Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

tMf. február*- vasára*!» 5. oldal Az Est cin bulvárlap 1932. december 21 száma nem szűkölködött^ olvasó fantáziá­ját megmozpó címekben. Min­den oldalra Jtott néhány ilyen nagybetűs: -A lengyel arany­JELKY NYOMDOKAIN visszatért Bajáiba. De sohasem volt maradása néhány hónap­nál tovább. Legközelebb például az olasz—abesszín háború hírei villanyozták fel és indították útnak. Inkább őszinte rokon­halott titl", a Simplotexpressz . , ,, denhol alkadt és nekem tana- országban dolgoztam én a rek- - --------- --------­c sináló”, „Tmooloyiruvr a Csen- esős volt eltűnni egy időre nem- lámszakmában — mutatja a pa- szenve, semmint kalandvágya des-oceano. „Két ismeretlen csak Bajáról, hanem Magyar- pírlapot és máris következik késztette arra, hogy néhány tár­ható** t.it.1 . ..Bomba. robbant országról is. Nagyon érzékenyen egy újabb történet: sával együtt a párizsi etióp kö­essz előtt”, „II. reagáltak akkoriban a kritikára — A Metropolis című film vétségén jelentkezzen. Készek az urak. Érthető, hiszen • nem premierje utáni hajnalon szép voltak beállni a hősiesen küzdő volt még messze 1919. óvatosan felakasztottak egy fá- etióp hadseregbe és harcolni a Ha a rend urainak a bosszúja ra Berlinben a filmgyári kolle- túlerőben levő olasz fasiszta elől menekült is Krammer Jó- gáim. A kötelet persze a talpam csapatok ellen. A máig is féltve zsef, biztos vagyok benne, hogy alatt i s áthúzták, de Olyan orzott level szerint a nagykövet csöppet sem szomorkodott a ügyesen, hogy ez a ruha alatt hazaja neveben megköszön tea „kirándulás” miatt. Hiszen kö- nem látszott. A lapokban közölt szimpátiájukat, de Abesszmiaba zépiskolás diákként is szíveseb- fényképeken olyan hamisítatlan nem tudta eljuttatni az önkén­ben olvasgatta Türr és Jelky akasztott ember voltam, hogy leseket a blokádon keresztül, életrajzát, kalandjait, mint a -«magam is csodálkoztam, ho- . Ha az etióp hadseregbe nem latin nyelvtant. gyan maradhattam életben. A ls> de Afnkaba ismét eljutott _ a o..„+- kép aláírása szerint egy ma- Krammer József. Egy darabig V ürfSnak zsábája van”. A rik- darabm iől élűm iv>lv gyár földbirtokost olyannyira saját maguk által gyártott kantok azonban egy Párizsból : megrázott az UFA művészi „gyógyszerrel” jártak a kis arab érk*tt tudósítással kínálták a Ja le eK idézését Jóska fjijnpj^jujjcjója, hogy öngyil- varosok piacait Neumann nevű lap végig a Nagykörúton: kosságot követett el. Szép pénzt barátjával. E gyógyszer legfon­... halálomért”. Nézze tosabb alapanyaga a rézgálic S aO mortálé a 42 méter ma­go hídról! Ki az a magyar fiú, a> hatodik lett a karácsonyi Súna átúszáson? — Azért indultam a verse- fen, mert már nem volt egy asam sem. Hiába kértem a lagyar követségen is támoga- ásít. Tőlük hallottam először ízt a szép kifejezést: nincs rá keret. A verseny után nem győzték a kezem szorongatni. Pénzt azonban akkor sem adtak, csak egy serleget. Sajnos, elég keve­set kaptam érte az ócskapia- con. Hogy miért ugrottam le még a hídról is? Azért, mert a né­zők közül néhányan — tudva, hogy magyar vagyok — meg­jegyzéseket tetteik rám: Áh, nem mer ez beleugrani a vízbe, csak a pénzhamisításhoz érte­nek a magyarok. Tudja, akko­riban járta be a világot a frankHamisítási botrány híre. Dühös