Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-10 / 35. szám

1991. február I#, péntek

S. »Mal

Y/ehner Tibor zongoraestje

A VÉLETLEN úgy hozta, a közelmúltban, kevéssel több mint három hét leforgása alatt három szólózongoraestet hallhatott a kecskeméti közönség. Mivei a zongora a legelterjedtebb és legnépszerűbb hangszer, irodalma is a leggazdagabb, nem sokalljuk ezt a számot, bár arányosabb elosztás nem ártott volna.

Ennek kapcsán szólnunk kell azonban valamiről, ami régóta égetően időszerű, de a mai napig sincs megnyugtatóan megoldva. Éveken át köztudott tény volt, hogy nincs a városnak egyetlen elfogadható hangversenyzongorája, s ez a hiány annál feltűnőbbé vált, minői inkább fejlődött, gazdagodott és nívóban emelkedett Kecskemét hangversenyélete. A tavalyi szezon végén — nagy örömünkre — kaptunk egy új hangversenyzongorát, amelyet a színházban helyezitek el. örömünket némileg csökkentette ugyan, amikor fülünkkel tapasztalhattuk meg e hangszer hibáit, kiváltképpen Fischer Annie két hót előtti szólókoncertjén.

A hangszer differenciáltabb hangzásait igénylő szóló- és kamarazenei estek a Városi Művelődési Ház termében kerülnek megrendezésre, ahol a jelenlegi zongora sem a művészek, sem az érzékenyebb fülű hallgató, sem a kritikus igényeit nem képes kielégíteni. A kritikusét márcsak azért sem, hiszen lehetetlen reálisan megítélni a hangverseny értékét akkor, amikor a művész zenei elképzeléseinek jó része egyszerűen „benne marad” a zongorában, s így a hangszer befolyásolja az előadót, nem pedig megfordítva. A megoldás csak az lehet: minél előbb, de legkésőbb a következő szezon elejére beszerezni a művelődési ház részére egy jó zongorát, mely kizárólag a hangversenye- zés céljait szolgálja.

Ezek előrebocsátásával kezdem meg a beszámolót a keddi hangversenyről. Wehner Tibor kitűnően összeállított, gazdag, sokrétű és igényes műsorral lépett közönségünk elé. Az est első fele a német zene három nagy korszakát ölelte fel, míg második részében a magyar zene három óriásának alkotásait hallhattuk.

BACH: e-moll toccatájában a művész nem törekedett korhű hangzásra, Bach zenéjét a modem zongora szín- és dinamikai lehetőségeire transzponálta. Effektusai helyenként — bár meggyőzően szóltak — hitelesség szempontjából vitathatók voltak. Beethoven cisz-moll szonátájának megszólaltatásában igen tudatos értelmezés

nyilvánult meg, de megvalósításában volt némi darabosság. Annál gazdagabban bontakozott ki Brahms: Handel-variációi- nak sokszínű poézise. Brahms sohasem törekedett a technika öncélú csillogtatására, zongora- műved — köztük ez a variációsorozat — mégis hihetetlenül magas követelményeket állít az előadó élé. Wehner Tibor teljességgel megfelelt a szerző „kihívásának”.

A második részben a magyar komponisták párosával csoportosított, ellentétességükben is egységet alkotó darabjaiban W ehner e zenék legbensőbb lényegének megértéséről és tolmácsoló készségéről tett tanúságot. A két Kodály- és két Bartók-mű interpretálása a hangverseny legszebb, legihle- tettebb perceit jelentette. Liszt két etűdjének, majd ráadásként egyik consolation-jának és a XI. magyar rapszódiának meghallgatása után nyilván elégedett lehetett közönségünknek az a része is, mely — amint tavaly valaki a Filharmónia vezetőinek elmondta — az elnyúlt évek műsoraiból épp Lisztnek ezeket a népszerűbb műveit hiányolta.

A HANG VERSENYT követő beszélgetésen a Művészklubban az előadóművészet és pedagógia viszonya, a zenei versenyek, valamint a zenei interpretáció más aktuális problémái kerültek szóba, melynek során Wehner Tibor ezekkel kapcsolatos sokéves személyes előadóművészi és pedagógusi tapasztalatait foglalta röviden össze.

Körber Tivadar

Tanulságos felmérést

Hova érdemes jelentkezni?

