Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
i oldal 1961. február 19. vasárnap MUNKASÖR (Pásztor Zoltán felvétele.) Magyar-Szovjet Baráti Társaság legyei elnökségének ioiepi ütése Tegnap délelőtt Kecskeméten ünnepi ülést tartott a Magyar— Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége abból az alkalomból, hogy 19 évvel ezelőtt, 1948. február 18-án Moszkvában aláírták a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A jubileumi ünnepségen részt vett többek között Konstantin Szer- gejevics Ponomarjov vezérőrnagy, Farkas József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Balabán Sándor, az MHS megyei elnöke, Pankovics József né, - a nőtanács megyei tftkära, Horváth Ignác, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. titkára, valamint a különböző társadalmi és tömegszervezetek képviselői. Az elnökségi ülés résztvevőit Sávolt Béla, az MSZBT megyei titkára üdvözölte, majd Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság főelőadója tartott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy az évfordulót még jelentősebbé teszi az a tény, hogy az idén lesz ötven éve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének. A továbbiakban rátért arra, hogy a fegyverbaráti kapcsolat nem újkeletű a két nép között. A magyar internacionalisták közül sokan — Kun Béla, Zalka Máté, Münnich Ferenc, Ligeti Károly — ott harcoltak a nagy proletárforradalom katonái között, a fiatal szovjet állam jelentős segítséget nyújtott az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságnak. Közismert az is, hogy Lenin nagyra értékelte a magyar kommunistáik eredményeit. Beszéde további részében Gyóni elvtárs a két ország gazdasági. műszaki és tudományos kapcsolatairól szólt. Elmondta, hogy az utóbbi húsz évben a magyar népnek nem volt nagyobb, önzetlenebb támogatója, mint a Szovjetunió. — Ez a barátság megfelel internacionalista törekvéseinknek, politikai és gazdasági céljainknak. Számunkra — mondta Gyóni Lajos — külön öröm, hogy megyénk és a krími terület között egyre jobban elmélyül a barátság, személyes kapcsolatok alakulnak ki, s hogy Kecsikemét és Szimferopol testvérvárosi szerződést kötött. Gyóni elvtárs beszéde után K. Sz. Ponomarjov szólt néhány szót a két nép és a két hadsereg baráti, elvtársi kapcsolatáról, majd elismerő oklevelet adott át Sávolt Bélának, a magyar—szovjet barátság ápolásában kifejtett eddigi munkásságáért, Ezt követően Gyóni Lajos az MSZBT országos elnöksége aranykoiszorús jelvényét nyújtotta át Krizsán Jánosnak, aki kezdettől fogva kiemelkedő munkát végzett a társaságban. (Minden kör bezárul címmel önéletrajzi emlékeit írja Szabó Pál kétszeres Kossuth-díjas író, megyénk országgyűlési képviselője. A következő napokon ennek néhány fejezetét közöljük folytatásokban.) Negyvenben Kovács Imre egyszer összehozótt engem egy milliomos téglagyárossal. S párszor együtt vacsoráztunk. Egyszer meg elmentünk a Nagymező utcai híres Moulin Rouge-ba is, persze, a gyáros barátunk fizette a cehhet. Forgókorong, bárhölgyek, selyemfiúk. táncoló párok, külföldiek: S zenekar az emelvényen. Borok. Pezsgő és feka*e és másegyebek. Vacsoráztunk előbb, aztán thagytuk, hogy ringasson bennünket az éjszaka hangulata, s úgy két óra után engem nagyon elöntött a keserűség. KöFejlődést hozott az év Jól sikerült, eredményekben gazdag évet zártak a keceli Béke Szakszövetkezet gazdái. A felsőbb szervek értékelése szerint a szövetkezet tavalyi, 1 millió 111 ezer forintot kitevő tiszta nyeresége a megye valamennyi szakszövetkezete közül a legmagasabb. Az 5200 holdon gazdálkodó tagság 11 és fél millió forint közös vagyon felett rendelkezik. Ezt csupán az elmúlt évben mintegy 1 millió 700 ezer forinttal gyarapították. Fel nem osztható szövetkezeti alapjuk a tervezettnél jóval magasabb, s egy év alatt 846 ezer forint növekedést mutat. Telepítési mérlegük a második ötéves tervidőszak során: 137 hold borszőlő és 15 hold kajsziültetvény. Ezt az idén újabb 30 hold