Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-08 / 33. szám
1901. február 8, szerda 3. oldal Számadás az első félévről — Sokféle oktatási formán tanultam. már — mondja a deresedé katonatiszt —, de ilyen széles körű politikai képzettséget az eddigiek összesem sem adtak. Tavaly filozófia, az idén ■politikai gazdaságtan, jövőre munkásmozgalom története ,.. kolja is: Látszik, hogy alaposan készült, ismeri az egész anyagot, s érti az összefüggéseket,. Jeles! Miért jelentkeznek az esti egyetemre annyian, hogy évről évre jobban kell válogatni közöttük? Holott alig akad egy- kettő, akinek valamiféle közFolyik a vizsga. Pataki őrnagy felel. Amit itt tanulunk, az általános műveltség nélkülözhetetlen része. Most már nyugodtan, derűsen beszél Pataki Mihály őrnagy. Am az előbb odabent... Amikor kijött, akkor ez volt az első szava: Na, túl vagyok!... Megfigyeltem, a vizsga valahogyan kisdiákká teszi a felnőtteket is megint. Félénkké lesznek, lámpalázasok. Némelyik már-már szinté babonás is. Most is, ahogy újabb hallgatók érkeznek vizsgázni, kérdezgetik a folyosón állókat: Honnan húztad a tételt? A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének kiskőrösi kihelyezett tagozatán a második évfolyamosok most adnak számot fél esztendei munkáról. Ke-, reken ezer oldalnyi tananyag. A téma: A kapitalizmus politikai gazdaságtana. Csupa nehéz kérdés, közöttük olyanok is, amiket tüzetesen csak újabban vettek vizsgálat alá a marxista kutatók. Szalai Károly osztályfőnök pedig szigorú ember. A tétel után pótkérdéseket kap mindenki, akár jól felelt, akár gyengébben. Hallom amint az egyiknek ezt mondja: — Helyesek a válaszai, de biztosabban, határozottabban, kimerítőbben... Most beszámítom, hogy a szemináriumokon mindig igen aktív volt, ám az év végén magabiztosságban is többet kérek a jeleshez. Ahol pedig elégedett az osztályfőnök, ott a dicséretet indovetlen érdeke fűződnék hozzá; beosztásának, feljebb sorolásának feltétele volna. Dr. Stefancsik Raymund foglalkozása bíró. Az egyetemen tanult max izmust, elvileg ugyanezen a fokon. Ezt mondja: — Az egyetemen csak „futólépésben” vettük át ezt az anyagot. Most, hogy újra tanulom, új ablakok nyílnak számomra a világba. Az osztályfőnök — hallottam — nagyon elégedett volt a feleletével. Megkérdezem, hogy szakosítóra is jelentkezik-e majd? — Nem tudom, nem is gondolkoztam rajta. Mostanában igen sok a munkám, most biztosan nem jelentkeznék... Jelesre vizsgázott a bevezetőben említett Pataki Mihály őrnagy is. — Nekem „illett” jelentkeznem. Nyolc éve tagja vagyok a járási pártbizottság oktatási bizottságának. Ugyebár: ne csak másoldat biztasson az ember. De ezt csak tréfából mondta. — Szeretek tanulni, a marxizmust élvezettel tanulom, a tankönyvön túl is foglalkozom vele. Hozzáolvasok... Szakosító? Igen, úgy tervezem, hogy folytatom... Egyébként én közvetlenül is hasznát veszem az itt tanultaknak. Olyan a munkaköröm, hogy gyakran tartok politikai tájékoztatót, előadást... Miért vállalták a hallgatók? De miért vállalta tanáruk? Szalai Károly nem hivatásos tanár. S az „óraadói” tiszteletdíjra sincs rászorulva, .