Érettségizők pályaválasztás előtt

A Művelődésügyi Minisztérium tavaly júniusiban felmérte a középiskolák akikori

III. osztályos tanulóinak — tehát a mostani érettségizőknek — tervezett pályaválasztását. A kiadott kérdőíveken a tamilok feltüntették nevüket, iskolájukat, pályaválasztási szándékukat, apjuk foglalkozását, tanulmányi eredményüket tantárgyanként, s esetleges diákotthoni igényüket. A felmérés 52 ezer 164 fiatalra terjedt ki. Közülük 9412 nem adott választ. 2435 pedig azt irta, hogy később dönt. A következtetésekkel tehát óvatosan kell bánni, különösen ha azt is számításba vesszük — márpedig ezt kell tennünk —, hogy a felsőfokú oktatási intézményekbe felvettek egyharmada évek óta a régebben érettségizettek közül kerül ki, s közöttük nem végeztek adatgyűjtést. A felmérést azért jelentősnek kell tartani, hiszen 40 ezer tanuló válaszaiból mégis következtetni lehet, hogy hol sok, hol kevés a jelentkező, kiknek ajánlatos megváltoztatniok tavalyi elhatározásukat, s általában arra, hogy reálisan döntöttek-e a fiatalok.

A tavalyi szándékok alapján az idén érettségizőknek 44,4 százaléka szeretne bejutni valamelyik felsőfokú tanintézetbe, 32,8 százaléka szakmát kíván tanulni, illetve munkát szándékozik vállalni. Nagyon tanulságosak azoknak az adatai, akik

Este a művelődési házban

Városon, -falun egyaránt télen a leg forgalmasabbak a művelődési házak. Ilyenkor a leghosszabbak az esték, ilyenkor a legtöbb a szabad idő.

Kiskunfélegyházán is „nagyüzemet!*’ találtunk szerdán. A sok látnivaló, a csoportok foglalkozásai közül most kettőt mutatunk be.

A háziipari tanfolyam 10 éve működik Félegyházán. (Lent, bal oldali kép.) Az idén 93 tagja van. Tavaly végzett általános iskolások, fiatalasszonyok és nagymamák egyaránt megtalálhatók közöttük. Képünkön szabászatra tanítja a hallgatókat Vadász Miklósáé, aki kezdettől fogva, tehát már 10 éve oktat a háziipari tanfolyamon.

A tanfolyam március 5-én divatbemutatóval egybekötött vizsgával zárul.

A jobb oldali kép a másfél évtizede alakult József Attila kultúrcsoport próbáján készült. A szereplők már kívülről mondják szövegüket, de egyelőre még mozgás nélkül.

Az együttes igen sokoldalú. A műsorukban jelenetek, népi tánc és népdal, s egész estét betöltő színdarabok is szerepelnek. Évente 60—70 fellépésük van, a megye egész területén, sőt a szomszédos megyékben is. A bevételt is kollektiven költik el, színházlátogatásra, kirándulásra és társas üdülésre.

Legközelebbi produkciójuk „A fiam, nem a lányom,** című zenés vígjáték, Kocsis Jánosnak, az együttes vezetőjének rendezésében,

(Bacsó Zoltán felvétele!)

az érettség utáni munkavállalás mellett döntöttek. Ha az összes munkába állót 100 százaléknak vesszük, akkor az iparban 29,3, a mezőgazdaságban 7,3, a kereskedelemben 9,8, egyéb munkahelyen 2,3, adminisztrációs munkakörben pedig 51,4 százalékuk kíván elhelyezkedni. Hivatalban akar dolgozni a tovább nem tanuló gimnazisták 64,2 százaléka, és az összes középiskola munkát vállaló lányainak 70,5 százaléka. S ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ipari technikumok most érettségiző diákjainak 17,7 (a lányok 33,9) a mezőgazdaságban végzőknek 16,1 (a lányok 36,6) százaléka is irodai munkát óhajt vállalni, akkor világosan látszik, hogy most sokuknak saját érdekében tanácsos lesz megváltoztatni tavalyi elképzelését, hiszen azt mindenki beláthatja, hogy nem ilyen arányokban igényelnék utánpótlást a gazdasági élet különböző területek

Anti pedig a továbbtanulást illeti; úgy tűnik, hogy — a régebben érettségizőket és a tavaly még határozatlanokat is figyelembe véve — az idén valamivel többen jelentkeznek egyetemekre, főiskolákra, mint 1966-ban. A felvételi lehetőségek azonban általában nem változnak. A „verseny” tehát némileg nagyobbnak ígérkezik. Ám a jelentkezés tekintetében elég nagy eltérések mutatkoznak az egyes intézménytípusok között. Íme az adatok arról, hogy az előzetes felmérés alapján — tehát a régebben érettségizettek és a csupán most határozók nélkül — hányszoros a jelentkezés a különböző felsőfokú oktatási intézménytípusban.