szőlőtelepítés egészíti ki. Folyamatban van a talajvizsgálat, amelynek eredményétől függően az ültetvények terveik szerint csemegeszőlő-fajtákkal is bővülnek majd. Párhuzamos feladatként végzik az előbbinél nem kevésbé jelentős gazdasági tennivalót, szőlőterületeik rekonstrukcióját. Az említett munkákkal kapcsolatos beruházásokra 1 millió 300 ezer forintot fordítanak 1967-ben. Kedvező az elmúlt esztendő növénytermesztésének mérlege is. Mind a kalászosokból, mind a kapásnövényekből a tervezett átlagot jelentős mértékben meghaladó hozamokat takarítottak be. Hasonló a helyzet a kertészeti termékeket illetően is. Ennek köszönhetően a növény- termesztésiből származó tényleges nyereség kishíján 400 ezer forinttal magasabb á tervezettnél. Az egyéb üzemágak közül főként az állattartás fejlesztésére gondolnak. Meglehetősen egyedülálló szakszövetkezeti kezdeményezésként — és ez még csak az első lépés — átalakítással 50 férőhelyes hizlaldát létesítenek, s népesítik be hízó bikákkal. Nem is annyira a haszonra való törekvés vezérli a gazdákat, hanem a szándék, hogy tőlük telhetőén minél több árut juttassanak a népgazdaságnak. Felmérték már az összes üzemágban várható idei teljesítményt is. Eszerint ebben az évben öt és fél millió forint értékű munkateljesítményre van kilátás a keceli Béke Szak- szövetkezetben . rös-körül kezd lángra lobbanni a világ és soha még ilyen vészes fellegek nem kavarogtak szegény hazánk felett a tatárjárás óta, miint most, és mi meg itten dorbézolunk ennek a... ennek a hírhedt mulatónak a tébollyal határos éjszakájában. Felugrottam és felléptem a dobogóra, a zenészek közé. Jobb kezemmel egyet kaszáltam, hogy csend legyen. S csend lett azonnal válóban. A zene nyomban elhallgatott, a táncolok egyenesbe merevedtek, csak a korong forgott velük lassan tovább. De megannyi an néztek rám. S én valamilyenképpen ilyet mondtam zengő, révületbe vesző nyelven: (a Sámánok beszélhettek így valaha az ázsiai pusztákon), „Szenvedéssel, jajjaj és sírással van tele a világ, olyan annyira, hogy mától kezdve attól lesznek egyre és egyre Szabó Pál: A kalocsai uzsorás Sokan ismerik Kalocsán Abo- nyi Jánosnét, aki a Petőfi Sándor utca 77. szám alatt lakik. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt költözött a városba s hamarosan elterjedt róla a hír, hogy sok pénze van és szívesen ad kölcsönt a megszorult embereknek. Egyre többen fordultak hozzá segítségért, de Abonyiné „szívességét” jól meg kellett fizetni. Hogy miből volt pénze? Házat, földet, szőlőt adott el és a vételárat takarékba helyezte. Ez azonban még nem törvénybe ütköző dolog, hiszen a becsülettel szerzett pénzt -ki-ki saját belátása szerint használja fel, illetve ott helyezi letétbe, ahol akarja. Abonyiné azonban nem elégedett meg a mór meglevő pénzzel, szaporítani akarta, s mint ez az ellene lefolytatott büntető eljárás során kiderült, nem minden eredmény nélkül. Perel az adós A rendőrségi nyomozás befejezésekor. 1966. július 30-án írtunk már Abonyi Jámosné bűncselekményeiről. Érdekes, hogy „lebukása” közvetlen következménye volt a pénz utáni sóvárgásának. Több ízben adott már kölcsönt M. J.-né ismerősének, akit a múlt év áprilisában azért perelt be, mivel tudomása szerint 3500 forintot még nem fizetett vissza. A bíróságon azonban az adós felmutatta az elismervényt, amivel igazolta, hogy 1965 decemberében. a hitelező akkori férjének visszafizette az összeget. Ezt követően az adós megjelent az ügyészségen: és" feljelentette Abonyinét,. mivel a kölcsönö- kért túlságosan magas kamatót kért A nyomozás során kiderült, hogy Abonyinénak valóságos házi bankja volt, amit egyre jobban felduzzasztott a kiadott összegek után fizetett magas kamat. S. I.-nénak 1964-ben például 5 ezer forintot adott azzal a megállapodással, hogy ezer forintonként havi ötven forint kamatot köteles fizetni. Később még háromezret kért a megszorult asszony, s így 8 ezer forintos tartozása után már havi 400 forint volt a kamat. Érthető, hogy az uzsorás tőkéje napról napra emelkedett, a „kisegített” emberek pedig nyögték a hatalmas kamatokat. Hogy biztosítsa jogtalan bevételét, az uzsorabankár nem egyszer olyan megoldáshoz folyamodott, mint például A. J.