Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-08 / 33. szám
1961. február 8. sserda 5, »Wal Nincs megállás a fejlődésben A társadalmi tulajdon VÓdClmC! A termelőszövetkezetek nagyobb önállóságáról, a vállalati gazdálkodás kereteinek kialakításáról általában a gazdasági reform előkészítésének témaköréről beszélgetünk Deák Adolffal, a hartai Béke Termelőszövetkezet főagronómusávaL — Andreas V. Kohlschütter, a Neue Zürcher Zeitung című svájci lap munkatársa is ezt kérdezte tőlem, mint ön. Ugyanerről érdeklődtek a finn küldöttek, de a világ minden tájáról hozzánk érkező különböző delegációk. Valóban a vendégkönyv bizonyítja, hogy szovjet, román vendégek is jártak a Békében az elmúlt évben, sőt Ausztráliából is volt érdeklődő. A baráti, szocializmust építő országokból érkezőket főként az új mechanizmus gyakorlati megvalósulása érdekli, a nyugatiakat azonkívül még az is, miként vált be a termelőszövetkezeti gazdálkodás, hiszen a kapitalista országokban elég sok egymásnak ellentmondó információ jelenik meg a közös gazdálkodásról és nem egyszer azt igyekeznek bizonyítani, hogy nem vált be a termelőszövetkezeti „konstrukció”. Beszédes kimutatás A hartai Béke Termelőszövetkezetről már sokat írt a sajtó. Közismertek az eredményei. Ez alkalommal egy érdekes kimutatást lapozgat a főagronómus, amely az I960 óta elért fejlődésről ad számot. Nézzük csak! A csaknem háromezer holdas gazdaság sokat fejlődött az utóbbi években. Az egy szántóegységre jutó gazdálkodási eredmény 1960-ban 1847 forint volt, az 1966-os zárszámadás tanúsága szerint pedig 4597 forint. Az egy tagra jutó részesedés 1960-ban 10 986 forint, 1966-ban 22 760 forint. A termelőszövetkezetben 1962 óta rátértek a készpénzfizetésre. Év végén nyereségrészesedést kapnak a tagok, a gazdálkodás jövedelmezőségétől függően. Nagyon érdekes, ha azt tanulmányozzuk, hogy a jobb gazdálkodás nyomán miképp növekedtek például a termésátlagok. Nem érdektelen erről beszélni, hiszen példát mutat a szövetkezet más közös gazdaságoknak is e tekintetben. 1960-ban egy ka- tasztrális holdról 12,8 mázsa búzát arattak, 1966-ban 23,9 mázsát. Ez utóbbi eredmény annál is inkább kimagaslónak mondható, mert 700 hold átlagában érték el. Jól bevált a Bezosztája nevű szovjet fajta. Nincs lehetőség valamennyi főbb termény felsorolására, de említsünk meg talán még néhányat. 1960-ban cukorrépából 101,7. 1966-ban 291,9 mázsa volt a holdankénti átlag. Fűszerpaprikából 1960- ban 9.6 mázsa. 1966-ban 65.1 mázsa. Vöröshagymából rekord- termést értek el, 131,3 mázsát holdanként. Céltudatos törekvések Ezek a számok beszédesen bizonyítják, hogy céltudatosan törekedtek a termelőszövetkezet vezetői, elsősorban a szakvezetés az eredmények növelésére, mert ha az évenkénti fejlődést figyeljük, akkor ütemesen, egyenletesen növekedtek a termésátlagok. Minek a hatására érték el mindezeket? — Igyekszünk a legújabb agrotechnikai módszereket alkalmazni, egyre növeljük a szerves és a műtrágya utánpótlást, törekszünk arra, hogy jobb fajtákat termesszünk — foglalja ösz- sze lakonikus rövidséggel a főagronómus. Ez az alapja annak, hogy a termelőszövetkezetben évek óta készpénzfizetés van, tudnak tartalékolni a következő esztendőkre. Eleve törekedtek már arra, hogy alaposan, megfontoltan gazdálkodjanak. Ezt a gazr. dasági reform előkészítésének eddigi intézkedései elősegítették. — Egy ilyen jól gazdálkodó termelőszövetkezetben felmerül a kérdés: hogyan tovább? — A fejlődésben nincs megállás — magyarázza Deák Adolf. — 'Sokkal nagyobbak a lehetőségeink, mint amiket eddig kihasználtunk, többek között az állattenyésztést is nagyobb mértékben tudjuk fejleszteni a jövőben. 