Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-03 / 29. szám
WOT. február 5, péntek A. oldal 99A pénzért nemcsak vásárolni lehet“ Tevékeny értelmiség ÉH Kiskun f élegyli ázán, a Széchenyi utcában egy szemüveges, szikár, sovány arcú, 60 éves nyugdíjas ember. Háborús rokkant, nem túl magas a nyugdíja, mégis kevés „pénzesebb” ember található nála Bács-Kiskun megyében. — Igen, valóban gyűjtöm az elmúlt korok, évszázadok, évezredek érméit, bankjegyeit —, mondta mosolyogva, amikor felkerestük nádfedeles házában. — Az emberek sokféle ho-bby- val vannak „megáldva”, nekem a pénz a gyengém, de csak az. amiért egy fillér értékű árut sem adnak a boltban. Honnan eredhet, miként alakul ki a különféle gyűjtőszenvedély, ilyen és hasonló kérdések kerültek szóba, a meleg szobában. Almai Gyula tanácstalanul tárta szét karját. — Ez az. amire nincs recept. De meggyőződésem, hogy mélyebb pszichikai okok. a neveltetés. a körülmények, a családi tradíciók, vagy éppenséggel a bizonyos irányban intenzívebb érdeklődés tehet valakit gyűjtővé. Nálam kisebb-na- gyobb mértékben valamennyi előbb említett ok közrejátszott. A régi arany és ezüst érmék helyett egyelőre megsárgult papírok kerülnek az asztalra, a szekrények, vitrinek mélyéből. Tanúságuk szerint Almai Gyula nagyapja 19 éves korában Kossuth hadseregében már főhadnagy volt, amiért a Habsburgok hosszú éveken keresztül Kufsteinben tartották börtönben. — Sokat beszéltek gyerekkoromban a szüleim a különféle családi hagyományokról — magyarázta vendéglátóm —, s innen már csak egy léoés kellett ahhoz, hogy elmélyüljön a letűnt idők iránti érdeklődésem. Emlékszem: egy bélyegalbummal kezdődött, s a filatéliához 1957-ben váltam „hűtlenné”. Azóta csak a régi pénzek, ér- mév foglalkoztatnak. Csillognak a villanyfényben Orvos és énekes Érdekes kettős jubileumot ünnepelt dr. Szedő Miklós, a Pé- lerfy Sándor utcai klinika kiváló főorvosa. Most töltötte be hetvenedik évét s negyven éve indult el a sikeres énekesi pályán. — Orvosnak készültem. Még egyetemre jártam, amikor egy alkaloirimal Pesta Miklós újságíró énekelni hallott — mondotta. — Elvitt egy énektanárhoz, aki meghallgatásom után, nehéz anyagi körülményeim miatt, ingyenes oktatásomat vállalta. Egy év múlva megtartottam első önálló hangversenyem, később. mint ösztöndíjas az Operához kerültem, majd a Városi Színházba. Közben befejeztem az egyetemet, s megkezdtem orvosi működésemet. Abban az időben ugyanis az énekespálya nem volt stabil. Később megszerettem az orvosi praktikumot éppúgy, mint az éneklést. Ma sem tudom eldönteni, melyikhez vonzódom jobban. — Ügy tudom, sokat járt külföldön. — Valóbam: Buenos Airestől Helsinkiig szinte az egész világot bejártam. 1939—48-ig Dél- Amerikában éltem és szerepeltem. — Mennyi ideig készül egy- egy előadásra? — A jubileumi hangversenyemre például hat hétig készültem. A többi között Schubert, Brahms dalait, Bartók és Kodály népdalfeldolgozásait énekeltem. Nem számítottam arra a sikerre, amiben részem volt. Megvallom őszintén, nagyon jól esett. — Mik a tervei, elképzelései? — A jubileumi koncerten elhatároztam. hogy többé nem lépek közönség elé. Ezt az elhatározásomat azonban nem tudtam megtartani. a több ezer darabos értékes gyűjtemény legszebb, legértékesebb darabjai. A