- né kölcsönével kapcsolatban: Az asszony és családja házat akart építeni. Pénzük azonban kevésnek bizonyult, ezért Abonyi- néhoz fordultak segítségért, öt hónapi időtartamra 12 ezer forintot vettek fel, illetve csak tízet, mert Abonyiné kétezer forintot eleve visszatartott kamat fejében, s később a 12 ezret is teljes összegben megkapta. így festett a pénzes asz- 6zony jószívűsége. A félrevezetés nem sikerüli Mikor Abonyiné ellen megindult a nyomozás, a házkutatás során lefoglalta a rendőrség a kölcsönökre vonatkozó iratokat és megkezdődött az adósok tanúlcéntj kihallgatása. Az uzsorás azonban még nem adta fel a reményt. Mindent megmozgatott, hogy félrevezesse a hatóságot. Több személyt, akiknek pénzt kölcsönzött, azzal keresett fel, hogy a rendőrségen ne mondjáR meg az igazat, olyan értelmű vallomást tegyenek, mintha csupán a törvényes kamatot fizették volna, Illetve, hogy ő egyáltalán nem leért és nem kapott tőlük kamatot. Voltak, akik erre hajlandónak mutatkoztak és valóban hamisan tanúskodtak a rendőrségen. Később azonban visszavonták a vallomásukat és elmondták az igazat. R. L.-né például — a kölcsönadó ösztönzésére —- azt mondta, hogy a kifizetett több ezer forint az általa Abonyinétól vásárolt 170 liter bor ellenértéke. Hamarosan beismerte azonban, hogy nem erről van szó, hanem havi 100 forint kamatot törlesztgetett. Abonyiné is több esetben hamisan tanúskodott a rendőrségen, illetve a bíróságon, de félrevezetési szándéka kiderült. A Kalocsai Járásbíróság az uzsorás ügyében nemrégiben fejezte be a tárgyalást. Abonyi Jánosnét uzsora miatt és négv- rendbeli büntető ügyben elkövetett hamis tanúzásra való reóbírás, illetve felbújtás miatt halmazati büntetésül egyévi sza-( badságvesztésre, két év köz-' ügyektől eltiltásra és háromezer forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. G. S. feketébbek az éjszakák. Immár nemcsak az elaggottak csontjaival telnek a temetők, hanem kisgyermekek testéből is sarjad a fű! Hazafelé innen azonnal, haza, mert a történelem seprűjét én magam veszem a kezembe ..Nagyjából így kezdtem és mondtam, mondtam, pedig tudtam, hogy engemet most azonnal kidobnak az utcára. De nem dobtak ki. Ellenben feldü- börgött a taps, mint a vihar, a zenészek vigyorogtak, a korong megállt és a nők éljent kiabáltak... Mi volt ez? Nem más, hogy ezek is éppen úgy érezték a közelgő tragédiát, mint én. Ha egy éjszakára is, de előle ide menekültek. Pedig ez az éjszaka igen drága mulatság. Arról tudom, hogy láttam, amikor a milliomos barátunk fizetett. Aztán jöttünk keresztül az Andrássy úton, barátunk megállt az utca közepén, kiáltása belé zendült a végtelenbe mosódó csöndbe: — Világ proletárjai, egyesüljetek! Ilyen éjszakai kiáltást se hallott még milliomos ajkáról az Andrássy út. De miért is barátkoztunk mi ilyen gazdag emberekkel? Azért, mert ők kerestek bennünket és pénzzel is segítettek néha politikai dolgainkban. Még most se haza mentünk, hanem egy korán nyitó kávéházba, egy kis csöndesebb beszélgetésre. — Vezérem, megírom az éjszakai szereplésedet! — mondotta kajánul Kovács Imre. Nemcsak most egyszer, de általában „vezéremnek” hívott, s ez nem gúnyolódás, de még nem is afféle enyelgés volt, inkább szeretet. De íme, az én szó szerinti válaszom: — Írhatod, de azt hiszem, megelőzlek. Mert hajszálnyit se szégyenlem, de*nem is tagadom meg se most, se soha, amit tettem. — Ez így történt., És íme, mégiscsak most került a megírásra a sor. Nemcsak egy-két módosabb, gazdagabb vagy éppen gazdag polgár kereste velünk a barátságot, de többen is, mások is, mint ahogyan voltak ügyvédek, s más értelmiségiek, akiket ismertünk jól. Igazabban mondva. ők ismertek minket. Voltak szegény írók. vagy csak fiatal ígéretek a holnapra, akik állás nélkül csévelyegtek s Kovács