1969 második félévében a tassi öntözőfürt megépítése révén 1300 holdon tudunk mesterséges esőt előidézni. Elkészült a termelőszövetkezet ötéves terve. Figyelembe vettük, hogy az öntözés elősegíti a takarmánytermesztés növelését. Ennek természetszerű eredménye az állattenyésztés fejlődése. Többek között az eddigi kétezer darab helyett 3000—3500 hízót adunk a népgazdaságnak. Bevált a konstrukció Ha a termelőszövetkezet tagjaival beszélgetünk, valamennyi megnyilatkozásuk arról ad bizonyságot, hogy bevált a „konstrukció”, tehát elégedettek. A termelőszövetkezeti gazdálkodás meghozta az életszínvonal-emelkedést, de a távlatok még biztatóbbak. A lelkesedést bizonyítja az is, hogy kilenc szocialista címért küzdő brigád van a termelőszövetkezetben. Soha még ilyen élénk versenymozgalom nem alakult ki, mint az elmúlt esztendőben a pártkongresszus tiszteletére, és mint Gilich János, a Hunyadi traktoros brigád vezetője mondja, a verseny tovább folyik további sikerek eléréséért. — Ezeket az eredményeket természetesen, csak a tagság összefogásával, a szorgalmas gazdák erőfeszítésével tudtuk elérni — állítja a főagronómus — az ő munkasikereiket is bizonyítja, hogy az 1960. évi 8 millió 680 ezer helyett az elmúlt évben a termelőszövetkezet által produkált összes termelésbe millió forint körül van. K. S. Bajaiak Szekszárdon A Bajai Dák berendező és Építő Kisipari Termelő- szövetkezet három szakembere dolgozik Szekszárdon, a városi gőz- és kádfürdő rekonstrukciója során. Az első képen Szekeres István és Meder György, a másodikon Markó György és Szekeres István munka közben. (Foto: Bakó Jenő.) közügy! Szocialista társadalmunk alapját a munka alkotja. Erőforrásainkat, értékeinket a munkások, parasztok, a szellemi dolgozók nap mint nap óriási erőfeszítéssel állítják elő, abban a biztos tudatban, hogy ezzel nemcsak saját, de társadalmunk anyagi erőit is növelik. S hogy ez mennyire így van, azt a megyei pártértekezleten elhangzott beszámoló bizonyítja a legjobban. Néhány tény ezek közül: az ötéves tervben 1,1 milliárd forintnyi beruházást valósítottunk meg. Űj iparvállalatok kezdték meg a munkát, s a jelenlegi ötéves tervben másfél- milliárd forintot fordítunk az ipar fejlesztésére. Hasonló a helyzet a mezőgazdaságbán is. öt év alatt csupán a technikai bázis megteremtésére 2 milliárd forintot költöttünk, s a termelés 16,5 százalékkal növekedett. Megyénk az ország mezőgazda- sági bruttó termelésének 11,2 százalékát adja. Az ötéves tervben a mezőgazdaság építési beruházására 650 millió forintot fordítunk, s 150 ezer holdon belvízrendezést hajtunk végre. E tények világosan mutatják: gazdasági vezetőinkre, az üzemek, a termelőszövetkezetek és hivatalok dolgozóira jelentős értékekét bíztunk, azzal a valamennyiünkéit érintő kívánalommal, hogy tovább gyarapítsák, őrizzék ezeket az értékeket. Általánosságban az a helyzet, hogy a gazdasági vezetők, a párt, az állami és a társadalmi, valamint a bűnüldöző szervek a szocialista tulajdon megóvását rendszeresen figyelemmel kísérik. A dolgozók is egy re inkább szükségesnek tekintik a közös vagyon védelmét, sőt maguk leplezik le a kártevőket. Ennek ellenére sajnos, olyan is előfordul, hogy a gazdasági vezetők nem mindig következetesen lépnek fel egy-egy, a társadalmi tulajdont károsító jelenséggel szemben, vagy ha ezt megteszik, intézkedésük késedelmes. Miért mondtuk el mindezeket? A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy emelkedett a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények száma. Ez az egy mondat sok mindent takar, tehát érdemes aprólékosabban megvizsgálni: hol, milyen értékben fordulnak elő leginkább a károkozások, s milyen tényezők segítik azokat elő? Különböző vizsgálódások megállapításai szerint a társadalmi tulajdont érintő cselekmények leginkább a mezőgazdaságban, főleg a termelőszövetkezetekben fordulnak elő. Az ipar sem mentes a különböző, a nép vagyonát károsító bűntettektől, s ezen belül az építőipar a legveszélyeztetettebb. A leggyakrabban előforduló bűncselekméijy a kis kárértékű és alkalomszerű lopás. Néhány termelőszövetkezeti gazda a rosszul