laikus számára bizony nem sokat, a hozzáértőnek viszont annál többet elárulnak a kis pénzdarabkák arról a korról, amikor készültek és használatban voltak. A legrégibb darab időszámításunk előtti évezredekből. Emiliánus római császár korából származik, körülbelül 2300 évvel ezelőtt „született”. — Ez a csipkézett szélű érme a punok hatására került forgalomba a római birodalomban — mutatott házigazdám egy másik darabra. — A csipkézés- re azért volt szükség, hogy ily módon is meg lehessen különböztetni az esetleges hamisítványtól. Istenségek, császárok, mo- nogrammpk, betűkombinációk és egyéb remekművű ábrák láthatók ezeken a kincseken, s azt is megtudjuk, hogy eleinte a dátum helyett a császár arcképe fejezte ki a pénzek keletkezési korát. — Sőt. — tette hozzá Almai Gyula —. eleinte nem a ma ismeretes római számokat vésték az érmékre, ezek használatára Octavianus császár, majd a római köztársaság korában került sor. — Mi mindenhez kell érteni a numizmatikusnak. vagyis a régi pénzek, érmék gyűjtőjének? — Az ókori nyelvek közül a latinnal, a göröggel, a héberrel, a maiak közül pedig a némettel, az angollal és az olasszal kell — legalább alapjaiban — tisztában lenni. Elengedhetetlen a szakfolyóiratok, a szakkönyvek ismerete; és alapos történelmi, régészeti, földrajzi, jogi. közgazdasági. néprajzi, irodalmi és anyagismereti fel- készültséggel kell rendelkezni. Ezután az éremgyűjtők igen szűk — országosan alig három- százegynéhány főre tehető köréről — beszélt a házigazda. — Van köztük — magyarázta —, egyetemi tanár, műszerész, lakatos, tanár, író, hegesztő, katonatiszt, hogy csak néhány példát említsek. Igen sokan levelezünk egymással, köztünk is megszokott dolog a csere. A múltkoriban például 50 érmét adtam egyetlen rendkívül ritka. értékes darabért... Búcsúzáskor egy iskolai füzetet mutatott. A pénz története. A pénzverési jog Rómában, A római köztársaság családi pénzei, A római császárság pénzei — ilyen és hasonló címek olvashatók a füzetben. — Erre a kis házi szakiroda- lomra legalább olyan büszke vagyok, mint a gyűjteményemre — jegyezte meg. — A legfontosabb, legértékesebb tudnivalókat jegyzem fel. rendszerezem itt az általam hozzáférhető szakirodalomból. S akkor lennék talán a legboldogabb, ha egyszer megérném, hogy akkora mennyiségű, olyan színvonalú forrásanyagot gyűjthetnék Össze, amiből már egy könyv is kitelne, s ezt a könyvet — meg is jelentetnék... Negyedik esztendeje — 1963 májusában — alakult a kalocsai értelmiségi klub. Egy kisváros segítőkészségtől, önzetlen tenni- akarástól áthatott polgárai hívták életre és azóta a megyében számos helyen akadt követője. Két kézen már aligha lehetne megszámolni a színvonalasan működő értelmiségi klubokat. Es erre joggal lehetnek büszkék a kalocsaiak, mert a kezdeményezés sikerét igencsak maguknak könyvelhetik el. Kérdezhetné valaki: szüksége van-e egy tizenötezer lakosú városnak ilyenfajta tevékenységet kifejtő értelmiségi csoportra? Ha Kalocsa fejlődésének vonalait figyelemmel kisérjük, okvetlenül igennel felelünk rá. A város öles léptekkel megy előre az iparosodás útján, számtalan vonatkozásban erőteljes mozgásban van. Az okos, értelmes és hasznos terveket ki- fundáló klubnak ebben a fejlődésben igenis nagy a szerepe. Rang