^azgatója az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnak, amely két megyét fog át. Igazán nem kis fáradság a tanítás a munkáján felül. Ugyanakkor ő maga is tanul. A szakosítót végzi. Így kérdezek: Hogy lehet ezt bírni? De megkerüli a kérdést: — Ha nem csinálnám, nem volnék úgy benne a politikai gazdaságtanban. Azért jók a vállalatunk eredményei, mert mi már hónapokra előre tudunk következtetni, máris az új gazdasági mechanizmus szellemében igyekszünk dolgozni. Az, amit tanítva tanulok, segít, hogy a gazdasági munkában kevesebb legyen az eltévedés lehetősége. Ezért engedélyezte a vállalatom központja is, hogy tanítsak az esti egyetemen. Azután hozzáteszi még mosolyogva: — Különben pedig nekem ez kikapcsolódás, felüdülés, szeretem csinálni. Megkérdezem: mi a véleménye az osztályáról. — Ez a csoport erősen megrostálódott, de aki megmaradt, úgy látom ki fog tartani végig. Néhány egészen kiváló is van közöttük — s itt még a harmadik jelest említi: Logaida Józsefet — Meglátszik, hogy ők a jelesek, alig hiányoztak- A fél év alatt hárman összesen négy órát. Kevés az idő az esti egyetemen, nem, szabad hiányozni. A munkahelyről hozott igazolásokat nem is fogadom el. Csak a betegség lehet indok. Ez a szigor talán szokatlan. De Szalai elvtárs megmagyarázza: — Sokuknak nemcsak a tanulás, a megértés okoz gondot, hanem kevés a Szókincsük a politikai gazdaságtan fogalmainak kifejezésére. Főképp azoknál figyeltem ezt meg, akik ritkán szólnak a szemináriumokon. Ha értik is, nem tudják megfogalmazni, vagy pedig egészen mást m,ondanak, mint amit akarnak... Mi pedig nem bemagoltatni akarjuk a tananyagot, hanem megtanítani, elsajátíttatni és a hallgatóidat alkalmassá tenni ezen a fokon már arra, hogy tovább is tudják jadni a tanultakat. Különösen fontos mindez — ezen az évfolyamon. Hiszen a politikai gazdaságtan a közeljövőben a legáltalánosabban és a legközvetlenebbül hasznosítható tárgy lesz. Ezek a hallgatók talán nem mindannyian lesznek végrehajtói a gazdaság- irányítás reformjának, de propagandistái mindenképpen lesznek, Szükség van rá, hogy azok legyenek. Mester László szerencsétlen családapákról”. B. János levelét így fejezi be: „Nagyon szépen megkérem a Nagyméltóságos Jóléti Miniszter Urat..., hogy ne az uraságnak járjon a baleseti díj, mert az uraságnak nincs semmi baja, de nekem a kezem oda van, hogy dolgozni nem bírok és mégis az uraság kapja a baleseti segélyt, nekem meg nem ád semmit. Igen szépen könyörgöm a Méltóságos Jóléti Miniszter Urat, hogy segítene rajtam.” B. János kérvényét a népjóléti és munkaügyi miniszter a művelődésügyi miniszterhez továbbította. A Földművelés- ügyi Minisztériumban a kérvény hátlapjára rávezették, hogy „tárgyalást nem igényel”. B. János kérvényét intézkedés nélkül irattárba helyezték. A rokkant uradalmi cselédet még csak válaszra sem méltatták. 1932. június 1-én R. Ferenc kisszállási lakos fordul alázatos tisztelettel a földművelésügyi miniszter úrhoz. Panasza ugyanaz. Baleset érte, ennek következtében munka nélkül és így kenyérkereset nélkül maradt. Kegyelemért, irgalomért könyörög. íme a dokumentum: „Kegyelmes Uram! Én mint egyszerű gazdasági cseléd, aki a Princz Bonkom- panti Ludovici József olasz királyi herceg Őfelségének kisszállási uradalmában (— R. Ferenc helytelenül fogalmaz, a név helyesen: Boncompagni; az uradalom pedig herceg Boncompagni Józsefné és gróf San Martino Henrik gazdasága volt —) egyfolytában 30 (azaz harminc) esztendőt és még Hajdú Géza (most mint bérlő) keze alatt 5 (azaz öt) esztendőt elszenvedtem, esedezve a jóindulatért, itt felsorolt panaszomat fogadja megértéssel és én a magyarok Istenére esedezve kérem, segítsen rajtam! Kegyelmes Uram! A fentebb vázolt uradalomban leéltem életem javát egyfolytában hangyaszorgalommal, töretlen magyar becsülettel. 35 (azaz harmincöt) esztendőt, 5 (azaz öt) gyermeket felneveltem hazánk, társadalmunk tagjaivá, akik már idáig is több fiakat adtak a hazának és én ma 55 éves ember csak rongy, elhasznált, eldobott szivacs vagyok. 