Természettudományi karok 1,72 Közgazdaságtudományi Egyetem 1,78

3,61

1,84

1,23

0,70

1,28

0,35

1.55

2.55 2,96

5,43

2,74

5.56

Bölcsészettudományi karok Jogtudományi karok Műszaki egyetemek Felsőfokú ipari technikumok Orvostudományi egyetemek Mezőgazdasági (elsőfokú technikumok

Mezőgazdasági egyetem és főiskola

Tanárképző főiskolák Tanítóképző intézetek Óvónőképző intézetek Felsőfokú szakiskolák Művészeti és testnevelési főiskolák

Mindebből világosan kitűnik, hogy a termelőmunkához közvetlenül kapcsolódó, az ipar és a mezőgazdaság felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberednek az utánpótlását biztosító egyetemekre és főiskolákra kevesebben jelentkeztek, mint a pedagógusképző és művészeti tanintézetekbe. Különösen a felsőfokú ipari és mezőgazda- sági technikumokba pályáznak kevesen. Ezek az aránytalanságok pedig azt a veszélyt hordják magukban, hogy egynémely intézménytípusban még, a legjobbak között is válogatni kell, másutt pedig talán az éppen megfelelteket is felveszik. Ez pedig sem a szakemberpótlásnak, sem az oktatási színvonalnak, sem pedig a fiataloknak nem jó. Elengedhetetlen tehát, hogy a néhány hét múlva kezdődő egyetemi jelentkezések alkalmával a valódi lehetőségekből induljanak ki a pályázók.

Természetesen az intézmény- típusokon belül is mutatkoznak eltérések, hiszen különböző az érdeklődés az egyes szakok iránt. A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem külkereskedelmi szakán például 406, az általános közgazdasági karon 250, az ipargazdasági szakon azonban csak 72 százalékos a :elentkezés.

4 Budapesti Műszaki Egyetem híradástechnikai szakára az adatokat feldolgozó elektronikus számológép elemzése szerint csak' 8,8, az erősáramú villamosmérnökire 8,4 pontot érő

középiskolai tanulmányi eredménnyel — tehát jeles és jó közötti bizonyítvánnyal — van remény a felvételre, de a mű szer- és szabályozástechnikai, valamint a híradás- és műszeripari technológiai szakra a 4— 5 pont is elegendő lehet a bejutásra. ‘Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem építészmérnöki szakán 372 százalékos a felmérés szerint a jelentkezés, de a szerkezetépítő- mémökin csak 55, a földmérő- mémökin pedig 82 százalékos.

És hasonló a helyzet a hozzánk közeleső felsőfokú oktatási intézményekben is.

A Szegedi Orvostudományi Egyetemen és a József Attila Tudományegyetem ’ minden karán és szakán nagy küzdelem várható a felvételért. Kivételt csak a természettudományi kar matematika, ábrázoló geometria szaka jelent, ahol a mintegy 40 helyre csupán hatan pályáztak a tavalyi harmadikosok közük s az utóbbi évek tapasztalataihoz igazodva, a régebben érettségizők közül nem várható 10— 12 jelentkezőnél több. A Szegedi Élelmiszeripari Felsőfokú Technikumban 173, a vasútfor- galmiban pedig 271 százalékos az előzetesen számított jelentkezési irány, de a kecskeméti gépipariban csak 81. A Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Felsőfokú Technikumban, valamint a karcagi, a kiskunhalasig s hódmezővásárhelyi, a kecskeméti és a szarvasi mezőgazda- sági felsőfokú technikumban jó lehetőségek ígérkeznek a továbbtanulásra. Nehéz lesz azonban bejutni a Szegedi Tanárképző Főiskolára, hiszen a legtöbb szakra sokszoros — a magyar—történelem szakon nyolcszoros, a biológia—földrajz szakon pedig tizennyolcszoros — túljelentkezés várható. Hasonló a helyzet a szarvasi, és a kecskeméti óvónőképzőben, ahol előreláthatólag minden férőhelyre 6—7 pályázó lesz.

Természetesen ismét

hangsúlyozni kell, hogy ezek az adatok a meet érettségizők tavalyi válaszain, valamint az utóbbi évek tapasztalatainak az idei évre való áttételén nyugszanak. Az oktatásügyi szervek arra számítanak, hogy az adatgyűjtésből levont tanulságokon elgondolkodnak a fiatalok, s a mostani jelentkezések alkalmával esetleg felülvizsgálják eredeti elképzeléseiket.

T. L.

Statisztika a vidék kultúrájáról

A vidéki városok oktatásügyi, kulturális helyzetéről készítettek érdekes felmérést a közelmúltban a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai. Megállapították, hogy Békéscsaba, Salgótarján, Szolnok és Zalaegerszeg kivételével ma már valamennyi megyeszékhely rendelkezik egyetemmel, főiskolával, vagy felsőfokú szakiskolával, technikummal.

A statisztikai mérleg szerint a legtöbb diák Egerben és Veszprémben tanul. A megye- székhelyek jelentős szerepet töltenek be a szakemberképzésben is. Legtöbb hallgatója Székesfe- nérvár, Szombathely, Szolnok és Kecskemét szakoktatási intézményeinek van.

A többi város közül mint oktatási központ, Sopron emelkedik ki. Leginkább ezt követik felsőoktatási vonatkozásban Keszthely, majd a középiskolások száma alapján Esztergom, Nagykanizsa és Baja. Az átlagosnál többen tanulnak Pápa esi Vác középiskoláiban is*

v