és nívó A kalocsai könyvtárat pompás felszerelése teszi — elsősorban — hivatottá az értelmiségi klubhoz hasonló intézmények befogadására. A berendezés azonban mit sem érne, ha a könyvtár dolgozóiban nem volna meg a hivatástudat. A kettő együtt teszi lehetővé, hogy a könyvtárból Induljon ki — és ide torkolljon vissza — a szóban levő klubhoz hasonló számos kalocsai kezdeményezés. Nem szükséges e helyütt ismertetni az értelmiségi klub programját, hiszen azt már több ízben megtettük. Most csupán néhány, figyelmet megragadó mozzanatot idézünk. Főként azt, hogyan szól bele a város külső arculatának alakításába az értelmiség fóruma. Tavaly szeptemberben megvitatták a meszesi üdülőtelep rendezési tervét Tamás György főmérnök előadása után. A vitában számos módosító javaslat született, sőt — utóhatásként — még a lakoság köréből is érkeztek be hozzászólások. Vagy idézzük a Vibrátorgyár és a Műanyaggyár termékeinek ismertetését szolgáló ülést. Esetleg a Kalocsa közműfejlesztését megvitató összejövetelt. Egyszóval; a város gondjait hivatástudattal és felelősséggel, no meg szakértelemmel feltáró, majd megoldó konstruktív tanácskozások ezek. A mezőgazdaság érdekében A vállalati vezetők közgazda- sági szabadegyeteme mellett az agrártudományi szabadegyetem programja is figyelmet keltó. Ez a tudományos igényű szakmai program — havonta egy előadással — azok számára készül, akik parancsnokai a mezőgazdaságnak. & a program is ehhez a feladathoz szabott. Az agrártudományi szakcsoport tavaly májusban állt eggyé, azóta felfelé ívelő programjával kivívta a járás mezőgazda- sági értelmiségének megbecsülését és érdeklődését. Csak egy példát! A legutóbbi előadáson 174 hallgató vett részt a járás minden részéből. Este, munkaidő után beutazni a járási székhelyre, ott egy nagy igényű előadást meghallgatni, vitatkozni éjfélig: ez szenvedélyes érdeklődésre vall a szakma dolgai iránt. Es ez így van jól. Az agrárszakcsoport tagjai már gyűjtik a pénzt, ez év augusztusában egyhetes jugoszláviai tanulmányútra mennek. Jönnek a fiatalok is Külön kell beszélni a fiatal értelmiség klubjáról, amely része ugyan az „idősebbek” klubjának, de — természetszerűleg — igyekszik megállni a maga lábán. Egyelőre csak kezdő lépéseket tesz, hiszen jószerivel választott vezetősége sincs még, de tervei és eddigi munkája alapján joggal várhat bizalmat. Egy ügyvédjelölt irányítja — társadalmi munkában. Mintegy 100 fiatalt érint szorosan a szellemi életnek ez az új fóruma. Nemrégiben Kovács László fiatal festőművész-rajztanár tartott előadást a XX. század művészeti irányzatairól. A klub saját irodalmi színpada színesítette műsorával az előadást. Erről az előadásról sokat beszéltek akkor — és azóta is. így kell csinálni, ezt kell tenni a fiatalság egybefogására. Ez a klub — a kalocsai értelmiség klubja — mozgató ereje a város szellemi életének; Bizonyos értelemben zárt körű klub, de híre-neve már annyira hatott, hogy felmerült a kívánság: vajha a művelődési ház állapota lehetővé tenné, hogy ott tartsanak — nagyobb nyilvánosság előtt — öszejövetelt. A tulajdonképpeni tagság számának sokszorosa szeretne — ha másként nem, hát vendégként — bekopogtatni egy-egy vitaestre, előadásra. Mert hiába, a könyvtárterem már szűk. Balogh József B. Gy. Nem