értelmezett „közös” fogalmából arra tart jogot, hogy elvigye a tsz terményét, faanyagát, takarmányát. Az iparban zömében különböző szerszámokat, felszerelési tárgyakat tulajdonítanak el. Az igazság kedvéért jegyezzük meg rögtön: az iparban a kisebb súlyú bűn- cselekményeket többnyire bün- tetfett előéletű személyek követik el. A nagyobb súlyú, jelentős anyagi kárral járó bűncselekmények száma szerencsére nem növekedett, de a jelenlegi helyzet nem túlságosan biztató. A bűncselekmények elkövetői igen jól képzett emberekből verbuválódnak, akik céltudatosan használják ki a különböző lazaságokat, kritikátlan légkört, hogy jogtalan anyagi előnyöket szerezhessenek. Nem érdektelen ezek után m^vizsgálni, melyek a^ok a tényezők, amelyek lehetővé teszik a károkozást. Kezdjük talán azokkal az objektív körülményekkel, amelyek jó néhány helyen még ma is dominálnak. A mezőgazdaságban, az építőiparban, a nagy értékeket képviselő terményeket, anyagokat nem mindig lehet megnyugtató- biztonsággal őrizni mindaddig, míg jól zárható raktárak, színek nem állnak rendelkezésre. Ezzel természetesen együtt jár olyan előidéző ok is, mint a szervezetlenség, az elemi biztonsági berendezések hiánya, a szakszerűtlen, hanyag tárolás és a vagyonőrök felületessége. Az ok és okozat összefüggése más vonatkozásban is érezteti hatását. A gazdálkodó szerveknél, de főleg a termelőszövetkezetek egynémelyekénél nem kielégítő a bizonylati fegyelem. Számos példát lehetne felsorakoztatni arra, hogy néhány közös gazdaságnál, de iparvállalatnál is hordják, viszik az anyagot — átvételi, átadási okmányok — bizonylatolás nélkül Túlnyomórészt a termelőszövetkezeteknél tapasztalható, hogy nem tartják be a hitelfelhasználás, a pénzkezelés szabályait, amelyek elmulasztása pedig gyakran súlyos bűncselekményhez vezet. A legkirívóbb és nagyon sokszor emlegetett ellenőrzés hiányosságára is utalni kell. Szánté valamennyi bűnügy visszatérő refrénje a belső ellenőrzés hiányosságain kívül, a felettes szerv ellenőrzésének lazasága. Sokszor a személyes kapcsolatok megőrzésének, a szakmai sovinizmusnak ürügyén kétes érdemeket szereznek az ellenőrző szervek, szemet hunynak a károkozás felett, vagy ha ez nem sikerül, igyekeznek csökkenteni annak anyagi kihatásait. Ide tartozik, hogy egyes gazdasági vezetők, sőt párttagok is — nem anyagi rászorultságból — a túlzott igények kielégítése, emberi kapzsiság, harácsoló természetük miatt beszennyezik magukat a bűn mocskával. Olyan eset is előfordul, hogy a túlzott bizalomból, a megfontolás hiánya miatt büntetett előéletű emberek kerülnek fontos munkakörbe, s ezek kihasználják azt a lehetőséget, amit mi adtunk a kezükbe. Mindezek után még arra is utalnunk kell, hogy megyénknek néhány sajátos jellemzője — nagy számú tanyai település, intenzív bortermelés és annak gyakori kísérője az alkoholizmus, a tsz-ek anyagi differenciáltsága — közvetve szerepet kap a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekményekben. Önmagától adódik a kérdés: mit kell tennünk ahhoz, hogy a társadalmi tulajdon megóvásáért eredményesebben tevékenykedhessünk? Alapvető követelmény, hogy a társadalmi tulajdon, a népvagyon tiszteletét széles körű, sok irányú politikai nevelő munkával elterjesszük, a károkozókkal szemben pedig cselekményük súlyának megfelelő szigorral eljárjunk. E kettős cél megvalósítása nemcsak a gazdasági és bűnüldöző szervek, de a kommunisták, a társadalmi szervezetekben dolgozók, a becsületes emberek, valamennyiünk fék adata. Az eszmei-politikai nevelő munka és a különböző a-’ minisztratív intézkedések az eredményezhetik, hogy megelőz zük, csírájában elfojtjuk a ki' lönböző károkozásokat. Ezped: csak egyfajta módon érhető e’ a társadalmi ellenőrzés széles tésével. Gazdasági vezetőin! nek, a párt és a társadalmi sze vék tagjainak felvilágosító, ne velő munkája nyomán a népvi- gyón védelme közüggyé válik. öcmes Gábor