lettem és mire a ha­ragom elszállt, már fenn vol­tam a magasban. Akkor már féltem, de visszamászni sem lett volna sokkal veszélytele­nebb, hiszen teljesen elgémbe­redett az ujjam. — Hát így történt —• teszi félre csendesen mosolyogva a megsárgult újságkivágásokat Krammer József bajai mérleg- készítő. Kisunokája, aki ugyan­olyan örömmel hallgatta a rö­vid történetet, mint én, híze­legve bújik hozzá: — Mesélj még, nagypapa. Szerencsés gyerek. Olyan fizettek a „halálomért”. Nézze tosabb alapanyaga a itt van a Drezdner bankház be- volt. Külső kezelésre ajánlot- tétkönyve is. Egy teljes napig ták — egy speciális, főképpen náluk tartottam a honoráriumo- a tengereszek körében divatos mat, hogy kipróbáljam, milyen betegség ellen — és ha nem is érzés tőkepénzesnek lenni. használt, artani sem ártott so­* kát. Később ugyancsak Neu­A bankJcönywel együtt egy mannal számár- és tevekölcsön- lds kartonlap kerül elő a cső- ző vállalatot alapítottak, magból. „Regiment de la Le- — Tudtuk, hogy a turisták, gion Etrangére” — olvasom a különösen az idős angol höl- szöveget. gyek imádják a romantikát. Mi — Ez egy katonai kilépő- a/.tán adtunk nekik annyit, féle — csippenti két ujja közé amennyi csak beléjük fért. Te- a házigazdám a francia légió veinken ellovagolhattak néhány papírját és aztán mindjárt csenevész datolyapálmáig, amit mellé illeszt egy fényképet is. mi némi túlzással oázisnak ne- amelyen ő látható a filmekből veztünk. És hogy még teljesebb ismert fehér „kepi”~ben. legyen az élvezetük, itt lefény­— Hát igen, idegenlégiós is képezhettek egy vérbefagyott voltam a Sidi Bel Abbes-i tá- arabot, aki néhány perc után maszponton. De csak hat hóna- mindig magához tért és elmom- pig. E kilépő szakította félbe dott egy rémhistóriát a vad be- sokat ígérő katonai pályafutá- duinokról. Mondanom sem kell, sómat. Amikor kívül voltam a bogy a vérrel gondosan kideko- kapun, már gyerekjáték volt ci- ráb arab is a vállalatunk al- vilruhát szereznem és szépen továbbálltam egy éppen sátrat bontó olasz cirkusszal. A cirkuszban — mint Jóska bácsi meséli —, nem volt nehéz a munka. De a gondjaira bízott kalmazottja volt. Ha jól ját­szotta a szerepét, prémiumot kapott. Hosszú órák után azzal bú­csúzik tőlünk Jóska bácsi, hogy oroszlánokban nem bízott úgy, majd a nyáron a Duna-parti mint jó barátja, egy cseh szár- halásztanyán egy jó adag pap- mazású idomár. Mint később rikás hal mellett folytatja az kiderült, neki volt igaza. Az élménybeszámolót. Mert 1940-ig, Minden újságkivágás, fénykép egy színes kalandot idéz. bácsi. — Felkeresett a Michelin gumigyár megbízottja és szer­Venez admirer le Lever de Soleil u Disert „ .. __, . „„ ződtetett reklámembernek. Nem n agypapája van, aki egy eleten ____ _________ k er«zt ül mesélhetné az emlé- Y°]* más doIg°m’ mint a ^ár Keresztül mesemetne az emie- ballan:jában sétálgatni és hagy­ni, hogy nagy dobra verje a keit. Szűkebb pátriájában a második Jelky Andrásként em­legetik. És erre jó okuk van. Krammer József — éppen úgy, mint nagy elődje — élete javát sajtó: „A magyar Szajna^átúszó bajnok rövidesen leereszkedik a Niagara vízesésen a Michelin­utazással töltötte. A húszas- *all™ban”. Nyugodt lé­harmincas években megfordult Jusuf d’Afghan*Eff Dlreetcur de noire organisation tourlsllque •»< m