1930. év májusában a Mindenható Isten tetszéséből munka közben éjjel szemem világát elvesztettem egy (bosszú) időre, majd 9 hónapi gondos ápolás után én is örülhettem a látókkal. Kevés örömmel azonban, mert a munkából el lettem bocsátva. Mivel gyermekeim mind földhözragadt szegények, azokhoz nem mehetek. De meg ha van igazság a földön a szegény embernek is, úgy énrám rámfér az a méltányosság, hogy 35 esztendő után mást érdemelnék, és nem ezt. Én bízom a jobb jövőben, hiszem azt, hogy Kegyelmes Uram a szegény föld. a magyar föld szegény fiainak, atyai jó „VÉLIKO PRELÓ" Immár egy évtizede annak, hogy ismét felújították Baján a bunyevácság hagyományos farsangi mulatságát, az egykori fonókából kialakult Nagy Pré- lót. Ezt a hagyományt már csak Baján őrzik, másutt nyoma veszett. illetve más népi szokást városi köre ápolja. Ök szervezték meg a múlt szombati ünnepet is. Hogy méltó legyen színvonala az alkalomhoz, meghívták a hírneves szabadkai Ml adóst együttest vendégfellépésre. Az együttes 45 tagú kul- túrcsoportot küldött, akik láncAz egyik legnagyobb sikert a macedón tánc aratta. tartottak meg, s a prélóról elfeledkeztek. Érthetően nagy volt tehát az érdeklődés a bajai farsang e nagy eseménye iránt. Most is vagy 150-en készültek ide Mohácsról — ahol pedig ugyanaznap, tehát a múlt szombaton kezdődött cal, énekkel, zenével szórakoztatták a közönséget. Műsorukban a dékszláv népi kultúra legszebb gyöngyszemeit élvezhették a nézők. De sikert aratott velük együtt a Bajai József Attila Művelődési Ház úttörő- tamburazenekara is. A Mladost együttes szerb dalokat ad elő. a híres busójárás —, de csupán Az emlékezetes műsor után 30 jegyet kaphattak. S kiszórni- késő éjszakába nyúló bállal fe- tak sokan a központi színház- jeződött be az idei bajai Nagy teremből mások is, akik a kör- Préló. nyezö községekből, s távolabbról szerettek volna részt venni í ezen a látványos megmozduláson. A sáép bunyevác hagyományt i a Hazafias Népfront bajai alsó- i Belphegor — a népművelő akarója és pártfogásába veszi a nyomorultat. Panaszomat ismételve maradok a jobb jövő reményében, Alázatos szolgája.” R. Ferencnek azonban hamar tapasztalnia kellett, hogy az akkori földművelésügyi miniszter, vitéz Purgly Emil, őfő- méltóságának, vitéz Nagybányai Horthy Miklós úrnak. Magyar- ország kormányzójának sógora, a föld szegény fiainak nem atyai jóakarója és nem is veszi pártfogásba a nyomorultat. Prixgly Emil R. Ferenc levelét leküldte a jánoshalmi járás főszolgabírójának. A főszolgabíró pedig értesítette a minisztert, hogy a szóbanforgó uradalom az utóbbi időben már senkinek sem ad kegydíjat. A Földművelésügyi Minisztériumban megelégedtek ennyivel, a kérvényt intézkedés nélkül irattárba helyezték. R. Ferencet még csak válaszra sem méltatták. (Folytatása következik.) Buday György Valljuk be, hogy egy-egy természettudományos előadásra még ma sem tódul túl nagy tömegekben a közönség. Ám hétfőn' este a kecskeméti művelődési házban még maga „ANGYAL” sem tudott volna széket szérezni. Állóhelyet is nehezen. Több mint négyszázan szorongtak a háromszáz személyes díszteremben! A szokatlan érdeklődést BELPHEGOR és a TITOK leleplezésére vállalkozó dr. Király József pszichológus érdemelte ki, aki felasználta az alkalmat és az ÁLARCOS utáni nyomozás közben hasznos biológiai, lélektani ismeretek özönét „csempészte” hallgatói tudatába. Lám csak! Ha ismeretterjesztő előadást hirdet a plakát, lettek volna ennyien? S most még belépődíjat is fizettek! A REJTÉLYES LÉNY így szegődött a kitűnő pszichológus és az ötletes rendezők segítségével a korszerű ismeretterjesztés szolgálatába. H. N.
