéni bajainak orvoslásában csakúgy, mint a közügyekben. Egy országos szintű tanácskozáson sokat lendített felszólalása a helytörténeti kutatás és a krónikaírás ügyén is. A honismereti mozgalom szinte bogara (ő mondta), ízléses, szép albumokban kötetekre menő anyag sorakozik a polnem kapott! A tér közelében rendőrszakasz állt beavatkozásra készen. Aztán valaki elkiáltotta magát: „Menjünk a Kos- suth-szoborhoz!” S a tömeg elindult a Kossuth Lajos tér felé. S a hömpölygő emberáradat felett kibontott transzparensek követelték a „Békét!”, a „Független Demokratikus Magyar- országot”, s azt, hogy „Hozzák haza katonáinkat!”. A szűk utcában felerősödve szállt a kiáltás: „Le a háborúval”. „Békét, kenyeret!” „Egy katonát se Hitlernek!” A Lánchídnál rendőri erősítés várta a menetet és elzárta a továbbvezető utat. A tömeg a Himnuszt énekelte. A rendőrök egy pillanatig tanácstalanul álltak. A rendőrtisztek parancsára aztán gyorsan működésbe lépett a gumibot és a kardlap. A tömeget feloszlatták. Kis csoportoknak, kerülő utakon mégis sikerült eljutniok a Kossuth-szoborhoz. Ott azonban már a rendőrök körülzárták a 48-as szabadságharc vezérének szobrát. S ha csak néhánv órára Is, sikerült a magyar népnek igazi hangiát hallatnia. Amikor hazafias lelkesedéssel emlékezünk ezen a naoon 1848 márciusának ifjúságáról, hasonló büszkeséggel emlékezhetünk késői utódaikra is akik huszonöt esztendeié 1942. március 15-én, nemzeti történelmünk sötét napia!- bm bátran képviselték a jövő Magyarországát. Ságvár! Agnes cán; falukrónika, s megírta a község történetét. — Az ember szeresse a szű- kebb hazáját, ebben gyökerezik a szocialista hazafiság. (Ezt joggal mondhatja ő, aki a szülőfalujában él, közmegbecsülésnék örvend, s ott lett képviselő.) — Ez a krónika — folytatja — nemcsak az események őrzője, hanem a javítás, a kritika eszköze is. Teszem azt egy tekercs drót, vagy egy kerék kinn marad a téesz földjén, vagy nem megy a pártoktatás a KISZ-ben. Megírjuk. Ugye kényelmetlen érzés, ha nyoma marad? Az albumok tele vannak szebbnél szebb képekkel. Mándics Mihály maga is lelkes fotós. Sokoldalú ember. Az iskola előcsarnokában van egy hatalmas, kivilágítatlan tábla. A község térképe. Jórészt az ő munkája. Mindig tesz, foglalatoskodik' dolgozik. Tíz éve igazgató. A hivatal- segéd eleinte ijedezett, amikor reggel villanyfényt látott kiszűrődni az iroda ablakán. Égve hagyták? Nem, az igazgató jött be korán hajnalban. — Nyolc óra után nem lehet itt nyugodtan dolgozni. Tizennyolctagú tantestület, napközi, óvoda, kollégium — összesen 50 ember munkájának iránvítása nem csekély feladat; Pontos, szigorú igazgató hírében áll. De közismert igazságszere- tete is, s hogy amit lehet megtesz iskolájáért, s beosztottaiért. Visszakanyarodunk a választásokra. — A jelölőgyűlésen, Garán ismét éheztem azt a „nemes drukkot”, amit az első ország- gyűlési felszólalás előtt... Nem számítottam ilyen meleg fogadtatásra. Jó érzés volt, hogy az emberek spontán szólaltak fel. Hiszen látni azt. hogy ki a hivatalos felszólaló. Volt ott, aki szerb—horvát nyelven beszélt. Mándics elv- társat azért is nagyrabecsüli a nemzetiségi lakosság, mert anyanyelve a szerb—horvát. A választókkal tartott személyes kapcsolatokban, a bizalom fenntartásában — amit ő, a képviselő annyira fontos feladatnak tart — a nemzetiségi területen ennek nagy szerepe van. S e kettőt ő a képviselő elsőrendű feladatának tekinti. — Előtte ma jó példa: az ország első számú vezetői. Az egyik legszebb élményem az, hogy ők milyen egyszerűek, közvetlenek. Érdeklődnek: hogy élünk, mi gondunk van, miben segíthetnek? ..: Mester László Katonáink életéből Honvéd tánccsoportok bemutatója Kiskőrösön Vasárnap délelőtt tíz órakor a kiskőrösi honvédlaktanyában a magasabb katonai egység tíz népi tánccsoportja mérte össze tudását. A színházteremben az alakulat katonáin kívül ott voltak a látogatóba érkezett szülők és hozzátartozók is. A legjobb tánccsoport címet a 37. Budapesti Forradalmi Ezred felnőtt és gyermek tánccsoportja szerezte meg. Osztatlan siker kísérte a 37. Budapesti Forradalmi Ezred tánccsoportjának Princ a kőkorszakban című táncparódiáját. Esztrádműsor Akasztón Akasztó községben régi hagyománya van már a katonák szervezte kulturális és honvédelmi nevelő munka előadásainak. Vasárnap délután Vízi István alezredes egységének katonái nagy sikerű esztrádműsor- ral szórakoztatták a községi kultúrházban a mintegy 200 résztvevőt. A sikeres és jó színvonalú előadás után a kultúr- ház igazgatója külön gratulált az egység kultúrmunkásainak.