ancien Capltalne da Rol «(’Afghanistan, oú II commandall une section dc> chami-llcrs Európa csaknem minden orszá­ráriumot, mert tudtam, hogy gában, sőt bekalandozta Észak- ŐT £ szaka szép csendesen búcsút 44 Afrikát is. Mas «prlfhl Bralari — Először 1927-ben vágtam neki a nagyvilágnak. No, nem egészen a jószántamból — mo­solyog kópésan. — Ha itthon maradtam volna, bíróság elé állítanak, kormányzósértés és nemzetgyalázás vádjával mondtam a francia honnak. — Mi is jött azután? — áll meg egy rövid időre és — em­lékezetét felfrissítendő — be­letúr az asztalon halmozódó „dokumentumok” közé. Van itt jónéhány útlevél, újságok, repe­SAMUM URAMMER A NEUMANN 99 Krammer-féle teve és szamárkölcsönző vállalat pros­pektusa. BISKRA - ALGÉRIE Hötel du Sahara Ugyanis azt találtam mondani dezett szélű fényképek, pros- egy társaságban, hogy piszok pektuksok. Végül is egy német idomárt egy barcelonai előadás amikor végleg visszatért Bajára világ van nálunk. Ráadásul lo- nyelvű szerződést húz elő, az után felfalták a „munkatársai”, és családot alapított, még vastengerésznek tituláltam a főméltóságú urat. Spicli min­UFA Filmgyár címével. — Látja, nemcsak Francia­Magyar—csehszlovák megállapodás a pozsonyi Duna-híd kiviteli terveinek elkészítéséről A napókban a KOMPLEX képviselői Pozsonyban aláírták a pozsonyi Duna-híd kiviteli terveinek elkészítésére vonat­kozó szerződést. Ennek értel­mében a 420 méter hosszú, acélszerkezetű híd a két or­szág szakemberei közti együtt­működésnek lesz a terméke. A közös munkában részt vesz az érdekelt külkereskedelmi szer­veken kívül a pozsonyi városi és a nyugat-szlovákiai körzeti nemzeti bizottság, a Dopravop­zsonyl egyetem Illetékes tan­széke, magyar részről pedig a Dunaber, a generáltervező UVA- TERV, valamint egész sor egyéb magyar vállalat. A szerződés aláírása után most a magyar szakemberek magára a kivitelezésre vonat­kozó ajánlati terveket készítik elő.' A tervezőmunka értéke várhatólag egymillió rubel kö­rül lesz. Az építkezés körülbe­lül két és fél évet vesz igény­be, beleértve a feljárók és a rojekt tervező vállalat és a po- csatlakozó utak megépítését is. tör­Alaposan megrázott ez az tént vele egy-két P. Howard re- ügy. Valami nyugalmasabb gényre való. Különben vannak munkahelyre kívánkoztam és újabb keletű élményei is, hi- ezért a híres barcelóniai bika- szén néhány hónappal ezelőtt viadalok arénájában vállaltam Mongóliában járt. A halak ott munkát. Persze — okulva ba- — mint szomorúan mondja — rátom szomorú végéből — nem korántsem haraptak olyan jól, az élő, hanem a döglött bikák- mint a sugovicaiak, de a jur- kal foglalkoztam. Az volt a fel- tákban sok érdekes dolgot ta- adatom, hogy a tapsvihartól pasztáit. \ kísért utolsó döfés után, né- Annyi időnk még van, hogy hányadmagammal kivonszoljam néhány percig elgyönyörköd- szegény párákat a porondról és jünk országos hírű festmény­újra fűrészporozzam a placcot. gyűjteményében. Rudnay, Med- Jól éltünk, mert tudtuk, hogy nyánszky, Nagy István sok gyö- melyik kifőzdének adták el a nyörű vásznát őrzi Baja máso- bikákat és mindig odamentünk dik Jelky Andrása, vacsorázni. Spanyolországban — Látják, ezeket a tájakat, akkoriban eléggé szűkös világ embereket sehol másutt nem járta. “Mint tudja, nem sokkal álmodhatták volna vászonra a