játszunk eleget? A tv múlt vasárnapi ” Otthon című műsorában a riportemő meginterjúvolt egy pszichológust, aki többek között kifejtette: sajnos, keveset játszanak a felnőttek, pedig erre nekik is nagy szükségük van. Vitába szállók a megállapítással. Én ugyanis azt tapasztalom, hogy a felnőttek zöme élete végéig rendszeresen gyakorolja a gyermekkorában megkedvelt játékokat, csak kissé átalakított formában. Itt van mindjárt az „Enyém a vár, tied a lekvár” néven közismert időtöltés. Pendelyes korában ezt úgy játszotta a fiúcska, hogy felkapaszkodott egy kis dombra és foggal, körömmel igyekezett megakadályozni, hogy társai közül bárki is elfoglalja a helyét. Őszülő halántékkal sem csinálja másképp. A különbség csupán annyi, hogy a homokdombocskát a jól fizetett íróasztal helyettesíti. Nem kevésbé divatos a felnőttek körében a „hátulsó pár előre fuss!” sem. Sok fifikát, leleményt igényel, különösen, ha a párocska a lakásigénylők névsorának a legvégéről akar a legelejére jutni. Sokan kedvelik az élemedett korú, vezető beosztású dolgozók közül az „Ipi-apacs nem ér a nevem” — kezdetű tréfás mondókát. Milliós veszteséggel zárja az évet az üzem? Sok a selejt? Az illetékes öregfiúk máris kórusban kiáltják: „Nem ez a ney&ffii” És ezzel többnyire el is van intézve a dolog. Az „Amerikából jöttünk .;.” is igen elterjedt, szórakoztató társasjáték. Lényege: bizonyos jelekből ki kell találni, hogy mivel foglalkozik a messze földről érkezett illető. Van, amikor sikerül, és van amikor nem. A közelmúltban például egy nagyravágyó család rosz- szul tippelt. Ügy gondolta, hogy a kisleány vőlegénye gyáros külföldön. Ugyancsak meg voltak lepve, amikor kiderült, hogy nemzetközi szélhámos. De annyi baj legyen, az ilyesmi adja a játék savát-borsát. 1/ i ne ismerné a *'■ „lánc-lánc, eszter- lánc”-ot? Ezt általában úgy játsszák, hogy a lánc. elején egy betoz lyásos ember áll. A többieknek nincs más dolguk, mint szorosan összefogódzkodni. Akinek egyszer sikerült bekapaszkodni egy ilyen láncocskába, az vidáman ugrándozhat — egészen addig, amíg elől nem történik valami zűr. A válóperes ügyek nagy száma arról tanúskodik, hogy sok híve van a felnőttek körében a „Vége, vége, vége mindennek, vége a szerelmünknek” szövegű bohóságnak. De nem kevésbé elterjedt játék a „Nyuszi ül a fűben ...” sem. Külön érdekessége, hogy aki jól imitálja a nyuszikát, az előbb- utóbb farkas is lehet a „Kint a bárány, bent a farkas” című társasjátékban. Ha már aztán bent van egy jó helyes^ akkor nyugodtan felfalhatja a barikákat. Ugye milyen kellemes időtöltés? S ajnos, a „Fekete, fehér, igen, nem’’ című társasjáték kevésbé hódít a felnőttek között. Valószínűleg azért, mert sokan vonakodva fogalmazzák meg ennyire nyersen, félreérthetetlenül a véleményüket; Javaslom tehát,- hogy dolgozzuk át az elavult szöveget. A „fekete” helyett megfelel a „szürkés” kifejezés, a „fehér” szót jól helyettesíthetjük a „világos”- sal. Célszerűnek látszik az „igen”-t a „mindent elkövetünk”-re, a brutális „nem”-et pedig a lágyabb „talán”-ra cserélni. így bizonyára jobban megfelel majd a játék a felnőttek kifinomult ízlésének. Békés Dezső „Ez a pénz Octavius római császár idejéből származik.” Almai Gyula gyűjteményének egyik legértékesebb darabját mutatja.