később ki is tört a forradalom, nagy mesterek és ezek a tájak, « emberek hoztak vissza' engem _ , . . .... , . , is mindig, akármilyen szép, Bolyongásait időnként meg- érdekeB országokball jártam. megszakította Krammer József és hpßszabb-rövidebb ideg» Békés Dezső retöJi ^epe rotöí'i »épe . Í5* i »ópe í‘ö'öcr^v’'i|óp3 f i -JlL -je •1eoe mr Szoknya­KRESZ N em tréfa, kedves olvasók, a miniszoknya körül fo­rog minden. Tessék megfigyelni, hogy autóbuszon, vonaton, par­ki pádon — mire harapnak le- geslegelőször az újságolvasók? A miniszoknya-hírekre. Mond­hat Wilson akármit, ugrálhat a Smith-kormány, a férfitársada­lom minden újságban azt ol­vassa el először, mi hír a szok­nyafronton. Nem véletlen, hogy közügy a miniszoknya. Elvégre a társada­lom jövőjét pozitívan befolyá­soló viselet. Nemcsak illik, szük­séges is mindent komolyan ven­ni, ami a miniszoknyák mögött, a hírekben, megbúvik. Halaszthatatlanul ki kell adni egy miniszoknya-KRESZT-t. Mind több jelenség követeli, hogy rendszerezzék a miniszok­nyában való közlekedés szabá­lyait, M ert nagy ám a balesetve­szély. Megdöbbenve hal­lottam a napokban, hogy Far­kas Lápot barátomat lábtöréssel vitte kórházba a mentő. Meglá­togattam. Nekem őszintén be­vallotta az igazat. A harmadik emelet táján megcsúszott a lép­csőn, legurult, reccs! Fújtak a bal lábának. — Hol történt? — kérdeztem. — Ez a jeges idő... Persze. — Háát... a házunkban — dünnyögött szemérmesen, és ke­rülte a tekintetemet. — De hiszen ti is a földszin­ten laktok... — Ne kínozz! — intett heve­sen. — Egy miniszoknyás nőt követtem ... Felfelé ... Emberek vagyunk, bármelyi­künkkel megtörténhet hasonló baleset. Bele kell tehát venni a miniszoknya-KRESZ-be, ' hogy lépcsőn, miniszoknyás nők csak férfiak mögött közlekedhet­nek. Elöl csak abban az esetben, ha egész mélyre guggolva ha­ladnak fölfelé. Akkor is villog­tassák az indexet. Csak lefelé haladó létrákat szereljenek be a közkönyvtárak­ba, ahol miniszoknyás lányok, fiatalasszonyok dolgoznak. Mert ha régimódi, felfelé lépcsős lét­ráról szolgálják ki a férfiköl- csönzoket, több-kevesebb eszmei torzulás lehet a következménye. Legyen az is a miniszoknya- KRESZ-be foglalva, hogy ha egy miniszoknyás nő áll, nem sza­bad leülnie. Ha pedig ül, tilos felállnia. Mind a kettő idegesí­tő. Márpedig eléggé megviseltek amúgy is korunk fér fiainak ide­gei. Ha mégis makacskodik egy álló helyzetben levő miniszok­nyás hölgy, olyan székre kell le­ülnie, aminek csak széle van. Ha ilyen szék még nincs elegendő, a ktsz-ek sürgősen álljanak rá a gyártására. Nomármost. Kerül a férfidol­gozó olyan környezetbe, ahol merő alacsony minden bútor. A fotelok is, az asztalkák is, me­lyekre a háziasszony mondjuk a teát felszolgálja. Amennyiben az öntögetést miniszoknyában vég­zi —, nem is jó beszélni a be­láthatatlan következményekről. Hátha még el is ejt valamit és le kell hajolnia... És egyálta­lán. Ez utóbbi szituációk ábrázolá­sát, megjelenítését kitünően mer tudná oldani a televízió Tudv' illik, hogy mi illik c. • műsora Végre egy igazán harcos, felka varó helyzetből mutathatná me a kiutat. A lig várjuk, hogy láthassuk a tv-ben, mi illik, mi nem illik — -miniszoknyában Ügy elnéznénk... Mi férfiak akik éhezzük és szomjühozzuk az illemet. •—th —b

Next

/
Thumbnails
Contents